Dávidka érkezése (beszélgetős fórum)

Összességében bár benn azt mondtam h soha többet nem szülök, most mégis ott tartok h nem nagy korkülönbséggel még egy utolsó baba tervbe van véve, 2018-ban szeretnénk ha megszületne.

Sajnos azt vettem észre h vagy a szülészeti rész, vagy a csecsemős réaz de igen bunkó minden kórházban. Ritka ahol mindkét részen normálisak lennének.

Most nagyon friss így 14 hétre visszatekintve a szülőszobás élmény, tudom mi hasonló fog rám várni következőleg; bár minden szülés más s nem lehet elörre tudni mennyi idő alatt s hogy végződik mire kezünkben tarthatjuk a babánkat.

Most a szopizással fejéssel küzdünk. Csökkent egyszer a tejem, majd visszatornátam magam. Most megint csökkent, megint azon vagyok h gyarapodjon. Az egész egy meg nem álló "küzdelem" amit a babáért meg kell nyerni s csinálni kell.

Gratulálok a pici fiatokhoz.

Nekünk november elején született Dóri babánk meg.

Hiába második baba (a nagy fiam 13 éves)volt, a szülés hogy milyen fájdalmas volt fiammal, semmire nem emlékstek vissza, pedig minden esemény előttem van ha visszagondolok.

Mikor bementünk reggel snz a szülőszobára akkor jött vissza némi emlék, no meg az nst után mikor közölte a doki h szülünk, ekkor folyamatosan ahogy telt benn az idő felelevenedtek az események fiammal.

Az biztos hogy a vége nem volt egy "fákjás menet", iszonytatosan fájt, sz.nőm és orvosom is kitartásra ösztönzött folyamatosan, utána meg a kórhában dolgozó egyik kedves ismerősünk is bejött s maradt is a végén, ő is sokat segített mind fizikálisan mind lelkileg. Aztán végre meglett a drága s minden elmúlt. Földöntúli érzés fogott el.

Másnap kezdődött a benti borzalom, a csecsemős nővérek es a főorvos nő brutálok voltak. Gyakorlatilag lehetetlen volt megfelelni nekik. Alig vártam hogy 5 naposan hazamehessünk.

Itthon végre azt hidtem nyugi lesz. Elsőnek a szomszédokat kellett leszerelni, utána pár rokont, volt aki megsértődött mikor megmondtam h pihenni szeretnék a picivel kettesben.

Anyósom segítség volt, mindent megcsinált a lakásban apával, szerencsére nem akadékoskodó. Párom is itthon volt 2 hetet.

Zavarj haza mindenkit! Nem kell eltūrd, hogy stresszeljenk. Én is pont így jártam. Egy nap jött, hogy ettem ittam eleget?! Mondtam, már attól nincs tejem, hogy a nyakamon van. Maradjon itthon és hagyjon békén. Megértette, bár pár napig haragudott, de rájött neki az nem éri meg.

Gratula a fiadhoz és állj a sarkadra!

Gratulálok a babához, most már csak szép és jó dolgokra gondoljatok! 3 termeszetes szülés után a következőket tudom javasolni azoknak, akik még előtte állnak: ha lehet, kipihenten menjünk szülni (ugye a ha..). Rengeteget számít. Tulhordas miatt az egyik alkalommal szülés előtt 3 napot kellett kórházban töltenem, közben rosszul aludtam, a szobatarsaktól teljesen kimerültem, babák sírtak, izgultam az otthon lévőkért. A legfajdalmasabb szülesem volt, egyben az utolsó is. Ha ilyen lett volna az első, nem vállalok több gyereket. Pedig az első is 16 órás volt, de hang nélkül tűrtem, mantrazgattam (ösztönösen, nem tudtam, hogy ez az, csak próbáltam olyan mély hangot kiadni,amit csak bírtam, mert segített a légzés megtartásában, hogy ne menjek át levegőt össze-vissza kapkodó zokogásba), fejben teljesen ott voltam és mondtam magamnak, hogy akkor is kibirom, megcsinalom. Tehát az agy-nyugalom (ékezet nélkül). A szülés utan kétségtelenül a szoptatás a legnagyobb kihívás, amire sokan nem számítanak. Keserű, nem segítő csecsemős nővérek. Én azt javaslom mindenkinek, hogy még szülés előtt vegye fel telefonon a kapcsolatot egy szoptatási tanácsadóval, önzetlenül, kedvesen segítenek, a kórházból is hívhajuk őket, és ingyenes a dolog. Az első napok itt a legfobtosabbak . És nem kell megijedni, ha az elején kevés a tej, be fog indulni, ha sűrűn ratesszuk a babát. A bimbik érzékenysége normális az első napokban (vérzés persze nem!), fontos a bimbóvédő krém. Nekem is rettenetesen fájt minden alkalommal, még a pólót is el kellett tartanom tőlük. Konkrétan azt hittem, hogy leszárad és leesik. Mindegyiket

sikerült sokáig szoptatnom. De innen üzenem, hogy aki császáros, vagy nem tud szoptatni, attól még ugyanolyan jó anya!! Le a kalappal mindenki előtt, aki még hajlandó gyermeket vállalni. Puszi és sok erőt mindenkinek!

Tudsz beszélni a problémáidról a férjeddel?

Ő megmondhatná a szüleinek, hogy ritkábban jöjjenek, és a kritizálás helyet inkább segítsenek.

Főzzön meg az anyós, vagy teregessen ki esetleg vásároljon be.

Már az is segítség lehet ha megsétáltatják a kicsit a babakocsiban, mert addig Te pihenhetsz vagy pont intézheted a dolgod...

Gratulálok Dávidkához! Legyen sok örömöd benne. Sajnos ismerős ez a sok nehézség. Ez a szoptatás körüli mizéria is megkeseríti az anyukák életét. Sok okoskodás, de mindenkinek másképpen alakul más dolgok jönnek be. Több gyerekem van, jöhet a sok okoskodás a szoptatásról, az egyik gyerekemet tudtam szoptatni a másikat nem. Ez van.

A csecsemősök pedig annyira érzéketlenek. Nem csak a tápszer miatt, hanem például ruhát is alig adtak, pedig nem lehetett bevinni sajátot.

Szia

elöször is szeretnék gratulálni a kicsi fiadhoz :) Sok örömöt és boldogságot kívánok hozzá!!!

Másodszor pedig, én most taposom a 23. hetet, és már 2x voltam sajnos kórházban, de eddig hála, mindig kiengedtek, s meg kell mondjam, eddig mindig voltak "harcaim" hol az ápolónökkel hol pedig az orvosokkal. Mivel magam is ápolónönek tanulok, azért kicsit már ismerem a kórházban a dörgést...én tuti kiosztottam volna azt az ápolónöt, mi az, hogy meg ne lássa a bimbóvédöt... és különben is egyrészt nem vagy már 5 éves másrészt a te gyerekedért te vállalod a felelösséget! Bor ismerem ezt az érzést, amikor az ápolók és az orvosok lelkiismeretfurdalást akarnak ´ébreszteni az emberben, hogy ö rossz, ha nem követi a tanácsukat. Ettöl fölfordul a gyomrom. Amikor a kórházban voltam, akkor még az injekciót is kikértem a növér kezéböl, mert annyira rosszul adta elöször, mondtam neki, én inkább szurom magamnak, hát csak pislogott. Az orvos meg megelözésszerüen antibiotikumot akart nekem adni, mert fájásokat jelzett a CTG meg véreztem, de magnéziumos infúzio után jobb lett, és amugy meg nem volt rá ok, amiért azt gondolhatnám, hogy baktériumos fertözésem lenne... na mindegy, én visszautasitottam a megelözö antibiotikumos agyfrászt, erre elmondott mindenféle felelötlen némbernek.... mondtam, hogy a kenet vizsgálatát meg szeretném várni, s akkor célzottan lehet az antibiotikumos kezelést adni. Na erre felhúzta magát, s panaszkodott az osztályvezetö föorvosnak. Ö meg igazat adott nekem hihi, mondtam is, hogy persze, írja bele a dokumentációba, hogy a beteg visszautasítja a megelözö kezelést, persze az került bele, hogy én az egész kezelést visszautasítottam, mondtam neki, hogy ez hazugság, s ezt ö is jól tudja. A vége az lett, hogy az eredményeim negatívak voltak.... na szóval erröl ennyit.

Biztatlak, hogy tudj nemet mondani, bár ez sokszor nem könnyü, ha orvosokról vagy pedig anyósékról van szó, de Dávid a te gyereked :) A lényeg hogy elégedett legyél a döntéseddel :)

Az én fiamnak is zöldes volt. Egyetlen alkalommal volt vér benne. Arra is csak tenyésztést kért a doki aztán azt mondta minden rendben.

Igen ha később bukja vissza, akkor az már félig megemésztett gyomorsavval keveredett, azért szagos.

Volt hogy keményebb állagú zöldes-sárgás bogyók voltak.Most volt lágy állagú,színre sárgás kicsit zöldes.

+ ha visszabukik később akkor olyan a szaga mint a hányásnak.

Nekem most lett kiütéses a baba,az egész teste tiszta piros pötty volt.Be kellett menni az ügyeletre.

Elsőre Kecskeméti tápszert kapott,utána a gyerekorvos írt fel neki Milumil optima 1-egyet .Valószínűleg attól lett kiütéses.Most Milumil Ha-s tápszert kaptunk.De nem tudom mennyire válik be,mert etetés után nyűglődni szokott,feszeng,hátracsapja a kis fejét és szó szerint visít.Aztán rá pár percre bealszik.Büfizés után egy órával vagy később is szokott visszabukni.Arra gyanakszom hogy talán refluxos probléma is lehet a háttérben.

Hát igen, vannak meglepetések, amiket nem így képzeltünk el. Én pl nem tudtam mellre tenni a kisfiam, 4-en vettek már körbe és nem sikerült! Én pl csak bimbóvédővel tudtam volna szoptatni ha lett volna tejem. Milliószor kértem tápszert mert nem volt tejem de sose adtak. Majd 4. napon jött a hír, hogy baj van, a kisfiam már csak 3180 gramm. 3570-el született és mérni kellett mennyit szopizik, aznap folyamatosan nullát! Legalább kapta a tápszert. Másnap indult be valami tejféle, összesen 10 mili. 10 perc után ordított a baba mert nem volt benne több, erre a csecsemősök azt mondják bent kell náluk szoptassak mert 10 perc az semmi, biztos nincs kedvem szoptatni. Hát mikor ők is látták mit művel a fiatalember és tényleg nincs tejem leszálltak rólam. Közben aluszékony lett, 100x kérdeztem tényleg nem kellene éjjel kelteni? Azt mondják nem. Éjjelente csak 1x kelt fel, ennek köszönhetően olyan lassan gyarapodott, hogy nagy nehezen 7. napon jöhettünk csak haza.

Ez csak a kezdet volt! 4 hetesen kórházba vittem, hogy nem normális amennyit sír, azt mondják túletetem és ennyi a baja. 1 hét múlva visszavittem, azt mondják csak hasfájós, feleslegesen vittem be. Csak itt már ki voltam akadva és azt mondtam addig el nem megyek amíg ki nem vizsgálták, beutaltak gyerekosztályra ahol rutin vizeletvétel volt és zsúfolva volt a kisfiam vizelete gennyel. 1 hét infúzió lett a vége. Ezután 6 hónaposan a gyerekorvost is lecseréltem, a baba nem gyarapodott rendesen, hasfájós volt, gasztroenterológus azt mondta nem hasfájós mert 6 hónaposan laktáz enzim mellett nem fájhat a hasa, a gyerekorvos tovább erősködött, hogy kinövi. Hát persze... tejallergiás. Az új doki írt neki másik tápszert és szegény olyan nyugodt baba lett, hogy csak pislogtam.

Szapultam én is magam, hogy készülhettem volna a szoptatással, nálam pl bimbóvédő se volt úgy vetettem a férjemmel meg hibáztam még a szoptatással kapcsolatban, de én rászálltam inkább az orvosokra, gyűlölöm őket már.

Szia!

Hidd el, senki sem tökéletes anya. Aki azt mondja magáról, az nagy önámításban él. Sok embernek nem jön össze a megálmodott szülés, ezen túl kell lépni és fel kell dolgozni.

Az első hetek mindenkinek nehezek, főleg, ha nincs segítsége. Próbáld leküzdeni a bizonytalanságot és hallgatni a belső hangodra, az ösztöneidre, mit súgnak. Az önmarcangolást be kell fejezni a szoptatással kapcsolatban.

Táplálod a gyermeked, ápolod és szereted. Ez a lényeg a számára. Mindent megkap tőled, amire szüksége van, "elég jó anya" vagy és ez elég. :)

Van valaki, aki meghallgat? Egy barátnő, vagy rokon, akihez fordulni tudsz? Ha más nem, akkor a védőnő.

Nagyon fontos, hogy legyen ilyen ember, vagy klub, vagy csoport a friss kismama életében, hogy érezze, nincs egyedül a problémáival és hogy más is küszködött, nem csak vele történtek ilyen dolgok. Csatlakozz be valamilyen babás klubba, ahol kiírhatod magadból a gondjaid.

Szia, gratulálok Dávidkához!!! Hát igen, a terhesség, aggodalommal jár. Mindig van valami, ami miatt parázik a kismama. Ha meg valami kis dolog miatt elkezded bújni az internetet, akkor még a szívinfarktus is kerülget. :)

Jól írod, a szülésre senki nem tud felkészíteni, szörnyű, de szerencsére már túl vagy rajta!!!

Az én harmadik gyermekem most két hónapos. Egyiknél sem volt tejem... Mindent megtettem, mégse... El voltam keseredve én is, de ez van, nem tudsz mit tenni. Én azt csinálom, hogy ha kérdezik, van-e tejcsi, azt mondom, hogy van, így nem csesztetnek. Különben meg semmi közük hozzá. Ha tanácsolhatom, hallgass meg mindenkit, aki "okosságokat mond", de csak egy valakinek fogadd meg a tanácsait, akiben megbízol (védőnő, szülő, barát, akiről úgy gondolod, hogy ért hozzá). Minden egyre könnyebb lesz, meglátod! Sok sikert, jó egészséget és főleg kitartást (már a rokonok miatt is...)