Ahogy a legtöbb weboldal az interneten, ez a webhely is cookie-kat használ, melyekre szükség van a weboldal teljes működéséhez. Weboldalunk böngészésével Ön elfogadja a cookie-k használatát. További információ
FőoldalDiéta & FitnessBabák & MamákSzex & PszichéSzépség & EgészségHobbi & OtthonEgyéb témák
CikkekNaplókFórumokTudásbázisSzavazásokKépgalériaApróhirdetések
KépeslapokReceptekKlubokJátékokFórum játékokBannereinkFacebook
Belépés | Regisztráció | Elfelejtett jelszó
 

Fórum - Nem minden "fogyatékosság" látható!

Kategória: Összes fórumtéma » Babák & mamák » Egyéb babás témák
A fórumhoz cikk tartozik, kattints ide a megtekintéséhez!


A hozzászóláshoz be kell jelentkezned!

Amennyiben még nem regisztráltál nálunk, itt megteheted, ha pedig már van azonosítód, lépj be itt!

1 2

45. szurikáta1112017-05-24 17:16
Nyilván sok múlik a szülőn, de közel sem annyi, mint gondolják.

Meg sokszor nem is gyerekkorban látszik a jó nevelés, hanem majd fiatal felnőttként 20 felett.

Azt el sem lehet képzelni, hogy nem valamilyen nevelés miatt, nem valaki miatt, "rossz" a gyerek, hanem CSAK.

Nekem 4 van, tudom a különbségeket.
(válasz brandy85 44. hozzászólására)

44. brandy852017-05-24 14:23
Én úgy gondolom, a mi gyerekeink sem hülyék vagy rosszabbak,csak mások,mint az egészségesek. Múltkor megjegyeztèk,hogy milyen aranyos a lányom(7 egészséges :)),de a fiam (10 adhd-s) egy borzalom,biztos ami a fiam neveléséből kimaradt azt a leánynál pótoltuk... Mondanom se kell,egy jómódú nagymama mondta,mire felvilágosítottam, hogy nem úgy van ahogy gondolja és ha szidja a fiam akkor a lányom sem kell vigyorogva dicsérni...Erre az volt a válasza gúnyosan,hogy elvagyok szállva magamtól. Azóta nem is köszön. :)


43. brandy852017-05-24 14:14
Sajnos ez így igaz!
(válasz szurikáta111 42. hozzászólására)

42. szurikáta1112017-05-24 08:33
kimaradt felül: ..minket meg a "teteje" is..
(válasz szurikáta111 41. hozzászólására)

41. szurikáta1112017-05-24 08:32
Ennek a topicnak meg pont az a lényege, hogy - jó esetben - a látható fogyatékossággal élőt "csak az alja" szólja meg, a "teteje" is...

A tökéletes gyerekek tökéletes szülei.. Akik jó eséllyel a nagy tökéletességben 10 év múlva szintén a pszichiátriai rendelő küszöbét fogják koptatni.

Az is figyelemfelkeltő, hogy akár még 25-30 éve is egy kicsit hiper, vagy aspergeres gyerek még simán elvolt a többi között az iskolában.. A férjem is felnőtt ott, ő is az volt.. De csak mostanában gondolok bele, hogy elsőben (1987) a drága idős tanítónénim miért is a Balázzsal hozatta le, vitette fel egy órán háromszor a naplót, a krétát, stb... Ők még kód nélkül is tudták, hogy a gyerek ritkán "rossz".. Az isten áldja meg haló poraiban is.. Abból a kis társaságból ma mindenki diplomás, orvosok, mérnökök, tanárok, élsportolók...
(válasz szurikáta111 40. hozzászólására)

40. szurikáta1112017-05-24 08:27
Aki egy tolókocsis szemmel láthatóan beteg gyereknek/szülőjének beszól, az már nagyon az alja..
(válasz brandy85 38. hozzászólására)

39. szurikáta1112017-05-24 08:26
Egy teljesen egészséges gyereknél is normális ez, a tanulás, a felnőtté válás része.

És a teljesen egészséges gyereket sem kell, és nem is lehet mindig "elhalgattatni". A gyereknevelés ezzel jár.

Az ilyen orvosilag magatartásproblémás gyerekeink csak jobban felhívják erre, meg úgy am block a gyerekkel kapcsolatos szörnyű társadalmi felfogásra a figyelmünket.

Erővel, idegbetegen, türelmetlenül, parancsolva, droidokat gyártva akar a társadalom felszabadult, kreatív, vállalkozó fiatalságot. Nem fog menni...

Tehát mindenkinek k.ss.. Azért, mert ha valaki olyan szörnyű szülő, azt nem fogja senki beszólással megváltoztatni, a többi esetben meg éppen zajlik a nevelés.

Amikor mondjuk nevelési célzattal nem veszem meg a negyvenedik csokit, és üvölt (neki az a dolga, hogy a határait feszegesse), akkor éppen nevelem. Nem, a csönd érdekében nem fogom megvenni. Elhallgatni meg úgysem fog. Ez van.
(válasz orrodnál tovább láss 36. hozzászólására)

38. brandy852017-05-23 21:33
Van abba valami amit írsz,de sajnos tapasztalat,hogy beszólogatnak a szemmel láthatóan beteg gyerekkel levőknek is. Nővéremnél sajnos tolókocsis a 10éves fia,és mentálisan is beteg,mert koraszülött és több oxigént kapott,mint kellett volna ès bizony fennhangon oltogatják őket.(most halt meg márciusba a férje,4 kiskorú maradt félárván),
(válasz orrodnál tovább láss 36. hozzászólására)

37. brandy852017-05-23 21:25
Sajnos :)
Tudod az a legnehezebb,mikor annyira elküldenèm az ilyeneket a francba,de a gyerekemet nézem ès nyelek egyet. Soha ne kerüljön egyik se ilyen helyzetbe,de néha annyira odavágnám,hogy cseréljünk egy-két napra legyen ilyen az ő gyereke,megnèzném, mit érezne...
(válasz Perla del Mar 35. hozzászólására)

36. orrodnál tovább láss2017-05-23 20:33
Olyan címet választottál, amiben eleve benne van, hogy nem minden "fogyatékosság" látható. Hát ez az! A kívülálló számára nem látható, hogy valami gond van a gyerekkel. Csak azt látja, hogy üvölt, hisztizik, csúnyán beszél, földhöz vágja magát. Ezt egy teljesen egészséges gyerek is produkálhatja.
Tudom, hogy ez téged nem vigasztal, de hidd el, hogy aki beszól, az mindenkinek beszól. Nem fog arra gondolni, hogy valamilyen szinten sérült gyereket lát, csak azt észleli, hogy a gyerek cirkuszol. Egyszerűen zavarja a szitu. És ahelyett, hogy megpróbálná leküzdeni a negatív érzését, megjegyzést tesz. Akinél egyértelműen látható valamilyen "fogyatékosság", azzal azért nem viselkednek így az idegenek.
Persze nem mentség ez, hogy ha látom, hogy sérült gyerek ad műsort, akkor nem szólok.
De még nagyon messze van az átlagember attól, hogy ne ítélkezzen.
Lehetne sorolni, hogy mi mindenben kellene fejlődnünk, hogy ne bántsunk meg másokat.
(válasz adhdszülő 1. hozzászólására)

35. Perla del Mar2017-05-23 18:18
Máshol sem jobbak az emberek sajnos :(
Pár hete történt a munkahelyemen. Az egyik " kedves" kolléganőm fenn hangom ordítva közölte ( nem nekem, de hallottam) , hogy ha az ő lánya ilyen lenne , mint én megfojtaná...
Sajnos mindenhol ilyenek az emberek. Nem akartam veszedekedi, ezért csak magamban gondoltam, hogy vigyázzon mert Isten nem ver bottal! Lehet ilyen egyszer , vagy még rosszabb. De remélem azért nem így lesz, mert a lánya egy kedves szimpatikus embernek tűnik. Nem olyannak, mint az anyja!
(válasz brandy85 33. hozzászólására)

34. l.luiselotte2017-05-23 17:29
az én fiam az ilyen tekintetben egészséges, de egyszer kiskorában nem is tudom, miért nagyon sirt a boltban.
Akkor néhány p..sa megjegyzéseket tett, milyen nevelés, milyen az anyja hogy nem tudta elhallgattatni. () agyondolgozott nap utáűn nem volt kedvem a boltam békitgetni, gügyögni ) Akkor szégyelltem,dee utólag talán ez volt a legjobb megoldás, ráorditottam, hogy % kussoljál " Persze hogy eltünt.
Nem kell ám az ilyeneket kimélni vagy hallgatni, vagy szóba állni velük, - célirányosan el kell őket zavarni ill. elhallgattani.
(válasz Sapienta 24. hozzászólására)

33. brandy852017-05-23 16:20
Az a baj,hogy a dokik küldtek el sorozatosan,mert idáig nem volt gond a suliba vele,bezzeg mostmár,hogy nem igazán tud megülni se órán,se az ebédlőbe már kezdtèk felfogni,hogy nem gyermeki ficergés,de sorra tudták a fekete pontokat írogatni neki,magatartásból.
Mindegy is,D.földvár sajnos olyan hely,ahol elöbb ítélkeznek,mint kérdeznènek,a sajnálatukat meg tegyék ahová akarjäk....
(válasz szurikáta111 32. hozzászólására)

32. szurikáta1112017-05-23 06:24
Az álltot a nektek tanácsot adókra értem természetesen...
(válasz brandy85 30. hozzászólására)


31. szurikáta1112017-05-23 06:23
Persze, hagyjátok ki a legjobban fejleszthető szakaszt...
Okos állatok!!

A legkisebbemet már 1 évesen vittük fejleszteni, pedig nem voltak nagyon nagy tünetei, és vele nincsenek is olyan gondok, nagyon sokat számított, hogy nála már nem 5-6 évesen kezdtünk neki.

A 10 éves kor valóban vízválasztó, és onnantól jobb szokott lenni, csak éppen ha addig fejlesztve lett volna...
(válasz brandy85 30. hozzászólására)

30. brandy852017-05-22 21:59
Szia! Teljesen igazad van mindenben. Ovis kora óta fenntállnak a fiamnál a tünetek,de mindig azt mondták,nem foglalkoznak vele,10 éves koráig. Hát mostmár végre foglalkoznak,egy hetet volt a Heim Pál gyermek pszichiátriáján,kiderült,nekem meg az apjának volt igazunk,nem elkényeztettük,félreneveltük,hanem ADHD-s :( Ritalint kell szednie az asztma pipák mellé. Ráadásul nem is kapunk rá emelt cspt se...
Nagyon sokan megszóltak ha az ő gyerekük ilyen rossz lenne,akkor,már elverték volna... Hát mi nem fogunk kezet emelni egyik gyerekünkre se. Szóval tudom milyen nehéz.

29. szurikáta1112017-05-22 14:31
Mekkora is a gyerkőcöd?

Sulit/ovit meg tudtátok oldani?

Nekem ez az egyik legnagyobb gond, hogy távolabbra kell hordani. Nem állítom, hogy megoldhatatlan, sőt, most még autót is kaptam a fenekem alá a férjemtől, de hosszú évek alatt nagyon fárasztó, és a komoly munkahely gátja, mert egyébként már haza tudna jönni a sarki iskolából egyedül is.
(válasz adhdszülő 25. hozzászólására)

28. adhdszülő2017-05-22 12:23
Ennek nagyon örülök! Már megérte az egész.
(válasz nikletty 27. hozzászólására)

27. nikletty2017-05-22 09:20
én köszönöm a cikkedet, azért mert ez rávilágított, hogy tudjak még empatikusabb lenni.
Nekem egy gyermekem van.... néha én is ítélkezek bevallom, de csak magamban, ki soha nem mondom, hisz mi közöm hozzá.... az ő dolga, élete, felelőssége, no meg nem is tudhatok minden háttérinfot, s lehet akkor más másképp látnám... pl mikor az oviban úgy gondolom valamit én nem úgy csinálnék, ahogy ők... bevallom erre soha nem gondoltam, hogy esetleg olyan gondja is lehet egy gyermeknek és azért, hanem hogy csak a szülő nem elég következetes... arra szoktam gondolni, hogy más az élethelyzetük is (sajnos sok az elvált, egyedül nevelt gyermek) és már ez is okozhat sok más nehézséget, amivel pl nekem szerencsére nem kell szembenézni.
Szóval én ezért köszönöm a cikket, empátiára tanít.

26. epervirág2017-05-21 11:37
Szia!Èn nem itèlek el.Söt tudom ez milyen.Az èn lányom is sokat sírt ő mászni sem mászott.Kèsön kezdett el beszèlni.Láttam,hogy nem olyan mint a többi gyerek.6 èves korába derült ki,hogy dixlaexiás.most 13 èves ès most sem könyű vele.
(válasz adhdszülő 1. hozzászólására)

25. adhdszülő2017-05-21 08:36
Köszönöm mindenkinek a hozzászólást. Jó volt kiírni magamból, mert csak felőröl legbelül a megnemértettség, a sok ítélkező pillantás és az érzéketlen beszólások.
Néha én is visszaszólok, de az a kevesebb eset. Utálom meghúzni magam, de sokszor az a könnyebb szabadulás a szituációból.
Nincs ránk tetoválva a problémánk, még ha ránk lenne, akkor sem jelentene semmi segítséget, mert a hiperativitással szemben előítéletesek az emberek. Az autizmust már-már elfogadják, ha hallják, tudják, hogy az egy adott dolog. De a hiperaktivitást még mindig megkérdőjelezik és a szülő hibájnak tudják be. Ez nagyon bánt. Ahogy itt is írta valaki, fogalmuk sincs, hogy mi négyszer annyit küszködünk mindenért, hogy mennyi idő, anyagi ráfordítás és utánajárás kell a fejlesztésekhez. Mi magunknak kell kijárnunk az utunkat és közben minden oldalról rugdalnak. Na ez az, ami fáj.

24. Sapienta2017-05-21 06:49
Sajnos pontosan tudom, mirôl beszélsz - szerintem majdnem minden anya tudja, egészséges gyerekkel is, aztán hogy maguk miért csinálják mások felé, ami nekik is szar, azt felfogni nem tudom. Teljesen egészséges gyermekem van, de megkaptam a magamét kisebb korában napi szinten, azóta szerencsére ritkábban
- rokontól
- szomszéd bácsitól
- vadidegentôl...
mert miért adom rá, miért nem adom rá, miért ölelem meg, miért nem ölelem meg, miért viszem/engedem oda, vagy miért nem
Ha van a gyereken sapka, ha nincs... és közben minden ilyen kis beszólásban ott a nyílt vagy burkolt szaranyázás, és egyben az, hogy anyai jogaimat sárba tiporják.
Mert az én jogom eldönteni, mit adok rá, mit engedek, mit nem és mikor szólok rá és hogyan. (persze, amíg ezzel sem ôt, sem másokat nem veszélyeztetek).

Azt gondolom, hogy ha különleges gyereked van, akkor még jobban fáj ez az egész...

Én amúgy elkezdtem erélyesen elküldeni a francba az ilyeneket, többek között azért, hogy ne azt lássa a gyerekem, hogy az anyja ki van szolgáltatva minden idióta kényének-kedvének. meg amúgy jó érzés is megvédeni magam.

Szorítok, hogy ki tudd zárni ezeket a hülyéket, mert sajnos változni nem fognak.

23. kevian2017-05-20 20:31
Sajnos ismerem a helyzetet..
A kisfiam autista.
Imádom az embereket, akik azt hiszik mindent tudnak erről fejlődési zavarról és elmagyarázzák, hogy mit csinálok rosszul.
A másik, hogy nem mondhatom úton-útfélen, hogy mi a problémánk. Kapunk hideget meleget pont ezért.

22. Perla del Mar2017-05-19 20:57
Nagyon szépen leírtad! Felnőttként is ezzel szembesülök nap, mit nap! Nekem meningitisem volt 4 évesen. Rám nézel rajtam sem látsz semmit. Mozgásom ,egyensúlyom nem olyan, amilyennek lennie kéne!
(válasz adhdszülő 1. hozzászólására)

21. Gida.2017-05-19 20:33
Sok erőt, türelmet, kitartást kívánok neked sorstárs anyukaként!
Hasonló helyzetben voltunk, vagyunk mi is. Át tudom érezni,hogy min mész keresztül.

Én is voltam nagyon kétségbeesett, elkeseredett, kapaszkodtam minden szalmaszálba,hogy erőt merítsek.
Kerestem idősebb fogyatékos gyerekek szüleinek társaságát, jó szóért, tanácsért, bátorításért. Annyira jól esett volna, ha valaki segít, biztat, azt mondja, hogy idővel könnyebb lesz :)

Óvodás korú a gyereked, nagyon az elején vagy még az utadnak. Gondolom, hogy most van az életedben egy nehezebb időszak, amikor kicsit belefáradtál,kicsit eleged van mindenből és mindenkiből.
Ezek természetes folyamatok, mindenki keresztül megy rajtuk.

Nekünk is kellett futva távoznunk bevásárlóközpontból.Mai napig nem bírja elviselni azt a jellegzetes morajt, ami ilyen helyeken van. Én ugye tudom, hogy ez a túlzott érzékenységének tudható be, de egy ugyanilyen okból földön fetrengő gyereknél, az embernek se kedve, se ereje magyarázkodni. Nem tud autóbuszon közlekedni, nem kapaszkodik, csak két kísérőbe, de az is egy horror, aminek inkább nem teszem ki. Az utcán artikulálatlan hangokat ad ki, ha éppen ahhoz van kedve. Bámulnak az emberek rendesen, de már megszoktam.

Ha elfogadod a tanácsomat. Próbálj meg magadra kis "én időt" szakítani, ha megoldható. Igyekezz feltöltődni, kikapcsolódni. A gyerekednek szüksége van Rád még egy jó darabig.A kívülállók "véleményeit" pedig,egyszerűen hagyd figyelmen kívül.Azért okoskodnak,mert fogalmuk sincs róla, hogy mekkora embert próbáló feladat,amivel nekünk meg kell küzdeni, nap, mint nap.
(válasz adhdszülő 1. hozzászólására)

20. szurikáta1112017-05-19 09:23
Persze, minden "normál" gyerekre, szülőre, családra igaz lehet ez, és éli ezt meg a mai ítélkezős világban. Akkor gondolj bele, akinek napi 2 az alap ilyenből
(válasz mignon11 19. hozzászólására)


19. mignon112017-05-19 07:35
Jó cikk. Mondjuk pont az jutott eszembe mikor a nagy lehetett ugy 3 es fél és tüdőgyuszija volt. Egészséges gyerekként is halálra rémült a röntgen géptől. A pici egy éves lehetett, fáradt végtelenöl kimerült voltam. Az arrogán aszisztensnőtől kaptam egy szentbeszédet hogy kell gyereketnevelni. A bününk annyi volt hogy nem feküdt mozdulatlanul . A szemem könybe lábadt a megaláztatástól, annyira váratlanulért az egész.A röntgen orvos belépve átlátta a helyzetet és kötényt véve segitett a gyereket lenyugtatni. Kis várakozás után kaptam meg a felvételt, de akkor már az aszisztensnő(kb 50 éves lehetett)szeme volt könnyes és elnézést kért, jelzem az ajtó résnyire nyitva volt.A dr nő valszeg bentről hallgatta. Belém égett, pedig a gyerekazóta már felnőtt mérnök de most is belefacsarodik a szivem.
(válasz adhdszülő 1. hozzászólására)

18. demediná2017-05-18 18:47
Jó cikk. Hasznos és időszerű.
Sok erőt, jó egészséget és kitartást kívánok!
(válasz adhdszülő 1. hozzászólására)

17. szurikáta1112017-05-18 18:25
És igen, nekünk sokkal kevésbé a gyerek állapota a szomorú. Nem, ők nagy valószínűséggel normál felnőttek lesznek..

Nem, nekünk a saját ellopott 15-20 évünk fáj, igen, magunkat (is) sajnáljuk, mert soha sem lehetünk jó szülők, pedig 100x-osat teljesítünk, mint mások (úgy általában) mert évekig hajnali 6-kor és este 9-kor megyünk a játszótérre, mert az állandóan fejlesztett, állandóan nevelt gyerekeinkre senki sem mondja, hogy de szép, vagy de aranyos. Mert a gyerekek ránk néznek, hogy minket miért nem szeretnek. És a választ, az őszinte választ nem értik meg. Egyszerűen azért, mert ők ilyenek, és nem tudnak mások lenni.

Mert nem ott lakunk, nem azt eszünk, nem ott dolgozunk, nem oda megyünk nyaralni, mint más egyébként hasonló családok, mert havi 2x40 helyből a fejlesztés ára...

És amikor még belénk is rúgnak...

Arról nem beszélve, hogy 80%-unk egyedül marad, mert az apukák ezt eléggé kevesen viselik...

16. szurikáta1112017-05-18 18:01
Pár évtizede még egy vak, vagy kerekesszékes embert is eleve nullának, hülyének néztek, vagy legalábbis normális életre képtelennek. Lehetetlen volt, hogy egy Down-os gyermek együtt járjon a "normál" gyerekekkel oviba. Úgy általában, az utca embere ezt gondolta.

Aztán hosszas felvilágosító kampányok után, meg a nyugatról ritka pozitívumként bejövő elfogadóbb felfogás nyomán ma már javulóban van a helyzet, ma már normális, hogy ők is járnak egyetemre, közlekednek busszal, stb... Ha nem is jó, de sokkal jobb a helyzet.

De ehhez kellett, hogy "nyomják" a témát, akár plakátokon, akár a médiában.

Ítélkező, buta emberek mindig lesznek, ezzel valóban nincs mit tenni, de igenis szükség arra is, hogy ezt is tudatosítsák.

Igenis legyen ott az óriásplakáton egy földön hisztiző gyerek, és odaírva, hogy "jól nevelt, csak autista". Vagy Adhd-s, vagy ami tetszik. Meg az, hogy "nem a szülő hibája". Meg az, hogy minden 10. gyereket érint.. Meg az, hogy "ne ítélkezz"

Igenis szükség van arra, hogy az utca emberében ezeket tudatosítsák, mert ma tényleg csak az látja ezt, illetve a valós problémákat az látja, aki közvetlenül rokoni kapcsolatban van ilyen gyerekekkel.
(válasz Zsú1965 3. hozzászólására)

1 2