Szegény testem (beszélgetős fórum)

Kicsit túlfeszült pár heten vagyok túl. Megjött a PET CT eredménye pár hete, ami látott elváltozást a hasamban és a hónaljamban is. Az ONKOTEAM egyelőre további kivizsgálásokat írt elő, és utána döntenek arról, hogy kell-e még kemoterápia vagy sem.

A hasamnál lévő a belekben van a varratsornál, a bélfal van megvastagodva és az dúsítja a radiofarmokont. Ezzel elmentem hasi UH-ra. Az uh nem lát semmilyen kórosat, azt mondta a doktorúr, hogy 5 mm-es nyirokcsomót már látnia kellene a készüléknek, de nem lát semmilyet sem. A PET CT ír nyirokcsomót, de akkor ezek szerint 5 mm-nél kisebb. Meg az se biztos, hogy az kóros, ez a doktor ez belgyógyász azt mondta, hogy a gyógyulás folyamata lehet akár az is, hogy megnagyobbodnak a bél varratsoraiban a nyirokcsomók. Ezzel egyelőre nem küldtek tovább az ONKOTEAM-en.

A hónalj miatt el kellett mennem a mammaklinikára. Ott vettek végül mindkét hónaljból biopsziát. Akinek volt valaha biopszia vétele az tudja, hogy mennyire fájdalmas dolog. Azt elküldték ugye a laborba, egy hét múlva lett (volna) kész az eredmény. Visszamentem a klinikára, ott mikor már mondták, hogy nem adnak ki leletet, hanem a főorvos asszonyhoz kell bemennem már gondoltam, hogy na itt vagy beszáradt a minta vagy daganat van. Szerencsémre csak beszáradt a minta. Újra kellett venni mindkét hónaljból a biopsziát. Csak így elment egy teljes hét az életemből az idegeskedéssel. Az újra vett mintából persze megint beszáradt egy, de a másikat tudták elemezni a laborban.

Daganatos sejtet nem találtak a biopsziában, tehát nem mellrák és nem vastagbél áttét. A hematológiai betegség nincs kizárva, tekintve, hogy a kemoterápiától mind a májam, mind a lépem meg van nagyobbodva, és ez okozhatja a hónalji nyirokmirigyek megnagyobbodását is.

Na mindegy. Remélem nincs gond.

Csak már nagyon elegem van. Az elmúlt közel egy hónapom megint erről a stresszről és idegeskedésről szólt. És ne, ne mondja nekem senki sem, hogy ne idegeskedj, ne aggódj, rendben lesz minden...bla, bla, bla. Ha rendben lenne minden, akkor nem lennék ebben a szarban.

Nekem hiába mondja xy hogy de jó, hogy nem daganat a hónaljban. Persze, az jó. De a kiváltó ok még mindig nincs meg. És ezért lettem rákos, mert fél éven keresztül csak keresték, kezelték a gyulladásaimat de nem keresték az okát, és végül lett egy oltári nagy problémám. Úgyhogy addig nem leszek nyugodt, amíg ennek a végére pontot nem teszünk.

Szia Ilike!

Hogy alakulnak a dolgok? Vigyázz magadra! Puszillak

Örülök, hogy jelentkeztél!

Remélem, most már jól is leszel mindig!

A kutyusodat sajnálom, nekünk is volt, és rossz volt, mikor elment(ek). Hiszen családtagot veszítettünk.

Neked pedig csakis jókat kívánok!

Meg kitartást, szerencsét, jó egészséget.

Oh, nem a hoxával volt gondom, hanem úgy amblokk az internettel, a médiával.

Júliusan kell visszamennem az onkológiára, akkor fognak új CT időpontot intézni. Remélem az meglesz legkésőbb augusztusban.

Nem mondom, hogy nem könnyebbültem meg a negatív CT miatt, de elmaradt az a nagy katarzis érzés, amire számítottam korábban.

Kábé mint amikor már nagyon várok egy könyv megjelenésére úgy sacc/kábé másfél évet, és mikor végre megjelenik és megveszem egy oltári nagy csalódás az egész és végül mérgemben a szelektív hulladékgyűjtőbe dobom---------> igaz történet alapján :D :D :D

Köszi Ilike, hogy ennyit írtál!

Sajnálom a kutyusodat és együtt érzek veled!:(

Nem, nem kérjük, hogy elnézést kérj és hasonlók és azt se, hogy állandóan itt lógjál, ha nincs hozzá kedved, türelmed, energiád, csak azt, hogy néha jelentkezz be 1-2 szóval, hogy tudjunk rólad!

Én azért örülök a negatív PET CT-nek:D Csak így tovább!

Sok erőt, egészséget kívánok neked! És légy szíves néha azért jelentkezz!

Sokáig voltam távol, tudom. Direkt és készakarva nem adtam jelt magamról, mert nem akartam. Én ilyen vagyok, ha el akarok tűnni a világ szeme elől, akkor eltűnök. Ez nem működik úgy, hogy vagyok is meg nem is. Személy szerint internet- tévé- és kütyü ellenes vagyok, nem véletlen, hogy facebookon sem vagyok fent.

Sajnos nagyon nehéz fél éven vagyok túl, nyilván nem újdonság. Amint jobban lettem volna lelkileg, úgy sajnos meghalt Jázminkám, ami aztán végképp taccsra tett márciusban. A halála után két nappal kaptam meg a PET CT eredményt, ami hiába lett negatív egyszerűen nem tudtam neki örülni, csak tudomásul vettem és kész. Nyilván persze megkönnyebbültem, de azóta sincs bennem semmilyen kirobbanó öröm, hogy hurrá, jippijé. És különben sem jelent semmit egy negatív CT eredmény, okulva a tavaly történtekből.

A kemó... hát az szörnyű volt. Pedig a tablettásra esküszik mindenki aki infúziós kemót kap, pedig ha tudnák, hogy az mennyivel rosszabb. Az egyenesen szörnyű, 7 hónap folyamatos pokoljárás, 7 hónap szűnni nem akaró fájdalom, hányinger, hasmenés... Én kaptam mindkettőt, infúziósat és tablettásat is, és bizony inkább az infúziós mellett teszem le a voksomat. Nem csoda, hogy bedepiztem a végére, kínlódtam már eleget. Sokáig voltam türelmes és alázatos, de februárra valamiért már csak egyetlen egy idegszálam maradt, és úgy éreztem, hogy mindenki azon táncol, egyszerűen idegesített, irritált minden és mindenki. Most már jobb-rosszabb napjaim váltakoznak, igyekszek azért persze jól lenni, jó kedélyű lenni, sajnos nem mindig sikerül, van, amikor saját magamat sem tudom elviselni. De már nem vagyok idegbeteg úgy, mint pár hónappal ezelőtt. Na mindegy, azért alakulok, mint púpos gyerek a prés alatt.

És igen, a kutyám halála borzalmasan megviselt, ő nekem, nekünk nem csak egy kutya volt, hanem ő volt a minden. Nagyon rossz úgy hazajönni, hogy nem vár itthon. Tudom, hogy mindent megtettünk érte, nem sajnáltunk sem időt, sem pénzt arra, hogy meggyógyuljon, mégis teljesen kikészített az, hogy nekem kellett kimondanom a halálos ítéletét és nekem kellett taxival hazahoznom a már halott testét. Nagyon sokat sírtam és sírok mind a mai napig miatta. :/ Mert azt, ami velem történt fel tudom dolgozni, de ő nem értette, hogy mi fáj, miért fáj, miért sírok mellette. Na de nem is írok róla többet, mert nem vagyok rá képes. Nem tudok róla beszélni, nem tudok róla írni, mert annyira fáj rá gondolnom, hogy azt szavakkal kifejezni sem lehet.

Köszönöm az érdeklődést és az őszinte törődést mindenkinek.

Bocsánatot kérni viszont nem fogok az eltűnésemért, mert nem érzem úgy, hogy kellene. Ez most rólam szólt, és nekem erre volt szükségem.

Én is sokat gondolok Ilikére. Jelentkezik, ha lesz

számunkra mondanivalója.

Ha valaki tud valamit, írja meg.

Remélem nincs baj!

Múltkor én is írtam neki, nem válaszolt, hanem Ilike jött fel és írt.

Én bízom benne, hogy nincs semmi gond!

:(

Írtam a testvérének, nem is válaszolt.

Nem jelent jót... :(

Nem emlékszem, hogy ki ő...

Te tudod?

Bocs Ilike, ha miattam írod ezt!

Én csak érdeklődtem utánad, hogy hogy vagy...

elég lett volna, ha Eszti meg írja, hogy minden rendben van, csak nincs kedved netezni.

Örülök, hogy jól vagy!

Mindent bele!!!!

Sziasztok, nem leszek mostanában, mert sem erőm, sem kedvem, sem energiám nincsen az internethez, meg úgy amblok a médiához. Az utóbbi időben teljesen kizártam magam az ilyenekből. Hála istennek, hogy tévém nincs már vagy 12 éve, nem is hiányzik. De nem olvasok már újságot sem, nem internetezek egyáltalán, sőt rádiót sem hallgatok. Nincs kedvem. Nincs szükségem rossz hírekre, ez halt meg, az halt meg, amaz halt meg. Ezt megerőszakolták, amazt élve felakasztották. Dehogy kellenek nekem ilyen hírek. Mert ezeket nem lehet kizárni, ha az ember felmegy az internetre vagy bekapcsolja a rádiót ömlenek rá a válogatás nélküli információk.

Félreértés ne essék nem vagyok magamba zuhanva, sőt depressziós sem vagyok, csak szimplán magányra, egyedüllétre vágyom. Olvasok, olvasok, olvasok. Mármint könyvet, nem újságot.

Van bennem küzdőszellem rendesen, de ehhez az kell, hogy kizárjam a világot.

Nem akarok most semmivel sem foglalkozni önmagamon kívül. Nyilván mindenkinek megvan erről a véleménye, de kérem, hogy ezt tartsátok magatokban, nekem ne írjátok meg, mert tudom, hogy a többség nem ért velem egyet, és nekem meg nincs erőm most az ilyesmihez. Nyilván ha már túl leszek az utolsó kemón és az utóvizsgálatokon, és ténylegesen kiderül, hogy nincs semmi baj, akkor minden megváltozik, de már több, mint 2 éve vagyok ebben a szar posványos helyzetben, úgyhogy igencsak érthető, hogy be vagyok sokallva.

Mondom újra, nem leszek mostanában, mert nincs erőm, kedvem, energiám az internethez, a médiához.

Szia!

Én nem, mert amikor a férjem és a fiam elment oltásra, akkor én épp egy műtétre vártam, így elmaradt. Na meg más oka is van. Én autoimmun beteg vagyok és túlreagálom az oltásokat, azaz beteg leszek utána 3 hétig....