Hogyan tudna erőt venni magán, és bemenni nevelőapjához a barátnőm? (tudásbázis kérdés)

Én annak is örültem, hogy még láthattam a halála előtt.

A szüleim elváltak, Apu felesége eléggé tartotta a távolságot. Ráadásul akkor falun éltem. Anyu jött le, hogy Apu beteg, itt és itt van, menjek, ha még látni akarom. Át se öltöztem jóformán, siettem. Na azért is kaptam a feleségtől, hogy miért nem öltöztem elegánsabban.

Az a lényeg, hogy megoldódott a dilemma.

Gondolom, a nevelőapa ismeri a lányát és nem várta volna tőle, hogy így lássa.

Engem is elküldött Apu, még amikor jobban volt.

Úgy szólt a fórumcím, hogy néhány órája van, ebből indultam ki.

Ahogy a hozzátartozók is mások, úgy a haldoklók is.

Van, aki egyedül akar elmenni, fal felé fordul, megszünteti maga körül a külvilágot, és a szívében búcsúzik. Tényleg nem ismerjük a körülményeket.

De azt sem szabad, hogy ha valaki annyira nem bírja, akkor a végsőkig magára erőltesse, arra gondolva, hogy mit szólnak majd az emberek ... és ezzel okozva magának életre szóló traumát.

A szív a lényeg.

(ha nem órák, az persze egészen más téma.)

Valami enyhe nyugtatót nem tudna kérni?

Megértem, én nagyon rosszul viselen ha valakim kórházban van. Mikor anyukám kórházban volt az ápolónők engem vigasztaltak a folyosón, pedig végül minden rendben lett.

Valamit kérjen az orvosától amivel kibírja addig amíg a nevelőapja mellett lehet. Később sokkal jobb lesz a tudat, hogy mellette volt.

Próbáljon meg erőt venni, összeszedni magát!

Ne arra gondoljon, hogy ő most mennyire szenved, hanem az apjára, aki várja.

Neki könnyíti meg az eltávozást azzal, ha mellette van, fogja a kezét.

Ő túl fogja élni, és majd később feldolgozza, idővel majd el is fogadja.

Sajnálom nagyon és megértem:(

Édesapámmal végigcsináltam. Minden nap bementem látogatni, megpuszilgatni, simogatni... beszéltem Hozzá. Az ájulás kerülgetett, de ott voltam, fogtam a kezét, Vele voltam! Igaz, olyan is előfordult, hogy az orvosi szobában kötöttem ki, kaptam egy injekciót, jobban lettem és visszamentem Hozzá a kórterembe.

Nem tudtam volna itthon maradni! ...és azóta sem tudnék elszámolni a lelkiismeretemmel, ha nem ezt teszem.

Menjen be Hozzá, mert megbánja, ha nem teszi meg!

Szerintem ha annyira nem bírja, és annyira szenved, akkor ne menjen. Ha órák vannak vissza, akkor majdnem biztos, hogy nem tudnak már kommunikálni.

Az utolsó útján méltón el tudja kísérni majd.

Sajnos, ebben nem tud kívülálló segíteni.

Nyilván sokkolóbb a látvány, ha idáig nem szembesült vele, sokan otthon ápolják a beteget, ők követik a napi változásokat, idővel bizony bele lehet törődni, hogy a betegségnek végzetes kimenetele lesz. Megteheti, hogy nem megy be hozzá, de ha lelkizős típus, örökké bánkódhat miatta. Ha igazán szereti, megadja neki a végső búcsú lehetőségét. Vegyen erőt magán és oldalára egy rokon kísérőt, kitartás... sajnos vannak az életben nehéz pillanatok, mindenkinek fáj.

Nem tudok jó ötletet, nagyon sajnálom a barátnődet.

Illetve vannak enyhe nyugtatók, amitől nem lesz kábult, de kicsit talán el tudja engedni, ilyen pl. az Elenium. Talán kaphatna valakitől most 1-2 szemet.