Mindent, csak kevesebbet diéta (beszélgetős fórum)

Szia! De jó, hogy beköszöntél!

Szívesen hozok még kis tornákat, ha szereted. Nekem már könnyebb kikeresgélni.

Igen, sajnos. Én is szerettem volna biológus lenni, de ahhoz gimi kellett volna. Én ehhez képest egy szakközépben kallódtam, onnan meg nem lehet csak ugyanabban a szakirányban tovább menni.

A bölcsészet nekem nem diplomám ugyan, de olyan a gondolkodásom. :-) Ez most nem kicsit szerénytelennek tűnt. :-)

De a tied is olyan, nem? Már most is. Mindenről de mindenről tudsz annyit hogy jól meg is értsd, és ezért látod a dolgok összefüggéseit.

Na, mindjárt ránkszól valaki, hogy ez nem az együnk mindent, csak kevesebbet címszó alá tartozik. :-) De bizonyára úgyis alszanak már. :-)

Annyi mindenből kimarad az ember gyereke így is...

Én majdnem biológus lettem, aztán némi egyéb kanyar után most bölcsész. :D

Teljesen érthető. Mindjárt gondoltam, hogy nem éppenséggel csak hobbíból tanulsz, mint ahogy én kertészkedek. :-)

Megtaláltad a lehető legjobb megoldást, de a te munkádra, sőt most még a tanulásodra is sok idő kell. Akkor mikor mivel, minek is töltögetnéd a fagyót? Merthogy ahhoz is idő kell.

A kettő együtt meg amúgy se menne.

Egyébként lehet, hogy nekem se éri meg, sokszor nem sikerül egy-egy növény, lefagy a pici gyümölcs stb., de én nem a haszon miatt csinálom, ez leginkább tényleg csak kedvtelés. Ahhoz képest mondjuk időnként néha elég munkaigényes. Most is, amíg téliesítek, de most még előre is dolgozom már tavaszra. De amit kedvvel csinál az ember, az szerintem nem fáradság. :-) Valóságos lázba hoznak különféle új kerti eljárások, lelkesen kutatok utánuk a neten, aztán megpróbálom meg is csinálni, mindig is szerettem kísérletezni. Tudom, ehelyett csipkét is horgolhatnék vagy más hasonló őrültségek, de engem a növények érdekelnek, meg a receptek, ehhez a kertészkedés azt hiszem nagyon jól passzol. :-)

De egyébként meg minden más is érdekel. Most, hogy előtérbe került az egészség meg a fogyókúra, nagyon örülök ennek a ti kis fórumotoknak. :-)

:D Én meg azért tanulok, hogy legyen végzettségem ahhoz, hogy mire nyugdíjas korba érek (még pár év múlva), már jobb tarifával tudjak dolgozni. Annyira alacsony lesz a nyugdíjam, már ha lesz, hogy csak abból nem élek meg. Hát ha már dolgozni kell mellette, akkor rendes pénzért!

Ln próbáltam itt kertészkedni, de nem sikerült. Mostanra meg már talán meg sem érné.

Na, hát időtöltésnek se rossz a fagyó töltögetése. Legalább tudott mindig adni az az asszony a gyerekeinek valamit, ez biztos kifejezetten öröm volt neki.

Én viszont nem bumlizok sehova, és nem cipelek, azt nem csinálnám egy vak lóért sem. :-) Az nekem azért sok lenne a jóból. :-)

A saját kertem az hogyhogynem helyben van, én azt inkább hobbynak tekintem, de nem bírnám ki hogy ne "turkáljak", Pest közeli faluban nőttem fel. Egyébként több itt a virág meg a gyümölcs mint a "szabályos" haszonnövény. Van azért az is, mindenből egy kicsi. :-) És nekem az maga a csoda, hogy ha láthatom kikelni azt amit elvetettem. Az is egy valóságos csoda, hogyha saját termésű zöldbabom, borsóm, répám, petrezselymem, paradicsomom, ilyesmim van, örömöt okoz, ez van.

A szüleimnél van igazából a sokkal több minden, nagyobb mennyiségek. Nahát, hozzájuk úgyis járok, megyek minden pénteken meg amikor máskor is kellek nekik valamire, hát szép is lenne, ha nem tenném. Idősecskék már.

A saját terméseimre nem kellene fagyasztó, de a tőlük hozottra már igen. Még így se "bumlizok" mert a régi kis autómmal jövök-megyek, a csomagtartóban meg minden elfér. Bepakolom, kipakolom. :-) Aztán amit kell fel is dolgozom, a saját gyümölcsük nagy részét aztán visszakapják az én sütimben lekvár vagy egyéb formában. :-)

Gurujka, én már régen nyögdíjas vagyok, mindemellett én még nyugodtan olvasok, filmezek meg netezek meg ami még épp kézre jön, nem buzulok bele a fagyasztó teletöltésébe. :-) A "nagyobb" fagyóm az nekem is három rekeszes, abból a felső az a gyorsfagyasztó. A picike az meg picike. Két rekesz van benne, gyorsfagyasztó nix. Abban vannak a napi használatos dolgok.

Az az igazság, hogy szeretek picit tartalékolni, szeretem ha minden a kezem ügyében van. Ha fel van töltve a "raktár" akkor viszont akár hetekig nem is kell vásárolnom semmit. Még ha beállít a "kosztos", akkor sem. :-)

Volt egy szomszédasszonyom, aki kibumlizott hétvégente a Pest környéki kiskertjébe. Ott kikertészkedte magát, aztán ahogy termett ez meg az, cipelte be a városba.

Kicsi fagyója volt, három fiókos. Abba dolgozta fel a termést, pl, előre tisztítva, darabolva, félkészre párolva a zöldségféléket is.

Ha már dugig volt a kis fagyó, szólt a lányainak. Azok jöttek családostul. Ettek is, vittek is. Jöhetett az újabb termés!

Éppen a nyugdíj előtt maradt özvegy ez az asszony. A kiskertben, meg a konyhában kötötte le magát.

Nálam még fagyasztó láda is volt. Az a bizonyos hatalmas. Nem az enyém volt, hanem az akkori páromé. Ez természetesen ugrott, aminek nagyon örültem mert szerintem egy áramzabáló volt.

Szintén ugrott egy pici fagyasztó is, mostmár csak egy kis-közepest meg egy másik picit használok. De nekem ennyi kell.

Ha van kosztosom (nem kell rosszra gondolni, egy vidéki illető az, aki hol itt van, hol nincs) akkor nem bíbelődöm kis adag húst-hússal kajákkal, csinálok egy nagy badellával és a felét egyből lefagyasztom adagonként, mert ennek híján még most is a fél életem a konyhában tölthetném. :-)

A tk. zsömléimet is ott tartom, és mindig csak egyet-kettőt veszek elő, mert úgy friss és nem kell állandóan vásárolgatni.

Olyan dolgot, amit a boltban lehet kapni, én nem is igen tartok ott, azt tényleg fagyasztgassa a bolt. De ha vettem valamit és csak a felét használtam el, a maradékot azt viszont én fagyasztgatom tovább. Raktam be főtt kukoricát is, mert az később már iszonyú drága, én meg szeretném szinte állandóan... :-)

Na, nem is sorolom. Esetleg a kisebbet kiiktathatnám, néha legalábbis úgy tűnik. Aztán valahogy ez mindig felülbírálódik. :-)

Én pár éve kihúztam a fagyasztót. Nincs saját termésem, nincs fél disznót kedvezményesen áruló ismerősöm.

A kilós csomagokat meg csak hűtse a bolt.

A hűtő kis mélyhűtőjét használom. Ami kell, abban elfér.

Az tényleg nagyon jó, ha van elég nagy fagyasztó. Nekem még a felesleges gyümölcs egy részét is bele lehet tenni, aztán amikor az üzletben már nincs (vagy csak aranyárban), milyen jó is az. :-)

Még nem fejezted be, nem mondtad, hogy a krumplis lángos maradékból mit csinálsz... :-) Én eddig a sütőtökből csak sült tököt készítettem, de egy kisebb darabot azt egy-két nap alatt mindig meg is tudtam enni "desszertnek", no problem. Ez is egy kipróbálandó terület. Nagyon szeretem, de nem variáltam még... Te meg nagyon ügyes és kreatív vagy.

Én is spóroláson szocializálódtam, még most is szinte rosszul vagyok bármilyen pazarlástól, ellenben nagy gyönyörűségem lelem abban, ha takarékosan tudok működni. Én nem is tudom, ahogy korosodom, egyre smucigabb leszek... :-) Vagy ez talán csak racionalitás. :-)

Én Budapesten születtem, de nem szerettem. Pontosan az zavart, ami Téged. A tömeg és a közöny, meg a zaj és a tülekedés.

De az Alföldhöz nincs sok közöm, képi emlékem talán a Tolna megyei dombokhoz. Amit szeretek, ami 10-11 éves koromban belém égett, az a Bükk hegység.

Rokonom már sehol nincs, a két féltestvér húgom is kétfelé. Nincs vendégeskedés, nincs összejárás. már szokatlan is lenne.

Én is azóta vagyok ügyes, hogy van fagyasztó, és sokszor már eleve úgy főzök, hogy egyik fele megy is bele. Mint most a birka.

És ezért van az, hogy pl. ha veszek egy sütőtököt, akkor azt minimum 3 részre osztva, különböző módon készítem, és akkor azon a héten sütőtököt eszek sütőtökkel: pörköltnek, rántva, töltve, lekvárnak. Vagy egy kis fej kelkáposzta egyik fele frankfurti leves, a másik fele kirántva, hagymás törtkrumplival. A törtkrumpli maradékból készül a krumplis tészta, vagy éppen knédli, vagy krumplis lángos...

Szerencsére engem nem zavar, talán mert gyerek korunkban nem válogattunk, azt ettük, ami éppen volt. :))

Hozok kis Wikipédiás Partiumot. Sok nagy név az ott születettek köre:

[link]

A Partium az a terület, amely nem igazán Erdély, de ma Románia.

Így adódott, hogy a határ elfelezte a rokonságot. Voltak Nagymama testvérei Békés megyében, és Arad környéki falvakban.

Nagyapámék is, Nagymamáék is heten, nyolcan voltak testvérek, de mindkét család már a II. világháború előtt elszegényedett. (Nagymama 1904-ben született.)Sokszor úgy éltek, hogy felesbe vettek ki földet. Addig volt keserves, míg a vetésből ehető termény nem lett. utána már kicsit tudtak gyarapodni.

Éltek Bukarestben is egy rövidebb ideig, de inkább nyugati irányba költözgettek.

Nem is tudtam, hogy akkor én is urinő vagyok... :-) Mily jó is ezt hallani...:-))) Nekem időnként van "kosztosom" és akkor meg kell főznön a húst hússal c. ételeket, időnként meg nincs, pl. most, és akkor meg nem is kell annyi időt konyháznom. Meg végre már nem is akarok. Ennek a jegyében viszont már túl sok egyszerű dolgot ettem, most szeretnék valami érdekeset, na az lesz a dagadó.

Hát ne tudd meg, nekem is milyen nehéz volt átállni valami kisebb adag készítésre. Mindig maradt még abból is, aztán azt vagy el tudom sütni a fiamnak (itt lakik velem ő is egy házban, de külön háztartásban) vagy nem, és akkor én már talán kissé unom, de kidobni természetesen nem akarom. Általában megfagyasztom úgy készen. Ha nem érek rá főzni, nagyon jól jön. :-)

Mi 4-en voltunk testvérek, és úgy nőttünk fel, hogy kizárólag az édesapám kétkezi munkájának keresetéből éltünk. Édesanyám itthon varrogatott, már ahányan akkoriban varrattak, inkább csak a javítgatások, toldások, foltozások voltak. Sokszor ettük vacsorára a hajában sült-főtt krumplit vacsorára, de még arra is emlékszem (minden évben nevelgettünk egy malackát), és amikor már nem volt pénzünk hogy újabb adag kukoricát vegyünk neki, akkor vágtuk. A maradék kukoricát pedig édesanyám megfőzte egy kis cukros lében, egy vacsorát az is kiadott.

Férjem egyszem elkényeztetett gyerek volt, ott húst hússal ettek/ettünk. Igaz, hogy a 70-es, 80-as években már futotta rá. Így a flancosabb kajákat anyósomtól tanultam.

A hagyományos töltelék elnevezés alatt pedig egész pontosan azt értettem, hogy nem volt még megspékelve gombával, zöldborsóval, hasonlóval, amit írtam összetételt, az volt az alap. :))

Írtad, hogy a mai Partium területén született nagyid. Az hol van, merre???

Persze, ez így is van rendjén, ez a sokrétűség.

Én semmilyen hagyományt nem követek. Nagymama a mai Partium területén született, onnan vándoroltak mindig megélhetés, később jobb iskolák után. Sokféle tájon laktak, és bizony szegény időket is megéltek. Nem egyféle konyhát követett Nagymama, hanem innen ezt, onnan azt tanulta el. Tolna megyei svábok között éltek a háború után, onnan jött Nagymama Pestre, mikor özvegyen maradt, mert a két lánya ott maradt az egyetem után.

Én pedig felnőttként jöttem falura lakni, a töklecsót, tökpörköltet itt tanultam.

Egyébként a dagadót édesanyám is csak egyben megsütötte és felszeltük, mint bármi más pecsenyét.

Ezt az ilyen-olyan töltelékkel anyósomtól tanultam, és mivel apósom galambászott, azért ott tanultam a töltött galamb/csirke készítés titkait is.

Nem, én is csak magamra főzök. Ezért is vagyok már urinő, és így két naponta kell beállnom a konyhába, senki nem duzzog, hogy már megint csak maradék???

De sokszor törtem is az agyam, hogy az előző napról maradt kaját hogyan variáljam át, hogy új vacsi legyen belőle, és ne dobáljuk ki, mert a zuramnak nem kellett a maradék.

Így aztán abban is elég jó vagyok! :)))

Nálunk a sült hús (=töltött dagadó) + a zöldséges köles, mint pl. a párolt rizs, mellé savanyúság nagyon is beillik.

Persze Guruljka te + én több 100 km-re lakunk egymástól, hogy teljesen mások a hagyományok, ez szerintem természetes. Nálatok így, nálunk amúgy volt a hagyományos. Ma + már ismét csak variáljuk, hogyan is legyen, hogyan is lesz jó.

Nincs ebből gond, te is mondtál egy ötletet, én is egy másikat, majd meglehet, hogy a harmadik ötletből lesz az ebéd. :))

Persze, ez is jó, bár az úgy nekem már picit túl tömör. A máj+tojás kombóból meg most épp hiányzik a máj, de nem megyek már sehova, így is egy csomót kószáltam ma már. Csak itt a környéken ugyan, de gyalog a jó kis lúdtalpbetétes, saját méretre készült sztk gyógycipőmben, ami némileg nyomja a nagylábujjam végét... :-) Kellett vennem gyorsan egy Mofém fali mosogatócsapot, ezt mindenesetre betudom a fogyis eljárások közé.

Hópihe, én vagy egy kissé tartalmasabb levest eszem, vagy valami mást. Mind a kettőt csak a szüleimnél szoktam, ott udvariasan megeszek bármit amit elém tesznek, de roppant mini adagokat. :-) Sütit ott pl. sosem mert az úgyis én viszem, csak nem falom fel azt előlük... De azt egyébként már ők sem közvetlenül a főétkezés után eszik. Addigra már rendszerint el is jövök tőlük.

Te családra főzöl? Én most éppen nem. Csak magamra.

Ja, a töltött csirkében is ez volt?

Sose szerettem. Aztán Nagymama elunta, hogy hiába vacakol vele.

Reszelt hagymát dinszteltünk, az elkapart (ledarált) májat átforgattuk benne és mennyiségileg ha kellett még 1-2 apróra darabolt főtt tojást, fűszereket, apróra vágott petrezselymet, nyers tojással, zsemlemorzsával összegyúrtuk. Ez ment a galamb/csirke gyomrába, vagy éppen a combja bőre alá!!! töltelékként.

Nálunk ez volt a hagyományos.

Dagadót vagy stefánia módjára, egészben hagyott főtt tojással töltöttünk, vagy egy szál bőrétől megfosztott füstölt kolbászt dugtunk bele. Jó volt az úgy is! :)))

Dagadóba máj és tojás? Nem jutott volna eszembe ilyen tömény húsevős megoldás. :D És ez a hagyományos? Meglehet, de nem emlékszem ilyenre gyerekkoromból. Nagymama (aki sokáig vezette a háztartást nálunk, és emiatt emlegetem mindig) sem szokott hozzá, gondolom, a húst hússal elvhez.

Én savanyúságot sem szoktam enni, de nyilván azért nem kívánom, mert egy könnyed gabona-zöldség-hús kombináció mellé nem kell.