Lelki terror - szóbeli erőszak (beszélgetős fórum)
Az én esetemben nem kellett lemorzsolódnia senkinek. Sajnos akik fontosak voltak számomra, messzire költöztek. Előző kapcsolatomból kilépve már nem nagyon voltak barátaim. Szóval mondhatni csöbörből-vödörbe kerültem.
Nagyon fiatalok voltunk. Olyan "speciális" helyzet alakult ki, hogy szexfüggők lettünk. A veszekedéseket ezzel vezettük le. Összevesztünk, otthagyott, visszajött és szexeltünk. Veszekedtünk, sírva könyörgött, hogy ne dobjam ki. Máskor ő dobott ki. Napi szinten veszekedtünk, verekedtünk - aztán szex.
Visszatekintve borzalmasan szégyellem magam emiatt. Nekem se volt senkim, érzelmileg-testileg függtem tőle. Szükségem volt valakire, ezért bármilyen megaláztatást elviseltem.
Az ezt megelőző kapcsolatomban testi fenyítés és lelki terror ugyanúgy szerepet játszottak. Én is ki lettem kezdve önbizalmi szinten; megkaptam, hogy "a kutyának se" kellenék rajta kívül, és elcsattant néha pár pofon, kaptam rugdosást, hajtépést, fojtogatást - csak mert "megérdemeltem". Vagy mert "kiprovokáltam". Ő úgy állt le ezekkel, hogy megfordítottam a helyzetet. Többé nem mutattam neki, hogy félek tőle. Utólag én támadtam, amikor már úgy láttam, hogy támadni fog (szó szerint).
Aztán ott hagytam a francba, és vele együtt mindent. Teljesen kisemmizett, mi mind a mai napig fáj - de legalább itt vagyok.
Órákig tudnék erről mesélni.
Lényeg, hogy ki kell belőle lépni, mielőtt még jobban lerombol.
Jelenleg 12 éve vagyok párkapcsolatban. Nem mondom, hogy minden happy, de azért jól kijövünk. Van egy 8 éves, közös gyerekünk. Házasságról szó sem lehet... Ezt sajnos hoztam magammal. Hiába jó minden, egyetlen kiútnak mindig lenni kell...
Minden jót! Ügyes legyél! :)
Köszönöm,és igen komolyan gondoltam,ennek így már tényleg semmi értelme,számtalan esélyt kapott,de mindig ugyanazt csinálta végül...Már mondtam neki,hogy menjünk el együtt orvoshoz,mert ez sajnos betegség,azt mondta majd egyszer...Persze semmi nem lett belőle!Drága nagymamám azt mondta,ha igazán szeretne és tényleg félne attól,hogy elveszít és egyedül marad,akkor amikor ott vagyok nem csak ideig óráig tudna normális lenni,hanem értékelne és nem balhézna!
Köszönöm a lelki fröccsöt,jólesett....Neked gratula hogy tovább tudtál lépni!Már én is kész vagyok rá!Neked is minden szépet,és boldogságot!
Ez a beszéd. ;)
De ezt ne nekünk mondd, hanem magaddal hitesd el, és tartsd magad ehhez.
Igen, én is voltam ilyen kapcsolatban, azért mondom, hogy lépni kell.
Hidd el, az élet túl rövid ahhoz, hogy az ilyen szar dolgoknál leragadjunk.
A srácnak meg búcsúzóul nyugodtan megmondhatod, hogy kezeltesse magát.
Minden jót neked, remélem tényleg komolyan gondoltad...!
Egy emberes nagy füles kéne neked, akkor talán kitisztulna a látásod. A pasidtól előbb-utóbb meg is fogod kapni.
Az ilyen nem ember, és nem is férfi. Egy lelkisérült nyomoronc, aki a saját önbizalomhiányát ilyen módon vetíti ki a partnerére.
Ja, ahhoz, hogy mártír légy, először meg kell halnod. ;)
Ha visszamész hozzá újra meg újra, akkor itt csak a saját szádból csinálsz segget. És igazad van, tényleg szégyellheted magad miatta. Szégyellni is fogod. Főleg, ha már kék-zöld foltokat is kell takargatnod!
Kapd össze magad, és tedd lapátra ezt az idiótát, vagy küldd pszichológushoz. Bár én inkább agymosást javaslok. Bocsi, ha kemény volt - de szerintem te ehhez már hozzá vagy szokva, nem? Úgyis nap mint nap beléd törli a lábát a pasid, akkor ez már semmiség, ugye?
lelkecske, az utolso hozzaszolasodat olvasd el ujra es kerlek, mosolyogj magadon egyet. Mint egy kivulallo. Nekem mosolyognom kellett.
Anniyt tudok mondani, hogy sosem fogsz leszakadni rola. Majd osszehoztok egy gyereket, vagy less egy balesete amig egyutt vagytok ilyemsi, amivel magahzoz lancol.
Es te nyilvan ezt akarod.
Sziasztok!
Mindenkinek köszönöm a hozzászólásokat!Nem fogok hazudni,sajnos egyik este sírva hívott fel hogy rosszul van és én persze megsajnáltam na meg a szív hangjai megszólaltak bennem!Szóval átmentem...persze rosszul volt,de korántsem annyira mint a telefonban... Mintha kicserélték volna és kezdtem megint elhinni hogy megváltozhat mert eltelt pár nap amit megint együtt töltöttunk...Aztán megint megkattant és elkezdett vádaskodni,hogy tudja hogy csaltam őt míg ebben a pár hétben nem voltam hajlandó találkozni vele!Anyukámmal voltam vásárolgatni és kaptam pár új ruhadarabot,amivel megvádolt hogy biztos az új gazdag pasimtól vannak...Hajnalig hallgattam a szidalmait,és reggel eljöttem!Másnap megintjöttek a bocsánatkérő üzik...beadtam a derekam megint,hát este találkoztam vele,sajnos megint megvádolt az egyik barátjával,akihez hozzáteszem életmben nem volt és nem is lesz közöm...Szóval folytatta amit elkezdett!Csalódást okoztam a körülöttem élőknek megint és magamnak is,hogy bedőltem sokadszorra...most is engem vádol mivel következő este már nem voltam hajlandó átmenni,és reggelig hívogatott hogy biztos a barátja mellett hempergek!Azt mondja nincs olyan egy kapcsolatban hogy nem megyek haza hozzá és külön alszom...Még most is nekem van bűntudatom,hogy mit hihet rólam!Holott nem csináltam semmit csak nyugalomban akartam lenni!Harcolok magammal a szívem és az eszem...Úgy érzem ennek sosem lesz vége,és kezdem elveszíteni magam...munkát szeretnék találni,de erre is azt mondta hogy ott befogok pasizni...Próbálok erősnek lenni,de ilyenkor jön az hogy senkije sincs és hogy szeretem...A rokonaim azt mondják hiába papolnak úgy is visszamegyek hozzá,és igazuk van,gyenge jellem vagyok,és talán mártír is...mindnekinek köszönöm aki írt nekem...tényleg...
Lelkecske!
Kötelező olvasmány:
"Ha rákiabálunk egy élőlényre, megöljük benne a lelket. A botok és kövek a csontjainkat törik össze, míg a szavak a szívünket..."
(Robert Fulghum)
Fájdalmat okozni nemcsak ütéssel, rúgással, harapással lehet. A szavakba öntött kegyetlenkedés ugyanolyan fájdalmas lehet, mint a testi bántalmazás. Sebei, bár láthatatlanok, súlyos sérüléseket képesek okozni.
A vérig sértő szavak alkalmasak arra, hogy az egyik fél megfélemlítse, ellenőrzése alatt tartsa, lelkileg megnyomorítsa a másikat. Uralkodni akar a kapcsolaton és a partnerén.
A gyakori megalázással az elkövetőknek az a céljuk, hogy aláássák partnerük önbecsülését, elzárják családjától és barátaitól. A bántalmaző érzelmei szinte teljes megvonásával is kínozhatja és sakkban tarthatja áldozatát, vagy azzal, hogy éppen csak annyi kedvességet adagol, amennyi feltétlenül kell ahhoz, hogy az áldozat ne akarjon kilépni a kapcsolatból.
A szóbeli erőszak nem más, mint a másik feletti uralkodás és hatalomgyakorlás eszköze. Támadó vagy sértő szavak, amelyek valótlant állítanak az emberről, és amelyek hatására az ember elhiszi a valótlant.
A szóbeli erőszak célja: az elkövető megszerezze, ill. fenntartsa a másik ember feletti hatalmát, vagy megtorolja annak elvesztését. A szóbelő erőszakot alkalmazók nem tekintik egyenlő félnek a partnerüket. Bár a szóbeli erőszakot nők és férfiak is elkövethetik, tény, hogy sokkal több férfi véli úgy mint nő, hogy egy párkapcsolaton belül elfogadható a másik feletti uralkodás.
A szóbeli erőszak módjai (nagyon széles a skála, íme néhány a teljesség igénye nélkül):
ELSZIGETELÉS: a bántalmazó folyamatosan elszeparálja áldozatát a családjától, barátaitól. Így kezdődik a bántalmazás... Az áldozatnak be kell számolnia mikor hová megy, "el kell kérnie magát". Az ilyen alkalmakkor nem ritka a telefonos ellenőrzés.
TITKOLÓZÁS: aki titkolózik úgy dönt, hogy minden gondolatát, érzését, reményét és álmát megtartja magának. Partnerével hallgatag és távolságtartó, a lehető legkevesebbet tárja fel önmagából, hűvös közönybe burkolózik.
Az ilyen kapcsolat nem működik, mert hiányzik belőle az intimitás.
ELLENKEZÉS: sok bántalmazó egyik fő taktikája. Ezek a férfiak ellenfélnek tekintik a partnerüket. Zavarja őket, ha barátnőjüknek vagy feleségüknek saját véleménye van. Ez pedig útját állja a megbeszélés minden lehetőségének.
LESZÓLÁS: a bántalmazó folyamatosan megkérdőjelezi az áldozat észleléseit, érzéseit, gondolatait. Azokat értéktelennek, pontatlannak, tévesnek állítja be. Az áldozat éveket tölthet azzal, hogy megpróbál rájönni mi a baj vele, vagy kommunikációs képességeivel.
A BESZÉLGETÉS AKADÁLYOZÁSA: a bántalmazó nem hajlandó kommunikálni, vagy ő szabja meg, hogy miről lehet beszélni és miről nem. Egy beszélgetés akadályozása történhet közvetlenül (felszólítással), vagy közvetetten (a téma elterelésével).
VÁDASKODÁS ÉS HIBÁZTATÁS: a bántalmazó saját csalódottságáért, dühéért, ingerültségéért vagy bizonytalanságáért a partnerét vádolja.
ÍTÉLKEZÉS ÉS KRITIZÁLÁS: a bántalmazó ítélkezik áldozata fölött, ítéletének kritikai észrevételek formájában ad hangot: "Az a baj veled, hogy...", "Te nem vagy normális!", "Ostoba, hülye vagy!".
BAGATELLIZÁLÁS: azt üzeni, hogy amit az ember mondott vagy tett, az valójában lényegtelen. A bántalmazó az áldozat valamilyen képességét, vagy teljesítményét kicsinyli le.
BECSMÉRLÉS: a másik szidalmazása a szóbeli bántalmazás egyik legnyíltabb kategóriája. Minden becsmérlő megjegyzés verbális bántalmazásnak tekinthető.
Eredmény:
Az áldozat, akivel ordítoznak, kiabálnak, fájdalmat és zavarodottságot érez. A támadások kibillentik az egyensúlyából, a lelkébe tipornak.
Az áldozat nem bízik magában. Elveszti a lelkesedését. Egyre inkább kételkedik magában. Bizonytalan abban, hogyan értelmezik szavait, tetteit. Aggódik, hogy valami nem stimmel vele. Szorong, vagy fél. Hajlamos a jövőben élni.
A szóbeli erőszak pusztítja a lelket. Elszívja az életörömöt és a vitalitást. Az áldozat mégis reménykedik abban, hogy a társa majd egyszer kimutatja, hogy szereti.
A szóbeli erőszakot az áldozatnak kell felismernie, mivel az elkövetőnek nem fűződik érdeke a változáshoz!!!
A párkapcsolatában mindenkinek joga van:
- tiszteletre, - elismerésre, - méltóságra, - megbecsülésre, - melegségre, - empátiára, - figyelmességre, - törődésre, - egyenlőségre.
A bántalmazó a külvilág számára gyakran másik arcát mutatja. A barátok, rokonok általában "rendes fickónak" tartják. Ezért a szóban bántalmazott embernek gyakran senkije sincs, aki tanúsítaná a hétköznapi valóságot, és megértené őt.
Az elkövető általában tagadja az erőszakot. A szóbeli erőszak az esetek többségében zárt ajtók mögött, titokban történik. Ezért csak az áldozat hallja. A szóbeli erőszak következetesen elveszi az áldozattól azt a lehetőséget, hogy áldozatként definiálja önmagát.
Én magamra ismertem...
Szia!
Tudom, h már régen írtad, de azért reagálnék. Én indítottam ezt a fórumot, miután ledöbbenve olvastam, h az amiben én éltem: lelki terrornak hívják. Láthatatlan, bizonyíthatatlan, rettenetesen nehéz ellene harcolni, főleg az olyan embereknek, mint MI, mert ahogy leírtad magad, mintha én lennék. Nálunk ennyire nem fajult el, mármint GPS, és hasonlók, de látod, hova jutottam. Ez egy betegség, de mivel szeretjük/tük őket először is magunkban keressük a hibát. Még nagyon fiatal vagy. Szabadulj meg tőle, és menekülj. Nem viccelek! Nem túlzok, szaladj és kerülj tőle olyan messzire, amennyire csak lehet. És adj hálát a sorsodnak, h nincs gyereketek, mert akkor úgy járnál, mint én, aki egész életén át hozzá van kötve.
Nehéz ezt helyre rakni, de én is helyre fogom, csak mivel benne vagyok, nem tudom objektíven szemlélni a dolgokat, ezért írtam és írok is ide.
Itt mindig találsz egy-két bátorító, vígasztaló szót, de NEKED KELL MEGTENNED AZ ELSŐ LÉPÉST! És emeld már fel a léced elvárások terén: SOKKAL JOBBAT ÉRDEMELSZ! Ahogy én is.....
Lelkecske, olvasd el mégegyszer amit írtal, sorrol sorra es szorol szora.
Utana tedd fel magadnak a kerdest...
Szerintem a valasz egyertelmu.
Miert hagyod magad kicsonalni egy ilyen ember altal? Egyetlenegy eleted van, ne hagyd hogy tonkretegye. Most kell lépni, mert jobb nem lesz.