Mamázás, nagyizás, mikor mennyit? (beszélgetős fórum)
1) anyós 10 km-re, anya 30 km-re, nem nagy táv, csak azt vettem észre, hogy párom is jobban hajlik, hogy leszaladjunk az anyjához, minthogy bemenjünk a megyeszékhelyre (nem sokat használjuk a kocsit spórolás szempontjából és valahogy jobban hajlik a "közelebb lévő" mamához).
2) 4 évre volt kötve a lakáskassza, nem lehetett hamarabb kivenni (OTP-s, nem Fundás), és már csak 10 hónap hiányzott, hogy lejárjon, 3,5 éve fizettük, ő ezt tudta, de ugye az már nem kevés pénz volt, amit addig beleraktunk, mindenképpen szükségünk volt rá a hirtelen költözéshez és ki kellett venni. Ugye ha meg hamarabb kiveszed, bukod az állami támogatást, meg a mellé járó kedvező kölcsönt is, mert megszakítottad.
De igen eszünkbe jutott, hogy beszállunk, de soha nem fogadott el semmit, egy dolgot kivéve: ha férjem és/vagy én is olyan munkahelyen dolgoztunk (több is volt mindkettőnknek a 6 év alatt), ahol Erzsébet-utalványt kaptunk, akkor azt odaadtuk neki, ezt az egyet fogadta el.
Igen, természetes dolog, hogy rendet tartok, tiszta vagyok, segítek ahol kell, Te is ilyen vagy, én is, meg még x ember, de ne gondold, hogy ez mindenhol olyan természetes! Nem egy hasonló korú lányt vagy akár idősebb asszonyt ismerek a környezetemben, akinek ezek a dolgok egyáltalán nem természetesek (sőt sokan mondák nekem, hogy hülye vagyok, amiért ennyit is segítek, ezzel persze én nem értettem egyet, de ilyeneket mondtak nekem, szóval nem mindenki ilyen beállítottságú)! Nem kell messze mennem, a másik két menyjelölt pl.
De igen, a másik két fiú szobáját is én takarítottam, az egész fenti szint az enyém volt (elég trehányak voltak, sokszor takarítottam a hányásukat, koszos zokni, alsógatya levitele az emeletről, beleszáradt ételmaradékos tányérok, csajjal volt utána nekem kellett "takarítani", bulit rendeztek gyorsan eltüntetni a nyomokat, hogy anyós ne kapjon idegbajt, mire hazaér... Párszor mondtam neki, hogy szóljon már a fiúkra, hogy őrizzék már meg a rendet, tisztaságot (húvsvéti, karácsonyi nagytakarítás után), erre mit mondott: "ők már csak ilyenek". Oké, nem szóltam egy szót sem, mióta meg elköltöztünk, hívkál telefonon, hogy hát nem becsülik a munkáját, most takarított náluk és egy napig tartott, erre csak annyit feleltem, hogy tudom, ezt csináltam 6 évig, csak ugye neki nem tűnt fel, mert gyakorlatilag soha nem kellett feljönnie az emeletre, nem látta...
Egyáltalán nem akartam mártírkodni, csak azt írtam le, ahogyan éltünk, nem sajnáltatom magam, csak az igazságérzetemet bántja. Igen, most hogy saját lakásban élünk, még mikor nem voltam itthon a picivel, dolgoztam és az utolsó diplomámat csináltam, fele ennyi dolgom nem volt, hidd el! Nem mindegy, hogy 80 nm-t kell takarítani 4 ember után, 180 nm-t rendbetenni 6 ember után, 6 emberre mosni-vasalni, mosogatni minden nap, vagy csak magunk után.
Két dolog miatt borult a bili nála: ő egy nagyon merev ember, ha nem úgy történik valami, ahogy a napi rutinja szokott, szó szerint kiborul. Pl ha mennie kell valahova mondjuk délelőtt 10-re az orvoshoz, akkor ő már azon agyal, hogy mikor fog még munka előtt kiporszívózni. Vagy ha ő eltervez egy nagytakarítást, akkor arra szabit vesz ki (az összes szabiját takarításra veszi ki, soha nem megy pihenni, nyaralni, vagy csak úgy otthon lenne nyugiban). És nekem olyan munkahelyem volt, hogy én egy nagytakarításra nem tudtam szabit kivenni, pláne nem egy hetet és mondtam neki, hogy addig megcsinálom a heti takarítást (soha nem volt olyan nagy kosz nálunk, mert napról-napra, hétről-hétre csináltam én is) és csak mondjuk egy héttel később tudom megcsinálni a nagytakarítást fent, erre kiborult. Vagy hogy bent kellett lennem suliban egész szombaton és mondtam neki, hogy vasárnap tudok csak mosni, erre is besérült, mert szombaton szoktunk mosni. A másik ok, amire berágott, hogy nem gyűjtöttünk egy lakáskasszánál többet, de ebben teljes mértékben igazat adtam neki, elismerem még a mai napig is, hogy ez nagy hiba volt. Ezt elismertem neki, de az, hogy egy nappal később megy a mosógép, ezen megharagudni, és napokig nem szólni hozzám, hááát...
Semmi.
Ugyan az.
Nálunk én vagyok a mama, mami, a másik nagymama meg a nagyi. Ki, hogy vezeti be, mit szeretne hallani. A nászasszonyom akarta a nagyit mert, hogy az olyan kedves megszólítás, nekem meg mindegy volt, de nálunk, vagyis az én nagymamámat én mamának és az édesanyámat a lányom is mamának szólította.
Ezt nem értem.
1.) Hol laknak a te szüleid? És hol anyósod? Mármint távolságilag. Nem azt írtad, hogy közel azonos távolságban?
Ha akarod, hogy a te édesanyád gyakrabban lássa az unokát miért nem viszed vagy ő miért nem megy hozzátok unokázni? Nem tudja elhozni az oviból ő? Nem tud néha náluk aludni? Tényleg nem értem. Ha én látni akarom az unokáimat vagy a lányomat megyek, vagy szólok, hogy pattanjanak lóra jöjjenek ebédre, vagy szervezek közös programot.
2.) A lakáskasszát miért buktátok?
Nem az én dolgom eldönteni hogy fair ahogy látod a dolgokat vagy rosszul gondolod.
Nem döntök el semmit, csak mondom a véleményemet. Egyoldalú ez az írás, csak a te szemszögedből nézve. Azért a "vádlottakat" is meghallgatnám. Elsősorban anyósodat.
Lássuk be, hogy hosszú éveken át ingyen lakni, tisztálkodni, enni és mindezt tök természetesnek venni, az nem semmi! Fel sem merült benned 6 év alatt, hogy ez nem normális? "Cserébe rengeteget segítettem neki." Hát még jó! Talán csak élned kellett volna, mint Marci Hevesen? Soha eszedbe sem jutott, hogy ha anyósék nem is kértek tőletek pénzt a rezsire, kajára, azért magatoktól beszállhattatok volna?
Takarítottál, vasaltál, keze alá dolgoztál az anyósnak. Na és? Ez kiemelkedő dolog? A világ legtermészetesebb dolga, hogy ahol élek, ott rendet is tartok. Gondolom, anyós többi gyerekének a szobáit nem te takarítottad. A közösen használt helyiségek rendben tartását pedig meg lehetett volna beszélni. Úgy érzem, kicsit mártírszerepben tünteted fel magad. Ha saját lakásban éltetek volna kezdettől, akkor is el kellett volna látnod a háztartást munka és tanulás mellett is. Ráadásul pénzbe is került volna! Írod, hogy akkor még nem volt gyereked sem. Lehet, hogy anyósnál az utolsó évben kiborult a bili. Valami oka csak volt, hogy egyik napról a másikra egyszer csak elkezdett piszkálni és elzavart. Az ilyen dolgok nem szoktak csak úgy egyik napról a másikra megtörténni.
Rossz lehet ilyen viszonyban lenni szülőkkel. Vesztes ebben a történetben mindenki. Te, a férjed, a gyereket, és a nagyszülők is. Mindenki.
Nem bántásnak szántam, még ha kicsit nyersnek tűnik is. Csak kicsit más szemszögből próbáltam megvilágítani. Orrodnál tovább láss! :)
Nem bántották meg a férjedet a szüleid? Az elején nem ezt írtad.
Nem csak szóval lehet nágyon megbántani valakit, de úgx látom, neked csak a saját sérelmed számít, azt dajkálgatod, a férjedé le van sz...va
Hát ebből nem úgy tűnik, hogy megbocsátottál anyósnak, de mindegy.
Ha úgy érzed, többet kellene anyukádékhoz menni, menjetek többször. Ki tart vissza?
Úgy tűnik, ezért is anyóst hibáztatod.
És az ilyen menyek viszik elôször az aranyat, a drága porcelánt, kristályt, egyéb, nekik nagyon tetszô tárgyakat el, amikor a kedves mama lecsukta a szemét; ôk találják meg leghamarabb a éeszpénzt meg a betétkönyvet.
Tudjak, hova nyúljanak :(
De mennyire:(
Nálunk az anyuka vélt és/vagy valós sérelmei miatt ki vannak vágva a nagyszülők. (De most kezd visszanyalni neki is a fagyi).
Férjem szerint túlféltés, szerintem szándékos betartás.
Én nem vagyok vér szerinti nagyi ebben a felállásban, úgyhogy "lapoztam". Meggyőztem magam, hogy ott a munkám, fiatal is vagyok még a nagyisághoz, és ott a saját lányom.
A pasi anyját viszont sajnálom.Fiatalos hatvanas, temérdek szabadidővel, de ki van tolva ő is az életükből.
Miért nem beszéled meg ezt a férjeddel? Mi mégsem mehetünk igazságot tenni.
Nektek kell élhető életet kialakítani. A szüleid szeretnének többet unokázni? Nekik ez probléma? Vagy te szeretnéd anyóst kevesebbszer látni?
A férjednek igaza van, kiállhatnál mellette.
Egyébként pedig, ha a gyereked és a nagyszülők kapcsolata a fontos neked, akkor beszéljétek meg velük felnőttek módjára, hogy spongyát a múltra, a jövő a fontos.
Sosem szabad múltbeli sérelmeket dédelgetni.
Nem értem a problémádat, miért járnátok egxformán mindkét szülőkhöz. Mint írod, anyukád a kezdetektőll utálta a párodat, míg anyósod éveken át gyerekeként bánt veled (amíg valami nem történt, elég súlyos dolog lehetett).
Akkor mi)rt ne hozzá járnátok többet?
Egyébként pedig felnőtt emberek megbeszélik a problémáikat, nem jobbra-balra duzzognak és méricskélnek.
A kérdésedre: igen, te vagy a hiszits, a viszályt szító.
Gyerekként érzékeltem, hogy amíg az egyik nagyszülôkkel szinte hetente találkoztam, a másikkal csak évente 2-3x. Ettôl függetlenül szerettem ôket. Amikor már húszon túl voltam, anyám elôtt eltitkolva jártam a ritkán látott nagyszülôkhöz. Mellesleg az anyám volt a legnagyobb elégedetlenkedést szító a családban. Neki soha senki nem volt elég jó és megfelelô.
Hagyjad, hogy szeressék az unokát úgy, ahogy tudják - lehetôséget mindenképpen biztosítva nekik.
Sacarnes, Sziszi!
Lányok!
Sajnálom, hogy nálatok nem kiegyensúlyozott ez a kapcsolat. Nem tudom mi történt, hogy így elmérgesedett a helyzet. De egyet tudok. Amikor egy nagymama/nagypapa ránéz a gyönyörű unokájára megszűnik a külvilág. Könnybe lábadt szemmel és feltétel nélkül imádja minden porcikáját, óvja minden mozdulatát, árgus szemmel figyeli minden szavát. Nincs az a fáradtság, az az itt fáj, ott fáj, az a munkahelyi leterheltség, az a világi probléma ami ilyenkor ne merüljön feledésbe.
Vallom és tudom....a nagyszülő-unoka kapcsolat az a sírig tartó igaz és örök szerelem (a szülő-gyerek kapcsolat is) hiszen amíg a kezünket, lábunkat emelni tudjuk addig a gyerekünk a gyerekünk és rettegünk értük.
Mindkettőtöknek szívből kívánom, hogy tudjátok rendezni életeteknek ezt a fontos és komoly részét!
Akkor nosza, itt az idő elkezdeni.
3 hónapos koruktól, ahogy már nem szoptatott a lányom, hozom - viszem őket.
Egy kezemen megtudom számolni a 4,5 év alatt hányszor kért a lányom és a vejem minket arra, hogy vigyázzunk a gyerekekre. Mindig beelőztem, mindig mi akarjuk hozni őket. Mi akarunk vigyázni rájuk, mi akarunk velük lenni. És a másik nagyszülői pár is hasonlóan gondolkodnak, éreznek. Ott is minden a vejem és minden az unokák.
Igen, a lányoméknak baromi szerencséjük van mindkét nagyszülői párral. Hál'Istennek:)
De értékelik is.
További ajánlott fórumok:
- Alkohol! Milyet? Mennyit? Mikor?
- Kinek mikor lett pozi az első tesztje, illetve mennyit késett max. és mitől?
- Kb. mennyit és mikor kell aludnia egy 12 hós babának?
- Mit, mennyit és mikor sportoltok egy héten?
- Nem tudom mi a szokás, mikor és mennyit szoktak adni a dokinak műtétkor?
- Egy napos kisműtét alkalmával, mennyit kell adni az altatóorvosnak, amikor bejelentkezik?