Nyerni hagyni, vagy nem hagyni? (beszélgetős fórum)

Arany középút...

Eleinte egész biztosan nem árt, ha kicsit "csalunk" a pici gyerek javára. Játék ez, nem véresen komoly dolog. Hadd élvezze a játékot, hadd örüljön, hogy nyert.

Viszont ez nem mehet a végtelenségig. Vigyázni kell, mert a pici gyerek előbb-utóbb oviba kerül, és keservesen fog csalódni, ha családi körben nem tanult meg veszíteni. Az a gyerek, akit mindig hagynak győzni, majd az oviban lesz kénytelen szembesülni azzal, hogy bizony nem mindig ő nyer. Nagy valószínűséggel nem tudja majd feldolgozni a kudarcot, és elképzelhető, hogy a kudarc érzése agresszióba csap át.

Úgyhogy csak óvatosan! Fokozatosan arra kell törekedni, hogy megszokja, hogy nem nyerhet folyton.

Van egy ismerősöm. Már 5 éves a kislánya. Nem tud veszíteni. Tudatosan csal azért, hogy győzzön. Ha rászólnak, akkor letagadja, hogy csalt.

Ilyenkor már sokkal nehezebb rávezetni arra, hogy a szabályokat be kell tartani, nem lehet mindig győzni.

Nagyon jó játék, bár több személyes a For Sale (EladLak), most jelent meg magyarul. Bár angolul van, szintén nagyon szuper a Brave Rats (ha valaki szeret készíteni, nem tart sokáig megcsinálni magyarul). Nagyon jó kétszemélyes Gigamic játékok vannak, abban is nagyon ügyesek már ennyi idősen.

Aranyos még a Drachenwurf, ill. ha ügyes játékor akkor érdemes megpróbálni a Bohnanzát, bár azt nagyobbaknak ajánlják, szerintem nem játszani nehéz, hanem a szabályban van egy kis különlegesség, amiatt írják idősebbeknek.

Én meg már 4 X felett, de még szeretek vele játszani:)

A mostani társasokat nem ismerem, épp elég van itthon, az én gyerekem is már felsős.

Tudom ajánlani a Minimaxtól a Védjük meg a Földet című társasjátékot, ez is kedvenc, hasznos kis társas.

[link]

Én most próbálom bevezetni a komolyabb társasjátékok világába, csak az a baj, hogy nem nagyon van minőségi társas a 7-12 éves korosztálynak.

A Monopolyt nem szeretem, vettem egy felújított gazdálkodj okosan-t, az is katasztrófa. Junior Catan sem nagy dobás. A felnőtt stratégia meg még nem nekik való, inkább elveszi a kedvét, pedig úgy igyekszik. Pl az egyik kedvencem a Ticket to ride Europe hiába írják, hogy 8 éves kortól, szerintem inkább 10 év az a 8. Van hogy felnőtteknek sincs türelmük hozzá, de ez igaz a többi "komolyabb" játékra is.

Mondjuk scrabble-ben már egész ügyes, pedig a felnőtt verziót játsszuk.

A memóriában néha-néha félrenézek ezt-azt, szerintem ezzel nem kényeztettem el. Picit hagyom nyerni, ha megverem akkor is csak picit.

Viszont vannak játékok, pl ki nevet a végén ahol erős a szerencsefaktor, hát én ott mindig kikapok pedig nagyon igyekszek :) De ha látja hogy nem zúz agyon a vereség akkor ő is megtanulja kezelni.

Régen a fogócskában is hagytam magam megfogni/egérutat adtam, ahogy a bújócskában is felületesen keres az ember.

Szerintem ez így normális.

S ha már felvetült a másik kérdés is, akkor tanítsuk meg a gyermekünket veszíteni:

[link]

Itt szó van arról is, hogy ne csalással érjük el, hogy ő nyerjen. Szerintem ez egy nagyon jó összefoglalója a kérdésnek. Részben ellent mond az én véleményemnek (ami az önbizalmat érinti), de attól még hasznosnak találom.

Én ezt a nézetet vallom:

[link]

Tényleg nem lehet elég korán kezdeni a gyermek önbizalmának letörését, javaslom, hogy már a pocakban levő korban kezdje el az anyuka mondogatni, hogy "ha nem leszel mindenben az első, akkor senki vagy."

Minden gyermek önmagában győztes, pusztán azért, mert megszületik. Inkább legyen picivel magabiztosabb, mint amennyire tehetséges, minthogy hozzá se merjen kezdeni semmihez, mert már letörtük a hajlamát. Akármilyen területen kezd is, csak egy-egy első hely lesz, a második már vesztes?

A fészekaljból a legkisebb unokámat néha elhozzák a gyrekeim egy napra. Nos elő a különböző társasjátékokat, és.. -papa! gyere játszani!

nos kérem szépen öregkoromra meg kellett tanulnom állandóan egy pontot dobni a kockával.

De nagyon megérte..látni azt az örömet, ha nyer..boldogan csacsogja a szüleinek, hogy bizony nyert. Otthon nem így van, valamiért mindig apa nyer...

Szereztem neki egy boldog napot, máskor is örömmel hozza a játékát.

Ráér az élet nagy pofonjaiba belefutni. Az iskola már a kanyarban. Na ott nagyon gyorsan érik meglepetések.

Az a legjobb, a nem csak hagyod nyerni, hanem úgy hagyod, hogy meg kelljen küzdenie attól még a győzelemért. Vannak olyan játékok, ahol lehet előnyt adni. Ekkor tudhatja, hogy nagyobbként te jobban tudsz játszani, s hogy legyen esélye előnyt kap. Ilyenkor nagyon jó győzni, s lehet hajtani arra, hogy kissebb előny is elég legyen.

Ill. vannak játékok a memóriajátékon kívűl is, ahol a kicsik kis betanulás után szinte ugyanolyan jók, mint a felnőttek. Érdemes ilyeneket is játszani :)

nem hagynám nyerni..a kudarcélményeket fel kell tudni dolgozni és akármilyen kicsi,nem lehet elég korán kezdeni az erre "felkészítést"

tanulja csak meg hogy nem lehet mindig az,ami neki kellemes és nem sikerülhet mindig minden.Hangsúlyozom,hogy szeretem a gyerekeket,tehát ezzel nem szadizni akarom+foglalkoztam gyerekekkel.

Memóriajátékokban mindig ő nyert :/

Van az a kártyajáték, nem tudom mi a neve, amikor lefelé van fordítva az összes lap, és random kell a párokat megtalálni. Hát valami bámulatos, seperc alatt felszedte és csak nevetett. Csalás nélkül, ezt a játékot próbáljátok meg:)

Szerintem hagyni kell nyerni, de nem mindig. Ha mindig nyer, akkor hozzászokik, nem fogja értékelni, és a vereséget is meg kell tanulnia.

De ha nem hagyjuk nyerni, akkor a kudarc elveheti a kedvét.

Attól függ, hogy mennyi idős a gyermek.

Amíg óvodáskorú érdemes nyerni hagyni, de mindig jó elmondani, hogy a szórakozásért játszunk, utána már élvezni fogja ha meg kell küzdeni a győzelemért. Persze ez gyermekfüggő is.

A 4,5 évesem ma bevárt a "futó versenyünkön" , hogy egyszerre legyünk győztesek. :)

Arra még érdemes odafigyelni, hogy első és második győztes legyen, ne győztes-vesztes. Sajnos ezt szülőként, pedagógusként hajlamosak vagyunk mellékesnek tartani, pedig ha mindig azt várjuk el a gyermekünktől, hogy első legyen kiöljük a játék, a sport, a tanulás örömét s végül a gyermek lelkét.