Lelki terror - szóbeli erőszak (beszélgetős fórum)

Szia Kriszy!

Ha van ra lehetoseged azonnal valtoztass az eleteden.A tortenet,amit leirtal szornyu,en attol tartok,ebbol tragedia lehet.Elozd meg!

Azon csoppet se izgulj Aminat el akarja venni Toled,hisz leirtad onzo,es soha nem szamithatsz ra!

Elmeselem az en eletem,hatha segitseg szamodra.

Eleg hamar,gyerekfejjel belementem egy kapcsolatba,szerelmes lettem,volt paromba,o 6 evvel volt idosebb nalam,19 eves voltam,mikor megszuletett fiunk:Mark,akkor mar tobb,mint 2 eve egyutt voltunk,boldog voltam,mindenben szamithattam ra.Volt lakasunk,edesanyam sokszor meglatogatott,boldogok is voltunk.Anyagilag sem volt semmi problemank,nem szakitotta meg a baratjaival sem a kapcsolatot,de az elso helyen a csaladunk allt.Ujra terhes lettem tole,Klaudiaval,mikor megtudta,kislany lesz,teljesen megvaltozott.Nem szeretett volna leany gyermeket,egyre tobbszor maradt tobb ideig a barataival,de azert mindig hazaert idoben.Ereztette velem,neki nem tetszik,kislanyunk szuletett,nem is nyult soha hozza,be se pelenkazta soha,mig a Markhoz,mikor hazaert,alig engedte,en torodjek.Ez egyre tobb feszultseget es bizalmatlansagot szult a kapcsolatunkban.Mig addig nem fajult ,kerdore vontam,miert nem probalja meg egy picit jobban szeretni a lanyunk(hiszen gyonyoru baba volt),mire ideges lett,es megutott.Szerencsere nekem volt hova mennem,felhivtam edesanyam,es mar masnap koltoztem is hozza.Mert aki egyszer megut,az megteszi tobbszor is.

A gyerkek mar nagyok,mar reg ferjhez mentem azota,es ferjemtol van most egy kislanyom,es szep csaladi eletunk van,a ferjem nem tesz kivetelt,mind a harom gyermekunket sajatjanak tartja,es szereti oket.

Erosnek kell lenned!

En is az voltam,otthagytam egy 2,5 eves kisfiuval,es majdnem egy eves kislannyal.Igaz ez mar 11 eve tortent,de most boldogan elunk,bele se akarok gondolni,mi lett volna annak a kapcsolatnak a vege,ha akkor ott maradok.

Szia Kriszy!

Ismerős a történeted, mintha az én volt társamról mesélnél. Már majdnem két éve hagytam ott (elszöktem tőle) a kéthónapos kisfiammal. Ez volt a legjobb döntés az életemben. Az én exem is ivott, volt, hogy lökdösött, dobálózott, rámcsapott. És folyton azzal fenyegetett, hogy elveszi a kisfiamat, mert "ilyen anya nem kell a gyereknek. Keresek neki egy újat." Azóta megjártuk a bíróságot, a gyámhivatalt, mert a kedves anyósom is indított pert ellenem.

A legfontosabb, hogy keress olyan embereket, akik bizonyítani tudnak. Konkrét bizonyítékok kellenek, hangfelvétel is jó lehet. A gyereket véletlenül se add oda neki, ne is engedd a közelébe, miután elhagytad. (legalábbis egy jó darabig, amíg nincs a kezedben jogerős bírósági határozat)

Ne higyj neki, mert SOHA nem fog megváltozni, akár mit is mond. Először könyörögni fog, mert ez mindig így van. Utána fenyeget (először öngyilkossággal, majd egyebekkel). Utána megy a gyámhivatalhoz, feljelent, stb., stb. Akkor fog megváltozni (talán), ha talál magának valakit. Nagyon kemény két év vár rád, ha úgy döntesz, de hidd el, megéri. És nem benned van a hiba!!! Ez az, amit egy jódarabig nem hittem el, és sokan nem is fognak, de ne törődj vele, ne magyarázkodj senkinek.

Ha nem lépsz, rá fogsz jönni, hogy ez sajnos egy folyamat, mely egyre jobban el fog durvulni, és egyre komolyabb lesz.

Nagyon fontos még, hogy olyan helyre menj (pl. a szüleidhez), ahol nem kell albérletet fizetned. Legyen külön szobátok (esetleg 2), akkor nem nagyon tud belekötni semmibe.

Biztosítsd be magad, és dönts.

Sok erőt és kitartást kivánok, és légy kemény!!!

Kedves Kriszy!

Ez a kapcsolat több sebből vérzik, és itt már nem "csak" lelki terrorról van szó.

Hagyd el azt az embert! Ha az a tény sem volt elég neki, hogy az ő gyerekét várod, akkor ne reménykedj a csodában! Ne pazarolj rá egyetlen percet sem tovább.

Először csak mindenbe belekötött!Akármit csináltam semmi nem volt jó.Ha megettem a hűtőből 3szelet sonkát és neki nem maradt(terhes voltam-megkívántam)akkor elkezdett szidni h h merem megenni,és mit képzelek.Akkor még el is hittem és néha még most is h tényleg én vagyok a szar!Pl.:

Tegnap előtt főztem húslevest meg tepsibe sült húst-krumplival.A leves picit sós lett,de nem nagyon.Máskor is volt ilyen és simán szó nélkül megette.Most-vagy amikor valami baja van akárkivel a világgal akkor épphogy megkóstolta a levest-"nem sós ez egy kicsit?" Mégegy kanál:"de nagyon sós"-Hozzákell tenni h boldogan ültem le az asztalhoz,mert büszke voltam magamra h egy már mászó 6hós gyerek mellett kb 4-5óra hosszát álltam a konyhában-közben mostam-gyereket etettem-altattam-tisztábaraktam-stb és pont kész lett a kaja mire hazaért,és tényleg tök jó kedvem volt,és akkor ő ilyen és ehhez hasonló beszólásaival olyan szinten megbánt-mert olyan hangnemben mondja h legszívesebben elsüllyednék.

Aztán mikor terhes voltam mindig elment inni,mindig itthagyott egyedül a házban-és mikor megkértem h maradjon,bújjunk össze akkor is itthagyott,mikor kiaakadtam és kiabáltam akkor elhordott mindennek h én ne szóljak bele h mit csinál és hova megy ő oda megy ahova akar.

Mindennap elmondta h ha megszületik Amina akkor csak velünk lesz és nem fog inni-ehhez képest ott tartottunk h szülés után mikor 4napig kórházba voltam-csak ivott ami természetes hisz gyereke született.De mikor hazajöttünk és rögtön másnap közli velem este 8kor h ő elmenne inni akkor tudtam h ennek nem lesz jó vége.Azt sem tudtam mit kell a gyerekkel csinálni-és őt nem érdekelte csak a pia meg a haverok.És nekem itt semmi segítségem nem volt/nincs.

Nálunk mindig úgy kezdődik minden h csak a pia érdekli meg a haverjai.

Neki nem volt senkije,mindenkije meghalt az elmúlt 4évben aki fontos volt neki.Aztán jöttem én.Segítettem-mindenben-vigasztaltam ,de úgylátszik ez neki kevés volt-h olyan otthont varázsoltam a lakásából h másfél éve nem gondoltam h így is kinézhet.

Ha eltervezett velem valamit aztán csörgött a telefonja és hívták inni-engem leszart és odament.

Mindig.

Soha nem számíthattam rá.

mostmár a gyerekkel sem foglalkozik,ha hazajön csak a gép előtt ül és netezik.

A gyerek feje felett is ordítozik velem.Tegnap este pl már nem tudom min vitatkoztunk,és mondtam neki h nyugodtan csinálja már csak pár hét és itthagyom,és elkezdtem röhögni.Erre olyan ideges lett h megint mindennek lehordott(hülye kurva,geci,már többször mondta h kurva anyád,tegnap h szopd le anyádat)

De én bezzeg soha nem mondtam neki ilyet- anyukája meghalt 3éve 36évesen és nálunk ő tabu.Soha nem szóltam be neki ilyet-de bezzeg ő szidja anyámat ha neki valami nem tetszik,szidja a 18éves hugom mert egyszer tesóm írt neki egy olyan üzenetet h hogy jön ő ahhoz h megverjen engem.És azóta tesóm is kurva és minden.

Egyszer úgy verte ököllel a kezemet h a védőnő is észrevette és felakarta jelenteni de azt mondta próbáljuk megbeszélni meg stb,de ha mégegyszer előfordul azonnal feljelenti.

otthon mindenki imádja-csak anya hiszi el h amiket csinál az mind igaz.A többiek még a kezem is látták akkor és mindenki csak mosolygott.Mert h Dávidot biztos én idegesítettem fe-Dávid is ezt mondja-és azért kaptam és biztos megérdemeltem.

Itt a haverjai mindenki neki hisznek-én már mindenki szemébe szar vagyok.Nekem nincs barátnőm,itt nincs senkim,otthon is csak anya hisz nekem-és hál istennek hozzá mehetek.

Ha valamit megkellett beszélni mindig elfordult,vagy elment,azt mondta már megint hülyeségeket beszélek stb.Egyszerűen nem lehet vele beszélni.Ha azt mondtam elköltözök,nem hitte el-szerintem még most sem hiszi.

Ha hazamentem pár napra mindig írta az sms-ket h otthon ne hallgassak senkire ő szeret,és mostmár megváltozik,mostmár minden jó lesz.Hazajöttem-hús levest főzött és rántott húst-kitakarított,és akkor egy napig minden jó volt-de másnaptól megint elment.Mindig hazudott.

Mindig azt mondta h csak egy sör!Vagy 1óra múlva jövök.Én meg vártam-számítottam rá.mikor azt mondta h fürdetésre jövök-és nem jött.Soha!Vagy hajnalba jött haza,vagy a haverjánál aludt a szomszédban!

Mikor kérdőre vonom csak annyit mond jól van na!

Mikor sírok vagy szomorú vagyok miatta-rámordít h mit játszom a fejem és h ne bőgjek!

De már nem sírok!!már kibírom h ne sírjak.És ha belegondolo mennyit sírtam miatta!....ááá

Egyszer azt is mondta h elveszi tőlem a gyereket és nem lesz anyja mert ilyen anya nem kell a gyereknek!

Az utcán leköpött,ordítozott velem-egyszer több kilómétert egyedül cipeltem a gyereket a hordozóba mert ő megsértődött és azt mondta cipeljem én a gyerekem!Másnap nem bírtam felemelni a kezem!

Mindig mindenért én vagyok/voltam a hibás,és mikor rámertem szólni akkor közölte h "persze mert te olyan tökéletes vagy" "te vagy a tökéletes ugye?"

Önző,csak magával foglalkozik,semmit nem segít semmiben,a ruháját szanaszét hagyja,a koszos zoknit és gatyát is-a tányért-tálcát az asztalon.

Egyszer azt mondta én csak cselédnek vagyok itt.Aztán azt h én miben fáradok el hisz nem csinálok semmit.Egy 6hós gyerek mellett.

És ő milyen fáradt mert egésznap dolgozozz.Ami abban merült ki h egésznap ült,mert nem volt munkájuk.De előadta h ő milyen fáradt.

Én nem lehetek fáradt mert azt hiszi egésznap a gép előtt ülök,mintha nem is lenne gyerekem!

Ő még soha nem etette meg a gyereket,nem tolja a babkocsit mert az égő és még ilyen dolgok-de ő mennyire szereti a gyerekét.Mikor megígéri h hazaér fürdetésre aztán mégsem.Mi lenne ha a gyerek nagyobb lenne és itt várná az apját mert az megígérte.?

Mint ahogy én is így nőttem fel!!!!!

Szóval ilyen dolgok vannak.kicsit zavaros,kicsit érthetetlen.Sajnos nincs időm jovbban összefoglalni,de ha eszembe jut valami majd leírom.

Ja!És sokszor bróbáltam elhitetni magammal h tényleg én vagyok a hibás.Akkor azt mondtam h jó változtatok.Volt pár hónap mikor nem szóltam neki semmiért.Nem veszekedtem-mindent megtettem neki-mindent elpakoltam stb.Na akkor jó is volt minden!Aztán eljött a szülés ideje!2héttel később jött-indították.Ő az alatt a két hét alatt végig ivott.Én meg egyedül itthon izgultam h mi lesz velem egyedül ha ő részeg nem engedik be.Akkor még szerettem-és apás szülést terveztünk.Hál istennek az is lett-életem legszebb élménye-vele!

De az az egy volt!Akkor egyszer egy napig láttam h aggódik értem.H fogta a kezem és még sírt is mikor megszületett a lányunk.Elvágta a köldökzsinórt,és minden olyan volt mint a mesében.Ő aki már akkor rosszul volt ha véres történetet mesélt a mentős haverja.A tűtől nagyon fél-a látványától is.Mégis ott volt velem és mindent nézett stb.

És akkor az alatt a két hétben amíg túlhrdás volt-egyszer utána mentem a kocsmába h ugyan mit képzel és kapott tőlem egy k*rva nagy pofont,és h azonnal jöjjön haza!Hát akkor úgy megszorította kezemet és úgy mocskolódott h azt nem kívánom senkinek.olyan állapotban amikor bármikor szülhetek és eleve már nagyon féltem,csak azt akartam h velem legyen-de nem ő inkább elment és egyedül hagyott.Az egész terhességemet egyedül izgultam végig,lelki társam senki nem volt.Akkor még anyával is összevoltam veszve!

És mintha a falnak beszélnék mindig.

Annyi minden törént annyi mindent kell majd feldolgoznom h nem tudom sikerül e valaha.

És már 2hónappal ezelőtt úgy volt h megveszik otthon a házat-és költözhetek akkor is tudta!Semmit nem tett h jobb legyen.Ugyanott folytatta az ivást mindent.Mindenbe beleköt.Ha neki rossz kedve van-csak rajtam veri le.De én meg már nem fogom be a szám.Elegem volt.Tegnap is mikor visszaszóltam-és röhögtem-láttam h tehetetlen.És mit mondott?

H úgy beverné a képemet.De nem meri-tudom-egyből feljelenteném-és a régebbi verésről is lenne tanúm a védőnő meg anyámék!Igaz lehet nem érnék el semmit de az biztos h neki nem lenne jó.Egyébként is most egy ügyben gyanúsított lett.Semmi komoly ügy,de épp elég-ahhoz h kinézzék belőle ezeket amiket csinál.De mindegy is.Nem érdekel már.Már csak attól félek ha elmegyek mit fog csinálni!Félek h mit akar majd AMinával?Képes lenne elvenni tőlem?Muszály megmondanom hová költözöm mert a gyereket joga van látni!Pedig én legszívesebben soha többet nem akarnám látni!

Hosszú lenne elmesélni mindent,a lényeg h pár hét múlva költözök a gyerekkel végre.

Anya élt így apával 20évig ahol szintén apa volt a terrorizáló a mai napig.Már elváltak de még együtt laknak aztán most sikerül eladni a házat,és anya a tesómékkal elköltözik,és felajánlotta h menjek velük-mivel elmondtam h mit művel Dávid.persze ő volt az egyetlen aki elhiszi ezeket,a családom többi része mind azt hiszi D a jó kisfiú.Persze,mert kifelé ezt mutatja,ugye tudjuk itt mind!?

Szóval a lényeg h úgynéz ki rendeződik,de ha lesz időm írok bővebben ha érdekel!

Megírtam priviben, hogy hol találtam.

Téged ki terrorizál?

Megtudnád mondani hol találtad ezt a cikket?

Szívesen olvasnék ezzel kapcsolatban,mert sajnos én is ebben a cipőben járok!

Előre is köszi.

Találtam valamit a témáról egy cikkben. Bemásolom:

Ha párod hétköznapi szokásai közé tartozik az ellened irányuló állandó kritika, gúnyolódás, parancsolgatás vagy vádaskodás, erős a gyanú, hogy te is érintett vagy a témában.

A folytonos titkolózás, leszólás, kritizálás, vádaskodás, gúnyos viccelődés, becsmérlés, tagadás, parancsolgatás, fenyegetés, dühkitörés mind-mind a szóbeli erőszak eszköztárának kellékei. Egyiket sem kell bemutatni, hiszen mindenkinek volt már szerencséje hozzájuk. De milyen lehet nap mint nap gonosz megjegyzések tömkelegét elviselni, ráadásul pont attól az embertől, aki a társunknak nevezi magát? Szokták mondani, ezek csak szavak. Nem fájnak, nem hagynak nyomot. Tévedés. Nagyon is hagynak, csak valahol egészen belül, ott, ahol már nem látszik.

Erika (29) két évig élt együtt párjával, Zolival, amikor ráébredt, hogy valami nagyon nincs rendben a kapcsolatukban. „Bármit mondtam, megcáfolta, és ellenkezett velem. Leszólta a gondolataimat, ötleteimet, terveimet. Lehetetlen volt számára, hogy elfogadja a véleményem, legyen szó bármilyen apróságról, akár a hétvégi programról, az öltözékemről vagy a vasárnapi menüről. Olyan logikusan érvelt ellenem, mondván, ő csak jót akar az »építő kritikával«, hogy általában kételkedni kezdtem magamban. Lassan már úgy éreztem, semmit sem tudok jól csinálni” – meséli Erika.

Anita esete egészen más. Mindig tudta, hogy partnere, Ákos hirtelen haragú, és könnyen dühbe jön, de ez a kapcsolatuk elején még nem okozott érzékelhető problémát. Az esküvő után azonban a férfi egyre agresszívabb lett, és indulatait Anitán vezette le. Minden apróság miatt, sokszor pedig teljesen ok nélkül ordítozott, kiabált, dühöngött. A lány sokáig tűrte a megaláztatást, miközben egyre inkább próbált alkalmazkodni, megfelelni, hogy Ákosnak ne legyen oka haragudni. Azonban semmi sem használt. Amikor már nem bírta tovább, elköltözött, és beadta a válókeresetet.

Erika és Anita mindketten úgy érezték, velük van a baj, hiszen minden igyekezetük ellenére sem tudtak megfelelni párjuk elvárásainak. Nem értették, miért nem működik jól a kapcsolatuk, és miért nem képesek problémáikat megbeszélni partnerükkel. Ma már tudják, nem rajtuk múlt. Mindketten társuk szóbeli erőszakosságának estek áldozatul.

Láthatatlan sebek

A szóbeli bántalmazás a párkapcsolati erőszak azon formája, amely, bár nem hagy látható sérüléseket, de éppolyan fájdalmas lehet, gyógyulása pedig a hétköznapi sebeknél jóval tovább tart. Nemcsak az őrült dühöngés, a vad fenyegetőzés, a becsmérlés vagy egyéb agresszív megnyilvánulások minősülnek szóbeli erőszaknak, hanem – ahogy Erika esetében is láttuk – az állandó, finom kritizálás, a csöndes ridegség, az apró sértések vagy a lenéző megjegyzések is. Tulajdonképpen minden szó vagy hangsúly, amelyet bántónak, ellenségesnek, fájdalmasnak érzünk magunkra nézve.

Fontos, hogy férfiak is szenvedhetnek társuk szóbeli bántalmazásától, ám legtöbbször sajnos a nők kerülnek „rossz oldalra”. A legnagyobb gond, hogy az áldozat hiába próbálja megbeszélni partnerével, milyen fájdalmasan érintik a kimondott szavak, ez szinte sosem sikerül. A bántalmazó ugyanis foglalkozik a problémával, tagadja viselkedését, vagy egy „bolhából csinálsz elefántot!” jellegű mondattal elintézi a dolgot, elhitetve párjával, hogy ő látja tévesen a helyzetet, vagy netán hogy eleve ő a hibás. Ettől a bántalmazott önbizalma egyre apróbbra zsugorodik, a folytonos kételkedéstől pedig már maga sem tudja, helyes-e, amit hall, jogos-e, amit érez.

Ha az alábbi kijelentések igazak rád, a te párkapcsolatodban is jelen van a szóbeli erőszak.

• Gyakran gondolkodsz azon, hogyan beszélj úgy, hogy a párod végre megértsen. Sokszor az az érzésed, mintha vastag fal állna a kommunikációtok útjában.

• Ha megemlíted párodnak, hogy megbántott egy-egy kijelentésével, általában tagadja, vagy valami ilyesmit mond: „Nem tudom, miről beszélsz”, „csak vicceltem”, „túlérzékeny vagy!”. Fontos, hogy soha nem kér bocsánatot emiatt.

• Vita után hiába békültök ki, sosem érzel felszabadult nyugalmat, nem érzed lezártnak a történteket.

• Párod gyakran éppen akkor sért meg, amikor örülsz a sikerednek, lelkes és boldog vagy.

• Nem vagy csak ritkán szoktatok együtt felszabadultan beszélgetni, nevetni. Az sem jellemző, hogy közösen tervezgetnétek a jövőt.

A valódi háttér

A szóbelileg bántalmazott nők általában azt hiszik, bennük van a hiba, ők a felelősek párjuk viselkedéséért, valamint hogy egész egyszerűen nem értik meg egymást. A valóság azonban messze van ettől. A bántalmazó fél ugyanis eleve nem is akarja megérteni társát. Ő egészen mást akar, uralkodni felette. Hiába vágyik az „áldozat” együttműködésen, egymás támogatásán alapuló kapcsolatra, ha párja nem akar együttműködni, sőt egyenesen ellenségként kezeli őt.

Fórum Ordító párok »

Családon belüli erőszak »

Voltatok már megalázva? »

Méltatlan vádaskodás. . . »

A bántó, leszóló megjegyzések, a viccnek álcázott gúnyolódás vagy az ok nélküli megalázó szavak mind-mind arra szolgálnak, hogy a bántalmazó érzékeltesse hatalmát partnere felett. Az ilyen viselkedés oka a szakértők szerint a bántalmazót gyerekkorában érő szóbeli erőszakra vezethető vissza. A legtöbb esetben ezek az emberek nincsenek tisztában azzal, hogyan bánnak partnerükkel. Éppen ezért véletlenül sem ismerik el, hogy valamiben is hibásak lennének.

De akkor mit lehet tenni?

• Ha felismerted, hogy szóbeli erőszak áldozata vagy, először is mérlegeld, mennyire fontos számodra ez a kapcsolat! Ha még friss a dolog, talán jobb (és sokkal egyszerűbb) mielőbb odébbállni. Ha mégis úgy döntesz, adsz még egy lehetőséget párodnak, hogy változtasson a viselkedésén, olvass tovább!

• Gondold végig magadban, társad milyen kijelentéseivel, megnyilvánulásaival szokott megbántani. Húzz konkrét határokat, majd tudasd partnereddel, hogy ezután nem tűröd el tőle az ilyen jellegű megjegyzéseket, viselkedésformát! (Ez persze még önmagában nem lesz eredményes, ne is várd, hisz eddig sem volt az. )

Jobb, ha tudod. . .

…hogy a fizikai erőszakot minden esetben szóbeli bántalmazás előzi meg! A kettő között általában van egy észrevehető átmenet, amikor is a bántalmazó fél egyre gyakrabban, „véletlenül” meglöki társát, összeütközik vele, vagy direkt módon elállja az útját, esetleg rálép a lábára. Ilyen esetben nagyon fontos, hogy saját biztonságod érdekében mielőbb segítséget kérj! Ne várd meg, amíg elfajulnak a dolgok!

• Ezután nagyon figyelmesnek kell lenned. Amint ismét valami sértőt mond, vagy csak készül mondani, azonnal le kell állítanod! Fontos, hogy ne próbálj vitatkozni vele, ne magyarázkodj, ne menj bele a „játékba”, csak határozottan szólítsd fel, hogy hagyja ezt abba. Mondhatsz bármi hasonlót: „Soha többet ne beszélj így velem!”, „állítsd le magad!”, „ne ítélkezz felettem!”, „nem tetszik a viselkedésed!”, „nem érzem jól magam veled!”. Légy erélyes és tekintélyt parancsoló. Az is segíthet, ha egyből kimész a szobából, elhagyod a helyszínt.

• Ez a megoldás hatásos lehet, ha tudatosul partneredben, fel kell hagynia eddigi viselkedésével. Ha együttműködik veled, helyrehozható a kapcsolat. Gyakran azonban a szóbeli bántalmazók egyáltalán nem képesek érett emberi kapcsolatok létrehozására. Ilyen esetben jó, ha felkeresel egy pszichológust, aki járatos a témában. Ha teheted, mindenképpen vidd el párodat is!

ITT A VÉGÉN EZ NAGYON IGAZ EGY IGAZI PÁRKAPCSOLATRA!!!! Ha úgy döntesz, változtatsz a helyzeteden, az is benne van a pakliban, hogy elveszíted a párodat. Azonban ne felejtsd el, a tisztelet, a megértés, a bátorítás mindenkinek kijár, a párkapcsolatot pedig azért találták ki, hogy kölcsönösen segítsük, támogassuk egymást. Ekkor mondhatjuk, hogy „igen, összetartozunk”. Máskülönben szó sincs erről. Hiszen ha ezek a feltételek nem teljesülnek, párkapcsolatunkban is könnyen egyedül maradhatunk.

Ha többet szeretnél tudni a témáról, keresd Patricia Evens Szavakkal verve című könyvét (Háttér Kiadó, Budapest, 2004).

És anyósod nem szokta bejelenteni előre(!), hogy mit kér? Nálunk így működik! Kisfia megy beszerezni.

Régebben egy csomó mindent csináltam neki (direkt ő kérte, hogy gyártsak neki ezt-azt), aztán mikor beszólt, hogy mindig megjegyzik, ha nála vannak, hogy EZ a menye mennyire ráér, hogy ilyenekre is van ideje...na azóta semmi "házit" nem kap.

Téged meg apósod terrorizál? Nekem sajna nincs, pedig szerintem tuti lekötné ezt a sárkányt!

Ez nekem is "emlékezetes", minden évben. Írtam már, az anyósom nem olyan rossz, mint apósom, aki maga a lelki terrorizáló.

...de azért anyósom sem veszi magának a fáradságot, hogy kicsit jobban megismerjen. A meglévő vasalónk mellé kaptam már tőle még egy vasalót, akkor kávéfőzőt (nem is kávézom, max. 3az1-bent iszom, ezt kijelentette, azért vette, hogy ha ők jönnek hozzánk, akkor nekik tudjak benne kávét főzni...), no meg egy összecsukló szárítót is kaptam...

...tudom, hogy ajándék lónak ne nézzem a fogát...de én mindenkinek személyre szabott, olyan dolgokat veszek, aminek tudom, hogy örülne, mert beszélgetésekből elcsíptem, stb.

...a végén még a férjem is megjegyezte, hogy hát ezek nem is ajándékok...

Elég birka voltam éveken át! :( Ő meg elég rafkós ahhoz, hogy ne a kisfia füle hallatára cseszegessen! Ezt hívom én gerinctelennek! Lehet, hogy előgerinchúros? :)

Visszavágóként a szülinapjára vettem egy könyvet Anyósok városa, vagy mi volta címe. Az anyós-meny problémával foglalkozik...:))))

Én sem hagytam, kiküldtem, de olyan akaratos, hogy ilyet még nem láttam! Direkt nem szóltam neki, hogy szoptatok, inkább elviseltem, hogy cseszegessen utána.

Szoptatásra még egy eset:

Volt, hogy a sógorékkal egyszerre mentünk hozzá látogatóba. Ebédeltek, míg én szoptattam, erre a tök anyósom benyit és közli, hogy a levest már megették, mikor fejezem be a szoptatást, mert le kéne szedni az asztalt NEKEM! (Sógornőnek nem mert szólni.)Mondtam, hogy én is vendég vagyok nála, nem a háziasszony.

Egyértelműen nincs ki a négy kereke és még rosszindulatú is az anyósod.

Én is sok mindent ráhagytam apósomékra (nálunk ő a házisárkány inkább), mikor náluk laktunk és szülésem után ugye hozzájuk kellett hazavinni a kis újszülöttemet (fölöttük laktunk egy házban, de mi az első emeleten, az ajtót zárni nem tudtuk viszont, tehát bármikor feljöhettek - teszem azt hozzá, gyakran nem jöttek, elvárták, hogy én gyalogoljak le a picurral a meredek lépcsőn minden nap) - kicsit hosszúra sikeredtem, lényeg a lényeg, azt azért tuti biztos nem hagytam volna, hogy ott pofázzank, amikor szoptatok...

Tudom, minden helyzet más és más és ezt csak az érti meg igazán, aki maga is benne van hasonlóban. Én sem légből kapottan beszélek (lásd az előzményeket), de tény és való, nekem nem a férjem a lelki terrorizáló.

A kisfiad hány éves, ha szabad kérdezni?

Sziasztok!

Anyós téren nálunk is megy a terror. Először csak akkor bukott ki, amikor eljegyeztük egymást, mert szerinte nem volt elég, hogy csak ők, szülők voltak jelen. Erre kaptam egy illemkönyvet, ha terhes lennék tudjam hogyan kell a keresztelőt rendezni (?!) szöveggel.

Mi azért előbb összeházasodtunk...Azt mondanom sem kell, hogy az esküvő szervezéséből automatice kivonta magát, anyagilag is(legalább nem kell hallgatnunk később). A nagy napon mindent lehurrogott (mellettem ült, nem engedte mellém a szüleimet!)és látványosan szenvedett. Az asztal alatt rugdosott, ha valami nem tetszett neki és ez komoly!

Mikor bejelentettük, hogy útban van az unokája annyit kérdezett, hogy akkor hogyan védekeztünk? Más általában örül az ilyen hírnek... Veszélyeztetett terhes voltam, de naponta jöttek a telefonok, hogy a kisfia hol van, mikor megy neki segíteni (addig nem ugráltatta). Olyan különleges füve volt, amit hetente 2-3- szor kellett nyírni. :)

Amikor megszületett az első gyerekünk eljött "segíteni". Kijelentette, hogy ameddig anyu nálunk volt, addig van joga a fiánál (!) lenni. Ó, hát és a szokásos: fiam háza, fiam autója, fiam TV-je, fogyjak le (2. hete voltam otthon), mert a kisfiának nem fogok tetszeni, a kert meg hogy nézki, mikor megyek végre kapálni? A szoptatás külön stressz volt, mert letolt, ha nem láthatta hogyan szopizik a pici(sógornő nem engedte be, ha szoptatott, ezért ő mindig jelen akart lenni nálunk). Ó és a sógórnő mindenben különb!

Bejelentette, hogy mivel a sógoréknak 1-el több gyerekük van, ezért ők az elsők, ha segíteni kéne. Sokszor nem hívtuk...:)

Mikor a második babát vártuk megint jött "segíteni". Itt már a 2 éves gyerekem szólt rá, hogy ne ordítson az anyukájával. Na ezután gyorsan haza paterolta a párom. Erre jön a telefon, hogy nekem van anyám, majd az segít, ha megszültem, mert ő aztán nem jön! Gondoltam fellélegezhetünk, de telefonon továbbra is csak zaklatott.

Bejelentette, hogy kinézte az egyik kolléganőjét (kisgyerekes és házas!),hogy jobb lenne a fiának és addig nem nyugszik, míg szét nem választ bennünket. Neki köszönhetően a terhesség utolsó hónapját a kórházban töltöttem. Legalább nyugi volt.

Most ott tartunk, hogy kitalál dolgokat csak hogy letolhasson. Mindennek elmond a telefonba aztán lecsapja. Amikor ezt csinálta elmentem hozzá, szépen kultúráltan megkérdeztem, hogy mi a problémája velem? Választ nem tudott adni, csak lapított. Innentől kezdve már nem jár hozzánk, a gyerekeket nem köszönti.

A szüleimet is hivogatja, főleg miután kiderült, hogy velük sincs "megelégedve" és más visszamondta nekik, hogy mit pletykál róluk. Apu elég beteg, szegény úgy felhúztamagát, hogy rosszul lett.

Sajnos a férjemet is kikészítette. Ő is elég érzékeny (elég rossz volt a gyerekkora). Ő már kb. 1 éve pszichológushoz jár és csak altatóval tud elaludni. Csak akkor megy az anyjához, ha a gyerekeket "megmutatja" neki, ill. ,ha köszönteni kell.