Lelki terror - szóbeli erőszak (beszélgetős fórum)
Az én párom megégette magát egyszer, de könyörgöm 9 évvel ezelőtt. Mi 8 éve vagyunk együtt. Ennyi idő és két gyerek után, már nagyon sokszor rájöhetett volna, hogy én nem olyan ember vagyok. Rám nézve pedig sértő, hogy ezt gondolja, mert akkor még a fáradtságot sem vette, hogy megismerjen?
A másik , amit írtál, az már nekem is eszembe jutott, hogy talán azért kutakodik ennyire, mert neki van vaj a fején? Mert ugye mindenki magából indul ki.
Szia! Elég szomorú, amit írtál. Az én párom is ugyanezt csinálja majdnem, bár a vonalat nem kell tartanom, de ha telefonálok egyből kérdezi ki az és mit akar( nem gond, hogy még a beszélgetés közepén vagyok ), én is állandóan megvagyok gyanusítva, ki sem kell tennem a lábam itthonról hozzá.
Szerintem ő is átnézi a táskámat, azt pedig tudom, hogy a telefonomat is.
Sőt nem is olyan régen még azt is kinyomozta, hogyan kell leellenőrizni,hogy mit csináltam a gépen, akkor is,ha kitörlöm az előzményekből.
Ezek után elém állt és számonkért, hogy ez ki, az ki, miért küldött nekem üzenetet vagy én miért küldtem neki stb.
Ő sem érezte,hogy ez gáz, mikor mondtam neki, hogy nem is érzi milyen szánalmas?!
Úgyhogy nem vagy egyedül.
Én már nem foglalkozom vele, főjön a saját levében. Az én lelkiismeretem tiszta, nem teszem tönkre magam teljesen, hogy bebizonyítsam a nap minden percében, hogy nem csalom meg.
Nem járok sehova, egy évben kétszer, ha elmegyek szórakozni, nem engedem, hogy ezt is "elvegye".
Ha duzzogni akar duzzogjon.
Én már sok mindenen változtattam. Nem kérek,megoldom egyedül bármi legyen is az. Élem az életem a lányaimmal.
Az én problébám a párom, akivel 4 éve élek együtt. Éppen a paranoid személyiségzavarról, a beteges féltékenységről, a szóbeli bántalmazásról olvastam neki fennhangon cikkeket, mikor rátaláltam erre a fórumra. Persze elszaladt aludni:)
Nem csak szóbelileg bántalmaz, hanem betegesen féltékeny is. A szó igazi értelmében. Nemcsak mindent én csinálok rosszul, hanem mindennek tetejében még amint kiteszem a lábam, akkor én pasizok. Sőt, ha itthon vagyok is. A szóbeli bántalmazással még felveszem a harcot, nem tud bennem önbizalomhiányt okozni. De az állandó rágalmazás nagyon elfáraszt. Ezalatt értem a telefon ellenőrzését, a benne lévő számokat hívogatja, számon tartja, milyen bugyiban kéne lennem, mikor fürdök, mikor szőrtelenítek, kutat a táskámban, naponta 100-szor felhív, vagy csak egyszer, de akkor tartani kell a vonalat, hogy hallgatózhasson, persze, ha férfi hangot hall, őrjöng. És ez csak a jéghegy csúcsa. Néha, mikor elhatalmasodik rajta az őrület, szó szerint őriz. És nem veszi észre, hogy púp a hátamon, mindenben meggátol és hogy terhes a személye. Szó szerint elmegy tőle az eszem, néha már én is azt hiszem, nem vagyok normális.Szabadulni? Nagyon nehéz.Igazából szökni lehet, de mire megoldás? Miért kéne nekem bújkálnom? Sokszor próbáltam elhagyni, sosem ment. Most igyekszem szembesíteni a bajával, biztos felfogta, mert menekült az igazság elől. Azt viszont tudom, hogy ettől még a birtokának tekint és talán sosem adja fel. Persze azt is mondja, hogy szeret. Na ja! Csak ebbe a szerelembe én rövidesen belepuszutulok. Már kezdem érezni, hogy kiégek. Totális lelki válságban vagyok. Ha valakinek van ötlete, mit lehet tenni egy ilyen helyzetben úgy, hogy lehetőleg ne sérüljön senki, az lásson el engem legyen szíves jó tanáccsal! Fontos, mert egy kisfiú is szenvedő alanya ennek a dolognak, akit szintén lelkileg zsarol.
Saját történetem:
Több mint 2-éve kezdödött, hogy két"beteges emberbe"ütköztem az akkori lakóhelyemen,akik
a közvetlen alattam lévő szomszéd albérlői voltak. Egy kb. 23-éves srác Krisztián,külsőre
180cm magas vékony, szikár testalkatú, barnahajú, zöldesbarnaszemű srác, valamint egy kb.
26-éves nő Emőke kb.165cm magas vékonytestalkatú barnahajú, barnaszemű nő
(papírja is van a betegségéről).
Ekkor még nem tudtam,hogy ez a két "pszichopata" ember az életemet fogja megkeseríteni...
Pechemre nem csak a lakóhelyemen kerültek közvetlen alattam lévő lakásba,annak idején,
de még az az akkori munkahelyemen is az alattam lévő irodába költöztek azon a nyáron.
A mai napig az "Önkormányzat Építés és Területfejlesztési Minisztériumának VII.kerületi
kirendeltsége,ahol jelenleg is dolgoznak,bár nem ellenőrzi őket a kutya sem. Először a nő
kezdett el rejtve csúfolodni reggeltől-estig,majd később a srác is csatlakozott hozzá és
egy "kegyetlen játék"vette kezdetét,amelynek célja a maguk szórakoztatására a lejáratásom
és megcsúfolásom volt.Egy olyan betegségben szenvedem,ami a külsőmre is kihatással van,
ennek eredményeként elvesztettem a teljes testszőrzetem. Lelkileg éppen elég volt ezzel
a betegséggel megküzdenem,nem még ilyen "beteges emberek" mindennapi zaklatásait, mocs-
kolódásait, fenyegetőzéseit elviselnem. Módszerük a következő: 20-25-év közötti fiatalok
-ból álló bandával együtt csinálják, akik szintén úgyanott dolgoznak "korlátolt fiatalok"
akiket magukköré csoportosítva írányítanak, háttérben maradva tömegben elvegyülve halló
távolságból mocskolódással, fenyegetőzéssel a mai napig ígyekeznek kicsinálni idegileg,
nyomást gyakorolni az emberre oly módon, hogy mindenhová követnek,szabályosan üldöznek
méghozzá hallotávolságon belül. Mindenben próbálnak lealázni bármit csinálok bárhová
nézek, vagy bármiről beszélgetek másokkal. Jelenlegi tartozkodási helyük a XVI.kerület,
ahol egyik ismerősüknél laknak,de"vándormadarak".Egy időben kis híjján idegösszeroppanást
kaptam ezektől a pszichopata alkatú emberektől, nem sok választott el tőle. A mai napig
alkalmanként gyengébb nyugtatóra van szükségem, hogy eltudjam viselni őket. A volt munka-
helyemet miattuk kellet otthagynom,sőt a régi lakásomból is miattuk költöztem el korábban
mint ahogy terveztem.De ez nem volt elég nekik,követtek az új lakóhelyemre is XVI.kerület
Sashalom, ahol egy kertesházi övezetben vettem egy kis házat idős édesanyámmal együtt.
A jelenlegi munkahelyemen sincs nyugtom Tőlük, kintről "pofázgatnak" és mindig megvárják
amíg végzek, hogy hazafelé és reggel munkába menet is tudjanak idegesíteni, zaklatni,
folyamatosan mocskolódnak és fenyegetőznek, ebben élik ki magukat, hogy látják a másik
ember szenvedését, tehetetlenségét ebben a helyzetben. Alattomos viselkedésük a
pszichopatáknak erre a "személyiségzavarára" jellemző. Próbáltam nem egyszer "lefülelni"
őket,de egymagam vagyok általában, ezért nehéz őket kiszúrni,mert alattomosan bújkálnak,
rejtőzködnek. Alapjábavéve gyáva emberek,akik soha nem támadnak szemtől-szemben, mert
akkor kiderülne a személyazonosságuk és simán fellehetne őket jelenteni,vagy bejelenteni
a kerületi pszichiátriai gondozóban. Később próbáltam nem tudomást venni róluk, de ezzel
sem sikerült "leszerelni" őket. Megfogadtam nem esek kétségbe és küzdeni fogok ellenük!
Mivel -e két ember az úgynevezett "bandavezér", ők írányítják a "klikkjüket",azokat az
ostoba embereket,akik kaphatóak az ilyesfajta aljasságokra,hogy akár többen megtévesztve
összejátszva, tömegben elvegyülve több írányból is támadni tudjanak,"összezavarjanak".
Hol BKV-val, hol gyalogosan, vagy különböző személygépkocsikkal követnek. Hiába van
személyautóm, ők úgyanúgy tudnak gépkocsival követni, beszervezve másokat a klikkjükből,
akik autóval rendelkeznek.Céljuk,hogy egy nyugodt pillanatom ne legyen tőlük,így"porrig"
tudjanak emberi méltóságomban és értékrendemben alázni és a"földbe tiporni". Évek óta
szenvedek Tőlük, céljuk mind anyagilag,mind egészségileg és egyben idegileg "kicsinálni"
és ezt addig folytatják könyörtelen módon amíg célhoz nem érnek, ezáltal emberi életeket
képesek gátlástalanul tönkre tenni,lelkiismeretfurdalás nélkül.Nem adják fel egykönnyen,
nagyon nehéz Tőlük megszabadulni,hogy eltudjam viselni őket és ne tudjanak kikészíteni,
ezért mp4-lejátszóval közlekedek, tudom hihetetlenül hangzik, de mindig követnek.
Ha sikerülne őket szemtől-szembe elkapni "nyert ügyem" lenne,de ezek a "beteges emberek"
éppen ezért próbálnak a "láthatatlanság maszkja" mögé bújni, hogy kilétük ne kerüljön
nyilvánosságra. Otthon jól bevált módszer a hangos TV-nézés és hi-fi zenehallgatás
megfelelő hangerőn. Gondoljuk csak el a nap 24-órájában rám vannak állva, sokszor
még éjjel is pofáznak, mivel hallótávolságon belül laknak. Gyengébb idegrendszerrel
rendelkeznek, ezért a hangosabb,lármásabb hangokat nem kedvelik, ami agresszívitást
vált ki belőlük. Ha a hangomat hallják, vagy zenét, vagy a köhögésemet, vagy ha filmet
nézek már elkezdenek pofázni, állandóan hallgatóznak és mocskolódnak. Egy könyörtelen,
agresszív emberek a pszichopatáknak ez a "csoportja" és nagyon veszélyesek, mivel nem
hagynak külső nyomokat az "áldozaton",ezért is veszélyesek. Nem egyszer az ilyen esetek
halállal is végződtek már!
EZ EGY FIGYELMEZTETÉS AMI MINDENKINEK SZÓL, AKI AZ ILYEN BETEGES PSZICHOPATÁK CÉLTÁBLÁJÁVÁ
VÁLHAT!!! NAGYON IS KOMOLY VESZÉLYT JELENTENEK A TÁRSADALOMRA NÉZVE, SOHA NEM TUDNI MIKOR
KIT SZEMELNEK KI!
Hazugságokkal, ármánykodásokkal, alattomos módon próbálják a környezetüket megtévesztve
saját "beteges igazságukat" védeni. Az erkölcsök és emberi empátiakészség hiányzik
belőlük. Sajnos köztünk élnek, mint "ragadozók", nehéz ellenük védekezni, sokszor
képtelenség, főleg ha az ember egyedül van. Olyan ártatlan embereket szemelnek ki
prédájuknak, akikről úgy vélik, tudják "lelkileg terrorizálni" és szószerint félelemben
tartani, megalázni őket... FONTOS, HOGY EGYSÉGESEN TUDJUNK FELÉPNI ELLENÜK!!!
Ha valakinek van ötlete mit lehet tenni egy ilyen helyzetben, vagy már volt hasonló helyzetben kélrem írjon nekem! Email: nick70@citromail.hu
Szia.
Szerintem azért, mert nem is tudják, hogy esetleg kezelésre szorulnak. Ezek az emberek általában - ezek szerint vannak kivételek - nincsenek tisztában azzal, amit művelnek. Vagy igen, és még perverz örömöt is éreznek, amikor a másikat szadizzák. Ha elmenne orvoshoz, lehet, hogy megvonná magától az egyetlen "örömöt" az életben.
Szembesülnie kéne saját magával, és ez bizony sokszor fájdalmas. Így kényelmesebb neki. Csak az a kérdés, hogy a terrorizált mennyi ideig képes ezt hagyni, tűrni. Akkor aztán megszűnik az örömforrás...
Egyébként nem csak a nők szenvednek a lelki zsarolástól,bár ők vannak többségben.Sok férfi is el kell viselje...Nem kell!Nem kell,de a körülmények nemtől függetlenül lehetetlenné teszik a kitörést ebből a...Tébolydának szoktam nevezni,mert az.És mikor valaki megpróbál kitörni belőle,ebből a Tébolydából,iszonyú büntetést kap,a megaláztatás még fokozotabb lesz,plusszban senki egy szavát sem hiszi az embernek,főleg ha amúgy beszédesebb,és "családon" kivül megállja a helyét.Míg nincs látható nyoma(fizikai bántalmazás nem társul a lelkihez),senki egy szót nem hisz el.A fenyegetések(életveszélyesek is),zsarolások,a másik sértegetése,maradék önbizalmának teljes eltiprása,a hazudozások,anyagi fölénnyel visszaélni,vagy épp parazita módon másokon élősködni,a saját gyerekeit fegyverként használni...Nincs fül- és szemtanú.Van aki elhiszi,de az nem tud segíteni.
Ha rajtam állna,bevezetném,hogy minden ember legalább félévente kényszerű pszichiátriai vizsgálaton essék át.Ja,csak sokaknál az sem érne semmit:( Tényleg csak az olyan intézmény segítene,amit zártnak szoktak nevezni.Nem fogja őket a Törvény,mit nekik a parancsolatok,nem kímélnek senkit,csak önmagukat szeretik.Minden ami szép,ami értékes,azt tönkreteszik.
Azt figyeltem meg,hogy egyeseknél a másik leépítése tudatos.Csak egyet nem tudok:Miért???Mire jó ez nekik???
Előre is elnézést kérek igaz, hogy ezek a családi
problémák, erőszak stb. Az ilyenek sulyos viselkedési zavarban szenvednek ez a sok borzalom igaz,hogy tavaly irodótt, de sajnos eléggé megszaporodtak. Állandóan a TV-ben a kibeszélőshowban is elég sokszor szó esik ezt sosem lehet levenni a napirendről és állandó rendszeres téma. Sajnos itt Magyarországon nem is hallottak olyanról, hogy távolságtartást rendelne el a biró, mert hazánkban ezt a jellegű törvényről nem is hallottak és csak Amerikában létezik ez a rendelet. Ott talán egy kicsit szigorubban veszik. Itt ahogy olvasom az a szomorú tény, hogy a gazembereknek adnak igazat és a sértettet pedig elmarasztalják. Akkor az a szerencsétlen hová forduljon védelemért?
Az igazsághoz hozzátartozik a hivatalos szervek lezserül állnak hozzá. Állandó félelemben élni rettenetes. Mélységes együttérzésemet fejezem ki irántuk. Mindenképpen az lenne a megoldás törvényt kellene módositani sokféle pontban.
Akkor hogyan akadályozzák meg a tragédiát?
HA én rajtam mulna minden eszközzel gátat vetnék hathatós segitséget nyujtanék az ártatlannak.
A birósági tárgyalás elhuzódik ki tudja meddig addig is annyi minden megtörténik.
Létezik egy tizparancsolat eléggé ismert kötelezővé tenném az elvetemültek számára, amely igy szól tiszteld embertársaida, ugy mint önmagadat a nővel bánj ugy mintegy gyönge edénnyel nincsenek az olyanok tisztában azzal mennyi fájadalmat és keserűséget okoznak másnak. Az itélet részemről életfogytiglan lenne sosem engedném ki arról a helyről.
Tiszta szivemből kivánom nekik legyen erejük és kitartásuk az ujrakezdéshez.
Anyuci91
Szia.
Nem egyszerű és mégis...három éve meghalt édesanyám és eléggé kibuktam...féltettem mindentől a páromat...én féltettem...és teljesen elfeledkeztem róla, hogy valójában én vagyok a szenvedő alany ebben az esetben...és hát a féltés átcsapott testvéri, apai gondoskodássá...a legvégén meg teljes kontroll...rendbehozi köztünk...nem rajtam múlik és mégis...nagyon nagy utazáson veszek részt jelenleg...tanulok, figyelem magam, fejlődök, változok...elköltöztem, de nem tudom (nem akarom) elfogadni a szitut...természetesen a távolságot tartom, nem zaklatom, hagyom hogy éljen...rengeteg közös dolgunk van, volt, lesz...ő még közös életünk kellős közepében él...neki szörnyű lehet...de nem tudok, nem akarok neki segíteni...nekem se segít senki...és hát egy helyen is dolgozunk...
...túl vagyok már egy-két kapcsolaton és erre szokták mondani a költők "van mi sosem múlik el"...nagyon sok mindent megértettem, elengedtem, őt nem tudom, mert ahol ő van én ott vagyok otthon...de fordítva ez nem igaz...úgyhogy próbálom feldolgozni...ennyi
többet erről nem igazán tudok irni...de kérdezhettek nyugodtan :)
Szia.
Hát, nem gondoltam volna, hogy a másik oldalról is ír valaki ebben a témában. Meg azt sem, hogy ezt bárki beismeri magának. Nem lehet még helyrehozni köztetek a dolgokat? Mert ha beismerted, az már az első lépcső...
Szeretném, ha megosztanád velünk, hogy miért bántottad, mire gondolsz akkor, amikor azt írod, hogy tehetetlen voltál? Persze, ha meg akarod osztani...
Én a tehetetlenségem miatt terrorizáltam az igazit, majdnem 3 évig...most legszívesebben meghalnék...mindíg bántottam szóban...most kiléptem az életéből, mert felismertem elég volt belőllem...
...azóta beszélünk...nincs veszekedés...tudom mit vesztettem...
...legszívesebben meghalnék...és megérdemelném...
sziasztok.csak véletlenül kerültem ebbe a topikba,de sajna részem van benne nekem is:(
ez a külvilág felé tök jófej,itthon meg néha a beszólásaival,őrjöngéseivel kicsinálós ember ismerős sajnos nekem is:(
nem is nagyon olvastam bele,majd holnap,de sok erőt kívánok a sorstársaimnak,egyszer csak vége lesz...
legalábbis én nagyon remélem,mert ha még 1-2évet ki kell bírnom vele,belepusztulok:(((
sziasztok.
Ezt egy nappal a döntésem előtt írtad.Ha akkor olvasom el,nem értettem volna meg,nem ismertem volna magamra.
Azóta nagyon sok minden történt és történik velem,már tudom,hogy miben éltem és élek,csak épp védekezni nem tudok ellene.A válás méginkább a felszínre hozta valódi énjét.A gyerekeinket használja fegyverként,főleg a nagyobbat.
A környezet azt látja,hogy ő a jó apuka és egy nagyon rendes ember.Amit mesélek róla másoknak,szinte senki sem hiszi el,hogy mire képes.
Nem. Szegénykém őt is az apja nevelte, ami egyet jelentett a kussal!
Náluk a hugának és az apjának volt csak szavazati joga a családban. A többieknek pofa be.
Nem azt mondom, hogy nem férfi a talpán, de az apjával szemben teljesen megnyuhászkodó. Sokszor a hugával szemben is. Mert ezt nevelték bele. Hogy mindig csak nekik van igazuk.
Hát nem irigyellek!
Ez az ember nem normális!
A férjed nem tud beszélni a fejükkel?
Egyébként apósom megint bealakított lányok. Muszály kiírnom magamból, mert tombol a lelkem. Szóval, előfordul, sajna még mindig, hogy anyósomék viszik haza gyerkőcöm az oviból az unokatesóival együtt.
Múltkor értük gyorsabban mentek, s indultak hazafele. Lányom persze velük akart menni, de nem engedték. Mit csinál ilyenkor egy 3,5 éves gyerek? Hisztizik. A korával jár együtt, mert amúgy nem egy ilyen jellegű gyerek, de hát benne van a fejlődésébe, hogy valahogy tiltakozzon. Erre hogy reagál a hülye apósom? A gyerekem este mesélte fürdés után: A papa letérdepeltetett a hideg kőre... és lespriccelt a hideg szódával... Grrrrrr