Nőnek maradni anyaként! (beszélgetős fórum)
Meg amugy az sem esik tul jol, hogy az 5 eves az arcomba dobja a kakis bugyijat, mert szerinte en csak egy takarito vagyok. Es en meg sem szolok semmit, csak annyit, hogy ez nem szep. Vagy amikor sutittem nekik magyar palacsintat, a gyerek meg kikopte, mert hogy ez mi? Utana persze titokba megette. Vagy amikor direkt nem szetpakol, es azt mondja, takarits fel, mert ez a te dolgod. Es nem szolok egy szot se. Mas mar lehet leosztotta volna
Oke te nem. De itt sokan igy gondoljak.
Nezd. En nem tudom amugy a pohar mereterol itt milyen fogalmak vannak. Ez nem egy sorfesztivalos pohar. Sot. Mivel mar ennyire bele mentunk, elmondom, hogy meg csak nem is hasznalok poharat, mert amugy a tenyerembe engedem a vizet. En szolok elotte, tudja mire szamit. Es ez nagyon is nem mindennapos. Nagyon ritkan van erre szukseg. Viszont en meg olvastam, hogy a gyerek hisztijet leutanozva, nem teszunk jot a lekivilaganak, mert ugy erzi, kigunyoljak. Amikor a hisztit kacagassal probaljuk lecsendesiteni, azt js megalazonak tartjak.
Miből gondolod, hogy "itt mindenki úgy gondolja"? Én pl. nem írtam le a véleményem erről. :)
Es mert le mertem irni a tapasztalatom, amit a sajat gyerekemnel is probalok alkalmazni, megtartva ezzel a csaladi harmoniat. De itt mindenki ugy gondolja, hogy ez hulyeseg, es nem fog sikerulni. Hogy majd nem tudom mondjuk a gyereket lerakni 8 orakor, hogy az apukajaval is maradjon ido. Holott 3 eve ezt csinalom, es mindig mukodott.
Nagyon jól látod, hogy a szülők miatt olyan a gyerek amilyen.
Az én kincsem nem hisztizik, de abba sok munkám és következetesség van. Meg az ő szintjén mindent megbeszélünk.
S, hogy a vizes történethez is hozzászóljak: valahol én is olvastam, hogy a gyereket ha hisztizik így le lehet csendesíteni. Egyszer kipróbáltam. Tényleg rögtön elhallgatott, de kb. 2 éve történt és máig emlegeti. Akkor még nem tudta megfogalmazni, de ahogy nagyobb lett elmondta, hogy az nem volt szép dolog tőlem. Egy életre megtanultam, hogy nem öntözök gyermeket. Az is sokkolta, hogy hasra vágtam magam és hisztiztem egy sort a padlón, erre meg azt mondta, hogy "anya állj fel, megfázol." Mára persze tudja, hogy ésszel tud elérni bármit, a hiszti nem célravezető.
Azert, mert eleg melyen erint, hogy itt mindenki ugy allit be, mintha vernem azt a szegeny gyereket. Es az, hogy leirtam a tapasztalatomat, hogy ez a sok tonkrement hazassag a gyerek utan, inkabb megrettenti az embert, mert 10 anyukabol 8 bele van faradva mindenbe.
Arrol, hogy az anyja hogy banik vele, nem en tehetek. A gyerek oszton leny, akit szeret, szeret, akit meg nem, azt nem. Ha jon a kis kezeit szettarva, hogy meg akar olelni, ne oleljem meg? Nem o tehet arrol, hogy nekem meg mas ezer dolgom van. Es panaszkodni nem akarok, mert mindent meg tudok oldani. A kicsi ha velem van, nem hisztizik, mert magatol mondja, nincs tobb tej, nincs tobb teve, nincs tobb gumicukor. Mert elmagyarazom neki. Az anyja megmondta nekem, hogy o nem ilyen tipus. Nincs turelme. Akkor most erre mit mondjak? Hat ilyenek az en verlazito "neveleseim". Sajnos sajatom meg nincs, pedig a legnagyobb almom, meg sem jon. Pedig szivesen ejszakaznek vele mar en is. Vagy melegitenem neki a tejecsket. De az az en gyerekem. Szuletesetol kezdve velem van, en hordtam 9 honapig. Lehet az egyik ismerosodnek a gyereketol, neked is a hajad egnek all, es vannak gondolataid a nevelest illetoen. Minden gyerek mas, minden gyerek maskepp mukodik. Az elozoknel bevallt az, hogy ott hagytam. 5 perc mulva mar jatszott. Itt nem ez a helyzet.
Mi a csudáért magyarázkodsz?
"Arra gondoltál már, hogy mi lesz vele, ha ne adj Isten mégsem tudsz örökké ott dolgozni? Mit fog érezni akkor az a gyerek? "
Tényleg úgy gondolod, hogy ez az ő felelőssége? Eszem megáll!
Anyaként nekem sem esett jól, hogy a kicsim egyszer azt mondta, hogy megy vissza az óvodába, mert az óvodában folyamatosan játszanak vele, de aztán rájöttem, hogy reggel 7-től délután 4-ig velük foglalkozik két óvónő és egy dadus, itthon viszont nekem még a háztartási munkákat is el kell végezzem, s ő pont akkor szeretne játszani velem.
Es akkor en okozok lelki seruleseket a gyereknek? Az elozo not azert rugtak ki, mert a kicsi nem szerette. Ha gyerekkel dolgozik az ember, nem tudsz rajta keresztul nezni, es nem megszeretni. Nem egy darab rongyrol beszelunk. Ha heti 55 orat dolgoznatok egy pici gyerekkel, ti se lennetek sajat magatok ellensege, es hagynatok, hogy a gyerek hisztizzen, usson, tepjen, es te meg semmivel se tudsz haladni, holott ma agynemut kell cserelni, es mosni, meg 3 furdot ki kell takaritani. Ti is probalnatok komprumisszumot kotni a gyerekkel.
Soha nem bantottam volna, vagy kiabaltam volna ra egy picike gyerekre. De az sem mukodik, hogy en kezhez kapok egy ket eves gyereket, aki veri magat a foldhoz, mert kikapsolom a tevet. Nem azert kapcsolom ki, mert engem zavar, hogy nezi, hanem azert, mert engem neznek kameran, hogy a gyerek mondjuk mennyit tevezik. Az anyja megkototte, hogy a hyerekbe eroltetni kell a kajat, mert olyan picinek latja. Ha en latom, hogy a gyerek nem tud tobbet enni, nem kenyezeritem. Majd eszik kesobb. Lehet nem hiaba van az, hogy en itt csaladon belul olelest, puszit alig latok
Szerintem van itt olyan anyuka is, csak nem teszi ki magát a megmérettetésnek.
Akinek szüksége van segítségre és megengedheti magának tegye, ettől nem lesz rossz anya, ha egyébként nem az.
Kozbe a gyerek nekem sirt, mert beteg volt, es mar be is kakilt, akkor mar ruhat is kell cserelnem. De kozbe, ha valami nincs kesz a takaritasban, akkor az az en hibam, mert 10 orat itt vagyok. A gyerek kizben folyamatosan kapaszkodottva nadragomba, es nem engedett el, mert annyira rosszul volt. Akkor le lettem cseszve, mert nem raktam el a tiszta edenyeket.
Vagy amikor egy fogyatekos kislannyal voltam. En tornaztattam minden nap. En eettem, tanulgattam vele. A szulei 2 ev utan annyira nem voltak kepesek, hogy azt mindjak, mi most utazunk a hegyekbe 3 honapra. Ha akratm volna, se tudtam volna megoldani, hogy akislany ne seruljon, mert engem konkretan munka, es penz nelkul hagytak. Nem olyan egyszeru, mint ahogy az irasokbol lejon. Felet nem tudom leirni. Peldaul amikor a kicsi beteg volt, es lehanyta a kanapet. Az anyja annyit mondott, sikaljam at. Mire masnap jottem, jol le voltam cseszve, mert nem mostam ki a huzatot. Hozza teszem, folyamatosan sikalassal tisztitottam ki belole a tejet, mert nem mondtak, hogy azt le is lehet venn.
Ahogy így leírod, eléggé nyilvánvaló, hogy miért olyan hisztis a gyerek :(
Volt olyan is, hogy annyira masnapos volt, hogy fel se tudott kelni, este 6-kor, amikor az en munkam befejezodik, akkor jelenti be, hogy akkor maradjak este 11-ig, mert mennek el a ferjevel vendegsegbe.
Értem, köszi:) Igen, jó lenne egy ilyen hozzászólás is, bár az errdeti témától messze futottunk :)
Szörnyű, és egyben szomorú. Szülőként is nehéz ezt eldönteni, hogy dolgozni
menjen-e, vagy inkább a gyerekkel maradjon-e otthon. Mindennek van előnye, hátránya. Mi azt választottuk, amíg tehettük, hogy otthon maradtam a gyerekekkel, viszont cserébe nem nyaraltunk sosem, nem voltak a legmenőbb dolgaik..amik miatt szomorkodtak időnként. Majd elmentem dolgozni, több pénzünk lett, viszont nem maradt időm velük foglalkozni..hazaértem , pakolásztam, megfőztem, esetleg egy- egy gyereknek segítettem, ha kellett a háziban, de jóformán alig volt családi életünk. Nem hajszoltuk a pénzt, csak meg kellett élnünk, a növögető gyerekek, növögető igényeit figyelembe véve.
Erre is adhatik neked valaszt. Itt az anyuka masfel iran keresztul csak a hajat szaritja. Nyugodtan elmegy bevasarolni. Talalkozik a baratnojevel. Haztartast nem kell vezetnie, mert azert vagyok itt. A veres bugyijat is kepes a foldon hagyni. Minden heten egyszer 5 orara elmennek a ferjevel vendegsegbe, vagy vacsorazni. Hozzateszem, nekem azt az 5?orat mar nem fizetik. A csaj atszamitva 15 millas autoval maszkal, mert a ferje hazakat tervez. Bizonyara jol erzi magat a boreben.
Nem vagyok teljesen képben, honnan jött a bébiszitter téma, de tovább gondoltam a fórum igénye szerint.
Hogy mondjuk írt volna valaki, hogy igen, én fogadtam fel bébiszittert, ettől több idő jutott magamra, jobb volt a gyermekeimmel az együtt töltött idő, és a férjem is igazi nőnek tekintett.
Vagy ilyesmit.
Igen, én is úgy gondolom, hogy a szülőnek kell megszabni az irányt. Nem magával a babysitteri dologgal van a gond, mert az működhet jól, de a szerepeknek meg kell maradni ahhoz, hogy a gyerek ne sérüljön.
A második részt nem értem, milyen hozzászólást olvastál volna szívesen?
S hány gyermek csak a beugrótól kap szeretetet, mert a szülei reggeltől estig a pénzt kergetik, amikor felnőnek a gyermekek nem értik a szülők, hogy miért nem hálásak a gyermekek azért, mert milyen sokat güriztek értük, közben az érzelmi kötelék rég megszakadt.
Azért "jobb" helyeken nem így működnek ám a dolgok.
Van mondjuk egy anya, aki valami okból bébiszittert keres. Leül vele, keményen, pontról pontra fixálja, hogy mik az elvárásai, és ezért mennyit fizet. Aztán megállapodnak. Majd az elvégzett szolgáltatás után, amivel megfelelően elégedett, kifizeti a bért.
Nem a bébiszitter diktál, és dönti el, hogy mi módon "neveli" a gyereket, hanem az elvárások szerint kell. Pont úgy, mint egyéb munkahelyeken.
Mondom, jobb helyen.
És hogy témához visszatérjünk: ez alatt az idő alatt anyuka alakítja úgy az életét, hogy nőként is, anyaként is, dolgozóként is leginkább elégedett legyen önmagával.
Szívesen olvastam volna olyan hozzászólást, ami olyan anyukától származik, aki pl azt mondja, hogy ilyen módon teljesebb és könnyebb az élete.
Az a baj azzal, amit elmeséltél, hogy úgy csinálsz, mintha te lennèl a gyerek anyja, mármint egyáltalán, hogy a saját elképzelésed szerint bánsz vele, neveled, eléred, hogy fontosabb legyél neki, mint a saját szülei. Arra gondoltál már, hogy mi lesz vele, ha ne adj Isten mégsem tudsz örökké ott dolgozni? Mit fog érezni akkor az a gyerek? Kb, mintha elhagyták volna, és egyedül marad a szüleivel, akik nem törődnek vele, a sorsa kb. az, hogy még rosszabb lesz, csak már nem fog mégegyszer megbízni senkiben. Mindez a te felelősséged is, mèghozzá nem is kicsi. Tudod olyan ez, mint a Kisherceg ès a róka esete.
No, azért álljunk meg egy szóra!
Senki nem kérte ki magának, hogy egy gyermektelen véleményt mondjon. Melyik hozzászólásban kérte ki magának valaki, hogy Barbus gyermektelenként véleményt mondjon?
Szó sem volt erről! Egy hozzászóló kivételével mindannyian azt mondtuk, hogy teljesen más saját gyereket nevelni, és más bébiszitterként idegen gyerekével foglalkozni. Ez nagy különbség ám ahhoz képest, hogy kikérte volna bármelyikünk is magának, hogy hozzászóljon a témához.
Azt sem vitatta senki, hogy lehetnek jó meglátásai. Amin még vita volt, az a fegyelmezés, és a régi idők felemlegetése volt.
Ennyi történt.
Lehet véleménye mindenkinek tapasztalat nélkül, csak kicsit kevesebbet nyom a latba.
Koszonom. Mind1 is. En hagyom ezt a forumot. Mindenkinek sok sikert a sajat gyerekevel.
További ajánlott fórumok: