Elmúlik... Egyszer elmúlik! (beszélgetős fórum)
Nem akarok senkivel vitatkozni és nem is fogok!
Mindenki úgy gondolja a dolgokat ahogy akarja és mindenki máshogy fogja fel, ezzel nincs is semmi gond, nem vagyunk egyformák.
Én akkor is hiszem, hogy minden okkal történik, még ha erre az okra később is jövünk rá.
Így sokkal könnyebb elfogadni a dolgokat. Szerintem.
De mondom, nem vagyunk egyformák.
Igazad van én nem veszítettem el a gyermekemet, nem is szeretném! Bőven elég volt az, amit eddig éltem át, de így könnyebben eltudom fogadni, hogy azt gondolom van valami oka mindennek!
Szerintem aki azt mondja, hogy minden okkal történik, az sosem vesztette el a gyermekét, sosem nézte végig a szenvedését, haláltusáját. Milyen érdekes lett volna a gyereket is azzal nyugtatni, hogy minden okkal történik, nemde?
Szóval értem én, hogy valamivel meg kell nyugtatnia magát az élőknek, de a halál oka az, hogy aki megszületik, az előbb-utóbb mindenféle képpen meghal. Csak ezt a szeretteknek nehéz (sokszor lehetetlen) elfogadni, ha egy fiatal életről van szó.
Vagy mit értesz pontosan az alatt, hogy okkal?
Egy nagy like! Vigyáznak rátok fentről :)
Én azon szoktam gondolkozni, van-e jó döntés vagy rossz döntés. Most nem arra gondolok, hogy kövessen-e el az ember bűncselekményt, vagy elszívja-e az első szál cigit, az egyértelműen rossz hatással van a saját és mások éltére is, hanem egyébként, mondjuk munkahely váltás, lakóhelyváltás. Nincs rossz döntés, csak döntés van. Valami miatt más mellett tettük le a voksot, mint eredetileg gondoltuk, ha az sem jön be, majd jöhet a következő döntés. Mindenből csak tanulunk.
Én igyekszem ösztönösen dönteni, nem jó sokat gondolkozni semmit, arra hallgatok, ami belülről jön és nem agyalom túl. És a döntéseim eddig mindig csak előbbre vittek.
Remélem, a 2017-es év valami fantasztikus lesz :)
Azt hiszem én is, hogy minden okkal történik. Nagyapám temetkezési vállalkozó volt és én gyerekként gyakran töltöttem gyerekkoporsóban a délutáni pihenőmet (mint érdekesség) :), szóval nagyon sokat tanultam nagyapámtól. Egyszer átjött a szomszéd férfi aki láncdohányos volt, nagyapám mondta neki, hogy le kellene azt a cigit most már végleg tenni. Erre mondta a szomszéd, hogy nem fogja, erre meg nagyapám, hogy de...lefogja tenni...nah következő évben fél tüdő kint volt, aztán fél év múlva pedig volt bevétel nagyapámnál, rendes koporsós temetést rendelt a családja. Mondta is, hogy na unokám ugye, hogy leszokott a cigiről az öreg....
Az ember relatív módon, rövidtávon és szubjektíven hoz döntést, még akkor is ha erről másképpen gondolkodik. Felteszi a kérdést, hogy jó lesz így és ha jó akkor csinálja, de több lépéssel előre gondolni, vizionálni eshetőségeket roppant bonyolult. Egy tapasztalt, jó emberismerő, tanult ember több jó döntést tud hozni, mint rosszat általánosságban, mint a nagy többség. Én abban hiszek, ahol rossz dolog történik ott fog jó is és fordítva is igaz, mert minden az egyensúlyra törekszik. Kicsit kalandoztak a gondolataim, talán mert öregszem...:)
Köszönöm neked a jókívánságokat! :)
Igen, de túléltem, és ez a lényeg!
A másik gondolatom a leírtak mellett, amit nem szeretném ha bárki félre értene, de véleményem szerint, minden okkal történik!
Nagyon hamar elveszítetted a szüleidet. Szörnyű.
Én is kívánok neked minden jót és, hogy a 2017-es éved sokkal szebb és örömtelibb legyen.
Nem vontam egy kalap alá, egy halálesetet és egy anyagi problémát, csupán azt mondtam, hogy minden elmúlhat egyszer.
A gyász okozta fájdalom, hát nem tudom. (31 éves vagyok és már 18-16 éve meghaltak a szüleim)
Lehet velem van a probléma, vagy csak valahol mélyen elzártam magamban, de erről is azt gondolom, hogy nem érdemes rajta túl sokáig agyalni, úgysem tudsz vele mit csinálni.
Ez az élethez tartozik.
Egy kicsit közhelyes, és nem nyújt vigaszt azoknak, akiknek valamilyen lelki megrázkódtatáson kell keresztül menniük. Értem én, hogy mindenkinek a maga keresztje a legnehezebb, és esetleg hajlamos a mások problémáit degradálni, és azon csodálkozni, hogy mit sír/panaszkodik a másik, mikor mindene megvan, és különben is bár pusztán csak annyi gondja lenne csak mint a másiknak, de én nem ilyen vagyok.
A gyász okozta fájdalom az kérlek nem múlik el, csak csökken, tompul. De mindig ott marad. A mai napig az egész testemben érzem, pedig már 27, 18, 9 és 5 éve annak, hogy utoljára meghalt valaki a családomban. Ne is legyen több haláleset még nagyon sokáig.
A saját diagnózisommal kapcsolatban sem fog soha elmúlni, az, amit a mai napig érzek. Ha túl leszek ezen az egészen, akkor is tudom, hogy minden egyes nap eszembe fog jutni az, amin eddig keresztül mentem, és amin még az elkövetkezendő fél évben keresztül fogok menni.
Ha egy kicsit kivetítjük mondjuk az én esetemet a szüleimre, akkor azt mondom, hogy náluk sem fog soha elmúlni, max. csökkeni és tompulni az amit most éreznek, mert egy szülő sem vágyik ilyen diagnózisra a saját gyerekével kapcsolatban.
Anyagi probléma, balszerencse sorozat más kérdés, az véget érhet persze. De nem említeném az ilyen jellegű életbeli nehézségeket egy gyászeset feldolgozásával. Közel sem egy kalap alá tartozik a kettő. Másként éljük meg, hogy nincs miből kifizetni a gázt, vagy hó végén csak kenyérre és parizerre futja és másként éljük meg egy családtagunk betegségét, halálát.
Mindegy, nem szaporítom tovább a szót, mindenki úgy gondolja, ahogy akarja, én így gondolom. És vitatkozni sem áll szándékomban senkivel sem ezzel kapcsolatban.
Először is Nagyon Boldog Új Évet kívánok mindenkinek!
Azért írom e sorokat, mert mostanában nagyon sok fórumot olvasok, hogy elmúlik -e egyszer valami.
Pl. a "fájdalom" egy párkapcsolat végénél, halálesetnél. Vagy véget ér e, valaha a balszerencse sorozat, rossz korszak az életbe, anyagi probléma és társaik!
Üzenem mindenkinek aki ezeket a kérdéseket teszi fel magának vagy itt fórumokon, vagy rágódik valamin, hogy ne tegye mert IGEN, egyszer minden Elmúlik.
"Egyszer egy indiai hercegnő
édesapjától kapott gyűrűvel felkeresett egy hindu bölcset.
Azt kérte tőle, hogy véssen a gyűrűbe olyan bölcsességet,
mely szomorú napokon vigasztalja, a nehéz helyzetekben bátorítja,
a boldog időszakokban pedig óvatosságra inti.
A bölcs pár nap múlva visszaadta a gyűrűt.
Csupán egyetlen szót vésett bele: ELMÚLIK ..."