Pénzkérdés (beszélgetős fórum)

Még annyit: ezek a "különórák" tudod mennyi idő egy pl. 5 évesnél?

Kb: 30-45 perc.

És ha már éppen nincs kedvük vagy elégnek érzik, nemes egyszerűséggel kiállnak és leülnek, Ennyi.

Szabad nekik. A kutya nem szól rájuk. Ez nem vérre megy és nem verseny. Itt nincs edző ordítás és ostor csapkodás. Itt játékos a sportra, táncra való alapok bemutatása, gyakorlása folyik.

Így lásd, így értsd:)

Kedves Selena!

Mondasz igazságokat, de sarkítva és féligazságokat.

Attól, hogy valaki mondjuk heti kétszer sportol, belekóstol valamibe akár 4-5 éves korban, attól még nem kell összehasonlítani a tornászválogatottal, vagy azok terhelésével. Ha viszont netán ezen kis alkalmakkor kiderül, hogy ő tehetséges, van választása neki, a szüleinek, hogy hogyan tovább. Ha meg nem annyira, akkor magához képest fog fejlődni, és beépül az életébe a mozgás öröme.

A másik, hogy az a kor, amikor te voltál gyerek, az egy gyökeresen más világ volt. Ma, főképp városokban, lakótelepeken nem tűrik azt meg, amit mi akkor csináltunk. Igen, bújócskáztunk a bokrokban az ablakok alatt, bicikliztünk a házak körül. Ma, ha a gyerekeim ugyanott ugyanazt csinálják, rájuk szólnak, hogy ne itt zajongjanak, hogy nekik joguk van pihenni, meg a játszótér nem itt van... A játszóterek túlzsúfoltak, meg ott se lehet igazán felszabadultnak lenni, mert akkor is rászólnak a szülők a gyerekre, ha szegény - mint mi mindig - visszafelé mászik fel a csúszdán.

Nem szeretném a gyerekimet agyonterhelni, de éppen a múlt év alapján döntöttem el, hogy a fiaimnak jövő tanévben sokkal több különórája lesz. Főleg a téli időszakban hazajönnek, vagy egymást piszkálják, hangoskodnak - ami társasházban megint nem tartható - vagy gépeznének, amit szintén csak nagyon korlátozottan engedek. Igenis ezt az időt ki fogjuk mással tölteni. Hogy a mai gyerekek nem tudnak játszani? Ebben van igazság, de sajnos ebből nem lehet csak úgy 2 nap alatt kigyógyulni, mert az egész környezet, az osztálytársak is ilyenek...

A másik dolog, amit sarkításnak tartok, hogy attól, hogy valakinek voltak különórái, attól még nem lehetett gyerek. Nekem megvoltak a különórás élményeim is, zenéltem, sportoltam, TV-ben szerepeltem rendszeresen, aminek a mai napig is sok hasznát látom. De megvoltak a suli után mászkálós, több órát a focipályán töltős, vagy éppen a nagymamánál a poros udvaron unatkozós emlékek is. Szerintem belefér ez is, az is az életbe, a gyerekkorba.

Hát te már nem leszel "ilyen világban gyerek" az már tuti;)

Egyébként már az oviban is vannak különböző foglalkozások (pl. nálunk néptánc, balett). Ez belefér 8-16-ig, tehát amíg a gyerekek ott töltik az idejüket. Ezen kívül akit elvisznek heti 1-2 x plusz akárhová....szerintem az ég egy adta világon nem lesz semmi baja. Főleg ha ő akar menni és szívesen megy. Főleg ha ő készíti össze a tornadresszét, a balerina cipőjét, a tenisz felszerelést, a lovagló csizmát, furuylát, hegedűt, gitárt....meg a mit tudom én mit, ki hová, miért...

Mert tudod ez úgy szokott lenni (nekem van a mai "ilyen világban" unokám) onnan vagyok első kézből és közelről érintett, hogy a gyerekek alig várják, hogy menjenek. Persze ha nem akarna nem menne. De ha akar...Miért ne menne? Hadd menjen már a k.rva életbe!!:))

(Amelyik gyerek inkább otthon ül a tv előtt... hát üljön, tegye.)

Amelyik meg sportolni akar tegye azt. Attól ő még otthon az udvaron, a játszótéren, a nagyszülőknél, a szomszéd kedvenc barinőknél szaladgál, homokozik, mászókázik, fára mászik, mesét néz, rajzol, bábozik, gyurmázik, medencében pancsol. A ruhája neki is koszos lesz és a cipőjének az orra neki is le van kopva:)

Nyilván ezt nem úgy kell elképzelni, hogy a gyereknek kötelező a hét napból 8-at éjt nappallá téve 25.600 helyre járni akkor is ha ordítva megy és a víz kiveri.

Itt is mint mindenben meg kell találni az egyénre / családra szabott helyes, egészséges arany középutat és kereteket.

Szó nincs aranyéremről meg ilyen f.szságokról. Legalábbis nálunk, a mi családunkba. Dehogy most így belegondolok az sem lenne ördögtől való:)

A lehetőséget meg kell adni a gyerekeknek. Hogy 5 évesen? Hááát....5 évesen.

"Nem játszanak. Nem gyerekek."

Aztán miért nem? Gondolom, nem ők döntöttek így.

"Mindemhol, amikor még tv sem volt, akkor is ebben a korban kezdték ezeket a sportokat, művészeteket és a zenetanulást is."

Ja, én erdélyi vagyok, végigkövettem az annak idején roppant sikeres román tornász válogatott lányok útját és sorsát. Akiktől ellopták a gyerekkorukat. Azokat is láttam, akik cirkuszban dolgoztak, mert más megélhetőségük nem volt. Miközben minden szombaton letörölték a port az olimpiai érmeikről.

"nem az van, hogy ma mindenki erőlteti, hogy minél korábban KELL, hanem már règről is tudjuk, hogy minél korâbban kezdve jó."

Kinek? Kinek jó? Ne mondd azt, hogy a gyereknek, aki reggel ötkor úszni megy, és nem meri elmondani otthon, hogy az edző bácsi jó esetben ordítozik vele, rosszabb esetben tapogatja, hogy nehogy a szülők rosszul érezzék magukat, akik már de szépen elképzelték a kupát a nappali polcán.

Igen, ha a mai gyerekek fára màsznának, bújócskáznának, fogócskáznának, nem is kellene annyi különóra, mert ezek a mozgások is fejlesztik a koordinációt és az idegrendszert.

De ahogy a matek képességekből és túlsúlyos gyerekek számából azt leszűrhetjük, nem teszik. Nem játszanak. Nem gyerekek. Szóval mégiscsak fokozottabban szükség van a különórákra. Mert ott legalább úgy játszanak, ahogy egy gyereknek kell (mivel ilyen korban még a különórák játékosan vannak összeállítva)

De még megjegyezném, hogy a balett egy több ezer éves művészet, és már akkor is kicsi korban kezdték, de ha megnézed, a 20.században is voltak ballerinák, balettosok, ahogy focisták is, és ők is kiskorban kezdték. Mindemhol, amikor még tv sem volt, akkor is ebben a korban kezdték ezeket a sportokat, művészeteket és a zenetanulást is.

Most ez a hagyomány folytatódik, nem az van, hogy ma mindenki erőlteti, hogy minél korábban KELL, hanem már règről is tudjuk, hogy minél korâbban kezdve jó. Nem a mai világ perverzitása. Sőt, régen aztán pont nem volt semmi játékossâg csak szigor, ehhez képest azt hiszem, hogy ma még ez is jobb lett.

Ja, és ez nem jelenti, hogy aki valamilyen sportot űz, annak kötelező lenne profivá válnia, vagy foglalkozásként űznie. Mindez csak hozzáad a gyerekkorához. Nem elvesz.

A tegnap kimaradtam a különóra, nem különóra vitából, de most csak hozzászólnék. Mert nem tudom megállni.

Nem akarok senkit megsérteni, de ahogyan itt olvasgattalak titeket, nekem az első gondolatom az volt, hogy elmondhatatlanul örülök annak, hogy nem ma vagyok gyerek.

Már a sajátomnak sem tudtam biztosítani ugyanazt a gyerekkort, ami nekem megadatott, de megpróbáltam.

Mert, tudjátok, én gyerek voltam, gyerekként éltem, És a mai napig úgy emlékezem vissza arra az időre, hogy életem legszebb része volt.

Nem jártam különórára 3-4 évesen, hanem játszottam. A többi gyerekkel. Nem kellett edzésre menni, fix órában, és azt tenni, amit a tanár mond.

Fogócskáztunk, bújócskáztunk, ugráltunk, fára másztunk, télen korcsolyáztunk a tavon, szánkáztunk a domboldalon. Mozgásban nem volt hiány.

Eszem megáll, amikor azt látom, hogy az 5 éves délután négyig óvodában van, aztán viszik lovagolni, focizni, röplabdázni, balletezni, sportolni.

És az otthon, az OTTHON, arra redukálódik, hogy mire hazaérnek, már csak a vacsora, fürdés. ágybabújás marad.

Hát én nem szeretnék ilyen világban gyerek lenni.

"Én nem panaszkodó magyart még nem láttam."

Na mindjárt itt vagyok én. Magyar is vagyok, panaszkodni sem szoktam, mert utálom, ha sajnálnak.

Persze, látni nem láttál engem soha, ez tény.:)

De hogy még inkább ellent mondjak neked, én például elég sok dicsekedő magyart láttam.

Mondjuk, azok sem szimpatikusabbak, mint a panaszkodók.

Bocsánat!

Ezek szerint félre értettelek!

Ahjaj, kényes téma, mert ugyebár függ attól, hogy egy kocsi mennyit fogyaszt, ha a ház napelemes kevesebb a rezsi, kinek mi a fontos, sorolhatnám.. De ha lenne 2 gyerekem+ családi házam, autóm(most is van) akkor 1 milliót mondanék.

Amíg nincs gyerek, addig 4-500ezer is tökéletes.

Én nem panaszkodó magyart még nem láttam. Itt olvastam párat, de rögtön jöttek sokan, akik kezdték magyarázni nekik, hogy nekik sem jó, csak kamuznak.

Persze ezért írtam, hogy kelet-európai jelenség, mert a térségben más nemzetiségűek is ugyanúgy panaszkodnak a pénztelenség miatt.

Nyilván nyugaton nem látok annyira bele, de ahol egy bizonyos életszínvonal biztosított mással vannak elfoglalva.

Én sem mondtam azt, hogy a gyereknek nem tesz jót a sport.

Annyit írtam, hogy sok szülő átesik a ló túlsó oldalára, amikor azt hiszi, hogy az óvodás gyereket 4-5-6 helyre kell beíratnia, mert akkor lesz majd belőle valaki. Pont az ellenkezőjét érik el. Attól a gyerektől elveszik a gyerekkorát. Nem versenyistálló kell a gyereknek, hanem hagyni számára a szabad mozgást. Azzal fejlődik igazán. Nem azzal van gond, ha a szülő kipróbáltat a gyerekével valami sportot, csak ne kényszerítse 4-5 különórára. Kb ennyi lett volna a mondandóm.

Egyébként meg unatkozhat is néha a gyerek. Akármennyire furcsa is, ez is tovább fogja vinni a fejlődés útján. Nem kell mindig a szülőnek szórakoztatni, folyton körülötte ugrálni, lesni minden kívánságát. Mert akkor ezt szokja meg, ez válik számára természetessé, és később is kívülről várja a megoldásokat. Korábban itt már írta valaki, hogy az a legjobb, ha közösen elindítanak

valamit, amiből aztán a szülő kivonul. Így fogja megszokni a gyerek, hogy később maga is boldoguljon. Ez persze hosszú folyamat. És ez egyáltalán nem arról szól, hogy a szülő nem figyel a gyerekére.

Én megértem őket. Még akkor is, ha per pillanat 4 gyerekkel is megvagyok az 550-ből,nem vagyok elszállva.

Azért értem meg őket, mert ma havi 1milla nem sok. Nekünk is lehetne annyi, mi döntöttünk úgy, hogy nem adunk magunknak több fizetést a cégben, mert inkább a jövőbe fektetünk be többet. Akkor se élnénk nemtomhogy, akkor is oda kellene figyelni.

Szóval, ha nem lennének a gyerekek, akkor nem 15 éves autó lenne a fenekem alatt, minden félévben mennék tanfolyamra, másod- harmaddiplomára, és egy évben háromszor pihenni, nyaralni.. Már el is ment... Tehát pont ahhoz kéne ez a pénz, hogy a továbbfejlődésemet tudjam finanszírozni, hogy meg is legyen később is minimum ez a pénz.

Nem a gyémántgyűrű a drága, hanem felépíteni azt a dolgot, ami kitermeli nekem a gyémántgyűrű árát folyamatosan..

Arról nem beszélve, hogy ha mégis gyereket terveznek, akkor az is sokkal több költségnek látják, mert eleve azt a szintet akarják biztosítani - mint mondom én is így lennék valószínűleg - amit maguk körül látnak.

A különórákról meg nem tudom, mi a véleményed, én 36 évesen kijelenthetem, hogy nem a matek ötöstől, meg a nyelvtan ötöstől, de még csak nem is a diplomámtól vagyok az, aki vagyok, hanem attól az öt év komoly zenéléstől, amit ma is tovább tudok adni a gyerekemnek, meg attól a kitartástól, amire az edzőim tanítottak. Ja, és attól vagyok 4 gyerek után 60kg.

Persze, havi 48000-ből is élnek emberek, de szerintem normális, hogy fiatalon többek akarunk kicsit lenni, mint amik vagyunk. Persze ezt is lehet túlzásba vinni, de ez már másik topic..

Mifelénk igen, általában így szokás válaszolni, hogy köszi, jól, semmi lehúzós duma:DDD

Mondjuk én azt egyáltalán nem nevezem bizonytalanságnak, ha valaki mindig törekszik a jóra. Szeret élni és szeret mindig csinálni valamit, nem kotlik a babérjain.

Utálom, amikor valaki azt mondja, hogy "amíg nincs gyereked, nem tudhatod, blablabla", de most ez rád pont illene, mondjuk legalább beismerted:DDD

Szóval majd ha lesz, akkor jobb rálátásod lesz, hogy mennyibe kerül, vagy hogy abból, amit keresel, mit tudsz kihozni.

Az, hogy kinek milyen a jövőképe, mástól is függ,én meg tudom érteni, ha valaki terjeszkedni akar, és idővel minden téren tøbbet szeretne nemcsak anyagilag, hanem minden téren. Érted, amíg élünk, tanulunk, fejlődünk, gyarapszunk. Ezért ha a jól kereső barátaid úgy érzik, hogy nekik amellett a kereset mellett nincs egy stabil jövőképük, több okból is megértem, lehet, hogy ők nem érzik biztonsâgban a fejlődésüket otthon, vagy a gyerekeikét nem érzik úgy (vagy nincs gyerek és nem akarnak oda vállalni), nincs ebben semmi rossz, ők most így látják.

Kicsit offoltunk, de nem is annyira, mert a gyerekek különórái fontos kérdés.

Nálunk az alapítványi suli havi 40ezer, nyáron is, és egy gyerek egy havi fejlesztése is kb. 30-40ezer, legyen ez akár TSMT, vagy valami más specifikus fejlesztés.

Ehhez képest a zenesuli, vagy bármelyik művészetoktatási intézmény fél évre talán olyan 16ezer körül van, nem emlékszem pontosan. Plusz hangszerhasználat. De aki nagyon rászoruló kaphat kedvezményt, vagy mentességet is, kérvényezni kell. Most néztem pl. sakkot az egyik gyerekemnek, azt olyan havi 5000-re írták kb. Nekem az aerobikom is ennyi volt, igaz, nem klubba jártam, hanem a helyi suliba tartottak tornát, egyébként tök jó volt.

Ezekből is összejön tetemesebb összeg, ha sokan vannak, és/vagy többféle órára is járnak, de azért egy-egy gyereknek egy-egy féle óra havi tízes alatt megvan. Igen, kérdezem én, aki ennyit nem tud megadni, mi lesz később, amikor jószerével háromnaponta kell ennyi.

Ilyenkor jön a nagy szakadék valóban, és a magyar rendszer olyan, hogy csak rágyúr a szakadékokra.

Ezzel együtt sokan simán elisznak, eldohányoznak ennyit, nagyon sok esetben az alap értékrenddel van gond, nem is a bejövő pénzzel..

Félreértés ne essék, nem azt mndom, hogy a gyerek ne csináljon semmit. Nálunk is voltak próbálkozások: szeptemberben volt egy néptáncos-nyíltóra. Gyerek megnézte, azt mondta tetszik neki. oké, járj, oviskereteken belül. 2 hónap után már nem volt kedve. Nem akartam annyiban hagyni. Végül már olyat csinált, hogy elbújt mikor jött az oktató és nem ment át vele a másik terembe. December elején így be is fejeztük végleg.

2 hónapja pedig szerette volna kipróbálni a tornát (már egy éve mondtuk neki, és voltak az oviban felmérést tartani, ahol kiválasztották). Rendeben, elmentünk. Nagyon tetszett neki. Végül összesen 4 alkalmat járt le, mert nagyon megviselte, hogy kiabálnak ott. És sajnos utána a védőnőnk is megerősített, hogy erre az egyesületre sok panasz érkezik emiatt. :( Sajnáltam, mert ez igazán neki való lenne.

Viszont amit látunk rajta, hogy tőlünk távol lenni ovi után nem akar. Ezt megértettem, felfogtam, nem fogok innentől semmit erőltetni.