Pénzkérdés (beszélgetős fórum)

Végigolvastam. Nem egyesével valaszolok, hanem reagálok pár dologra.

Az államilag finanszírozott főiskola sincs ingyen. Rengeteg megy el jegyzetekre, fénymásolasra, amikor több ezer oldalt kell fenymasolni, nyomtatni, az egyes előadók elvarásainak eleget tenni. Nálunk volt olyan előadó, aki a sima beadandó beszámolókat is bőrkötéses könyvben kérte pl.

Simán elment nekem egy fél évben 150, úgy, hogy még csak el sem oszlott ez az összeg, hanem egy hónapon belül.

A sport. Attól, hogy egy sovany gyerek sportolni kezd, nem lesz soványabb. Sőt. Gyönyörüen formálódik az alakja, izmosodik. A fiam egyszálbélként kezdett focizni, jelenleg úszik mellette egy éve és nagyon jót tett a testfelépítésének.

Mikor elsős volt (most fejezte be a negyediket), sűrűn volt beteg. Nem úgy nezett ki, mint aki kinövi a gégeszűkületet, kruppot, asztma felé hajlott. És akkor gondoltam egyet és eljártunk lovagolni, heti kétszeri oktatásra. Merthogy hallottam, hogy a lovak valamiért jót tesznek ilyen esetekben. Ma sem tudom mennyi a valóságalapja ennek, de tény, hogy akkor, mintha elvágták volna a dolgot. Azóta sem beteges egyáltalán.

Aztán ott a másik dolog. Hiába hitelmentes a ház, akkor is költeni kell rá. Tegyük fel nem romlik el semmi. De, hogy tartsa az értékét, vagy csak ne lakódjon le folyamatosan, ne adj Isten, már más tetszik, mint 5-10 éve, azért olyan 10 evente nem árt egy nagy felújítás. És itt nem a festésre gondolok, amit ha gondolok egyet megcsinalom par vödör festekből. Hanem pl járólap, konyhabutor, fürdőszoba felújítás, fütés korszerűsítés és egyebek.

És a mai árak mellett, ott ahol már vannak gyerekek, 6-700 ezerből csak odafigyeléssel lehet félretenni, mérlegelve.

De őt senki sem kritizâlta, hogy nem viszi a gyerekét. Sőt, a többieket sem.

Visszafelé ment a kritika, hogy aki viszi,az rosszul teszi, mert leterheli a gyerekét.

Tegnap már nem akartam írni, de szerintem nem kellene ennyi mindent elmondanod itt, mert ez a közeg kb. olyan mint egy ovi és innentől bármit reagálsz és bármilyen támában a fejedhez fogják vágni az összes általad írt problémádat és nem kedvesen.

Én a kislányodat nagyon sajnálom a balesete miatt, és egy pillanatig nem gondolnám, hogy a nagynéni által adott ajándékok miatt elszáll magától. Ha hozzászokik a jóléthez, akkor remélhetőleg ezt mindig megszeretné majd magának teremteni, így ha már nem lesz nagynéni, akkor neki kell előteremtenie.

A diszlexiájáról csak annyit mivel én nem vagyok szakember: szerintem ez nem zárja azt ki, hogy diplomája legyen, ha szeretne. Számos ember lediplomázik ilyen problémával simán.

Úgy tudom, hogy a diszlexiás embereknek bár nehezen megy esetleg az olvasás tanulása, de nagyon kreatívak, így érdemes lenne megfigyelni, hogy miben és ez irányba vinni a tanulását ha lehetséges, mert akkor neki is lesznek ilyen téren is sikerélményei.

Az égésről: remélem, hogy az orvosok nem hagyták úgy az arcát és igyekeznek azt korrigálni plasztikai műtéttel, hogy ebből ne legyenek gondjai, bár nem tudom mennyire égett meg és mikor, de sok gyerek szerencsés, mert sok ilyen sérülés szinte nyomtalanul gyógyul és bízom benne, hogy ez nálatok is így lesz.

A sporton se aggódj, itt mindig lesz valaki aki azt mondja, hogy béna vagy, még akkor is ha azt írod, hogy napi 3 órát mozogsz, mert akkor az lesz a gondjuk, hogy nem jó, amit csinálsz, mert csak az jó, amit ők csinálnak, és ezután persze te leszel a rossz, ha esetleg hangot adsz a nemtetszésednek.

Tehát, nyugi!

Én pl. értelek téged, szerintem jó, ha a nagynéni ajándékokat ad a lányodnak, nem baj ha nem lesz élsportoló, hiszen a sportnak nem ez a lényege, stb.

Persze, értelek és igazad van.

Arra reflektáltam, hogy gyerekekkel sokkal egyszerűbb autóval az életed. Hordod oviba, suliba, különórákra, bevásárlás, cipekedés, szatyrok, cuccok, nem ázol, nem fázol a megállóban, nem sülsz meg a tűzőnapon...stb. Nem vagy időhöz kötve, gondolsz egyet bepattansz osztjónapot'

Ennyi kényelmet és biztonságot engedj meg magadnak/magatoknak.

Tudom én, hogy pénz, meg fenntartás. Nekünk is kettő van. Sőt ha azt nézzük, a lányomnak is és a vejemnek is van külön. Én effektíve nem is engedném, hogy a lányomnak ne legyen. Nagyon pártolom, hogy kell az és legyen. Ő is jön megy mint az ürestaxi, hozza-viszi a gyerekeket. Intézkedik, szervezkedik, ügyet intéz.

Nálunk kezdetektől fogva van nekem is külön és a férjemnek is. Kb. 30 éve vezetek. De ettől függetlenül számtalanszor elvisz ide vagy oda. Ő akarja, én meg hagyom:)

Szóval én abszolút nem tömeg közlekedem esetleg évente egyszer.

De most nem is rólam van szó, hanem a gyerekekről...jól tetted, hogy vették egy autót. Ebben szerettelek volna csak megerősíteni és rábólintani:)

Igen, én olyanokra gondoltam, hogy pl a tanárok ultraszarul vannak fizetve, ettől még nem hiszem, hogy lenézik őket, akik jobban keresnek, hiszen tudjuk, hogy ez elhivatottság kérdése is és tanulnak is hozzá bőven, szóval én nem minősítem senkinek a fizetését (de én sem lopom). A fórum témája, hogy mi az, amiből nem nyomorog egy család, vagy amiből nyugodtan él, írtak sokan opciókat. Szerintem egy tanár is nyomoroghat. Ettől függetlenül ne mondjuk már, hogy a diplomások is menjenek a francba, mert inkább szakma kell. Akkor ne legyenek tanárok?

Nem mondom, hogy mindenkinek legyen diplomája, de azért a diplomásoknak is van szakmájuk. Nemcsak szakma nélküli diplomàsok szaladgálnak. Mi van, ha a tanár nem akart kőműves lenni és kész?

Ja, hogy ha egy magánsuliban meg megfizetnek egy tanárt, akkor meg mindjárt a lehúzó duma, hogy ő biztos lenézi a nem diplomásokat...ha államiban, akkor meg jajdehülye mert diplomás.

A tanár csak egy példa, egy rakás ilyen szakma van, igen.

Ja, és persze tudom, hogy az ugróiskoláról beszélsz:)

Szerettem olyat játszani:DDDD

Meg volt valami országrablós is.

A kereset nem mindig arányos az iskolázottsággal, esetleg egy szakmán belül, de ott sem feltétlenül.

Ahol ez igaz, az az állami szféra, ahol rögzített bértáblák vannak.

Én csak a forgalomról mondtam, hogy azért 40 éve már bőven volt autó.

Sétálni simán lehetett éjjel is:)

De ez most miért lenne felvágás? Csak a magam nevében beszélhetek, hogy én így tennék. Ezzel senkit nem minősítek, sem a keresetét (ami nem mindig az iskolákkal arányos), egyszerűen annyit mondtam, hogy ha annyiból kellene élnem, akkor szívesen venném, ha segítik a gyerekemet.

Általában mi a rokonságban azért meg szoktuk kérdezni, hogy mire van szükség. Pl nem erőltetünk egy dolgot, ha azt a szülő úgy venné, hogy a gyerek "elszáll" tőle, meg lehet azt a pontot találni, hogy a szülő is úgy érezze, hogy jó dologra költöttük a pénzt, amit a gyerekére költöttünk és a gyerek is örüljön, hiszen ha már rá lett költve.

Ha te úgy érzed, hogy ők úgy költenek a gyerekedre, hogy attól szerinted elszáll, meg lehet beszélni, hogy nézzétek, valami másra jobban szüksége lenne. De ahogy kivettem, neked nincs erre ötleted. Mondjuk ha nem lehetne megbeszélni a rokonokkal semmit, akkor is örülnék.

Végülis ezt nem értem, hogy miért gondolld, hogy a gyerek elszáll. Enyémeket is kényeztetik a nagynénik, nagyszülők, mégse gondolják a gyerekeim, hogy ettől most ők a janik. Minden attól függ,hogy a szülő hogy beszéli ezt meg velük. Én sokat mesélek nekik az én gyerekkoromról, hogy mi az, ami nekem nem volt. És hogy örülök, hogy nekik ezt meg tudjuk adni de jusson eszükbe, hogy nincs mindenkinek. És egyáltalân nincsenek elszállva.

Tudod, amit tőled lát, az is hatással van rà. Nekem marhára mindegy, hogy ki hogy neveli a gyerekét, de a sztereotipizálásra reagálok és reagálni is fogok. Főleg, hogy nem szolgáltam rá. Nem látok semmi rosszat abban, hogy a tobbség érvényesülni akar, haladni akar, előrenéz, a gyerekét is tereli, ahogy tudja, nem bízza a véletlenre, nincs ebben sem felvágás, sem megfelelési kényszer, mindenki él és fejlődik. Akinek jó ùgy, hogy ül a babérjain, tegye. Ettől még nem kell belemagyarázni, hogy a többiek ez, a többiek az, lenézés meg mittudomén. Jó?

Igaz.

De most ebbe ne menjünk bele, vannak külön fórumok erről.

Bár ez legalább nem off téma, mert igencsak pénzkérdés.

Nekünk mindig is volt kocsink, csak éppen 1db, ami a napi 12-14 órát távol lévő férjem feneke alatt volt állandó jelleggel, hétvégén is.

Tehát nálunk a második autóról van szó, és érzem is anyagilag, a fene egye meg, pláne, hogy oktatóautóval újra kellett tanulnom vezetni, hiába volt meg 10 éve a jogsim, egy percet sem vezettem..

De valóban, nem kéne, hogy luxus legyen, de van az úgy, hogy mégis az... És még nem is kell ahhoz nagyon csórónak lenni.

Én simán megértelek, nekem most lett autóm, és eddigi életemben, pláne az utóbbi években gyalogoltam majd minden nap ennyit, mert ezeken a részeken busz sem jár. És igen, cipeltem állandóan a 6 ember cuccát, buszig, buszról, lépcsőn, gyerekért, stb.. Addig sem éreztem azt, hogy nekem van a legszörnyűbb sorsom a világon, mert megoldottuk, éltünk, kész.

Viszont most lett autóm, és igen, igazad van, össze sem lehet hasonlítani ezt az érzést, mármint azt, hogy ezek a cipelések, kínlósások nincsenek, vagy csak minimálisak. Más a sport része, és más, amikor menni kell ha akarod, ha nem, ha bírja a gyerek, ha nem.

Úgyhogy ne szóljon semmit erre, akinek ez a cipelés kimaradt az életéből, mert nagyon sok energiát vesz ez ki az emberből, ez nem sport, hanem szívás.

Ezzel együtt biztos fog 2-3 kg pluszt jelenteni a fenekemen ez a fránya nagy kényelem.

Én egy zárt budai lakótelepen nőttem fel, ami a város szélén volt, és csak csökkentett forgalmú utak voltak a belsejében, és ott bizony simán mehettünk, és mentünk is. Mondjuk ez még ma is sokkal nagyobb szabadságot nyújt az átlag helyeknél, imádják is az emberek, egekben a lakásárak ott. Csak esetleg az emberi viselkedés, meg az elvárások, ami miatt ma jobban figyelnek azért az anyák..

Ahol nagyobb utak voltak a közelben, ott nyilván már 40 éve is jobban kellett figyelni, meg akkor is voltak olyan kerületek, ahol nem volt ajánlatos este 8 után sétálni. Én simán hazasétálhattam akkor mondjuk a barátnőmtől.

Összehasonlíthatatlanul nagyobb szabadság volt akkoriban, és nem szóltak azért be, ha visszafelé másztál a csúszdán, vagy szórtad a homokot..

Persze, még régebben meg méginkább. Apám is elmesélte, hogy a Kerékgyártó utca hogy volt felosztva az 50-es években a fiúk között, és megmutatta az a három házat is az utcában, ahol autó volt..:-) Hát akkor még könnyebb volt kiengedni őket, az biztos.

Bocs, de 25-30 évvel kicsit mellé lőttél:)

Ugyan én fővárosi vagyok, de 40 éve már azért rendesen kellett vigyázni pl. egy lakótelepen, mert ott bizony nem hetente ment el 1 autó, hanem percenként. Bár nem volt annyi autó, mint ma, de elég sok volt már.

Azaz, már akkor sem mehettem egyedül sokfelé, de a parkba és játszótérre lemehettünk egyedül simán és iskolába is egyedül jártunk.

Persze a kertes házas övezetekben jobb volt a helyzet...

Nem kell elnézést kérned, teljesen normális, hogy így látod.

Tudod, az nem volt a leírásban, hogy autisták lesznek. Legalábbis kettő. Négy normál gyerekkel nem lenne semmi kirívó az életemben, én kettő mellett még simán műszaki egyetemre jártam, és simán bírtam.

Ez van. Mindenki kap ilyen-olyan megoldandót, ami a szerződésben csak az apró betűs részben szerepelt, vagy még ott sem.

Egészen egyszerűen nem egy történelmi korról beszélünk.

Neked, fogalmad sincs hogy ma mit jelent egy "különóra", hogy zajlik, mit csinálnak, ott, és hogy az szerethető, és szeretik is. Ez egy városi legenda, hogy oda a hülye szülők erőltetik a gyerekeket. Van ilyen is, 100/2. Egyébként meg a barátok, a társaság miatt megy a legtöbb.

Én is erdélyi származású vagyok, a nagyapám révén, bár már apám is itt született. Jártunk vissza a 80-as években, néha vinni ezt-azt az ottani ismerősöknek. Ami ott volt, az a mérhetetlen anyagi és szellemi szegénység, az sajnálatos volt. És igen, mindenkit sújtott, de a magyaroknak rádupláztak a gyűlölet révén. Annál nekünk itt az anyaországban már akkor is 100x jobb volt, és már akkor is kedves tornászbácsi tartotta nekem a tornaórát egy héten kétszer délután. Nem, nem lettem tornász, csak szeretem a sportot ma is. Úgyhogy nem abból kellene kiindulni, mert az gáz volt mindenestül, akkor is jártatok volna szervezett helyekre, ha lett volna hova...

Volt olyan különóra is, amit mi is abbahagytunk, mert a gyerek nagyon nem szerette. Hát ennyi. Ez egyébként fejlesztő torna volt, ami a gyerek problémájára nagyon jó. Jó is volt, mégse erőltettem minden határon túl.

Ami a személyes megjegyzésedet illeti, ennél kicsit bonyolultabb a gyerekvállalás szerintem, de egy fene, lánykoromban én sem egészen így képzeltem el a gyerekeimmel való hétköznapokat, pont azért, mert a saját gyerekkoromból indultam ki. De kénytelen voltam észrevenni, hogy a világ azóta nagyot változott.

Csak egy példa: minket 6-7 évesen már ki lehetett egyedül engedni kicsit a házak közé játszani. Ma ugyanott ez elképzelhetetlen, még a 16-17 éveseket is kísérik, ha lehet.

Értsd meg, itt nem lehet hol ezeket a tevékenységeket folytatni, amikről beszélsz, nem úgy van, mint 25-30 éve. Itt nincs kert, nincsenek védett részek, ahonnan nem szalad ki a gyerek 2 lépés után az autó elé.

Az meg már csak egy külön poén, hogy az autista gyerekeim nem is erre vágynak, nekik komoly szakmai kihívás egy délutánt megszervezni. Nem az a gond, hogy én nem ülök le velük társasozni, hanem az, hogy nem tudnak bizonyos helyzeteket megfelelően kezelni. De amint látom, a "normál" gyerekeknél is sok ilyen probléma van.

A különórák egyrészt ezeket a gondokat fejlesztik, szakemberek által, ezáltal nekünk is segítenek, és igen, bizony az idő is eltelik.

Mielőtt megjegyeznéd, amire kiderült, hogy mi a problémájuk, addigra már a testvérek is megszülettek..

Figy..en ma csak hogy a hazon belul jottem mentem osszejott az egy mire itt feljott a tema. Es csak avval mikor a telefon a kezemben volt. Es ez csak egy 120 nmes haz kb 600 nm kerttel. Szoval nemegy hacienda ;) most eljottink boltba mar 2 km. Pedig a boltig kocsival jottunk. Igaz nem kozvetlen a bejaratnal parkoltunk... egy km egy nap olyan keves hogy sima hetkoznapi tevekenyseggel tulleped. Egy harom evest meg ha nen kotozol le a tobbszoroset lerohangassza egy sima udvarban vagy jatszoteren.

Na ezert fura... egy km annyira keves hogy ehhez tenyleg extra mozgaskerulo eletmod kell. (Ha nem kwrulod a mougast akkor tuti te is tobbet mesz)