Ahogy a legtöbb weboldal az interneten, ez a webhely is cookie-kat használ, melyekre szükség van a weboldal teljes működéséhez. Weboldalunk böngészésével Ön elfogadja a cookie-k használatát. További információ
FőoldalDiéta & FitnessBabák & MamákSzex & PszichéSzépség & EgészségHobbi & OtthonEgyéb témák
CikkekNaplókFórumokTudásbázisSzavazásokKépgalériaApróhirdetések
KépeslapokReceptekKlubokJátékokFórum játékokBannereinkFacebook
Belépés | Regisztráció | Elfelejtett jelszó
 

Fórum - Pánikolás ..

Kategória: Összes fórumtéma » Szex & Psziché » Psziché


A hozzászóláshoz be kell jelentkezned!

Amennyiben még nem regisztráltál nálunk, itt megteheted, ha pedig már van azonosítód, lépj be itt!

1 2 3

85. Diuuuusssss2017-11-14 22:47
Szerintem igen..
ADe nagyon remélem hogy az agyam téves játéka..

84. ina872017-06-08 18:24
aki a haláltól fél az szerinted,be fogja vonzani a halált


83. megi042017-02-21 00:36
El fog múlni,hidd el.De ne írd ki még egyszer.Elmúltak azok az idők,amikor hittek benne az emberek,hogy a vigasztalással gyógyul a lélek.Most az a "divat" hogy elmondom,hogy én milyen vagyok,és nem értem,hogy akkor te miért vagy más.:) El fog múlni.:)
(válasz Diuuuusssss 71. hozzászólására)

82. EsztyMorgan2017-02-15 21:07
De jól mondtad! Szívemből szóltál.
(válasz PöttyösPanka 74. hozzászólására)

81. EsztyMorgan2017-02-15 21:06
A pszichológus nem azért pszichológus mert minden betege problémáját át kell vagy kellett volna élnie. A nagy baj veled, hogy nyakig vagy az önsajnálatban és ki sem akarsz mászni belőle.
Képzeld..nem CSAK VELED történnek tragédiák. Mindazonáltal, hogy sajnálom édesapádat, tetszik vagy nem de tovább kell lépni! Mondom ezt én aki végig néztem ahogy a nagyanyámat felfalja a rák. Ahogy napról-napra fogyott az ereje. Az életerős nagymamám odáig jutott emiatt a gusztustalan betegség miatt, hogy pelenkázni kellett. És képzeld..én is pelenkáztam. A nap szinte minden percében, órájában fogtam a kezét. Akkor is mikor már nem ismert meg. Már 9 éve..de még mindig nem tudtam teljesen feldolgozni. Talán nem is tudom. De élem és éltem tovább az életem. A gyász árnyékában és azon túl. Bedöglött a hűtőm.. És? Jövőhónapban veszek másikat addig meg kibírom valahogy. Ha mindig mindent a lelkemre vennék..lelki roncs lennék. Miközben az életem mostanában arról szól, hogy aggódom..közben 2 gyerekkel itthon, ami néha elég stresszes. Sztem nincs gyereked..fogalmad sincs hogy pl egy napokig tartó láz milyen borzasztó. Ehhez képest, hogy leégett a botmixerem..kutyafüle. A baj veled és sokkal inkább a felfogásoddal van. Nőjj fel..!
(válasz Diuuuusssss 71. hozzászólására)

80. fincsi52017-02-13 20:31
Ez a kormánytagokra miért nem áll? D
(válasz *Zolcsika* 58. hozzászólására)

79. hoponopoo2017-02-13 19:59
Kérni kell és megadatik.
A jó is és a rossz is.
Nevezheted bevonzásnak is, mindegy.

Örülni kellene inkább annak, hogy fiatal vagy, egészséges vagy, sokan cserélnének veled.
Akik meg tudnák látni a jót, a szépet, minden reggelben, minden napfényben, minden ölelésben, nevetésben. Csak ők már nem tehetik.
(válasz Diuuuusssss 1. hozzászólására)

78. mazsumazsu2017-02-13 19:48
én megértem ami az apukáddal történt. de azért merem neked leírni hogy "lépj tovább" mert én ugyanez csináltam amit te amikor az anyukám meghalt, nem tudtam elengedni teljesen beleburkolóztam abba, hogy milyen lenne ha nem így lenne ha nem ez történt volna, közben észre sem vettem hogy szaladnak mellettem a napjaim amik boldogabbak lehetnének. több év telt el mire ebből kilábaltam és nagyon sajnálom azt az időt amikor nem vettem tudomást a körülöttem lévő szép napokról. én szerencsére időben észbe kaptam. hidd el jót akarok.
(válasz Diuuuusssss 71. hozzászólására)

77. Channa*2017-02-13 17:20
Sokunk elveszítette már sok szerettét.
Mindenki élhetne úgy, ahogy te teszed, egy örök önsajnálatban, de akkor az életnek nincs értelme, illetve az elvesztett szerettünk sosem kívánná azt, hogy egész életünket azzal töltsük, hogy kesergünk a hiányán.
Azt természetesen nem éltük át, amit te, de mást igen, amit lehet, hogy te sokkal rosszabbnak ítélnél meg.
Nem írom a szüleimet, pedig anyukám 40 évesen, apukám 55 évesen halt meg, a nagymamámat sem írom, mert szép kort megért, ugyan is 80 éves koráig élt, és bár a halála előtt 1,5 évet szenvedett a ráktól...
De írom az unokatesóm kislányát, aki úgy született, hogy tudtuk nem lesz hosszú életű. Gondolhatod, hogy ez milyen borzasztó! Amikor tanítod, ápolod, gondozod úgy a gyerekedet, hogy tudod "felesleges"...hiszen a kislány, akiről írok 3 évesen meghalt. A szülei karjában, és hiába kérték az orvosokat, nem volt mit tenni.... A koporsóban olyan volt, mint egy alvósbaba:(
Azt meg sem említem, hogy sok-sok fiatal rákkal küzd évekig, aztán még sem gyógyul meg, hanem meghal. 12 évesen, 20 évesen, 26 évesen, stb.

Én a gyerekemnek már mondtam, hogy nem szeretném, ha majd a halálom miatt gyötörné magát. Éljen tovább boldogan. Persze, a hiányomat érezni fogja egy darabig, de majd hozzászokik, ahogy neked is hozzá kellene szoknod. Nem hinném, hogy apukád azt szeretné, hogy miatta ne legyél boldog!
(válasz Diuuuusssss 71. hozzászólására)

76. Panna.332017-02-13 09:49
Pszichiáterhez kellene fordulnod, nem pszichológushoz.
Valahogy benne rekedtél a gyászfolyamatban, ami szerintem depresszióba fordult. De én nem vagyok pszichiáter, hogy ezt kijelenthessem, ez csak felhasználó22 magánvéleménye.
Én azt javaslom, hogy a háziorvosodnak mondd el, mit érzel és mit nem, s kérd, hogy mentálhigiéné rendelésre küldjön tovább. Így nem maradhatsz, ez nem egészséges.
(válasz Diuuuusssss 71. hozzászólására)

75. jucika332017-02-13 09:40
Azt hiszem, hogy tapasztalt pánikbetegek tudnának itt segíteni. Olyanok, akik már megtalálták a megfelelő pszichiátert. Nem jó, ha kísérletezni kell az orvosokkal, mert mire megtalálja a tényleg hozzáértőt, teljesen maga alatt lesz. Próbáljuk meg elhinni annak, aki segítségért kiált, hogy tényleg a tűrőképessége határára érkezett, anélkül, hogy élete összes tragédiáját fel kellene sorolnia, aztán a fórumozók mérlegelnek, hogy ez elég-e a pánikhoz, meg megállapítják, hogy bezzeg én... Szóval, keressük a már sikeres terápiában részt vevő betegeket, illetve gyógyultakat!

74. PöttyösPanka2017-02-13 09:39
Nekem egy éve halt meg az édesapám. Szerinted nekem nincs lelkiismeret furdalásom, mert bár pár hét alatt a szemünk láttára épült le, nem tudtunk mit tenni. Tehetetlenül néztük, hogy a kórházban nem tesznek érte semmit. Végül nekünk kellett dönteni, hogy újraélesszék-e. Tudod milyen rettenetes döntés ez még akkor is, ha tudod, hogy úgysem ébred fel többé? Szerinted engem nem kerülget a sírás, amikor arra gondolok, mikor utoljára beszéltünk. Az volt az utolsó mondata hozzám, hogy ne legyünk szomorúak, ha meghal. Szerinted milyen volt, hogy megígérte oltárhoz kísér, de végül pár hónap múlva már nem volt, aki bekísérjen? Mindenkinek megvan a maga keresztje, csak legtöbben próbálják nem sajnálni magukat, hanem élni az életüket, mert mindenkivel történnek tragédiák, és nem kellene versenyezni abban, hogy ki a nyomorultabb.
(válasz Diuuuusssss 71. hozzászólására)

73. csikil4ny2017-02-13 09:26
Menj el pszichiáterhez és folytasd a pszichoterápiát! Nem lesz ennek jó vége, ha nem kezdesz nagyon tudatosan harcolni magadért.

Vannak életcéljaid?
(válasz Diuuuusssss 71. hozzászólására)

72. Diuuuusssss2017-02-13 09:23
Boldog nem tudok lenni kb olyan érzés mintha bűn lenne ezek után nevetni ..... De hagyjuk is.. Ti azt hiszitek h a legnagyobb tragédia a kocsi el romlása stb , ezt mind mind csak fel soroltam a többi mellett , mert már a legkisebb gond is nagynak és elviselhetetlennek tűnik !!


71. Diuuuusssss2017-02-13 09:21
Megoszlanak a vélemények ... a Nem állok le vitázni senkivel nincs értelme ... Voltam már psziologusnál többször is aki nem élte át azt amit én kár dobálózni ... Mikor mész felébreszteni apukád de nem ébred és neked kell ujra élesztened de nem sikerül .. és marad a lelkiismeret furdalás és ott marad de mivan akkor ha ......

70. zsanci792017-02-13 08:41
De miért nem állsz tovább? Ha van elég bajod, akkor miért hallgatod és húzod fel magad egy "nyávogós senki" emberen? Akit "kell" hallgatnod???? Ettől neked jobb lesz? Kevesebb bajod lesz? És ezt nevezhetjük "A" méltóságnak?
Ez a tipikus bezzeg én!
(válasz Ilike1984 67. hozzászólására)

69. namor2017-02-13 08:16
Szerintem a fórumindító Taigetosz pozitív!

68. forrest20102017-02-13 07:50
:( :( :(
(válasz Ildi1970 53. hozzászólására)

67. Ilike19842017-02-13 06:58
Az is segítség, ha meghallgatják? Mit hallgassunk meg egy ilyenen, aki legközelebb azért fog fórumot indítani, mert felszaladt egy szem a harisnyáján és ezt tragédiaként éli meg? Az ilyen emberek magatehetetlenek, én azt mondom, hogy az, aki csak nyarvog, de nem cselekszik, na annak kérlek szépen nem fáj eléggé, legyen szó bármiről is.

Mindenkinek megvan a maga probléája, sokaknak ezerszer, tízezerszer nagyobb, mint a fórumindítóé, mégis van bennük annyi méltóság, hogy nem nyarvognak miatta, nem írnak ki fórumot miatta. Nekem is és másoknak is itt a fórumon millió meg egy baja van, akkor nehogymár egy nyávogós kis senki siralmait kelljen hallgatnom, mert neki az is segítség, ha meghallgatják.

Ja, és nem fogok egy kattintással tovább állni, még mielőtt javasolnád nagy serényen.
(válasz megi04 59. hozzászólására)

66. Ilike19842017-02-13 06:56
Én ezt a hozzáállást akkor sem tudom elfogadni, akár mentális a problémája, akár nem. A kocsi elromlása nem tragédia, max. egy kellemetlen történés az életünkben.
Bár ennyi lenne a legnagyobb problémám, hogy nem indul a kocsi reggel.
(válasz Nyamitörp 64. hozzászólására)

65. Panna.332017-02-13 06:38
Az okos trollok azt tanácsolják, hogy menjen orvoshoz, leginkább pszichiáterhez, esetleg ne gondolja, hogy kizárólag az ő élete az igazi tragédia.
Tényleg sokkal hasznosabb lehet megértően "hallgatni" és századszor is bólogatni.
Ja, nem.
(válasz megi04 59. hozzászólására)

64. Nyamitörp2017-02-13 06:23
Van az a pont, amikor az ember annyira ki van készülve, hogy a kocsi elromlása is tragédiának tűnik. Ilyen állapotban sajnos nem képes senki mással foglalkozni, hiába írjátok neki. Józan ésszel belátná, hogy igazatok van.
(válasz Ilike1984 62. hozzászólására)

63. Nyamitörp2017-02-13 06:20
Nem az a baj, hogy nem tudsz boldog lenni, hanem nem mersz az lenni. Sokan vannak így vele, hogy ha meghal valakijük, akkor úgy érzik elárulnák vele az elhunytat, ha ők jól érzenék magukat nélküle.
Én is azt javaslom, hogy keress fel szakembert, ők az ilyen eseteket általában nagyon jól tudják kezelni.
(válasz Diuuuusssss 17. hozzászólására)

62. Ilike19842017-02-13 05:46
Légy olyan kedves, és cserélj akkor velem életet. Két nap múlva sírva könyörögnéd vissza a sajátodat.
(válasz Diuuuusssss 44. hozzászólására)

61. Channa*2017-02-13 05:08
És mi az a sok rossz?
Elvesztettél már sok szerettedet? Szülőket, testvért, gyereket?
Gyógyíthatatlan betegséged volt már? Vagy egy számodra fontos személynek? Rák, izomsorvadás, stb.?

Az, hogy esetleg nem jut utazásra, drága ruhákra, tárgyakra, nem olyan borzalmas dolog....
(válasz Diuuuusssss 16. hozzászólására)

60. *Zolcsika*2017-02-12 22:44
Senkit nem szabad bántani! Csak fedezzük fel az okot, oldjuk meg és lépjünk tovább!


59. megi042017-02-12 22:25
Nem kellene bántani...Az a helyzet,hogy mindenki másképpen viseli a sorsát...Én is elég pánikolós vagyok,és tudom,hogy amikor az ember pánikol,akkor hiába mondják neki azt,hogy erre semmi oka,mert bezzeg HA.... Ezt ő nem érzékeli.XY hiába bírja jobban,pedig XY nak sokkal több a gondja!WX nek lehet,hogy mások a gondjai,amiket viszont XY nem bírna ki! A pánik egy betegség.és a legtöbb pánikos hipochonder.
Erről nem ők tehetnek!

"A hipochondria egyfajta pszichés zavar, amely esetében az egyén kényszeresen foglalkozik saját egészségi állapotával, megszállottan keresi magán a szervezetében fellépő kóros elváltozásokat, betegségeket, gyakorta halálfélelemmel küzd, és a feltételezett betegségek szomatikus tüneteit rendszerint pszichésen észleli is magán. Leggyakrabban szorongást okoz, de súlyosabb esetekben a hipochondriában szenvedő beteg állandó orvosi felügyeletre és folyamatos gondoskodásra tart igényt, noha voltaképpen egészséges és képes volna ellátni önmagát. A beteg gyakran maga is elismeri betegsége képzelt voltát, de kényszeres tudatállapotáról lemondani képtelen. Gyakran párosul a psziché egyéb kóros zavaraival, például paranoiával. Egyes elméletek szerint a hipochondria a lelki elhárítás egyik megnyilvánulási formája, amelynek segítségével az egyén igyekszik elkerülni, tudatából kizárni az elé tornyosuló magánéleti problémák megoldását. Pszichoterápiával és viselkedés terápiával többnyire kezelhető. "

Tehát tök fölösleges azt mondani neki,hogy:Bezzeg ha ennyi,meg annyi gondod lenne!
van neki,éppen elég! Senkinek nem kívánnám a szenvedéseit.
És ha azt gondolja,hogy neki az a jó,hogy fórumokat indít,akkor jobb volna,ha a mindig okos trollok elkerülnék,és csak az írna neki,aki segíteni akar! már az is segítség,ha meghallgatják.

58. *Zolcsika*2017-02-12 22:01
Szívrohamot általában az kap, akinek többet ér a verseny, a társadalomban elért pozíció, mint a saját lelki békéje.

A szapora pulzus pedig lehet a pánikolás eredménye, amivel saját magadat izgatod.

Lassíts le, foglalkozz azzal amit szeretsz és helyezd előre saját magad, ne foglalkozz azzal hogy más mit gondol rólad.

Ekkor egy alapvető béke fogja jellemezni az életed. Nem rohansz sehová, nem fogsz aggódni, csak sodródsz az árral. Mennyivel jobb a helyzet!
(válasz Diuuuusssss 1. hozzászólására)

57. ina872017-02-12 21:39
menj orvoshoz hisz itt még vagy 100 fórumot nyithatsz h milyen betegséged lehet vagy feltételezed,tehet ez már maga ami nem egészséges és annál h itt keresed a válaszokat attól nem fogsz meg gyógyulni és ki gyógyulni sem

56. csikil4ny2017-02-12 21:28
Nem is akarsz boldogulni, mert könnyebb betegségbe vonulni, más nyakába varrni a felelősséget, mint küzdeni!

Rajtad áll, hogy szembenézel az életeddel vagy nem. De ha az utóbbit választod viseld méltósággal, mert ha te nem teszel magadért még a jó Isten sem tud segíteni!
(válasz Diuuuusssss 17. hozzászólására)

1 2 3