Pénzkérdés (beszélgetős fórum)
Pont erről van szó, mármint arról, hogy mennyi lenne az az összeg, amiből kényelmesen megélhetne egy család. Ezért nem sok az millió pl. 1 négyfős családnak.
Természetesen legtöbben nagyon messze vannak ettől az összegtől, de megélni jelenleg ennyi kellene....
havi 1 millió forint? szép álom....
mi mindketten dolgozunk a párommal és jó, hogyha havi 350.000 Ft bejön, és ebből 40.000 Ft a lakástörlesztő, és még így is sokak által irigyelt életszínvonalon élünk
autónk fenntartása biztosítással adókkal, havi 40.0000 átlagban
élelmiszerre szintén elmegy 40-50 ezer forint egy hónapban
rezsi, közös költséggel 30.000 Ft körül
most csak ketten vagyunk, de ha jönne a baba, akkor is ennyiből élnénk
A pénzkérdéshez meg úgy jöhet ez, hogy ahhoz, hogy bébiszittert legyen érdemes fogadnom, ahhoz legalább a dupláját kellene keressem... Ezekkel az arányokkal van a baj sajnos. Én nem sajnálom a bébiszittertől azt a pénzt, csak amíg én nem túl sok tapasztalattal azt kitermelem...
Elkezdeni nehéz ezt..
A saját cégben meg az a gond, hogy egy örökrabszolgaság.. Nagyobb, mint bármilyen kukacos munkáltató..
Kedves vagy, a bocsánatkérést maximálisan elfogadom.
Ezzel együtt igazad van.
Végül aztán otthagytam a munkahelyemet, így maradta bébiszitter téma. Jött aztán 1-2. De aztán az egyik átvert, elvitte gyerekülésünket, némi pénzt, és miután megállapodtunk, mégsem jött.. Elment a kedvem az egésztől.
Én azt gondolom, hogy a kínlódás néha termékeny. Most rá vagyok kényszerítve, hogy váltsak, olyat csináljak, tanuljak, amit kényelmemben nem tennék. Meg amúgy is életközepi válságnak is felfoghatom a dolgokat, így 36 évesen.
Persze vannak gondjaim, meg nehézségek, de másrészről meg jó dolgom van, felépítettünk 10 év alatt egy komoly céget, nincs lakáshitelünk, már kocsi is van a fenekem alatt. Sokan szeretnének ennyi lehetőséget. A férjem is szeret, a legnagyobb vitánk azon van, hogy miért is hegeszteni járok miért nem éppen számítógépes tanfolyamra...
A gyerekek meg megnőnek, szinte hihetetlen, hogy a nagylányom már tök egyedül elintéz mindent, jár-kel a városban, sikeres zenész, néha együtt is zenélünk már. Azért nem 4 csecsemő van egyszerre soha..
Tudod, ez a kis :-) jel a jókedvet jelenti..
Persze, maximálisan igazad van.
Ezzel együtt nem tehettem eddig meg, hogy két autónk legyen, más fontosabbra nem jutott volna.
Igen, számomra, mint 6-7 éves gyerek számára döbbenet volt, hogy a húsbotban a hentes volt, meg a kampók, a kenyérre délutánig várni kellett, és az aluljáróban meg futni a szekuritáte elől..
Ebben a politikai miliőben nem csoda, hogyha még lehetett is sportolni, az is valami erőlködésről, avagy erőfitogtatásról szólt.
Sajnos akkor valóban nehéz volt csak a jóérzésért táncikálni, sportolgatni kicsit, valóban nem ez volt a legfontosabb. Viszont az örömöt valamiben akkor is megtalálta az ember, hát abban, ami volt.
A mai világ kérdése szerintem minden korban fennállt, alapvetően egyik sem jobb a másiknál, csak másért jó és másért rossz.
Ma sem rosszabb gyereknek lenni úgy összességében, csak más.
Foglalkozunk olyan dolgokkal is, amivel nem kéne annyit, ez igaz, de ugyanakkor amivel régen nem foglalkoztunk, de kellett volna, arra ma figyelünk. A férjem pl. nagyon sokat szenvedett gyerekkén, fiatalként, mert enyhe autista, és mindig a peremen volt. Akkor csak rossznak gondolták.. Pedig nem az volt (vagy nem csak az). Ő jobban szeretne ma gyerek lenni.
Mindig abban a világban kell megtalálni a jót, ami éppen van.
Nekünk egy nagyon modern papunk volt a 80-as évek végétől. Ő az akkor még ellenségnek kikiáltott internetet, meg globalizmust lehetőségnek fogta fel, amit el lehet az embereket érni, azt is akit hagyományos módon nem lehet. Használni kell a dolgokat, a lehetőségeket. Az ember az mindig ember.
Miért nem tudtad kiheverni?
Mi volt akkor?
Persze, hogy különböző korokról beszélünk.
Azért is kezdtem úgy, hogy én örülök annak, hogy nem ma vagyok gyerek.
És igen, a 80-as években szültem, és baromira nehéz volt, a mai napig nem tudtam kiheverni azt az évtizedet.
Viszont igaz, hogy néha előfordult, hogy már nem tudtam venni kenyeret (sem), mire vége volt a munkaidőnek, de sportolási lehetőség, az volt. Csak kaja nem volt, néha áram, wc papír sem, csokoládé sem, basszus, még alkohol sem volt.:)
De...10 éves lehetett a gyerek, amikor el akart menni asztali teniszezni. Na aztán ott közölték, hogy nem megfelelő alkat a ping-ponghoz, menjen inkább szertornára. Hát azt nem akartuk, sem ő, sem mi. Az maradt, hogy lehoztuk a padlásról a szüleim ping-pong asztalát, és megtanítottuk mi.
Azt mondtam neki,hogy azèrt ne menjen futni,hogy a nagyanyja büszke legyen rá.hanem azèrt mert ő szeretnè
.A lènyeget nem èrted.amugy meg mondtam neki ha menni szeretne akkor menjen.De ha a suliba is sok neki a futás akkor szerinted mennyire akart volna futni járni?
Bocs. Nem tudom megállni, hogy ne szólaljak meg.
Olvastam az itteni hozzászólásaidat. Az egyik legszimpatikusabban megnyilvánuló fórumozót látom benned.
Tudod mekkora értéke van egy bocsánatkérésnek? Hatalmas. Te megtetted. Nem sokan képesek erre.
Megemelem a nem létező kalapomat. :)
Dehogy nem kell, bántó voltam, amúgyis túltoltam az egészet. Pedig máskor kétszer is átrágom, mielött elküldök egy hozzászólást.
Mostanában sokszor olvastalak, és tényleg, fogalmam nincs, hogy tudod csinálni, amit csinálsz. Emlékszem, amikor segítséget (babysittert) kerestél, aki az egyik gyereket talán délután hazavinné. Úgy tűnik, nem találtál.
Persze, egygyerekesként, nekem már a háromgyerekesek életmódja is megmászhatatlan hegynek tűnik, de ha ezt dobta volna az élet, alighanem megoldottam volna valahogy.
De úgy biztosan nem tudtam volna, ha az apjuk gyakorlatilag egész nap dolgozik, és így esély sincs arra, hogy kivegye a részét a gyereknevelés, háztartás gondjából-bajából.
Nemnem...nem, nem volt mindenki számára érthető és ez engem kissé meglep:(
Hát látod, nem? Még ragozzák tovább a semmit és van aki még bele is zavarodik a saját történetébe, írásaiba:)
Na én aztán nem szoktam ilyen aktív részvéttel hozzászólni egy fórumhoz, vagy csak ritkán de ez a visszafelé ment a kritika, hogy azok a balfékek akik hordják szegény 5 évest....nos, ez visszakényszerített a pályára:)
De minek? Kezdem azt érezni, hogy feleslegesen "ugatok":)
Kérek mindenkit, itt már ne szóljanak hozzám, mert nem akarok válaszolni:)
Köszönöm;)
Na visszaolvastam azt a bizonyos levelet. Őszintén mondom, hogy nem találok benne bántót, sértőt.
Te írtad, hogy hatotok szatyrát, meg motyóját, meg a feneked nőni fog mert, hogy a kényelem ára, vagy valami ilyesmit...nos...erre reflektáltam gondolva azt, hogy de....na mindegy is. Nem kell nekem magyarázkodnom:)
Ha a pozitívat olvasod ki jó, ha nem, az is jó:)
Hidd el nekem, hogy én marha nyugodt vagyok.
Azt viszont igazán sajnálom, hogy félreértettél és nem olvastad ki a sorok között amit mondani akartam. Semmi irónia és szarkazmus nem volt az írásomban.
Sőt, tőlem aztán vehetett volna 2 vadi új BMW-t is, de tényleg:)
Erről beszélek. Senki sem kritizálta azokat, akik nem viszik. Visszafelé ment a kritika, hogy akik viszik,azok nem jól teszik.
Most már vagy harmadszorra írtamle, szerintem elég érthető volt eddig is.
Jaj, az emberekkel ne foglalkozz, főleg azok tudnak általuk nem megélt szituációkban sok észt osztani, akiknek szürke volt az életük, még rossz sem igazán történt velük, de jó se sok :-) Ami veletek történt egy életre meghatározó élmény, akármelyik oldalról is kezditek feldolgozni. Szakember azért nem ártana, aki tisztábban látja a viszonyokat. De nem biztos, hogy ez csak negatív, lehet akár jól is kijönni ebből.
A délutánnak meg az a lényege, hogy ki tudjon kapcsolni a gyerek, élvezze amit csinál, ha szervezetten, hát úgy, ha nem úgy, akkor máshogy.
Nem beszélve arról, hogy 13 évesen jó esetben már van önálló akarata, elképzelése.
A lányom 12 éves, és most találta ki, hogy visszamegy judózni.
Tudom, hogy nem lesz belőle élsportoló, (mondjuk ez szerintem előny), de örülök, hogy kitalálta.
Édes vagy, hogy megengedted :-)
A férjem már nem ennyire készséges :-)
De azért csak vett egyet nekem, no. Illetve fenét, én megkaptam a régit, ő meg vett egy BMW-t magának.. No nyugi, az is régi, de hát ő ezt szereti, hát bőgesse..