Titokban, tilosban (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Titokban, tilosban
Az evolúció miatt a fajfentartási ösztön és a vágy kéz a kézben járnak. Ha az egyiket megvonjuk,sérül a másik. Elveszíti a férfi a vágyat,nem akar szexelni. A vágy is egy evolúciós folyamat része. Azért van a férfiakban,hogy újra és újra és...akarják. Felülírjon minden más racionális gondolatot.....mert kell a szaporodás. Nem véletlenül vannak jóképű férfiak és bombanők. Egy szép nő rendszerint egy jóképű izmos férfival van együtt.
A mai társadalom viszont felülírja,újraértelmezi a génjeinkben lévő információkat. Egy házasság ma már társadalmi elvárás. Ház kell,kocsi kell, gyerek kell....mert neki és neki meg neki is az van. Nem az ösztöneinkre hallgatunk. A társadalmi elvárásokra hallgatunk.
Én biztos képtelen lennék hazugságban élni valaki MELLETT anyagiak miatt, úgy kelni-feküdni mellette, hogy mással szexelek. Ez nagyon nem jó, még akkor sem, ha a férfinak nem megy a szex.
Valahogy mindig az egyenes, őszinte kapcsolatok híve voltam, és nem is bírom a hazugságot, sőt én nem is tudok hazudozni, titkolózni. Ha gondom van, kimondom, ha nem jó valami és másra vágyom, lépek. Ha albérletbe, hát oda, bár ritka az, hogy válásnál az egyiknek semmi nem jár.
Erre az szokott a válasz lenni, hogy sok más összeköti a házastárssal. Pl. az anyagiak. Mennyivel kényelmesebb otthon maradni, mint albérletből újrakezdeni vagy hitel köti össze őket. Valamit valamiért! Ha valaki a titkolózást és a csalást választja lelke rajta, én nem tenném. De ebben sem vagyunk egyformák.
Vagy a kedvencem: "a gyermekek miatt tartsuk össze a családot", hmm... micsoda családmodell.
Kicsit elkanyarodtunk a témától mert nem az a kérdés, hogy kit hova kell/lehet elengedni.
A fórumindító baja az volt, hogy ő még igényli a sok szexet, de a férj meg nem. Azon már rég túljutottak, hogy elmennek orvoshoz. Elmentek orvoshoz. Továbbra sincs szex. Ezek után a nő beújított egy szeretőt.
A szeretővel sincs sok szex, mert csak havi egyszer találkoznak. A téma az, igazából nem kérdés volt, hanem csak közølte, hogy szeretője van,de a téma az, hogy ki mit tenne ilyen helyzetben.
Szerintem ha elmondaná otthon, akkor vagy válnának, vagy nyitottban lennének, mindenesetre nem kellene bújkálnia és több szex is lehetne a szeretővel.
Más meg azt írta, hogy ne mondja el otthon. Ha nem mondja el otthon, 2 lehetőség van:
-szeretőzik, félrejár továbbra is (vagyis hazugságra alapul az egész)
-ha nem akar hazudni, akkor meg maradna a rossz házasság, amiben még szex sincs, szerintem ez korai egy 38 éves nőnek, hogy így éljen, hiszen mèg libidója "teljében" van.
Más opciót nem nagyon látok. Illetve marad a legjobb opció, hogy elmondja otthon, hogy mi a szitu és ha úgy adódik, hogy a másiknak ez nem felel meg,akkor válnak.
Egy házasság alapja mindenképpen az őszinteség. Ami alapfeltétele a bizalomnak. Ha már valaki megcsalja a másikat, mindegy, miért, akkor annak havaztak. Ha még akar valamit a másiktól, benne akar maradni a házasságban, el kell, hogy mondja őszintén, mit tett és miért, mert ha nem, ez a titok megmérgezi az egészet. Ha folyamatosan csalja, akkor viszont megbeszélni sem kell, akkor el kell válni, mert ha nem teszi, a másikat kényszeríti bele egy őszintétlen, hazug fertőbe, amit kapcsolatnak nem mernék nevezni, és rabolja az idejét, amihez nincs joga. legalább esélye legyen a másiknak találni valakit, aki szerelmes belé,és nem veri át.
Hazug kapcsolatban élni... milyen már...és mennyire gyáva, aki megteszi ugyan a megcsalást, de nem mondja el :(
Az "elengedni" szó nagyon rosszul hangzik egy párkapcsolat tekintetében. Bennem sosem merül fel, hogy a "páromat" elengedem valahova, vagy akár az sem, hogy az engedélyét kérjem, ha el akarok menni valahova. Olyan nincs, hogy azt mondja nem enged el, a kapcsolat addig tartana :)
Ha el akar menni valahova külön, menjen, küldeni viszont nem fogom, de nem is akadályozom és sosem próbálnám meg lebeszélni arról, hogy menjen. Egyébként is. Mindenki oda megy, ahova akar. Ha nagyon be akar tévedni valahova, tegye, max. ha olyan jellegű a hely, ami nem elfogadható számomra, akkor nem ő a megfelelő. Senkit sem korlátozhatunk a szabadságában.
És ez az ellenőrzés. Na ezen vagyok kiakadva. Amikor a pasi elmegy valahova a haverjaival, a nő meg küldözgeti a hülye sms-eket. Ugyan már az annyira béna dolog és szánalmat ébresztő.
Igen, a bizalom. Ha az meg van, nincs ellenőrzési kényszer és nem állítunk korlátokat sem a szerelmünk elé, nyugodtan alszunk, mert tudjuk, nem tesz olyat, amit nem kellene :)ha meg egyszer kiderül, hogy mégis, akkor nem tartóztatom fel, menjen, tegye, de ahhoz nem kellek én.
Amikor nagyon fiatal voltam, én is megpróbáltam.
Aztán rájöttem, hogy csak az időmet vesztegetem. Millió dolgot tudnék csinálni ahelyett, hogy nézek ott ki a fejemből, miközben a férjem baromira nem velem foglalkozik.
"Bocs, de nem azért nem küldöm egyedül bulizni"...
Küldöm? Nem küldöm. De néha van olyan programja, ahol én nem szeretnék lenni. Nincs ott keresnivalóm.
Protokoll vacsora, sörözés a barátokkal, hétvégi hegymászás. Gombászás.
Oszt én sem szeretném ha az öreg tyúkok buliján hirtelen megjelenne.
"miért ne mehetnénk ugyanoda, együtt? "
Te most tényleg nem érted.... az esetek többségében ugyanoda megyünk együtt.
De néha nem. És nem is vágyunk olyan helyre, ahol feleslegesek vagyunk.
Nem kattogok. Amúgy téged minden szempontból szimpatikus csajnak talállak, csak ebben a kérdésben nem értünk egyet.
Dehát nem is kell egyetértenünk. Nyilván te találtál olyat, aki megfelel az elvárásaidnak, én is találtam olyat, aki az enyémeknek megfelelt.
Nem akarunk cserélni, csak úgy beszélgetünk.
"Nekem nem kellene olyan férj, aki évente 3 hétre elmegy horgászni, neked meg nem kellene olyan, akivel együtt vagy sokat."
Ez egy kicsit undok volt a részedről. Nem azért nem háborgok, hogy elmegy 2-3 hétre a saját hobbijának hódolni, mert nem szeretek együtt lenni vele, hanem, mert megértem, hogy erre neki szüksége van. Volt.
A bizalom akkor is kéne működjön, ha nem vagytok egymással. Persze nem kell noszogatni a másikat hogy menjen el nélküled bulizni, de ügyet sem kell abból csinálni, ha a pár tagjai képesek külön is jól érezni magukat.
Abban viszont igaza van az előttem szólóknak, hogy mindenkinek más a kapcsolata, más fér bele, ki így, ki úgy boldog. Éppen ezért felesleges vitatkozni. Ti így érzitek jól magatokat, pont. A lényeg, hogy ti boldogok legyetek abban a kapcsolatban, az már kit érdekel, mit szól hozzá a külvilág?
Szerintem meg egy házasságban igenis normális elvárás az, hogy tudjuk, hol van a másik és mit csinál. Én is mindig tudom, hogy hol van, kikkel, hova megy, mikor jön haza. Attól még nem hívogatom, hogy ha késik, vagy piszmogok, ha el kell menni. De azért csúnya lenne, ha azért titulálnának bizalmatlannak, mert tudni szeretném hol van és mit csinál.
Mondjuk ez nálunk soha fel sem merült. Alap, hogy elmondjuk egymásnak, hogy ki mikor mit csinál, hova megy, hogy a másik is tudjon tervezni. Nem értem miért vitatkoztok ezen. Van akinek az a bizalom, hogy vakon elhisz mindent a másiknak és nem érdekli, hol van, másnak meg az a bizalom, hogy a párja elmondja, hogy hol van és kivel, meddig, és nem ellenőrzés céljából, hanem mert közös életük van.
Elvégre nem közös lakásban együtt élő idegenekről van szó. Attól, hogy tudjuk a másik mit csinál, még nem döntünk róla, hogy csinálhatja-e.
Nyilván vannak a szabadlelkűk, akiktől azt se lehet megkérdezni, hogy mit ebédeltek, meg vannak a kontrollmániások, de én itt az egészséges, kiegyensúlyozott kapcsolatban élőkre gondolok...
És ha két ember együtt érzi magát a legjobban programokon is, akkor tegye, mert nekik úgy jó. Ha mások meg inkább külön szórakoznak, tegyék, nekik úgy jó.
Felesleges jelzőket aggatni mások kapcsolatára, amiről amúgy sem tudunk semmit....
Bocs, de nem azért nem küldöm egyedül bulizni mert azt gondolom, hogy felszed valakit, hanem mert ha egyenlőek vagyunk egy kapcsolatban, mindkettőnknek joga van a bulizáshoz, meg ugye hasonló hasonlót vonz, miért ne mehetnénk ugyanoda, együtt? Ez baj? Én kérek elnézést ha nekem a házasság nem erről a bizonygatásról szól, hogy ki hova "meri" elengedni a másikat, hanem megpróbálom kihasználni az élet adta pillanatokat, lehetőségeket együtt. Ha pedig együtt nem működne, akkor meg nem tartogatnám benne a másikat a házasságban.
Nagyon le vagytok akadva az ellenőrzésen, én ezt a szót sem használtam. De ha már itt tartunk, amikor baj van, akkor minden ellenőrzéshez túl késő van. Ha egy házaspár sokat van együtt, nincs mit ellenőrizni, mert tudod, hogy mikor mit csinált és hol volt mert nagy valószínűséggel veled tette. Szerintem ez hozzájárul a bizalomhoz és a bizalom nem attól bizalom, hogy akkor rugdald már el valahova egyedül, hanem hogy nyugodtan alszol mert tudod, hogy a másik őszinte veled.
"Nem vagyunk egyformák."
Ez a kulcs.
Minden ember másként éli meg a párkapcsolatát.
Olyan emberrel kell összekötnünk az életünket, akinek hasonló igényeik vannak, mint nekünk.
Egyetértek veled.
Mi húsz éve vagyunk együtt a párommal és kb. alig tudom, mikor hol jár. Nekem elég, ha annyit mond, dolgozik, kb. ekkor vagy akkor jön haza. Nem tudnék úgy lefeküdni hogy azon rágódjak, vajon tényleg ott volt e aznap ahol mondta vagy sem. Ennek így nem sok értelme lenne. Kölcsönösen megbízunk egymásban, ez sosem okozott gondot. Amúgy mindketten igényeljük is a szabadságot, a külön töltött időt. Nem hiszem hogy boldogabb lennék ha a párom folyton a fenekemben lenne vagy fordítva.
Ki akart kit belerángatni? Ki gondolt olyat, hogy ez a másiknak nem tetszik? Mondom, hogy más kultúra, és ha én nem hasonlítgatom össze másokéval, te miért kattogsz ezen? Nyilván nem lennénk együtt, ha ebben nem egyezne a véleményünk, ezért felesleges belemenni ebbe.
Nekem nem kellene olyan férj, aki évente 3 hétre elmegy horgászni, neked meg nem kellene olyan, akivel együtt vagy sokat. Ennyi. Ki ki válasszon megfelelő párt, van vagy 3 milliárd férfi a világon, megette a fene, ha valaki nem lehetne önmaga egy házasságban, mindenki találhat olyat, akivel erről egyformán gondolkodik.
Nem akartam kozbesipongani a csajok szajkaratejaba, de pont selena78 altal megfogalmazott kerdes jart az en fejemben is...a bizalomrol.
Vagyis hol beszelhetunk gyakorlatban megelt bizalomrol, ahol a felek sosincs egymastol tavol, ill. mindent egyutt csinalnak? Arra most nem ternek ki, hogy ez jo-e vagy sem, mert egyedul az adott par dolga ezt eldonteni...de egy ilyen kapcsolatban a bizalom nem csak elmeleti fogalom?
Kb. mintha azt mondanam, mennyire megbizok a gyerekemben hogy tud egyedul kozlekedni stb. de gyakorlatban nem is kap eselyt megprobalni?
Mondom én, hogy nem vagyunk egyformák.
Soha eszembe nem jutott, hogy elszámoljak a másik idejével. A sajátommal sem tettem.
Ok, hogy nektek így a jó, de hol itt a bizalom?
A bizalom nem arról szól, hogy nagyjából mindig együtt vagyunk, és ha mégsem, akkor tudjuk, leellenőrizhetően, hogy a másik hol van, és ettől alszunk nyugodtan.
Az én felfogásomban az a bizalom, ha akkor is nyugodtan alszom, ha fogalmam nincs, hol van, és mit csinál.
Unni a másikat? Azért mert nekem szükségem néha a magánszférára nem azt jelenti, hogy unom a másikat. Csak azt, hogy néha szükségem van a magánszférára.
Mint ahogyan neki is szüksége volt rá időközönként, és ezt tiszteletben tartottuk. Ezért is működött az együttélés.
"Sőt, ha valami változik, ezt utólag is meg lehet mondani ès felbontani egy köteléket, ha már nem érzem jól magam."
Dehát mi így éreztük jól magunkat. Egy olyan kötelékben, amiről te beszélsz, nem éreztük volna jól magunkat. Mert az nekünk nem lett volna jó.
"Ha annyira nagy hangsúlyt kap a külön program, talán két ember nem annyira illik már össze. "
Vagy talán mégis. Ha elfogadják, hogy a másik ott is jól érzi magát, ahol mi nem, és vicaversa. És ezt nem merényletnek élik meg a párkapcsolatuk ellen.
És kölcsönös BIZALOM van akkor is, ha nem akarják belerángatni a másikat olyan helyzetekbe, ami a másiknak nem jó, de nem is muszáj nekik lemondaniuk róla.
Ki akarja kimosni magát? Te vagy az, aki mindenbe belekötsz. Lejjebb abba, hogy őszinte vagyok a másikkal,hogy ha már nem szeretném,elválnék. Most meg abba,hogy szerinted ez rátelepedés, ha valaki szeret együtt lenni a társával. Marhára nincs ezen mit kimosni szerintem, nem tudok azonosulni az értékrendeddel, bocs. A fórumindítónak azt írtad, hogy ne mondja el a férjének, gratulálok, hazugság legyen egy jó házasság alapja... aztán kifejtetted, hogy attól,hogy valakik már nem szeretik egymást mert se szex, se más nem jó, nem kell sarokba dobni egy házasságot, ehhez is gratula, fosszilizálódjon csak be rossz házasságba...
Ehhez képest én azt írtam, hogy 1, tisztázza, 2, ha valami nem jó és szemmel láthatóan abból áll a "javìtás", hogy terápiára járnak de mellette a nőnek szeretője van,ott jobb lenne őszintének lenni és elválni.
Még egyszer írom, nem tudok azonosulni az értékrendeddel, sem a dolgok elhallgatásáról, sem a házasság ilyen folytatásáról, sem abban,hogy valaki unja a házastársát, mert akkor minek megy hozzá,pláne nem nevezem rátelepedésnek, ha valaki szeret együtt lenni. Érdekes, mindenki más èrtette, amit írtam.
A szexuális életed megléte/nemléte pedig egyáltalán nem érdekel, miért is olyan fontos nyomatékosítani?
Mindenkinek olyan az élete, amilyet csinál magának.
További ajánlott fórumok:
- Hogyan tarthatnám titokban, hogy ne kerüljön a munkahelyembe?
- Ti is mesebeli királykisasszonynak érzitek magatokat titokban?
- Mit tennétek, ha nem tudnátok eldönteni, hogy a párotok hazudik-e vagy nem?Arra gondolok, hogy szerintem ismerkedik titokban más lányokkal.
- Szerintetek miért ír a pasim titokban egy régi exének?
- 16 éves lány titokban tetováltatott. Felelősségre vonható a tetováló ha nem volt szülői bele egyezés?
- Elmondani vagy titokban tartani?