Lelki terror - szóbeli erőszak (beszélgetős fórum)
Nem kell megindokolni, hogy miért hidegültetek el egymástól, sőt ma már azt sem nagyon vizsgálják, ha egy 3. miatt válnak el, hiszen egy harmadik fél megjelenését az okozza, hogy nem működik a házasság.
Hivatkozz elhidegülésre, arra, ami tényleg van, ez nyomós érv, senki nem kötelezhet arra, hogy egy oylan emberrel élj együtt, aki sérteget, kritizál, hiszen ezzel az emberi méltóságodat csorbítja. És a gyerekek lelki-, szellemi fejlődését sem szolgálja ehy ilyen családi légkör. Még akkor sem, ha csöndben maradsz, nem vitázol és eltűröd a sértegetéseket.
Azt, hogy jó apa, senki nem firtatja, nem azért adod be a válókeresetet, mert erőszakos, alkoholista, vagy hasonló.
Sajnos ez így van. Rövid időre javul meg. Ahogyan az általad említett könyvben is le van írva, ez is része a terrornak. Hogy időről időre "megjavul" a helyzet azért, hogy aztán elbizonytalanodj: lehet, hogy tényleg benned van a hiba? De aztán újra jönnek a kemény, durva szavak, az emelt hang, a kritizálás, a stb.
A keresetlevélben közös megegyezéssel kértem a házasság felbontását, mert bíztam benne, hogy végül is belemegy a válásba. Így is történt.
Emiatt semmilyen indokolást nem kellett beleírnom, sőt a tárgyaláson sem kellett kifejteni, hogy mi vezetett idáig. Csak tételesen felsoroltam, hogy mit szeretnék. Ez kiterjedt a közös szülői felügyeletre, a kizárólagos lakáshasználatra, az ingóságok elosztására. Ez utóbbit sem részleteztem a keresetlevélben, mert a tárgyaláson egyeztünk meg arról, hogy kinél mi marad.
Biztos marha jó apának tartja magát a férjed, meg el van szállva magától, csak éppen az alapok hiányoznak. Nem tudom ki mondta, hogy "Az a jó apa, aki szereti a gyereke(i) anyját", de igaza van. Márpedig aki szavakkal vagy tettleg is bántalmazza a feleségét, az nem szereti. Ergo: nem lehet jó apa.
Sziasztok!
Nagyon jól esik ám a sok bíztatás!
Igen, tényleg nem változik semmi, rövid időre javul meg. Most is jól megbántott valamivel, aztán már tervezgeti a külföldi utazást. De kezdek felőrlődni, mert nem tudom, mikor súlyt le újra az "isten haragja".
Figylej Newmoon, a bíróságon mivel indokoltad a kereseted? Gondolom azt, hogy verbális erőszak, azt azért részletesebben ki kellett fejteni. Nálunk nem csattant pofon, törődik a gyerekekkel (mindig azt mondja, hogy mutassak olyan hapsit Magyarországon, aki nála többet foglalkozik velük), szóval úgy tűnik minden OK. Viszont én követelőző vagyok, önző, versengő, összeférhetetlen, konfliktusos, frigid - szóval a szokásosak. Ezek jó része is - az egészséges mértékben igaz, mégpedig addig, hogy megvédem az érdekeim, lehetőleg úgy, hogy másoké se sérüljön, de kárt ne okozzak magamnak. Mert persze aki nem önfeláldozó, azokra fentiek mind igazak. Szerinte. Ja, és ő önfeláldozó. Jó isten, ezt előadni a bíróságon. Jájjjájj!!!
Szerintem a sógornőd egy idő után meg fog betegedni.
Én sem hagytam magam, vissza- visszaválaszoltam, kiabáltam, sírtam, röhögtem. Minden volt... Ha néha csöndben maradtam, nemcsak azért volt, hogy ne legyen konfliktus. Azért is, mert már belefáradtam. Untam. Falra hányt borsó volt, amikkel hárítottam, érveltem, védtem a magam igazát. Akkor meg minek beszéljek?
Egy idő után az egész életem egy nagy magyarázkodássá vált.
Ha tudnád, hogy engem mikkel fenyegetett..!
Aztán írtam: amikor arra a került a sor, hogy mentünk a bíróságra, ő kussolt a legjobban és minden úgy lett, ahogy a keresetemben kértem.
Mint a lelki terror "tünetei", amikor már érzik a vesztüket, az akkori megnyilvánulásaik is széles skálán mozognak. Hol könyörögnek, hol kérlelnek (esetleg le is térdel eléd), hol ígérgetnek, hol némajátékot játszanak, hol fenyegetőznek. Azt nem mondanám, hogy nem kell vele foglalkozni, de annyira nem kell komolyan venni egyik megnyilvánulást sem. Ha akkor meginogsz, lehet, hogy egy időre visszafogja magát, de nem fog sokáig tartani az "idill". Ezt tapasztaltam. Nemsokára minden folytatódik újra.
Évek állnak minden ilyen férfi (vagy akár nő) rendelkezésére, amikor még lenne, lett volna lehetősége visszafordítani a történéseket, de érdekes módon senki nem teszi meg. Mert ez egy személyiségzavar, és nem tudom, hogy segítség nélkül hogyan tudná abbahagyni a lelki terrorizálást. Kíváncsi lennék, mit mond ez utóbbiról egy pszichológus..?
Egy ilyen szóterrorista meghalt.
Így aztán megszabadultam egy frásztól.
Hahó!!!! Ne engedd, hogy zsaroljon, fenyegessen!!!
Soha ne feljtsd el, hogy ez a te életed, és senkinek nincs joga téged állandóan megalázni, kritizálni, bántani.-Te nem a tulajdona vagy, állj ki magatokért, és ha úgy érzed neked ez nem jó, harcolj! A gyerekekért, magadért!
Abszolute így van. Amúgy egyszer mondtam, hogy válok elegem van, azt mondta úgysem merek, de behúzta rövid időre fülét-farkát. Még az ebédet is megköszönte:)
Még ideírom mi tart vissza. Megfenyegetett, hogy elveszi a gyerekeket tőlem, ha elhagyom, innen olyan fenebiztos a dolgában. Ma már tudom, hogy jó esélyeim lennének, na de mi van, ha mégsem. Eljátszhatja a jó apukát, hoszen ő megy suliba a gyerekekért, szokott velül tanulni (utálják, ha ő tanul velük), biciklizni, szóval mondja valaki, hogy nem jó apa. Végül is nem az a bajom vele, hogy rossz apa lenne, de a ygerekek nélkül képtelen vagyok lépni. Bár volt már, hogy remegve is, de bevallottam magamna, hogy de akkor is, mégha piszok nehéz is, én lépek. Pedig abba bele is halhatok. Nem, nem hinném, hogy fizikailag fenyegetne - a sok szorongás hamar produkál betegséget...
Amúgy aranyosak vagytok és köszi a válaszokat:)
Mák, mert sokszor a látott mintta alapján a fiúk az apjuk életét élik, a lányok, meg az anyjukét. Persze ezen nincs mit csodálkozni.
Nem mellesleg a sógornőm meg pont úgy áldozat, mint én, ráadásul ő mégjobban kussol (bocs), ő aztán soha nem mond ellent. Igaz én is hiába teszem. Érdekes különben, büszke vagyok rá, hogy megfogalmazom a véleméyem, nem játszom az engedelmes feleségeet, közben meg dehogynem, hányszor hallgatok inkább, csak ne legyen konfliktus.... Szóval a látszatra sajnos a bántalmazó is ad. Legalábbis én. És az olyan rémes. Komolyan nem is teljesen tudatos viselkedés részemről.
Én is épp ezt szoktam mondani, amikor valaki értetlenkedik a válásunk hírén. Mert a hírek nagyon terjengnek...
Annyi a válaszom az illetőnek, hogy "Senki nem tudhatja, aki nem élt vele". És ez így is van.
Ahhoz, hogy igazán túljussak rajta, évek kellenek, de a nehezét talán már átvészeltem. Ha tényleg eldöntötted, akkor viszont majd ne tántorítson el a sok ígérgetés, fogadkozás, stb. Mert az én férjemnek ez volt az első reakciója, amikor megtudta, hogy válni fogunk. Nagyon erősnek kell lenned!
Nagyon ismerős, amiket leírtál. Ezek szerint a férjed is a családjából hozta ezt a remek "mintát".
A szülei elfogultak, de a gyerekek azok, akiket nem lehet becsapni, megtéveszteni. Aztán ezt a másik oldal - apa, anyós, após - úgy értékeli, hogy mert ellenük nevelted őket.
Szia Newmoon!
De jó neked, hogy már túl vagy mindenen! Én azt hiszem, válás lesz a vége, amióta nevezett könyvet olvastam, rádöbbentem, hogy semmi soha nem fog változni, és hogy az ő rossz érzéseiért nem én vagyok a felelős. De ettől még inkább gonoszkodik velem. mert nálunk véletlen sincs pofon, csak kitartó aláásás és egyéb finomságok.
A szülei? Náluk apuka volt mindig is a zsarnok, anyuka elve meg az, hogy a nő tűrjön, ha már "eltartják". Mondjuk engem nem kell eltartani, a legtöbb dolgot saját zsebből fizetem. Amit meg ő fizet, azt is tudnám finanszírozni. Rám nem költ sokat, ajándékokat (pl. virág) csak úgy nem kapok, évente ritkán visz el egynél többször vacsorázni, akkor is úgy ül ott mint akinek nagyon nehezére esik ott lenni.
Gyerekek? A 12 éves fió rosszul viseli, tudja mi a helyzet, keritikus az apjával, hál'istennek jó nagy arca van. De a 8 éves kislány is képben van..
Kedves Irena!
Ahogy olvasom, nem vagy egyszerű helyzetben te sem. Sajnálom... Sajnálom azt is, hogy nagyon-nagyon sokan kénytelenek elviselni, eltűrni a hasonló állapotokat.
Nem tudok neked mást írni, mint hogy próbálj meg erős maradni, és ha nincs más hátra, lépni kell. Ahogy én is tettem.
A férjed szülei látnak ezekből valamit? És a gyerekek hogy viselik?
Sziasztok!
Most találtam a fórumra. A nyitó topikban felsoroltak ismerősek - Patricia Evans Szavakkal verve című könyvéből valók. Már betéve tudom a könyvet.
Felhívja a figyelmet az erőszak eszkalálódására. Egyre sűrűbben és egyre durvábban fordulnak elő az ilyen megnyilvánulások. Én most ebben a fázisban vagyok. Egész nyáron gyötör - hetente van valami cirkusz! Ilyenkor egész rosszul érzem magam, érzem, ahogy beesnek a szemeim, faradt leszek, görcsöl a gyomrom, és olyan, mintha valaki más lenne a bőrömben, nem én.
A repertoár változatos: leszólás, dühkitörés, bagatlizálás, tagadás, újabban gúnyolódás is, stb.
Kívülállók szerint mi szép család vagyunk, szóval rólam is azt gondolják, jódolgában nem tudja mit csinál, összeférhetetlen, versengő stb. Ezt súlyosbítja, hogy legtöbbször meg akarom védeni a határaimat, kinyilvánítom autonómiám, ám ezt mindig semmibe veszik, vagy: agresszióként fogják fel. (Evans szerint ez is tipikus: egyszerűbb azt mondani, hogy én bántalmazok, mint elismerni, hogy neki nincsenek kiváltságai velem szemben.)
Van két gyermekem, a lakásra az ő szülei adták a pénzt, de csak a házasságunk után vettük, tehát asszem közös tulajdon, bár tulajdonosként csak az ő neve szerepel a lapon. Hál'isten állásom is van - fizet ahogyan, nem vagyok csúcsvezető...
Nagy bajom, visszatérve a külvilágra, hogy még a barátnőm is sokszor azt hiszi, nekem kell bocsánatot kérnem, amiért védtem a határaimat, más az elképzelésem, stb.
Én azt hiszem, ebből válás lesz. Néha összeszedi magát, de egyre ritkábban. Ő persze nem akar válni. Sem párterápiára menni. Az én érveim leperegnek róla, gyengének, és ostobának érzem magam vele szemben.
Nehogy berezelj! :-) Nem lesz semmi gond.
Engem közben megkért a volt férjem, hogy segítsek neki a vízum intézésével kapcsolatban... Nincs internet közelben, ezért nem tudja letölteni az igényléshez szükséges nyomtatványokat.