Hogyan tudnék újra normálisabban viszonyulni hozzá? (beszélgetős fórum)

"Ma már le van kódolva a telefonja, az összes jelszavát megváltoztatta, és el kell fordulnom ha feloldja a telefonja kódját..."

hogy a fenében van ennyi ostoba liba manapság???

Kihoztátok egymásból a legrosszabbat.

Ennek szakítás lesz a vége.

Minek a döglött kutyát kiásni?

Nem szoktam felhozni azt a dolgot. Bennem jön elő néha, de neki sosem mondom, mert értelmetlen lenne.

Szeret engem, a szerelméről nyilatkozni nyilván nem tudok, de minden ellenére szeret. És én is őt, meg hálás vagyok neki rengeteg mindenért. Hihetetlenül sok dolgot köszönhetek neki alapvetően.

Úgy gondolom ha nincs szeretet, bizalom kettőtök között, akkor nem kell álltatni magatokat.

Ami eddig fájt neked az ezután is fog. Még ha nem is lépett félre, valami történt, írtad is. Ha azt nem tudod megbocsájtani neki és folyton felhozod a témát, vagy ezzel próbálsz visszavágni az csak a kapcsolat végleges elmúlásához vezet. És lassan kiöli belőle is a szerelmet / szeretetet feléd, és belőled is.

Sajnos ami a kapcsolat kezdetén megvan az egy idő után elmúlik, később már nem lesz az a nagy lángolás, arra nem is szabad építeni, de lesz belőle egy erős szeretet, egy kapocs, ami erősebb mindennél, ha ezt nem érzitek, akkor felesleges együtt maradni sajnos.

Nem kell odáig eljutni, hogy a haragod legyen a mérvadó, mert úgy a további kapcsolataidban sem fogsz bízni.

Előre elnézést kérek, hosszú leszek.

Lassan 4 éve vagyok együtt a párommal. A kapcsolat eleje egy csoda volt, teljesen tökéletes volt minden. Aztán én elkezdtem túlzottan elengedni magam mellette. Túl sok mindent engedtem meg magamnak sajnos. Olyan dolgokat, amiket egy normális nő nem akarna, hogy úgy lássa a szerelme. Volt, hogy ordítoztam, hatalmas hisztiket vágtam le, megsértettem, megbántottam, rajta vezettem le a feszültséget, mikor köze nem volt a dologhoz, és úgy általánosan túl sok volt részemről a baromság.. Mikor ismerkedtünk, egy teljesen ártatlan, visszafogott, aranyos lányként ismertettem meg magam vele, azóta viszont ez teljesne megváltozott. És komolyan, már én sem tudom, melyik is a valós énem.. Ő nagyon hosszú időn keresztül türelmes volt velem, de érthető okokból egy idő után besokallt, és már ő is sokkal könnyebben megbánt, megsért, beszól, stb.. Ma már olyan dolgokért kiabál velem, ami miatt tudom, hogy régebben max halkal rám szólt volna, hogy jajj, Kicsim.. Én ezt nagyon nehezen viselem annak ellenére is, hogy jól tudom, én juttattam őt ide. Egyszer hazudott nekem valamiben. Ez már lassan egy éve lesz. A telefonjában való olvasgatás során tudtam meg. Akkor bömböltem, mint egy csecsemő, nagyon kikészített a dolog. Nem megcsalás volt, de hasonlóképpen éltem meg körülbelül.. Ez a dolog is azóta nagyon sokszor eszembe jut, de mellette az is, hogy abban is azért hazudott, mert ha megmondta volna az igazat, akkor nagyon balhéztam volna rajta akkor. Bár így meg utólag lett belőle balhé..Régen megbízott bennem mindenféle feltétel nélkül. Ma már le van kódolva a telefonja, az összes jelszavát megváltoztatta, és el kell fordulnom ha feloldja a telefonja kódját, ha rákérdezek valamire, hogy beszélte-e xy-nal, vagy miújság vele, akkor is szinte kiabál velem, hogy mit képzelek magamról, miért nyomozok.. Mindig is lány barátai voltak, én ezt tudtam, mikor összejöttem vele, csakhogy akkoriban épp senki nem igazán tartotta vele a kapcsolatot, azóta viszont ez változott, és újra jobban jóba van régebbi lány ismerőseivel, akikről semmit nem tudhatok, mert nincs hozzá jogom, hogy kérdezgessem, "faggassam" ilyesmikről. Az egyik barátja pedig az exe..Eleve barátok voltak, aztán jártak, és most újra összebarátkoztak..

Annyira rengeteg minden történt velünk az elmúlt évek során, hogy még fejben sem tudok mindent összeszedni, nemhogy leírni..Annyi minden változott, és szinte minden negatív irányba. Szégyellem is magam előtte. Régen ez nem volt, szerettem ha meztelenül lát, ha simogat, ha foglalkozik velem, de ma már nem akarom, hogy ruha nélkül lásson, és azt sem annyira, hogy kényeztessen. Kellemetlenül érzem magam tőle általában. És önmagam sem merem adni előtte, bár már azt sem tudom, hogy melyik énem az igazi.. De nem annyira engedem el magam mellette már jó értelemben sem. Miután elkezdett romlani a kapcsolatunk, egy ideig még voltak néha boldog, és teljesen jó pillanataink, de most már ezek is egyre ritkábbak.

Nem azt várom megoldásként, hogy szakítsunk. Nem szeretnék, és tudom, hogy nem ez a megoldás, azt viszont nem tudom, hogy mi lenne az.. És nem szeretném, ha ő ezeket tudná, tehát az, hogy beszéljük meg..Sokszor sok mindenről beszéltünk/próbáltunk már beszélni, de szinte sosem lett jó vége, mert valaki megsértődött, vagy megbántotta a másikat. Ráadásul valószínűleg sok mindent magamban kellene lerendeznem, de nem megy.

Néhány hónapja egyébként együtt is élünk..