Mamázás, nagyizás, mikor mennyit? (beszélgetős fórum)

JajIsstenem...ne butáskodj, mert én is mindjárt elbőgöm magam:)

Mi így nevelkedtünk, az anyukám, apukám is és nagyszüleink is ilyenek voltak. Példaként áll ez a családmodell előttem és remélem a gyerekek is ezt öröklik:)

Kívánok neked minden jót:)

Igen, jól látod egyrészről az bánt, hogy az én szüleimhez kevesebbet megyünk, másrészről a megromlott kapcsolat. Anyóssal már elvagyunk, de ez nagyrészt rajtam múlott, mert igyekeztem helyreállítani, hiszen tudtam milyen rossz rosszban lenni (ld szüleim).

Az ok, amiért megharagudott, hogy voltak időszakok, mikor megcsúsztam a házimunkával (rájöttem, hogy túl magasra állítottam a mércét, egy idő után természetes volt, hogy minden patent és flottul megy, azt meg sosem mondtam, hogy sokszor majd' megszakadok meg összeroskadok a kimerüléstől). Másik ok, hogy nem gyűjtöttünk többet egy lakáskasszánál, emiatt férjemre is pipa volt.

Rosszul értettef, egyáltalán nem tiltom sőt! Ha tehetném vinném egy héten több napot is egyikhez-másikhoz! Isten ments hogy tiltsam, nincs is jogom hozzá, meg addig kéne menni, amíg élnek!

Próbáltam beszélni férjemmel is, anyáékkal is, de sehol semmi...

Én mint nagymama, felhívom a lányom és mondom: elhoznám a gyerekeket. Hol egyiket, hol másikat, hol mindkettőt egyszerre. Programokat szervezünk, pl. most vasárnap megyünk strandolni. Mindkettőt visszük. Holnap itt alszanak. Ilyenkor már előre megfőzök, ágyneműt húzok, bevásárlok, hogy csak nekik és rájuk kelljen figyelnünk. Apró meglepik a nappali asztalán már kikészítve napokkal előtte. Már úgy szaladnak be az ajtón, hogy mindkettő azt nézi mi a meglepi.

Túró rudi, krémtúró, pudingok, gumicukor, kinder betöltve.

Van itt állandó fogkeféjük, gyerek fogkrémjük, papucsuk, alsónemű, pizsama, gyerektusfürdő, játékok, mesekönyvek, plüssök, autók, babák, kakaó, macikávé, kifestő, színes ceruzák...

És persze ez idő alatt a szülők együtt külön programokkal vagy velünk, mert ilyen is, olyan is kell.

És milyen gyakran? kb. 2 hetente. Mert kellenek az unokák és mi is nekik.

Őszintén és tiszta szívből mondom: a világ egyik legcsodálatosabb dolga nagyszülőnek lenni.

A mi történetünk röviden:

10 éve vagyunk együtt férjemmel, 3 éves a kisfiunk.

Anyámmal a helyzet nem rózsás...mindenhol ő akar a középpontban lenni,folyton velünk akart lenni még a randin is....aztán 2 év együttlét után kijöttünk párom szüleihez külföldre, ott tepert,hogy visszaférkőzzön a közelünkbe. Aztán jött az esküvő,ahol hisztizett,hogy nem öltözhet át az esküvőn (2-3 óra volt), persze átöltözött....aztán a kisfiam keresztelője előtt csúnyán összevesztünk, a szemünkbe jópofizott, aztán anyóssal a hátunk mögött mindent kibeszélt,csúfolódott,becsmérelt mindenkit, végül megmondta,hogy csakazértis,hogy balhézzon,eljön. Évente 1-3x megyünk haza (1000km), volt rá példa,hogy nem mentünk oda hozzá. A háza koszos,volt hogy 19 macska élt benn (!) a lakásban, 3 kutya az udvaron...kisfiam még nem volt fenn,mikor azt mondja,hogy kitakarít,akkor is csak 3 zsák szemetet összeszed a lakásban,de porszívózás,felmosás,stb...semmi. szóval nincs sok kapcsolat. Megpróbálja "megvenni" a fiamat, de nem hagyom.

Anyóssal éltünk 2 évig,miután kiköltöztünk hozzá, ahol tudtam,segítettem suli és meló mellett, de soha nem volt jó neki. Nagy viták után elköltöztünk, a helyzet kicsit javult, 2 hetente mentünk hozzájuk. Aztán kölcsönt kértek tőlünk, ígértek fűt fát a visszafizetéssel, nem tartották,nekünk viszont kellett volna.... így mentünk utána. A helyzet megromlott, 15km-re lakik,mindkettőnknek van autó és lehetőség, de csak nagyon muszájkor találkozunk. A fiamra 1x vigyázott 20percet, akkor is aludt a pici. Akármikot megkérnénk,sose jó, mondja,hogy viszi játszótérre,a kicsi rákészül,bepörög,és lemondja. Ígérgetnek mindent,de nem tartják. Ha ott vagyunk nagyritkán,a tű,olló,minden elől,és nem is érdekli. Mikor 500m-re laktak, fél év alatt 2x találkoztunk (szülinap és húsvét).

Épp ezért, összefoglalva, egyiknél sem vagyunk szinte semmit,elenyésző mennyiséget éves szinten. De ők sem érdeklődnek túlzottan,így már megszoktuk a helyzetet. Mindegy,hogy 1000km vagy 15km van.

Írták korábban, hogy ha szünet lesz,jó lesz a mama papa, de meg lehet mindent oldani,ha muszáj, mi is így csináljuk. Barátnőm 1x vigyázott a kicsire, 5 órát....senki más nem vállalta... pedig ők 30km-re laktak,és másik irányba volt időpontunk, így 60km-t fuvaroztuk a gyereket egy felügyeletért,mert nem lehet anyósra számítani.

Gondoltam.:))

De tényleg; ha ott ülnek a szülők, nem is tud a nagyszülő olyan önfeledten játszani, kapcsolatot kialakítani a gyerekkel.

Mi pl. soha nem ültünk ott, ha ebédre mentünk, gyors kaja, és már húztunk is el.

Mikor mennyit?

Arra nincs szabály.

Minél többet, amennyit csak lehet, ahányszor csak hívnak titeket! :)

Ha jól látom, 3 éve nem éltek már anyósoddal, ő azóta rendezte a viszonyt, csomagol, hív, unokázna sokat.

Az, hogy édesanyád nem úgy rendezte, ahogy szeretnéd, nem rajtatok múlik, csakis rajta.

Lehet, hogy vele kellene erről beszélned, nem?

Ponosan! Sőt! Tessék programokat csinálni a férjeddel, ott alvósokat is. Hadd aludjanak a gyerekek a mamánál. Egyszer az egyiknél, máskor a másiknál. Kevés jobb, szívet melengetőbb van egy nagyszülőnek ha az unokákkal fekszik és ébred:)

Tudod te mennyit mindent lehet játszani, "bűnözni", kacagni, szövetségbe lenni együtt?

Neked nem volt nagymamád, nagypapád?

Nem te vagy hisztis, te igenis sokat tettél a családért. És még mindig jobb egy nagy veszekedés, ha annak árán tisztázni lehet dolgokat.

Azt jó lenne tudni, hogy egy helységben laktok anyudékkal? Meg anyósodékkal?

Mert szerintem nem kellene nektek ott ülni 2-3 órát. Ahogy írod; kibírod. De nem kell.

"Adjátok le" a gyereket, ti meg menjetek el addig - akár még egy moziba is-, vagy vásárolni, vagy csak sétálni. Nektek bőven elég ott lenni, amíg összepakoljátok a gyerek cuccát, meg beszélgettek félórát.:)))

Igen, azzal maximálisan egyetértek, hogy itt leginkább a gyereknek árt a férjed, ha nem engedi ugyanolyan közel kerülni a másik nagyszülőkhöz is a gyereket, Itt félre kellene tenni a saját sértődöttséget, és azt nézni, hogy a gyerekenek mi a jó, és a gyereknek az a jó, ha minél több ember van a közelében, aki szereti. Úgyhogy ha sarkasan akarunk fogalmazni, akkor azt is mondhatnám, hogy ha tényleg szereti a férjed a gyereket, akkor letojja, hogy őt mikor ki sértette meg, a lényeg, hogy annyit legyenek együtt, amennyit csak tudnak. Az meg, amit írtál, hogy nem túlságosan közvetlen a férjed a szüleiddel, az meg szintén csak lassancskán tud megváltozni, nem árt neki, ha sűrűbben mentek. Mindenkinek valahol meg kell tanulni tisztelni a másikat, és nem elvárni, hogy mindent úgy tegyen, és gondoljon, ahogy ő. (Ezt a saját tapasztalatból, mondom a saját anyósommal éltem át)

A férjed meg sosem fogja a saját anyja dolgait olyan komolyan venni, mint ahogy a te szüleidét veszi, úgyhogy, ha itt "egyenlőséget" akarsz, akkor saját magad kell kiállnod magadért.

Miért zavar?

A nagyszülőknek az a dolguk. Neked, mint szülőnek meg más. Téged már felneveltek a szüleid, jó esetben majd te is leszel nagyszülő és majd neked is a játék lesz a főtevékenységed. Hadd ne neveljék már az unokákat, engedd már meg nekik, hogy nagyszülőként viselkedjenek. Őszintén, zsigerből, önfeledten. Fontos.

Persze, hogy más a szülői és a nagyszülői szerep. Még jó, ez így van rendjén:)

És, hogy a fórum címére is válaszoljak:

Amíg lehet, amennyit lehet, ahányszor csak lehet.

Addig örülj míg van nagyszülő!

Ha már nem lesznek borzasztó nagy veszteség lesz és nem csak neked hanem az unokáknak, a te gyerekeidnek is.

"az egyik mama lényegesen többet "kap" az unokából, mint a másik, holott egyformán imádják és ugyanúgy odavannak érte mindkét részről, mégis "az egyik havi 1-2x látja, a másik meg hetente akár többször is...

És mindkét fél szemét volt valaha annakidején velem is, meg férjemmel is."

Teljesen mindegy, mi volt!

Most a jelen van!

Hosszú távon a gyerekkel kis kibabrálsz meg mindenkivel.

Felejtsd el a múltbéli sérelmeidet. Ne dajkáld már azokat!

Nem tudom jól értem-e, de téged az bánt, hogy kevesebbet mentek a te édesanyádhoz mint anyósodhoz?

Hát fogd meg a gyereket és vidd.

Valamint, hogy mindkét részről megromlott a kapcsolat. Mindkét nagyszülő megharagudott, egyik a menyére, másik a vejére. Az nem derült ki, hogy mi volt az ok. Nálad pl mi? Azt írod elláttál, megcsináltál mindent, ahogy olvasom erőn felül is. Valaminek csak történnie kellett, hogy itt is megromlott a viszony. Nem csak a te szüleid rágtak be a férjedre hanem anyósodék is rád.

Nos...azt gondolom, hogy le kell ülni és meg kell beszélni. Puffogni éveken keresztül nincs értelme mert az a család, a családi kötelék és jó kapcsolat rovására megy és mindenki be fog rosszulni.

Utoljára hagytam a lényeget: "Ti milyen gyakran mentek nagyszülőkhöz, milyen sűrűn látják az unokát, mennyire engeditek be az életetekbe?" - na ezen kikerekedett a szemem. Mintha tiltanád őket a gyerekektől? Milyen példát mutatsz? Remélem rosszul értem.

A nagyszülő szerves része a családnak. A nagyszülőknek szükségük van a unokákra és az unokáknak a nagyszülőkre. Hatalmas nagy vétek eltiltani vagy bosszúból erőt fitogtatni, nem engedni őket egymáshoz. Gondolj bele hideg fejjel és józanul, a te édesanyád mit érezhet ha nem engeded az unokája közelébe. Az unoka kitől, hogyan, mely módon fogja azokat értékeket, tapasztalatokat, önzetlen szeretet, babusgatást, félszavakból kacsintást, cinkosan összenézést, stb. megtapasztalni amit csak egy nagyi, egy papa nyújthat. Mindenki sérülni fog egy ilyen családban.

Felnőtt ember módjára tisztázni kell mindenki érdekében a kialakult rossz helyzetet.

Nem kell együtt mennünk, de férjem szeretne jönni az én anyámékhoz is (azt mondta milyen már, mintha a gyereknek nem lenne apja), viszont nem sűrűn mert szerinte ahogy anyámék és az ő anyjáék viselkedtek így fair. Szóval mikor volt az a nagy vita anyóssal, ő otthon sem volt (mama így időzített) így csak elmondásból tudja, de tud mindent mik hangzottak el, mégsem ítéli olyan fajsúlyúnak, mint az én szüleim "bűnét". És szerinte ezt "érdemlik", hogy az egyik többet legyen a lányunkkal vagy nem is tudom hogy fogalmazzak.

Igazából nem is azzal van a nagy bajom, hogy ott kell üljek, mert kibírom csak igazságtalannak érzem, hogy az egyik mama lényegesen többet "kap" az unokából, mint a másik, holott egyformán imádják és ugyanúgy odavannak érte mindkét részről, mégis az egyik havi 1-2x látja, a másik meg hetente akár többször is... És mindkét fél szemét volt valaha annakidején velem is, meg férjemmel is.

Ne mericskéld, hogy kinek mennyi jut, ki mennyit ad, mennyit nem.

Ha mindig arra gondolsz, hogy mi volt, leragadsz a múltban, ami megmérgezi a jelent és elrontja a jövôt is.

Szeressék a picit, adnak neki annyit, amennyit.

Elnézést, de nem tudtam végig-olvasni az írásodat.

Hát na :( Családot sajnos nem válogat az ember.

valami miatt (kocsi, bármi) együtt kell mennetek ezekre az alkalmakra?

Mert ha nem, akkor én lehet hogy egyedül a gyerekkel felmennék a saját szüleimhez, amikor úgy van kedvem, akár hetente is.

és "kivennék" néha pár szabad órát, amíg a férjed elviszi a gyereket az anyóshoz...