Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Lelki terror - szóbeli erőszak fórum

Lelki terror - szóbeli erőszak (beszélgetős fórum)


❮❮ ... 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 ... ❯❯
582. 7a41911d90 (válaszként erre: 581. - 7a41911d90)
2008. aug. 7. 13:18
szerintem mindenképp fogadj egy ügyvédet, ha komolyan elhatároztad!
581. 7a41911d90 (válaszként erre: 576. - Irena)
2008. aug. 7. 13:16

Nem kell megindokolni, hogy miért hidegültetek el egymástól, sőt ma már azt sem nagyon vizsgálják, ha egy 3. miatt válnak el, hiszen egy harmadik fél megjelenését az okozza, hogy nem működik a házasság.

Hivatkozz elhidegülésre, arra, ami tényleg van, ez nyomós érv, senki nem kötelezhet arra, hogy egy oylan emberrel élj együtt, aki sérteget, kritizál, hiszen ezzel az emberi méltóságodat csorbítja. És a gyerekek lelki-, szellemi fejlődését sem szolgálja ehy ilyen családi légkör. Még akkor sem, ha csöndben maradsz, nem vitázol és eltűröd a sértegetéseket.

Azt, hogy jó apa, senki nem firtatja, nem azért adod be a válókeresetet, mert erőszakos, alkoholista, vagy hasonló.

580. Irena (válaszként erre: 579. - Fa3d5b4d84)
2008. aug. 7. 13:10
Pontosan. Még korábban írtad, hogy a kerületi illetékes bíróságon van fogadónap, ahol jogászok segítenek a kereset összeállításában. Ezt jól értettem?
579. fa3d5b4d84 (válaszként erre: 576. - Irena)
2008. aug. 7. 13:05
Egyébként lehet, hogy én is bajban lettem volna, ha ezt elő kellett volna adni, mert egy idő után le sem tudtak volna lőni. Annyi feszültség, fájdalom gyülemlett fel bennem az évek alatt, hogy ha ott kiadom magamból, még lehet, hogy most is ott állnék a bíró előtt. De ahogy itt is láthatod, a mi példánk - sajnos - nem egyedülálló. Sokan váltak/válnak el emiatt, és a bíróságon sem újkeletű ez a probléma. Vajon mennyi nő szenved hasonló házasságban, és vagy nem mer lépni, vagy patthelyzetben van a közös gyerkőcök és közös vagyon miatt..?
2008. aug. 7. 13:00

Sajnos ez így van. Rövid időre javul meg. Ahogyan az általad említett könyvben is le van írva, ez is része a terrornak. Hogy időről időre "megjavul" a helyzet azért, hogy aztán elbizonytalanodj: lehet, hogy tényleg benned van a hiba? De aztán újra jönnek a kemény, durva szavak, az emelt hang, a kritizálás, a stb.


A keresetlevélben közös megegyezéssel kértem a házasság felbontását, mert bíztam benne, hogy végül is belemegy a válásba. Így is történt.

Emiatt semmilyen indokolást nem kellett beleírnom, sőt a tárgyaláson sem kellett kifejteni, hogy mi vezetett idáig. Csak tételesen felsoroltam, hogy mit szeretnék. Ez kiterjedt a közös szülői felügyeletre, a kizárólagos lakáshasználatra, az ingóságok elosztására. Ez utóbbit sem részleteztem a keresetlevélben, mert a tárgyaláson egyeztünk meg arról, hogy kinél mi marad.


Biztos marha jó apának tartja magát a férjed, meg el van szállva magától, csak éppen az alapok hiányoznak. Nem tudom ki mondta, hogy "Az a jó apa, aki szereti a gyereke(i) anyját", de igaza van. Márpedig aki szavakkal vagy tettleg is bántalmazza a feleségét, az nem szereti. Ergo: nem lehet jó apa.

577. Irena (válaszként erre: 569. - Ea19b3e51c)
2008. aug. 7. 12:52
Harcolok ám, de tudom, hogy semi nem változik, sőt, erre méginkább megvadul. Ennek van logikus magyarázata is, de most ezt lusta vaggyok végiggondolni, majd bemásolom a "bibliámból", mindenesetre érthetően levezeti. Szóval hiába harcolok és védem a határaim - mert amúgy nem vagyok egy szerencsétlenség - újra és újra kezdődik minden előlről. És ebbe már én is belefáradtam, minden érzelmi tartalékom felőrli, az önbecsülésem így sincs a topon éppen. Úgyhogy biztosan előbb-utóbb lépni kell (le).
576. Irena
2008. aug. 7. 12:47

Sziasztok!

Nagyon jól esik ám a sok bíztatás!

Igen, tényleg nem változik semmi, rövid időre javul meg. Most is jól megbántott valamivel, aztán már tervezgeti a külföldi utazást. De kezdek felőrlődni, mert nem tudom, mikor súlyt le újra az "isten haragja".

Figylej Newmoon, a bíróságon mivel indokoltad a kereseted? Gondolom azt, hogy verbális erőszak, azt azért részletesebben ki kellett fejteni. Nálunk nem csattant pofon, törődik a gyerekekkel (mindig azt mondja, hogy mutassak olyan hapsit Magyarországon, aki nála többet foglalkozik velük), szóval úgy tűnik minden OK. Viszont én követelőző vagyok, önző, versengő, összeférhetetlen, konfliktusos, frigid - szóval a szokásosak. Ezek jó része is - az egészséges mértékben igaz, mégpedig addig, hogy megvédem az érdekeim, lehetőleg úgy, hogy másoké se sérüljön, de kárt ne okozzak magamnak. Mert persze aki nem önfeláldozó, azokra fentiek mind igazak. Szerinte. Ja, és ő önfeláldozó. Jó isten, ezt előadni a bíróságon. Jájjjájj!!!

575. fa3d5b4d84 (válaszként erre: 567. - Irena)
2008. aug. 7. 08:48

Szerintem a sógornőd egy idő után meg fog betegedni.


Én sem hagytam magam, vissza- visszaválaszoltam, kiabáltam, sírtam, röhögtem. Minden volt... Ha néha csöndben maradtam, nemcsak azért volt, hogy ne legyen konfliktus. Azért is, mert már belefáradtam. Untam. Falra hányt borsó volt, amikkel hárítottam, érveltem, védtem a magam igazát. Akkor meg minek beszéljek?

Egy idő után az egész életem egy nagy magyarázkodássá vált.

574. fa3d5b4d84 (válaszként erre: 569. - Ea19b3e51c)
2008. aug. 7. 08:43
Pontosan!
573. fa3d5b4d84 (válaszként erre: 568. - Irena)
2008. aug. 7. 08:43

Ha tudnád, hogy engem mikkel fenyegetett..!

Aztán írtam: amikor arra a került a sor, hogy mentünk a bíróságra, ő kussolt a legjobban és minden úgy lett, ahogy a keresetemben kértem.

Mint a lelki terror "tünetei", amikor már érzik a vesztüket, az akkori megnyilvánulásaik is széles skálán mozognak. Hol könyörögnek, hol kérlelnek (esetleg le is térdel eléd), hol ígérgetnek, hol némajátékot játszanak, hol fenyegetőznek. Azt nem mondanám, hogy nem kell vele foglalkozni, de annyira nem kell komolyan venni egyik megnyilvánulást sem. Ha akkor meginogsz, lehet, hogy egy időre visszafogja magát, de nem fog sokáig tartani az "idill". Ezt tapasztaltam. Nemsokára minden folytatódik újra.

Évek állnak minden ilyen férfi (vagy akár nő) rendelkezésére, amikor még lenne, lett volna lehetősége visszafordítani a történéseket, de érdekes módon senki nem teszi meg. Mert ez egy személyiségzavar, és nem tudom, hogy segítség nélkül hogyan tudná abbahagyni a lelki terrorizálást. Kíváncsi lennék, mit mond ez utóbbiról egy pszichológus..?

572. ab4b6bc17d (válaszként erre: 568. - Irena)
2008. aug. 7. 07:23
Ha a gyermekek már olyan korúak, hogy lehetséges, akkor szerintem a bíróság őket is megkérdezheti, hogy kivel akarnak élni. S ehhez még hozzáfűzném, hogy ilyen esetben én, személy szerint nem nevezném ezt tortúrának a gyerekre nézve, mert nekik az a rossz, ha "így" látják a szüleik házasságát, ami most van. Ezzel nem rosszat akarok mondani, remélem érted, mire akarok kilyukadni :) hogy ne hallgass azokra, hogy pl. egy válás majd hogy megfogja viselni a gyerkőcöket, hogy tehetsz ilyet velük, stb. stb., mert a leírásodból kitűnik, hogy bizony az apa-gyermek kapcsolatban is bajok vannak! Valószínű, hogy nem alaptalanul!
571. ab4b6bc17d (válaszként erre: 567. - Irena)
2008. aug. 7. 07:19
Ez egyfajta védekezés. Én is így viselkedem az apósom jelenlétében. Nem is az,hogy kussolok, hanem inkább már kitapasztaltam, hogy az ő jelenlétében mindig kínosan ügyelek a szavaimra, mert akkor még véletlenül sem tud kötözködni. De amit anyósommal csinál néha... komolyan sajnálom, pedig vele sem volt mindig felhőtlen a kapcsolatom.
2008. aug. 6. 20:42

Egy ilyen szóterrorista meghalt.


Így aztán megszabadultam egy frásztól.

2008. aug. 6. 20:28

Hahó!!!! Ne engedd, hogy zsaroljon, fenyegessen!!!

Soha ne feljtsd el, hogy ez a te életed, és senkinek nincs joga téged állandóan megalázni, kritizálni, bántani.-Te nem a tulajdona vagy, állj ki magatokért, és ha úgy érzed neked ez nem jó, harcolj! A gyerekekért, magadért!

568. Irena (válaszként erre: 565. - Fa3d5b4d84)
2008. aug. 6. 16:50

Abszolute így van. Amúgy egyszer mondtam, hogy válok elegem van, azt mondta úgysem merek, de behúzta rövid időre fülét-farkát. Még az ebédet is megköszönte:)

Még ideírom mi tart vissza. Megfenyegetett, hogy elveszi a gyerekeket tőlem, ha elhagyom, innen olyan fenebiztos a dolgában. Ma már tudom, hogy jó esélyeim lennének, na de mi van, ha mégsem. Eljátszhatja a jó apukát, hoszen ő megy suliba a gyerekekért, szokott velül tanulni (utálják, ha ő tanul velük), biciklizni, szóval mondja valaki, hogy nem jó apa. Végül is nem az a bajom vele, hogy rossz apa lenne, de a ygerekek nélkül képtelen vagyok lépni. Bár volt már, hogy remegve is, de bevallottam magamna, hogy de akkor is, mégha piszok nehéz is, én lépek. Pedig abba bele is halhatok. Nem, nem hinném, hogy fizikailag fenyegetne - a sok szorongás hamar produkál betegséget...

Amúgy aranyosak vagytok és köszi a válaszokat:)

567. Irena (válaszként erre: 562. - Ab4b6bc17d)
2008. aug. 6. 16:44

Mák, mert sokszor a látott mintta alapján a fiúk az apjuk életét élik, a lányok, meg az anyjukét. Persze ezen nincs mit csodálkozni.

Nem mellesleg a sógornőm meg pont úgy áldozat, mint én, ráadásul ő mégjobban kussol (bocs), ő aztán soha nem mond ellent. Igaz én is hiába teszem. Érdekes különben, büszke vagyok rá, hogy megfogalmazom a véleméyem, nem játszom az engedelmes feleségeet, közben meg dehogynem, hányszor hallgatok inkább, csak ne legyen konfliktus.... Szóval a látszatra sajnos a bántalmazó is ad. Legalábbis én. És az olyan rémes. Komolyan nem is teljesen tudatos viselkedés részemről.

566. Irena (válaszként erre: 560. - Fa3d5b4d84)
2008. aug. 6. 16:36
És főleg rosszul - már ami a nevelést illeti.
565. fa3d5b4d84 (válaszként erre: 564. - Ab4b6bc17d)
2008. aug. 6. 15:52

Én is épp ezt szoktam mondani, amikor valaki értetlenkedik a válásunk hírén. Mert a hírek nagyon terjengnek...

Annyi a válaszom az illetőnek, hogy "Senki nem tudhatja, aki nem élt vele". És ez így is van.

564. ab4b6bc17d (válaszként erre: 559. - Irena)
2008. aug. 6. 15:17
Meg ráadásul nem a környezeted él szorosan összezárva a férjeddel... és ugye egy ember csak úgy ismerszik meg...
563. ab4b6bc17d (válaszként erre: 558. - Irena)
2008. aug. 6. 15:17
Az én apósom is pont ilyen, mint a tied, de hálisten a férjem kevés rossz tulajdonságot örökölt tőle!
562. ab4b6bc17d (válaszként erre: 556. - Irena)
2008. aug. 6. 15:15
Hát, nem semmi, amit itt dióhéjban megfogalmaztál nekünk. A mindennapjaid nagyon hasonlítanak Newmoon volt életére :(
561. fa3d5b4d84 (válaszként erre: 559. - Irena)
2008. aug. 6. 14:45
A kívülállók soha nem fogják megérteni, hogy mi miért történt, vagy mi miért fog történni. De ezzel ne foglalkozz. Ha nem érzed jól magad a bőrödben és visszafordíthatatlan a folyamat, nincs értelme őrlődni.
560. fa3d5b4d84 (válaszként erre: 558. - Irena)
2008. aug. 6. 14:44

Ahhoz, hogy igazán túljussak rajta, évek kellenek, de a nehezét talán már átvészeltem. Ha tényleg eldöntötted, akkor viszont majd ne tántorítson el a sok ígérgetés, fogadkozás, stb. Mert az én férjemnek ez volt az első reakciója, amikor megtudta, hogy válni fogunk. Nagyon erősnek kell lenned!


Nagyon ismerős, amiket leírtál. Ezek szerint a férjed is a családjából hozta ezt a remek "mintát".

A szülei elfogultak, de a gyerekek azok, akiket nem lehet becsapni, megtéveszteni. Aztán ezt a másik oldal - apa, anyós, após - úgy értékeli, hogy mert ellenük nevelted őket.

559. Irena
2008. aug. 6. 11:17
Ja, még annyit: a szülők öntörvnyű, összeférhetetlen némbernek tartanak. És sokan nem értik, mit akadok ki apró dolgokon. Csakhát ezek - mint azt írtam - komoly autonómiát sértő incidensek.
558. Irena
2008. aug. 6. 11:16

Szia Newmoon!

De jó neked, hogy már túl vagy mindenen! Én azt hiszem, válás lesz a vége, amióta nevezett könyvet olvastam, rádöbbentem, hogy semmi soha nem fog változni, és hogy az ő rossz érzéseiért nem én vagyok a felelős. De ettől még inkább gonoszkodik velem. mert nálunk véletlen sincs pofon, csak kitartó aláásás és egyéb finomságok.

A szülei? Náluk apuka volt mindig is a zsarnok, anyuka elve meg az, hogy a nő tűrjön, ha már "eltartják". Mondjuk engem nem kell eltartani, a legtöbb dolgot saját zsebből fizetem. Amit meg ő fizet, azt is tudnám finanszírozni. Rám nem költ sokat, ajándékokat (pl. virág) csak úgy nem kapok, évente ritkán visz el egynél többször vacsorázni, akkor is úgy ül ott mint akinek nagyon nehezére esik ott lenni.

Gyerekek? A 12 éves fió rosszul viseli, tudja mi a helyzet, keritikus az apjával, hál'istennek jó nagy arca van. De a 8 éves kislány is képben van..

2008. aug. 6. 08:13

Kedves Irena!

Ahogy olvasom, nem vagy egyszerű helyzetben te sem. Sajnálom... Sajnálom azt is, hogy nagyon-nagyon sokan kénytelenek elviselni, eltűrni a hasonló állapotokat.

Nem tudok neked mást írni, mint hogy próbálj meg erős maradni, és ha nincs más hátra, lépni kell. Ahogy én is tettem.

A férjed szülei látnak ezekből valamit? És a gyerekek hogy viselik?

556. Irena
2008. aug. 5. 16:29

Sziasztok!

Most találtam a fórumra. A nyitó topikban felsoroltak ismerősek - Patricia Evans Szavakkal verve című könyvéből valók. Már betéve tudom a könyvet.

Felhívja a figyelmet az erőszak eszkalálódására. Egyre sűrűbben és egyre durvábban fordulnak elő az ilyen megnyilvánulások. Én most ebben a fázisban vagyok. Egész nyáron gyötör - hetente van valami cirkusz! Ilyenkor egész rosszul érzem magam, érzem, ahogy beesnek a szemeim, faradt leszek, görcsöl a gyomrom, és olyan, mintha valaki más lenne a bőrömben, nem én.

A repertoár változatos: leszólás, dühkitörés, bagatlizálás, tagadás, újabban gúnyolódás is, stb.

Kívülállók szerint mi szép család vagyunk, szóval rólam is azt gondolják, jódolgában nem tudja mit csinál, összeférhetetlen, versengő stb. Ezt súlyosbítja, hogy legtöbbször meg akarom védeni a határaimat, kinyilvánítom autonómiám, ám ezt mindig semmibe veszik, vagy: agresszióként fogják fel. (Evans szerint ez is tipikus: egyszerűbb azt mondani, hogy én bántalmazok, mint elismerni, hogy neki nincsenek kiváltságai velem szemben.)

Van két gyermekem, a lakásra az ő szülei adták a pénzt, de csak a házasságunk után vettük, tehát asszem közös tulajdon, bár tulajdonosként csak az ő neve szerepel a lapon. Hál'isten állásom is van - fizet ahogyan, nem vagyok csúcsvezető...

Nagy bajom, visszatérve a külvilágra, hogy még a barátnőm is sokszor azt hiszi, nekem kell bocsánatot kérnem, amiért védtem a határaimat, más az elképzelésem, stb.

Én azt hiszem, ebből válás lesz. Néha összeszedi magát, de egyre ritkábban. Ő persze nem akar válni. Sem párterápiára menni. Az én érveim leperegnek róla, gyengének, és ostobának érzem magam vele szemben.

555. ab4b6bc17d (válaszként erre: 554. - Fa3d5b4d84)
2008. aug. 5. 11:40
Szerintem, ha lehet, ne maradj vele kettesben!
2008. aug. 5. 08:28

Nehogy berezelj! :-) Nem lesz semmi gond.


Engem közben megkért a volt férjem, hogy segítsek neki a vízum intézésével kapcsolatban... Nincs internet közelben, ezért nem tudja letölteni az igényléshez szükséges nyomtatványokat.

553. ab4b6bc17d (válaszként erre: 552. - Fa3d5b4d84)
2008. aug. 4. 15:53
Holnap már tök egyedül leszek, ja ezt írtam. De csak most gondoltam bele :)
❮❮ ... 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 ... ❯❯

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook