Kaális babák (beszélgetős fórum)
Szia,
Gergő babánk akkor sírt, de mikor kijöttünk a rendelőből már vigyorgott.
Nekünk szerencsére sem láz, se rosszkedv nem volt, jól viselte a szurit, ugyanígy volt a három hónapos oltás is.
Hogy vagytok különben?
Mesélsz ha van kedved?
Mennyi szénhidrátot eszel? Én nassolgatok azért ☺️☺️☺️☺️
Én egyik babán sem vettem észre jelét, hogy megviselte volna. Sírtak persze, de már előtte a mérés és tapogatás/forgatás miatt. Aztán ölbe vettem és csend. Ettek egy jót, hazajöttünk és aludtak, mint a bunda. Lázuk sem lett.
Hihetetlen, hogy megy az idő, már 2 hónap! 😊 Igaz, jövő héten mi is már a 3 hónaposra megyünk 🤗
Én is ebben hiszek, hogy nincsenek véletlenek.
Szörnyű lehetett! Isteni szerencse, hogy jó kezekbe kerültetek és kiderült a baj ♥
Anyukák, holnap kapja Luca a két hónapos oltásokat. Sajnálom szegényt, hogy fájdalmat okoznak neki, ugyanakkor tudom, hogy muszáj. Kinek mi a tapasztalata, mennyire viseli ez meg a babákat?
Igazából még nem tudtam feldolgozni ezt. Sosem hittem a véletlenekben, hiszem, hogy minden okkal történik. Ha majd megfejtem, hogy ebben mi volt az "ok", akkor talán sikerül.
Igazából Jankát mérték mindig mindenhol kisebbnek. Aznap 3 különböző gépen mérték őket és 3 különböző orvos. Mindannyian 1400 - 1500 grammra mérték. Pár óra múlva kint 2180 grammal. 😍 De már hónapok óta mondták, hogy nagyon nehéz őket mérni, mert nagyon össze vannak bújva. Végig Janka volt nagyobb a terhesség alatt, de mindig csak 5 - 7 nappal, ez pedig bőven belefér.
Jesszus, ez tényleg durva.
Iszonyatos szerencsétek volt.
Nekem volt klt barátnőnek is toxémia, de voltak tünetek... az egyik mondjuk nagyon súlyos volt, szülés után két napig életveszélyben volt, a baba nagyon kicsi volt, annak ellenére, hogy teljesen időben jött a világra.
Még olvasni is tiszta horror nem hogy átélni.
De a lényeg hogy mindenki jól van!
Ez pedig sajnos tényleg így van hogy a 20 héttől bármikor kialakulhat, nem biztos hogy van tünete és gyakori hogy csak a vérvételi eredményekből lehet észrevenni
Istenem, még olvasni is szörnyű! Annyira jó, hogy jól végződött a történetetek és két ilyen csodacuki csajszitok lett ❤❤ Hihetetlen, mik vannak!
Az korábban nem tűnt fel senkinek, hogy Dorka ennyivel kisebb?
Egyszer Szamócának leírtam privátban a történetet. Ezt most kikerestem és bemásolom Nektek. FIGYELEM! NEM SZERETNÉK SENKIT SEM IJESZTGETNI! EZ A MI TÖRTÉNETÜNK, NYILVÁN NEM TÖRTÉNIK ÍGY MINDENKIVEL, DE ILYEN IS VAN! ÉRZÉKENYEBB LELKŰEK NE OLVASSÁK TOVÁBB!!!
Nekem teljesen eseménytelen volt a terhességem, sőt, mindig mindenhol minden eredmény tökéletes volt, amin mindenki meg volt lepődve (még én is).
* Sosem hánytam, jöttem - mentem, a méhszáj is zárva volt még császárkor is, tehát nem volt okom aggódni (és a dokiknak sem).
* Nem volt vizesedés (csak a végefelé egy tényleg nagyon pici akkor, ha egész nap rohangáltam és 40 fok volt, de legkésőbb reggelre az is lement (de volt, hogy egy órán belül, ha feltettem a lábam). Nem volt fehérje a vizeletemben sosem (szülés előtt sem) és a vérnyomásom is rendben volt teljesen.
* Mi nem voltunk megelégedve a TB -s ultrahangokkal, mert az egy rossz viccel ért fel, össze - vissza mértek és maximum 5 percig tartott a két gyerek vizsgálata. Sőt, volt olyan, hogy egy FŐORVOS(!) tőlem kérdezte meg, hogy melyik gyerek melyik! :O Szóval mi 3 hetente jártunk az Istenhegyibe ultrahangra, ott mindennel meg voltunk elégedve, sőt!
* Így történt, hogy tavaly június 28 -ra is volt időpontunk oda ultrahangra. Reggel még a lányok szobáját igazgattam, betettem a rácsvédőt az ágyukba és hasonlók. Megbeszéltük a férjemmel, hogy ultrahang után megyünk anyumhoz, utána pedig be kell vásárolnunk, mit főzök vacsira és ilyenek, stb... A csajok jól voltak, pörögtek - forogtak a pocakomban, mint mindig és nekem sem volt semmi bajom. :)
* Ott az Istenhegyiben mindig úgy történt az ultrahang, hogy először a doki viszonylag gyorsan megnézte az eredményeket, megmérte őket, stb... aztán pedig újra lassabban mindkettőt és közben magyarázott is nekünk mindent, hogy mi micsoda és hasonlók. Akkor is így történt, gyorsan megnézte őket, mondta, hogy minden ok és akkor most nézzük megint. "A" baba fejvégű volt már hetek óta és minden ok, "B" baba harántban, méretek mindenhol ok, akkor nézzük az áramlást... És csend... Dolgozott a pocakomon, de nem szólalt meg. Forduljak jobbra - balra, ő nézegette, de csend. Kb. 3 perc után tudtam, hogy baj van és elkezdett potyogni a könnyem. Kérdeztem tőle is, hogy baj van -e. Erre az volt a válasza, hogy "Még nem biztos, de innen most nem megyünk haza, mert ő hív egy mentőt!"
* Nem hittem el, ami történik. Tökéletesen jól voltam, a csajok mocorogtak, mi baj lehetne?
* "B" baba áramlásával komoly bajt látott, de próbált nyugtatgatni, hogy lehet, hogy csak elnézte... Nyilván ez sem tűnt reálisnak...
* Szóval sokk volt a javából. Nem tudtam elképzelni, hogy baj lenne, de azt sem, hogy ő elnézett volna bármit is. Totális képzavar. A mentőbe egyedül szálltam be és a kórházban is önállóan közlekedtem, hiszen tényleg semmi bajom sem volt.
* A kórházban azonnal vizsgálni kezdett a két ügyeletes orvos (nem ahhoz a kórházhoz tartoztam, hanem a legközelebbi olyan kórházba vittek, ahol van koraszülött intenzív, mivel 33 + 4 napos voltam akkor).
* Ott először minden rendben volt mindkettő babával. De az egyik doki mondta, hogy ő ismeri a Zsirai dokit, aki az Istenhegyiben vizsgált és hívta a mentőt és tutira nem küldene be mentővel, ha nem látna valamit. De "B" baba eredményei nemhogy rosszak lettek volna, hanem egyre jobbak. Fél órán át vizsgáltak ultrahanggal, próbálták megtalálni, hogy mi lehet, amikor "B" baba áramlása megint szörnyű lett. Ekkor közölték velem, hogy innentől nem az a kérdés, hogy a héten szülünk -e, hanem az, hogy azonnal vagy bírjuk még pár napot... Na, ezt sem hittem el... Teljesen összezavarodtam.
* Még mindig semmi bajom sem volt fizikailag, a vérnyomásom még mindig csak 100 volt, pedig elhiheted, hogy kicsit sem voltam nyugodt.
* Nem értették, hogy mi lehet a probléma oka.
* Én addig nem kaptam tüdőérlelőt sem, mivel nem volt indokolt soha egyik vizsgálat alapján sem. Szóval elmondták, hogy pont a 34. hét körül fejeződik be a babák tüdejének érése, de azt nem tudni, amíg bent vannak, hogy a csajoknál megtörtént -e már, így mindenképp meg kellene kapnom a tüdőérlelőt. De azzal az a baj, hogy minimum 24 óra kell, hogy elkezdjen hatni, korábban annyit ér, mint szarnak a pofon, de a legjobb az lenne, ha még 48 órát a szuri után bent lennének. Viszont nem tudják, hogy bírjuk -e addig. :( Így úgy döntöttek, hogy betesznek szülőszobára és rámraknak gépeket, hogy folyamatosan figyeljék a csajokat, ha baj van, akkor azonnal műtét, de a cél az, hogy megkapom a szurit és 48 órát benttartjuk őket.
* Így is lett. Vettek vért, adtam le vizeletet és befektettek, fel a gépek, jött az infúzió a tüdőérlelővel. Én csak sírtam. A férjem próbálta tartani mindkettőnkben a lelket. Nem értettem, hogy mi történik velünk, hiszen nekem épp anyukámnál kellene lennem, aztán meg bevásárolni, hiszen semmi bajom.
* Kb. 2 óra múlva jött a szülésznő, hogy a dokik üzenik, hogy úgy néz ki a gépek eredménye alapján, hogy minden ok, valószínűleg ma már nem szülünk, így lediktált egy csomó mindent a férjemnek, amit hozzon be, hiszen nálam még papucs sem volt. Szülésznő kiment, én pedig még soroltam pár dolgot a férjemnek, hogy mit hol talál, miket hozzon, stb... Kb. 5 perc múlva beviharzott a doki, hogy elkészült a véreredményem és kiderült, hogy nagy a baj. Életveszélyben vannak a lányok és én is, teljesen elszálltak a májfunkcióim, a fehérjék, vesefunkciók, stb... Azonnal meg kell műteni, szóval készüljek! Tünetmentes toxémiám van és nagy a baj. Na ezt már végképp nem bírtam felfogni (azóta sem). Hogy lehetek életveszélyben úgy, hogy nem érzek belőle semmit??? (Így a tüdőérlelő semmit sem ért, rettegtem, hogy baja lesz a lányoknak.)
* Szóval 20 óra 2 perckor még aznap megszületett Janka (A) 2180 grammal és 46 centivel és Dorka (B) 1340 grammal és 41 centivel. Mindketten azonnal felsírtak és 9/10 -es Apgar -t kaptak. Sosem kellett lélegeztetni őket és még oxigént sem kaptak egy pillanatra sem. Sőt, semmit sem kellett tenni velük, csak hízniuk kellett. :) Egy csoda volt mindenki szerint! 1 hónapig voltunk bent összesen így is. Közben egy csomó doki jött hozzám, hogy elmondja, hogy mekkora csoda, ami történt, tanulmányozták az összes korábbi leletemet és mindent. Mindenki elmondta, hogy sajnos nagyon ritka az ilyen és a legtöbbször nem derül ki időben. :( Kizárólag a vérvételen látszott volna, de az ugye nem kell alapesetben a terheléses cukor után, így nem látszott. Az egyik dokicsaj megkérdezte, hogy megölelhet -e, mert biztos nagyon jó ember vagyok, hogy ilyen csoda történt velünk. :D :D :D Cuki volt. Hiszen kötelező ultrahangra csak 3 hét múlva kellett volna mennem legközelebb, csak önszorgalomból jártunk az Istenhegyibe is, mázli, hogy ott kétszer vizsgálnak, mert csak a másodiknál vette észre a doki, aztán mázli, hogy nem egy leszarós ügyeleteshez kerültem, hanem olyanhoz, aki ismerte az istenhegyis dokit és így megvárták türelmesen, hogy ismét jelentkezzen a probléma és az is csoda, hogy a lányok is és én is ilyen jól voltunk végig.
* Egészen biztos, hogyha újra terhes lennék, akkor maximum 2 hetente elmennék vérvételre.
Lányok! A toxémia lehet tünetmentes is! Nekem is az volt és majdnem nagy baj lett belőle! Azért, mert rendben van a vérnyomásotok, még lehet baj! Senkit sem akarok ijesztgetni, de ez így van! Itt a videóban is elmondja a bácsi, hogy a toxémia rengetegszer tünetmentes és legtöbbször csak akkor derül ki, amikor már nagy a baj!
Itt a videó, kérlek nézzétek meg:
Barátnőmnek is kijött a vérvételnél a praeclampsia, ő is volt csomó helyen, dokinál... Clexane-t szúr, most fog szülni a napokban és szerencsére nincs gondja.
Én nem csináltattam meg, senki nem mondta, de amíg max 100 a vérnyomim, addig nem aggódom.
Én csináltattam toxémiát a czeizelben, rábeszéltek,nekem nulla eséky jött ki kb, a nődokim meglátta, azt mondta, h "jó, ebben nem hiszek...", és már lapozott is tovább.
Inkább vegyél egy vérnyomás mérőt, mérd rendszeresen, ha elszáll, az az első jel.
Amúgy oda kell rá figyelni, tényleg veszélyes lehet a végén. Normális terhesgondozás mellett nem lehet baj.
Pacsiiii, üdv a róka klubban:-).
Csak az alvás segít, ha alszom nem fáj a fejem, és hányni sem kell.
Szóval próbálok non stop szuszókálni.
😊
Az Istenhegyin mi Bátorfinál voltunk, aki szintén nagyon profi és alapos. Aki nekünk kicsit furi volt (alig mondott valamit,úgy kellett belőle mindent kihúzni, azt is bazi halkan mondta :) ) az Halász Domonkos, én lehet hozzá nem nagyon mennék.
Még annyi,h időben telefonálj, mert azért eléggé teli vannak!!
Drukkolok,h a hányinger mihamarabb elmúljon!!!
Pont így, ahogy Ági is írja! :)
Annyival egészíteném ki, hogy a szívultrahangra csak olyan nőgyógyász adhat beutalót, aki állami kórházban is praktizál. Ezt nekem anno külön kiemelték.
Az Istenhegyin mi az első genetikait Hajdu Krisztinánál csináltattuk, utána viszont végig Zsirai dokihoz jártunk (3 - 4 hetente) és neki köszönhető, hogy életben vagyunk a csajaimmal, szóval őt is jó szívvel merem ajánlani mindenkinek! :)
Szia😊
Nincs tuti receptem az émelygésre, hányásra, túl kell élni😕 Idővel jobb lesz. Remélem, a többiek előrukkolnak valami szuper szerrel. Próbálj lassan citromos hideg vizet kortyolgatni. Nekem az volt az egyetlen, ami egy kicsit enyhítette az émelygést.
A kombinált teszt vérvétel + genetikai ultrahang. A végső számításnál figyelembe veszik a korodat, azt hogy lombikbaba stb. Kapsz egy irányszámot, oszt ennyi. Ha van időtök, meg lehet várni a bájológust, ő elmondja, mire jutott.
Hajdu Krisztina az Istenhegyin a legjobb, de bárkihez kerülsz, nem lesz gond. (Hajdú Júlia a szívultrahang specialista, hozzá a 20. hét környékén érdemes menni. A Jánosban tb-re rendel, időben kell időpontot kérni, magán úton a Czeizel Intézetben érhető el.)
Igen, érdemes a toxémia szűrést is kérni! Ha pozitív, van rá kezelés, gyakrabban ellenőriznek.
Járhatsz sztk-s rendelésre, amit bármikor kiegészíthetsz magán ultrahanggal, pl. a nagy genetikai ultrahangokat mindenképpen jó helyen csináltasd meg!
Éljenek a kisdinnyék!😁
Sziasztok!
Rengeteg kérdésem van, Jöhetek velük :-D
A 24 órából 18-at émelygek, napi 2-3 vuk látogatással. Erre valami tuti trükk esetleg? Persze szeretettel fogadom az összes babás tünetet, - de mégis....
Nézetegem a 12 heti vizsgálatot, és megzavarodtam kicsit.
A kombinált teszt az a 12. heti genetikai UH, és a vérvétel együtt? Ugye?
Az Istenhegyire gondoltam menni, mert itt van közel. Ki az az Uh zseni, akit javasolni szoktatok? Hajdú ki? Vagy az más, ő a szívspecialista?
Szerintetek érdemes a kombinálttal együtt a toxoplazma szűrést is megcsináltatni? Ér valamit?
És hogy van ez a magán intézetes terhesgondozás kontra sztk terhesgondozás? Vagy vagy?
Köszönöm!
Ja és a mai nap örömhíre: Van két kisdinnyém!! Nőnek a cickók, hurrá!!