Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Szakember kell vagy ez a normális? fórum

Szakember kell vagy ez a normális? (beszélgetős fórum)

12. 78963 (válaszként erre: 11. - 5fd0bd70c7)

2017. máj. 16. 14:45

köszönöm mindenkinek hozzászólást, bíztatást. Egy kicsit könnyebb így, hogy tényleg mások is tapasztaltak ilyent. Remélem hamar túljutunk rajta :)

11. 5fd0bd70c7

2017. máj. 16. 13:26

Nekem a 12 éves ikerlányaim vannak kb. 2 éve ebben a sértődős, visszabeszélős, vállrándítós korszakukban. Ki kell bírni, ez teljesen normális viselkedés, kiskamaszok. 10 éve már túléltem egy ilyen időszakot, így most sokkal könnyebb nekem, fel voltam készülve:)

10. epervirág

2017. máj. 15. 20:15

Az én lányom két honap mulva lesz 13 éves.Már egyideje nagyon csunyán beszél.Mi az apjával elváltunk,ugyhogy ezért is nehéz vele,de sajnos űldőzési mániája lett,nem tudom mitől.Vinnem kell majd pszihiáterhez.9 évesen még csunyán sem beszélt most meg félek mi lesz.Remélem nálatok minden rendben lesz.

9. Bichter1

2017. máj. 15. 20:03

..elmúlik s ez normális.

Jön helyette majd más. :)

8. Mezei Virág (válaszként erre: 1. - 78963)

2017. máj. 15. 12:44

Bizony!

Mi is hasonlóan viselkedhettünk.

Adott pillanatban kell megtalálni a jó megoldást. Nekünk így sikerült minden nap, békességgel elindulni. Nem volt egyszerű. Szoktam mesélni a lányomnak, jókat szoktunk nevetgélni rajta. Neki is van lánya...

7. Ikebana3 (válaszként erre: 1. - 78963)

2017. máj. 15. 12:25

Próbáld meg nagyosan kezelni. Emlegesd fel többször, hogy milyen szép nagy már, ezért megbízod komolyabb feladatokkal, mert ő már nagy és megbízható.

Az eddig bevált gyerekes dolgokat próbáld lefaragni, mint pl. figyelmeztetni apróságokra (kézmosás,lefekvés időben,táskába pakolás stb) vagy emlékeztetni a feladataira. Ha mégis elfelejti és gond van belőle, nem dorgálni, hanem felajánlani a segítséget, hogy ha gondolja akkor segítesz neki, hogy máskor ne legyen ebből baj. Ha nem kéri, ki kell maradni a dologból, és ebből nem szabad lelkiismereti kérdést csinálni, hagyni kell dönteni. De folyamatosan szemmel kell tartani, ha szüksége van ránk, ott legyünk. Ez az önállósodás kezdete.

Viszont, ha a tanulásban romlik, le kell ültetni és magyarázatot kérni. Nem hegyi beszédet tartani, hanem kérdőre vonni. Magyarázza meg ő, hogy mostanában mi történik vele, körülötte.

Ha beszélsz vele, ülj mellé, ne szembe vele. Ez a testbeszéd azt üzeni neki, hogy mellette állsz és segíteni akarsz és nem kioktatni akarod szemben állva/ülve vele.

40 évig alsóban tanítottam, sokáig 3.-4.-ben, szóval tudom miről beszélek :) Egy próbát megér! :)

Ha pedig időnként újból bújós kisgyerek akar lenni, fogadd el ezt is, hiszen ha lázad is időnként vagy keresi is az útját, azért mégis csak kisgyerek még. (ahogy minden felnőtt is a lelke mélyén valahol az marad)

6. andi6020

2017. máj. 15. 11:49

Normális.

5. b3c1f394a2 (válaszként erre: 1. - 78963)

2017. máj. 15. 11:16

Egyet értek az előttem szólóakkal. Probálj vele türelmes lenni, bár tudom nem könnyű. Bizonyos szabályok és keretek között hagyni kell, mert most ebben a korszakban van. Azért persze nem lehet neki mindent megendedni és elnézni. Kitartás, ezt is ki fogja nőni idővel.

4. 9c485f67e8

2017. máj. 15. 10:38

Türelem, kitartás.

Ez az átlagos magatartás.

A kedves anyukák sem voltak sokkal jobbak, csak már nem nagyon emlékeznek rá.

Keresik az énjüket, próbálgatják ösztönösen a határaikat.

3. jozsi.38

2017. máj. 15. 10:33

kiskamasz. Szemtelen, visszabeszél, a suliban is kinyílt a csípája a fiamnak

2. 9c485f67e8

2017. máj. 15. 10:32

Kiskamasz.