2018 márciusi babát várók, gyertek! (beszélgetős fórum)

Mi is hetfo ota betegeo vagyunk. Nalam anyu fertozott meg engem engem.. vagyis sztem minket mert egyszerre lettunk rosszul.

:/ nagyon nem jo.:(

Már hétvége óta beteg vagyok és nem akar javulni a dolog,sőt...de a nőgyógyász azt mondta,hogy ne aggódjak, a baba ebből nem érez semmit.

A férjem 2 hete nagyon beteg volt, de persze sérült volna a férfiúi büszkesége ha nem csak 3 napig szedi az antibiotikumot meg a gyulladás csökkentő gyógyszert amit kapott hanem rendesen végi csinálta volna a kúrát. Mondtam neki, hogy ez így nem lesz jó...és persze rögtön vissza is betegedett rá pár napra,de a gyógyszereit akkor se szedte tovább. Ebből az lett,hogy jól összefertőzött.

Pedig gondoltam még kiélvezem azt a pár napot/hetet amíg még tudok aludni a hasamtól,erre egész éjjel köhögőrohamaim vannak és levegőért küzdök.

"Sokszor érzem, hogy nincs magánéletünk, engem is gyerekként kezel, mindig csak a bajt látja, minden szavában a negít dolgok vannak. "

Na ezzel 100%-ban egyet értek. A 35 meg 33 éves fiai még mindig kisfiam, mi vagyunk a gyerekek. Mintha kamaszok lennénk kb, úgy kezel. De ez így lesz, amíg itt lakunk sajnos.

Attól nekem is égnek áll a hajam, ahogy a már meglévő két unokával foglalkozik. Mindent megvesz nekik, mindegy hogy irreálisan drága-e. A gyerek már nem értékel semmit. Csak azt várja, hogy mindig kapjon valamit. Olyan még nem volt, hogy ha jönnek, akkor ne lenne valami újdonság. Mindig kell valami. Mindent megenged nekik, aztán ha összetörik vagy elrontanak valamit, akkor csak vigyorog rajta, nem érdekes. Retteg attól, hogy ha nem ad valamit, akkor nem szeretne jönni a gyerek, meg hátha valamire nemet mond, otthon a gyerek meg elmeséli és majd nem engedi ide legközelebb a sógorom felesége.

Csak azt lehet hallani, ha vigyáz a gyerekekre, hogy ne futkozz, lassan menj, szorítja a gyerek kezét a széken ülve is, nehogy valami baja legyen. ...

Átérzem! Anyós velünk él, mert nem tudja magát ellátni, nem tud menni sehova. Párom késői gyerek volt. Mondjuk az más kérdés, hogy párom 4 bátyja közül senki nem ugrált, hogy nála legyen.

Sokszor érzem, hogy nincs magánéletünk, engem is gyerekként kezel, mindig csak a bajt látja, minden szavában a negít dolgok vannak. Igyekszem tolerálni, sokszor kiakadok és nem durván, de határozottan elmondom a véleményem...ami felesleges, mert másnap ugyanúgy folytatódik..

Terhesség alatt a hormonok miatt ingerültebb is vagyok, hát kíváncsi leszek szülés után mi lesz.

Nehéz kezelni, már nem csak testileg, hanem szellemileg is egyre rosszabbul van.

Talán kétszer volt, hogy kicsit erősebben szóltam vissza anyósnak. Az egyik, mikor mindenáron erőltette, hogy az esküvőre rendeljünk még pluszban süteményeket meg tortát, mert hogy a szomszédoknak adni KELL belőle. Az nem baj, hogy senkivel nem járunk össze, ők sem mennek át egyikhez sem. Meg akkor rendeljünk már dobozkákat is nekik meg anyámkínja. Mondtuk hogy nem. Erre elkezdett ordítozni, hogy márpedig de, mert így kell, így szokás, és nehogy már mi mondjuk meg. Mit fognak szólni a szomszédok...

Amúgy az éttermet fizették a szülők közösen, meg férjnek vették az öltönyt, mert sógornak is megvették. Azon kívül mindent mi fizettünk. Nem akartunk köszönőajándékokat sem. Próbáltuk kifizethető szinten tartani a költségeket. Egyikünk sem szereti a nagy felhajtásos dolgokat. Így is jó volt a hangulat, finom a kaja, és szerintem mindenki jól érezte magát.

A másik eset meg, amikor elütötték a ház előtt a kutyánkat, amit mi vettünk a férjjel, és összevarrták a sebeit, hazajöttünk, a kocsiban feküdt még, mert kába volt. Sajnos túl okos és félős kutya, kinyitotta magának a kennel ajtót, és simán átszakítja a drótkerítést is, ha pánikba esik valamitől. Erre megkaptuk, hogy vigyük el innen a kutyát, mert csak a gond van vele, minek ide. Adjuk oda valakinek. De így anyós-após-sógor kánonba ismételte, miközben a férjem is ordított már velük, hogy hogyan gondolják ezt mégis? Na ott már én is kiordítottam a kocsiból hogy fejezzék már be, ez a kutya nem lesz odaadva senkinek sem.

Szerintem még nem hallottak üvölteni. Alapból nagyon alkalmazkodó és birkatürelmű vagyok. De ha betelik a pohár akkor ki kell adni a feszkót, az igazságtalanságot nagyon rosszul viselem.

Huuuu. Na ez semmi.:D

Sok kis apróság is "sokra megy".:D engem ezekkel kinyírna :D

Anyósom nekem is aggódós, de amúgy nagyon szeretem.

Távol él, de igyis sokat vagyunk ott. Laza nő nagyon, kivéve a kismamaságot.

De így messziről türhető. Anyukám nem igazán aggódik, vagy csak nem mondjam. Mert minden nap jon hoz be nekem fát , h ne cipekedjek. Meg boltba és patikába is elmegy nekem stb.

:)

Én már 8 éve élek anyósékkal, emeletes ház, de nincs külön szint vagy ilyesmi, csak külön szoba. Nincs nappali lent, ami azért hiányzik, mert így valaki mindig a konyhában vagy az étkező asztalnál ücsörög... Így kb 99%-ban a szobában vagyok.

Anyós nem rosszindulatú vagy ilyesmi, csak nagyon nagyon aggódós, igazi fiús anyuka. Ha hallott valamit a faluban, hogy xy-nak a távoli rokonának hasmenése lett valamitől akkor olyant ő sem csinál, mert vigyázni kell, látjuk milyen veszélyes lehet...

Nálam inkább most már a két dudás egy csárdában nem fér meg dolog érik nagyon. De ez is inkább a pazarlás miatt. Vízben, kajában is.

Mosásnál, külön indít mindig programot azért, hogy kiöblítse a ruhát, mert szerinte elnyeli a gép az öblítőt, és nem mos rendesen.

Ők vették a szárítógépet is, de szerinte az is szar, mert gyűrött marad a ruha. Mondjuk ha bent hagyja miután lejár pár órát még, akkor nem tudom mit vár, főleg hogy nem vasaló, hanem szárítógép. A mosogatógépből kiszedett, elmosott tányérokat és kanalakat például, mikor előveszi a fiókból, akkor nettó 2-3 liter folyóvízzel leöblíti, mert tuti hogy a szar mosogatógép nem öblíti le a mosogatószert róla, és akkor attól betegek leszünk.

Teregetni viszont simán 3-4 réteget egymásra pakol a szárítón, aztán majd 1 hét alatt meg is szárad...

Szóval vannak ilyen kis bosszantó apróságok, de amúgy ha azt mondanám, hogy én csak ezt vagy azt eszem meg, vagy valami, akkor úgy alakítaná a főzést, mindenképpen próbálna megfelelni, nehogy ne tetsszen valami.

Még egy dolog van, amitől már agybajt kapok. Ha lemegyek, már a lépcső alján jön, hogy gyere egyél, most lett kész, finom lett nagyon, most meleg, egyél. És ezt egy nap 3-4szer simán elmondja, akárhányszor a konyha felé megyek. Mintha 2 éves lennék, és úgy kéne szólni, hogy enni kell. Ha elmegy itthonról dél körül, akkor is elmondja, hogy mi van a hűtőben, hol van még kaja, melegítsem meg, ahhoz meg azt egyem stb stb. :P Kicsit frusztráló, mintha nem nézné ki belőlem, hogy 8 év után megtalálom a hűtőt és ha nincs főtt kaja, akkor nyilván feltalálom magamat.

Mikor mondom neki mosolyogva, hogy jó, persze megtalálom ám, akkor meg csak furcsán néz.

Mi lesz vele, ha átköltözünk a saját otthonunkba? :P Biztos jön majd, hogy hozzon ebédet, főztem-e?

Kíváncsi leszek, hogyan fogja megélni, hogy a második "kisfia" is kirepül, nem lesz kit kiszolgálni már.

Ha anyosommal kene elnem felkotnem magam!

😅 tudom, hogy honnan erednek azok az anyosviccek. Dejo h vkinek normalis az anyosa. Nalunk az elso gyereknel volt ilyen aggodas apa reszerol, de mostmar nincs! Inkabb en aggodom tul mindent! Borzaszto vagyok! 😅

Nálunk is a fejemnél fog állni, a lényeget onnan is látni fogja majd ha már kint a feje.

Attól függetlenül, hogy a fájdalmat nem tudja átvenni, még jól fog jönni hogy ott van, és kicsit talán el tudja vonni a figyelmem mikor lassabban halad a dolog, akár egy kis derékmasszírozással, vagy csak hogy segít jönni menni a fájások alatt.

Persze ha közbe azt mondja, hogy na eddig bírta és neki rossz, akkor kimegy. De az is lehet, hogy majd én küldöm ki.

Mondjuk szerintem rosszabbul viselné az órák hossza várakozást információ nélkül a folyosón odakint.

Kíváncsi vagyok, hogyan fog beindulni a dolog majd, hogy itthon elfolyik-e a magzatvíz stb. Mert akkor a kórházi pakkot szerintem ledobom az erkélyről, én meg csendben leszököm az emeletről. :) :P Anyósnak meg azt mondjuk dokihoz megyünk, vagy Anyához. Különben olyan pánikrohamot fog kapni, hogy még a szülőszobára is beakar majd jönni és rámragasztja az " úristenmileszmostjajjjédesistenem" csak minden rendben legyen, jajajajajajj típusú hangulatot.

Már most is, ha veszem a cipőm reggel, kitágult pupillákkal kérdezi idegesen, hogy hova kell mennem? Orvoshoz? Minta máshova nem mehetnénk már :P

Anya nem ennyire aggódós, persze normális szinten igen. De nincs ez az alap: csak baj lehet hangulat.

Mostanában például nem tesz annyi borsot a kajába, és nem csinál csípősebb ételeket, mert hogy a kismamáknak nem szabad ilyent enni. Nem engedte kivenni a tál levest a mikróból tegnap, rászólt apósomra, hogy ő vegye ki, mert forró és nehéz....

Nektek van aki nagyon aggódós a rokonságban? Próbálom finoman hárítani amikor már nagyon sok belőle, de szerintem szülés után a hormonok miatt nem biztos hogy menni fog a finoman "visszabeszélek" opció. Nem akarom megbántani Anyósom sem, jót akar ő is, meg együtt is élünk, csak nem szeretném ha ez lenne az alaphangulat itthon, hogy mindenen aggódjak és mindben csak a bajt lássam.

En azt is utaltam ha edzes kozbe biztatott, vagy hanyas kozbe segiteni akart.

Engem ilyen helyzetekben inkább frusztrál, ha vki pátyolgat stb. Rosszul vagyok összerakva lehet.:D

Szval nem banom ha nem jon be. Nevelje fel velem es oregedjunk meg egyutt ,semmi mas nem fontos.

:O én nagyon nem látom ennek szükségét...a legtöbben az apás szulestol a megerősítést, kezszorongatást, simogatast, biztatást várják... Na most az szerintem a jó oldalról megy, vagyis ha a nő fejénél van. :D

Bár mindenki különböző, ha valaki azt a bizonyos stábot kívánja... 😅😯

Én párom is csak a fejemnél toporoghat. :D

Egy IQ bajnok ismerős javasolta nekünk, hogy fogadjunk fel videóst...köpni nyelni nem tudtam.

Hu azt en se. Legjobb baratnomnek videozason kivul ezek kozul minden volt

Férje azt is nézte, ahogy varrták össze😮😯😯

Gyógyuljatok meg hamar! :(

Nálunk is úgy van, hogy látogatási tilalom ellenére szüléskor bejöhet az apuka. Mi úgy készülünk, hogy bent lesz, párom szeretné nagyon, és én is.

Nalunk semmiképp. Ha termeszetes azert ,mert en nem szeretnem.(o sem igazan) ilyenek vagyunk!

Csaszarnal itt nem engedik.

Mi el is kaptuk. Pedig remeltem h terhesen nem leszek beteg erre tessék. Szornyu. Sztem hosszu évek ota nem vtam ilyen beteg , és párom sem

Itt is látogatási tilalom van.

Nagyon remélem, hogy ez az influenzaszezon hamar lecseng, mert nálunk már látogatási tilalom is van a szülészeten. Tehát apás szülés kizárva.

Van akinél nem lesz bent a leendő apuka?