Szerintetek meddig lehet elviselni, ha egy férj nem tud elfogadni olyannak amilyen vagy és mindig meg akar változtatni? (beszélgetős fórum)

A megbántódásainkról sokszor mi magunk tehetünk, nem a másik.

A "másik" lehet vigyázatlan, spontán vagy úgy őszinte, hogy az nekünk nem tetszik.

S lehet benne rosszindulat is, ha olyan a természete, de ez már más kérdés. Ilyenkor jogos a sértődés, egyébként nem indokolt.

Egyenesebb lenne a világ, szerintem. :-)

(Persze az ilyesmi sok bonyodalommal is járna.)

Tudatosság alatt én azt értem, hogy gátat szabok az érzelmeimnek, indulataimnak.

Azt tapasztaltam eddig, hogy ennek sok haszna van a dominanciára törekvő partnerrel SZEMBEN. (Akár olyan értelemben is, bár ez egy hosszabb folyamat része lehet, hogy segít helyreállítani az egyensúlyt a "felek" között.)

Csak olyan átlagosan, de ez nem baj.

(A türelemnek rengeteg kellemetlen mellékhatása van egy ilyen párkapcsolatban. Fontosabb a derű és a tudatosság, de a "végkifejlet" még így is kétséges.)

Sajnálom.

Komplikált az élet az ilyenekkel is, csak míg a bipoláris depresszió betegségnek számít, a nárcizmus egyszerűen "csak" "személyiségjegy", s nem az orvosok dolga, hogy "kikezeljék".

Elhiszem Neked.

Sikerült meggyógyítani?

Egy kis adalék az eszmecserénkhez:

[link]

Nem tagadom: sok igazság van abban, amit írtál.

Viszont mélységes tiszteletet érdemelsz tőlem az idézőjel miatt.

szerintem van benne igazsag, es ez nem azt jelenti, hogy ugy kell neki, mert erre van szuksege. de nyilvan ilyen tipusu ferfi csak olyan novel tudja ezt megtenni, aki hozza ebben passzolo jellem, es ilyen tipusu ferfi mellett csak olyan no marad meg, akinek ez "kell", aki ebben alkalmazkodasi lehetoseget lat. azert idezojel direkt, mert mas tipusu no siman helyretesz ilyen palit, vagy helyen kezeli, vagy elkuldi a busba mar az elejen, es kapcsolat sem alakul ki kozottuk

nem veletlen, hogy ritkan el egyutt peldaul ket papucs vagy nem tart sokaig ket "en hordom a nadragot" típus kapcsolata

Csak azért szóltam bele, mert magam is érintett vagyok, s elképzelem, hogy aki nárcisztikus személlyel él, annak csak hab a tortán, ha azt mondják rá, hogy úgy kell neki, ez kell neki.

Hát nem ez a helyzet, állítom!

Kategorikusan fogalmazol, s ez jó, két okból is: a fórumindítónak utat mutatsz vele (helyes utat, szerintem), másrészt pedig - nyilván annak hatására, hogy pszichológus segíti az életedet egy nárcisztikus párkapcsolatban, amely végtelenül személyiségromboló tud lenni -, röviden-velősen véleményt mondasz. A saját meggyőződésednek hangot adsz.

Minden szavaddal egyetértek.

Egyben azonban nem lehetünk biztosak: abban, hogy valóban nárcisztikus-e a férj. (Az ő "sztoriját" ugyanis nem ismerjük...)

a legtobb no egy csomo mindent es folyamatosan mond a ferjenek, amik fontos dolgok. megis egyik fulukon be, a masikon ki

nem mindegy, hogyan kommunikalsz. lehet egesznap beszelni is minden foganat nelkul

szerintem sokkal konnyebb elmenni es uj eletet kezdeni, mint benne maradni a rosszban, es mindennap keseregni, idegeskedni, elpocsekolni az eletet rosszra. de ezt embere valogatja, valakinek konnyebb maradni

A férj tipikus narcisztikus alkat. Katika ennek megfelelően az a karatker, akire szüksége van az ilyen embereknek.

Csak akkor oldódhat valamelyest a helyzet, ha Katika a sarkára áll, és magasról tesz arra, hogy mit motyog a kedves férj. A férj problémája maradjon a férj problémája. Ne vegye át a feleség.

Mondjuk, mondani könnyű. Nekem is pszichológus kell hozzá...