Van itt olyan, aki nem szoptatta a babáját? (beszélgetős fórum)

Van elég baj, csak abból kéne gondot csinálni, ami tényleg az.

Nagyon fontos és jó a szoptatás, de az életnek, és az egészségnek is csak egy szelete.

Akinek meg van ideje a másikat szapulni, az menjen el dógozni...

Én soha nem szoptattam!!!

Nem is tervezem.

Na jó, cumisüvegből... :)

Nálam is ez volt, mint nálad a nagylánynál. Csak a munka miatt. Egyszerűen nem volt elég idő, alkalom, akadt viszont ebből kifolyólag stressz bőven, ami a gyereknek sem volt jó. A tápszert meg csak összekutyultam, be a cumisüvegbe, nem volt nyammogás, küzdelem a mellen, simán kihörpintette ripsz-ropsz és nem is volt a gyerek rám utalva.

Nekem hatalmas könnyebbség volt. Nem lett beteges, meg semmi hátrányát nem látom. Aztán persze még simán kiderülhet, hogy caranya vagyok, de nem hiszem hogy amiatt hogy feladtam a szoptatást.

Pl. azért, amit már leírtak mások. Sok helyen nem természetes, hogy éveket otthon ülünk a gyerekkel. Bizony már 1-2 hetes korában a gyereknek is van dolga az anyukának, esetleg sok, és más eteti meg. Egy darabig megy ez a lefejés dolog esetleg, de az is idő, megesik, hogy helyette mást kell csinálni.

Én mérnök-egyetemistaként szültem a nagylányomat, sokat voltam távol tőle, etette más, de sohase csinálnám másként, semmi értelme sem lett volna feladni a szakmámat, már csak azért se, mert később ez nagyon sok előnyt jelentett. Nem csak nekem, hanem a gyereknek is.

Mondom ezt úgy, hogy a 3. és a 4. gyerekemet külön-külön több mint két évig szoptattam. Akkor egy olyan életszakasz volt, akkor az volt a jó, akkor az ment.

Vagy csak éppen azért nem, mert neki ahhoz egy undorító képzet társul. Ezek nem mindig szabályozható dolgok.

Mindenki azt csinál, amit akar egyébként.

Második gyermekem kicsit koraszülött volt. 2 hetes volt, amikor a nővére 2 évesen bekerült a kórházba tüdőgyulladással, egy hétre rá én is a kicsivel. Szoptattam, de nem nőtt a súlya, ahogy kellett volna, szerintem nem is tudta rendesen szívni. A kórházban tök kiborulva még kínlódtam, fejtem, próbálkoztam, de nem ment, 5-10-ek jöttek le. Aztán a teljes kiborulás határán egy kedves nagyfenekű laza nővérke helyretette az agyamat, hogy most rohadtul nem ez a legfontosabb, kapta a kisfiam a tápszert, én nem bolondultam meg, neki elkezdett nőni a súlya, oszt jónapot.

Isteni érzés volt elengedni ezt a dolgot. Nem látok semmi ebből származó különbséget a többi szoptatott gyerekemhez képest. Sőt, ez a nem szoptatott fiúcska tök jó immunrendszerű, nagyon ritkán beteg, már 10 éves.

Én nem hiszem, hogy fogok szoptatni. A kisfiam 21 hónapos lesz, vele nem volt tejem, alkalmanként 10 mili ami lassan jött és 2 hetesen már el se fogadta. Sokat is fejtem, szaporítani próbáltam mindenfélével de ezután értelmét vesztette, hogy a baba nem került mellre, mert ordított szopi helyett. Ő is és a férjem is laktózérzékeny, laktóz akkor is van az anyatejben, ha nem fogyasztok. Kicsit kedvelvevő ez is. Befelé forduló mellbimbóm van így eleve csak bimbóvédővel lehet ami macera is szerintem.

Én úgy vagyok vele, hogy első 2-3 nap a kórházban szoptatok akár non-stop, úgy állok hozzá, hogy max tápszeres lesz ő is ha nem indul be (kicsit bízok benne, hogy a stressz is egy ok volt arra, hogy nem volt tejem.) Szóval ha nem lesz akkor nem fogok nonstop fejni meg szoptatni, nem lustaságból, de a "nagy"fiamnak is szüksége van rám! Lesz akkor tápszeres ő is. Nem a világ vége.

Az én dokinénimnek a 6-7-8 hónap az etalon, amennyiben lehetséges addig, de tovább nem, mert akkor már a gyerekek ehetnek is, illetve az az a kor, amikor emlékezni fognak és nehezebb leszoktatni.

Nem akarok rosszindulatú lenni, de én sem értem, hogy mi szükség van 2-3 évig szoptatni, tápanyag és immunrendszer szempontjából már semmi értelme. Az immunrendszerük a babáknak már 2-4 hét szoptatás alatt is kap akkora löketet, ami elég.

Ezospiri:DDD

Én szerettem szoptatni, amikor olyan pöttömök voltak. Más kérdés, hogy mennyiségre nem volt tejcsarnok, kelletta kiegészítés de ahhoz képest több hónapig kitartóan volt tejem és nem hisztiztek, szóval kevéske volt, de az sokáig. Bár nem fűzök hozzá misztikumot, eleve ùgy álltam hozzá, hogy anyámnak nem volt, nekem sem lesz, aztán véletlenül mégis lett. És azon se izéltem, hogy melyik gyerekem mennyit nőtt vagy mennyit nem nôtt. Nem hasonlítgattam és egyedül a dokinénire hallgattam ebben.

Ezt olyan butaságnak tartom, amikor a szoptatásra fogják a mell megereszkedését. Amikor koleszban volram, rengeteg lánynak nagyon csúnyán meg voltak már ereszkedve a mellei 16-17 évesen is,pedig se gyerek, se szoptatás, csak egyszerűen nem hordtak soha melltartót, esetleg tesiórán is úgy futottak és ha korán nőtt meg nekik,pl ,12-13 éves korban, akkor nem kell hozzá szoptatni, hogy lógjanak.

Mellesleg aki meg törődik ezzel és megfelelő melltartót visel, a szoptatás nem fogja elrontani a melleit. Plusz ez nemcsak a gyereknek hasznos, hiszen a mai napig a mellrák elleni védelem legfontosabb része a szoptatás.

Engem nem szoptattak, és egészséges vagyok. Próbálta anyám, nem sikerült, ennyi. Nem hiszem, hogy a mai szuper tápszerek mellett probléma,ha valaki nem szoptat (még az én időmben sem volt az, a korabeli tápszerekkel). Csak hagyjuk már ezt a lógóscsöcs dumát mert nem igaz. Akinek lóg, előtte is lóg. Aki parázik, az meg nem tudhatja, hogy mi lett volna, HA, mert sose próbálta.

Az a 8 hónap nem kevés, nagyon kitartó vagy :)

A 2-3 éves gyerekek szoptatására inkább nem írok :)

Hat, en a lanyomat 8 honapig szoptattam ugy, hogy utaltam minden percet :) A gyomrom fordult fel az erzestol, ahogy a cicit csocsalta. Persze mindent a gyerek erdekeben... Aztan lassan, fokozatosan attertunk a tapszerre, mert el kellett kezdeni dolgozni. Megvaltas volt :)

A fiam meg koraszulott volt, gyenge a szopashoz, neki eleinte meg fejtem kiegesziteskepp, aztan a 3. honapra elapadt teljesen. Nem bantam akkor sem.

Neha elkepedve olvasom, hogy egyesek 2-3 eves gyerekeket szoptatnak... na, szerintem az a nem normalis. De hat midenki csinal, amit akar. Csak nekem ne kelljen.

Én pont ilyen vagyok!Milyen érzelmek?Az h undorottam az asszimezrikusan fejlődött több műtéttel elrontott mellemtől és a hideg is kirazott h a gyerekem szájába tegyem.

Szerintem emiatt se indult meg a tej..

Sziasztok!

Én mindössze két hétig kínlódtam a szoptatással, aztán feladtam. A kórházban még kb. folyt a tejem, aztán hiába facsartam, nem ment. Sem a technikája, sem mennyiségileg. Érzelmileg is valahogy idegennek éreztem a dolgot. Mondjuk én császárral szültem, és a gyerkőcöm is nehezen szoktam meg. Szerintem ennek is köze lehetett hozz. Istenem, ha emiatt megkövez valaki, tegye. Én éltem át, én tudom, mennyit küzdöttem, konkrétan nem is csináltam mást csak fejtem, hiába. Szóval így történt, hogy tápszert kapott a kislányom. Ferdén nézett rám a gyerekorvos és furcsállta is a védőnő, de legalább a gyerek nem éhezett mint addig...

Van ismerősöm, aki a mellét féltve nem szoptatta egyik gyerekét sem. Fiatalon lett anyuka mindkétszer, neki ez volt a fontos. (Nem lett mintaanya, sőt, kifejezetten pocsék anya. Nyilván nem azért pocsék anya, mert nem szoptatott, hanem azért, mert nem nagyon akarta a gyerekeket és állandóan mehetnékje volt)

Hallottam olyanról, aki irtózott a szoptatástól, el sem tudta képzelni hogy egy baba vele ilyesmit csináljon. Ez elég ritka, de van ilyen is.

És sokan vannak, akik egyszerűen azért nem szoptatnak, mert azt csak ők tudják megtenni, míg a tápszert bárki oda tudja adni a ygereknek. Ilyen ismerősöm is van. Agilis, vállalkozást vezető nő, aki nem akart/tudott volna kiesni 1-2 hetet sem a munkából. Pörög, intéz, szalad, a gyereket vagy lerakja valakinél, vagy magára köti. És nem csinál ebből ügyet. Neki ez a tarmészetes. Viszont így a gyereke sokkal kevesebb időt tölt vele igazi közelségben. De biztos ennek is van előnye. Számára legalábbis.

Érdekes dolgok ezek...Ki így, ki úgy éli meg. Nem járunk a másik cipőjében.

A tápszerrel sem veszélyezteti a gyerek életét. Hát mindenki tegyen úgy, ahogy neki kényelmes.

Nem hajlandó?

És miért nem hajlandó?

Erre kíváncsi lennék.

Van ilyen is.

Sokaknál lelki oka van.

De van aki azért nem mert nem akarja hogy megereszkedjen a melle.

Nekem egy régi kolleganőm nem akarta szoptatni a fiát, ő inkább a cigit választotta.

De legalább nem mérgezte a gyerekét.

Szerintem olyanokat keres az indító, aki nem akart szoptatni, meg se próbálta.

Nekem ezzel sincs gondom, de itt esélyes a virtuális kövezés.

AZt hiszem, itt most nem arról van szó, hogy valaki nem tud szoptatni. Hanem arról, ha eleve nem is akar.

Biztos van ilyen.