Az én igazam (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Az én igazam
Rosszul döntöttél.
Tudod, nem mindenki kiváncsi a te igazságodra.
Volt egy kolleganőm, hozzád hasonló, aki ránézett a kollega gyerekére, és azt mondta "jesszus, de ronda ez a gyerek".
Tulajdonképpen igaza volt, tényleg csúnya volt szegény...de úgy gondolod, ezt értékelnünk kellett volna? Mert ő nem hazudik?
Talán furán hangzik, de én nem tudok hazudni. A szónak abban az értelmében, hogy szándékosan mást mondani, mint az igazság. Megtanultam kivédeni ezt a helyzetet. Ha olyan helyzetbe kerülök, amiben hazudnom kellene, inkább hallgatok. Persze volt olyan, amikor megpróbáltam füllenteni, de ha nem is buktam le, baromi kellemetlen érzés volt becsapni valakit. Ez nálam így alakult és nincs mögötte semmiféle vallásosság vagy egyéb félelem ami miatt nem tudok hazudni, egyszerűen így vagyok nyugodt. Tudom, hogy nem minden fehér vagy fekete, létezik rengeteg színárnyalat. :) De nekem így jó. :)
Valahol olvastam és igaz: A hazugsággal az a baj, hogy nagyon jó memória kell hozzá!
Ha ez nincs meg, könnyen kiderül az igazság és annál megalázóbb, minél tovább hazudtál.
De maga a hazudás is elgondolkodtató. Mi számít hazugságnak? Szerintem a hallgatás is az egy bizonyos szinten. De talán ez lehet a legkevésbé bántó.
Igaz! És nem véletlen, hogy iskolai sztorikkal lett példálózva. Hiszen ott kényszerülünk rá a hazugságokra, én sem egy sztorit tudnék mesélni. Néha választanod kell, hogy vagy hazudsz, vagy az egész osztály/iskola kiröhög, kigúnyol. Nálunk (és gondolom nem csak nálunk) minden tanév úgy kezdődött, hol voltál nyaralni? Amikor minden tehetős osztálytársad azt meséli, hogy tengernél, itt-ott külföldön, te meg max a szomszéd faluban a nagymamánál, akkor muszáj valamit kamuznod. Vagy amikor karácsonykor megkérdezik, sőt, házi feladat is szokott lenni, hogy írd le mit kaptál karácsonyra. Engem szegény családom révén ezek a kérdések mindig összetörtek. Inkább kitaláltam valamit. Nagyobb koromban lógás.. nekem is volt, megmondtam beteg voltam. Több tucat dologgal tudnám még ragozni.
És ez a felnőtt életben csak folytatódik: amire rá lettünk kényszerítve a suliban, ott a munkahelyünkön is rá leszünk. Kezdve az állásinterjúval, ahol olyan személyes kérdéseket is feltesznek, amit nem is szabadna. De ha nem válaszolsz nem vesznek fel, ha meg nem olyat válaszolsz, akkor sem. Ördögi kör.
Rátapintott a lényegre!
Köszönöm. Jó volt elolvasni.
Na ezen én ugyanígy átdolgoztam magam és megtapasztaltam ezeket az érzéseket.
DD Mégsem hagyom magam teljesen eltéríteni...amikor csak lehet az igazat mondom...ha alakítani kell rajta, akkor is csak amennyit nagyon muszáj.
Ez belső késztetés...elsősorban magammal kell jóban lenni, akkor is ha a világ nem így működik.
Akkoriban már faltam a könyveket, nem csak a koromnak megfelelőket, hanem bármit, ami a kezembe került, Jókaitól Tolsztojig. Elbűvöltek a hősök, a kalandok, a jó és rossz harca, ami minden igazi mese alapja. Sokszor elgondolkodtam rajta, miért is hazudnak az emberek? Miért egyszerűbb mindenféle meséket kitalálni, mint azt mondani, ami igaz? Szilárdan elhatároztam, hogy én majd más leszek. Nem lehet az, hogy muszáj hazudni!
Ugrás a teljes írásra: Az én igazam