Mellplasztika tapasztalatok (beszélgetős fórum)

Sziasztok!Kriszol,mindjárt jövök,csak cserélek 1 gyors pelust,most értem haza,és bűzlik a fiam!hihi

2 perc!

Húúú de sokat kérdeztél egyszerre, bocsi ha kisregényt írok!

Előzetesen el kell mondjam, hogy nekem nem lettek nagyok (290c3) betéve. A melltartóméretem A kosárról olyan B és C határára változott, ami ugye figyelembe véve, hogy anno push up, most meg egyszerű textildarab, nem jelent olyan nagyon látványos változást.

Szóval nem érzem már az impliket, teljesen olyan, mintha mindig is ilyen lett volna a cickóm. Semmit nem korlátoz a mozgásban. Egyedül hason alvásál, ha néha úgy fordulok rá, meg kell egy kicsit igazítani, mert alulról nyom. Ennyi.

A tudat egy érdekes dolog. Nincs benne az agyamban folyton, de valahogy másként viselem magamat. Egyszerűen jól esik a lelkemnek, hogy ott elöl sokkal jobban nézek ki. Hozzá kell tegyem, hogy annak idején nem voltam teljesen lapos és nem voltak semiféle komplexusaim a melleim kapcsán. Egyszerűen csak ami volt - no nem nagy - azt szépen a két kis poronty leamortizálta.

Masszírozgatni időnként még szoktam, ha eszembe jut - de ezt inkább a férjemre bízom. A masszírozás is inkább csak olyan megmozgatás, nem egy komoly dolog, akár a zuhany alatt is megvan.

Cserélni ezeket az impliket már nem kell, ha nincs velük semmi gond. Amit az orvosok mondanak, hogy garanciális idő (10-15 év), az azt jelenti, hogy ha gond van vele, akkor a gyártó ennyi időn belül cseréli, amennyiben az impli hibásodik meg. De ha nincs vele probléma nem kell kicserélni. Én azt hiszem azonban egyszer majd még ki fogom cseréltetni. Most 37 éves vagyok és úgy gondolom, olyan 7-10 év múlva összességében már ereszkednek annyit a szöveteim, hogy jól fog jönni még egy csere és nagyobbítás. Abban a korban meg úgy gondolom még megéri.

Nálunk igazából a párom kapacitált, hogy csináltassam meg. Még a szülések előtt beszéltünk róla, hogy szebb lenne, jobban állna az alkatomhoz, ha nagyobb lenne. Én ekkor még hallani sem akartam róla. Aztán jött a két gyerek és utánuk maradt a sísánc, meg a lógó kutyacsöcs. Pedig nem is tudtam szoptatni! Hat hónappal a második szülés után ott feküdtem öként és dalolva a kés alatt. (Megjegyzem, ha em találom meg ezt a fórumot, talán sohasem mertem volna belevágni. óriási bátorságot adtak a lányok!) A férjem imádja. Azt mondja, hogy így felpuhulva már nem is nagyon érezni az implit, csak azt, hogy kemény és ruganyos a cici. Amúgy szerintem az a pasi, aki ellene van, leginkább csak attól fél, hogy a párja túl jól fog kinézni és elhagyja.

Hogy észreveszik-e mások, megmondom őszintén már nem nagyon érdekel. Az elején még feszélyezett, de most már komolyan jókat nevetek rajta, ha valaki kiszúrja. Én amúgy nem csináltam titkot belőle és érdekes módon szinte csak pozitív hozzáállással találkoztam a barátok köréből és a távolabbi ismerősök részéről is. Az a helyzet, hogy ha igazán elkezditek figyelni a nőket körülöttetek, nagyon sok mindenkinek meg van már csináltatva, csak nem feltétlenül teszi ki az ablakba olyan feltűnően. Egy férfi kollégám volt aki durr bele meg merte kérdezni, aztán amikor bevállaltam, részletesen kifaggatott mindenről. A férjem haverjai voltak még, akik több mindent kérdeztek, de hát ők konkrétan tudták. Egy-egy lazább éjszakai mulatozás után mertek csak rá megjegyzéseket tenni, de azok is pozitívak voltak, nem pedig lekezelőek. Szóval nekem a környezetem nagyon jól fogadta. Még az anyósom is többször megjegyzi a mai napig, hogy milyen szép lett. Én azt mondom ez nem szégyen, hanem jó dolog. Akinek meg nem teszik, az ne csináltassa meg és kész, de ne vegye el más örömét.