Az én igazam (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Az én igazam
"és nincs kedved nekiállni szépen megfogalmazni, hogy ehhez semmi köze"
Akkor nem kell szépen megfogalmazni, hanem elég így, ahogy leírtad, egyszerűen kimondani. Legalább tisztázzátok, hogy meddig mehet el az illető kíváncsiskodásban. Mégis, milyen negatív következménye lehet számodra ebben az esetben a teljes nyíltságnak? Nem értem.
... a kislányom is az iskolában tanulta meg, mi a hazugság. Napokig sírt esténként a fürdőkádban, "a tanító néni hazudik". Már nem emlékszem, mi volt a hazugság tárgya... nem is a lányomat hazudtolták meg, csak a tény volt fájdalmas, hogy "a tanító néni hazudik".
A fiamnál a tanítónéni dohányzása okozott hasonló törést, amikor meglátta egy kirándulás alkalmával... csak csendben elfordult és hullottak a könnyei, és Ági néni leesett a piedesztálról, soha többé nem kerülhetett vissza.
Ezek elég jó példák arra, hogy mindenki hazudik :)
A munkahely meg kifejezetten az a hely, ahol az ember a legtöbbet kényszerül hazudni. Ott aztán nem mondhatod meg, hogy azért nem vagy kész, mert inkább elmentél kávézni, és amúgy is tele van vele a hócipőd. Ahogy azt sem, ha szerinted a főnököd egy inkompetens hülye. Pontosabban megmondhatod, csak nem nehéz kitalálni a következményeket :D
en nem ertettem a cikk lenyeget. aranyos, ha egy 11 eves irta. ha idosebb, akkor gaz, annyira nem szol semmirol, es egy epkezlab gondolat nincs benne
azt sem ertem, ha valaki log, akkor tudja, hogy ha lebukik, azert bunti jar. a logas is elmeletileg rossz cselekedet, miert kell rini, hogy jaj, elmondtam az igazat, miert logok, es ezert megdorgalnak, de igazsagtalan? :D
mas dolog az, ha az ember nem mond ki mindent, amit gondol. azt sem szoktak surun mondogatni, hogy jaj szarnom kell, vagy ideje tampont cserelnem
Aminap olvastam egy cikket, ami arról szólt, hogy az emberek többsége naponta minimum 6-8-szor hazudik. Vagy füllent? Szerintem ugyanaz.
Én jól szórakoztam rajta.
"nem hallottam" - na ezt mondta a férjem, amikor hívtam krumplit hámozni, és ő épp olvasott, vagy meccset nézett...
"nem én dobtam ki" - hát ez én lettem volna, aki előszerettel dobok ki minden - szerintem - felesleges dolgot. Ez már védekező reflex nálam, mikor a családtagjaim bármit keresnek, és végül abban maradnak, hogy "anyu kidobta".
"nem volt térerő" vagy "lemerült a telefon" - ez akkor van, amikor nem kívánom közölni senkivel, hogy éppen hol vagyok.
"finom volt" - mondtam a barátnőmnek, aki afelől érdeklődött, hogy az általa hozott süti - amit kidobtam - ízlett-e?
És így tovább...
Mondjuk, én hazugsággal kezdem a napot, amikor a kollegának "jó napot kívánok", pedig dehogy kívánok neki jó napot. Rossz napot kívánok neki és rossz estét, és rossz éjszakát, mert egy undok dög.
Az egyenes beszédre szükség van, ezt így gondolom én is.
Hogy "kultúrmázzal"-e vagy nélküle?
Szerintem kultúrmázzal.
Azaz kultúráltan.
S ez "megoldható" lenne még a netes társalgásban is.
Néha bánt az egyenes beszéd. De akkor is szükség van rá. Teljesen más, mint a direkt bántás.
És de! Ki kell mondani, mert ha konkrét kérdés van, akkor arra a hallgatás nem válasz. Persze kényelmesebb, csak kissé sunyi.
Ha "becsomagoljuk", attól még ugyanúgy lehet bántó. Erre írtam másik helyen a kultúrmázat. Van, aki nagyon ügyesen figyel arra, hogy ne tűnjön gonoszkodónak, amit mond. Megválogatja a szavait, nem alpári, de attól még bántó lehet.
Mondj igazat és betörik a fejed! - szól a mondás.
Vannak helyzetek, mikor inkább nem mondjuk ki, mert másokat bánt. Nem kell hazugságokba bonyolódni, csak nem kell kimondani.
Ha mégis fel akarjuk nyitni a szemét a másiknak, akkor "becsomagoljuk", vagy rávezetjük, hogy ő mondja ki.
Valamelyik fórumban már írtam egyetlen mondatot valakinek a kétszínűségről. Igaz, itt nem a kétszínűség a téma, de szerintem a kétszínűség a hazugsággal kézben fogva jár.
Irtózom a kétszínűségtől. Pont úgy, mint a hazugságtól. És mégis néha én magam is kétszínűnek érzem magam. És hazudok. Mert mindkét dolog szükséges rossz. Néha muszáj hazudni. Néha muszáj kétszínűnek lenni. De ez távol áll attól, hogy valaki megrögzött hazudozó, és rohadt kétszínű.
Talán lesz olyan, aki érti, miről beszélek.:)
Hazudni nem tudok, főleg annak a pár embernek nem, akik közel állnak hozzám. Sajnos néha nekem is füllentenem kell, legfőbbképpen a melóhelyen. Nagyon rossz. Azon csodálkozok, hogy más meg szemrebbenés nélkül mondja egyre-másra a nagyobb hazugságokat!
Az őszinteséget sem tudja mindenki elviselni. Legjobb példa a főnököm: bármilyen hülyeséget talál ki, meg kell csináljam. Ha csak mondom, hogy ez nem jó, vagy valami, már rámripakodik, hogy nincs visszaszólás, az van, amit ő mond. Nem is szeret engem, de legalább a lelkem tiszta, hogy nem nyaltam be neki.
Na, ezt mar en is felfedeztem, jo kis takaro...
Csak atlatszik
Engem a szuleim folyton arra tanitottak, hgy "csakis az igazat" ...Nos, ez a parkapcsikban sem kifizetodo, de amugy ,ha szereti az ember a tarsasagot, plane. Mist,hgy gyerkoceim vannak, atertekeltem es inkabb kussolok, az nem kamu :D
Az senkinek sem jo,ha masok lelkebe gazolunk-akar hobbi szinten is. Nalam az extra minusz eq :)
Szeressuk egymast gyerekek!
Oszt'-annYi ;)
Én általában nem hazudok, mert nem nagyon érdekel, mások mit gondolnak rólam. De sajnos sokszor nem lehet megúszni. Főleg akkor, mikor valami nagyon nem tartozik a másikra, és nincs kedved nekiállni szépen megfogalmazni, hogy ehhez semmi köze. Inkább hazudik az ember valami elfogadhatót, és kész.
Másrészről nem mindegy, hogy mit nevezünk hazugságnak. Sok esetben a puszta hallgatás is felér egy hazugsággal. Szerintem nem is az számít, hogy mindig a teljes igazságot mondjuk-e ki. Inkább az a fontos, hogy milyen okból hazudunk. Nem ugyanaz, ha mondjuk másokat akarunk megvédeni, vagy ha rosszindulatból ferdítjük el a valóságot.
"Ne adj igazat.
Neked túl sokba kerül;
nekem meg épp van."