Hogyan lehet egy elsős kisgyerek koncentrációs képességét fejleszteni? (tudásbázis kérdés)

A lakásunkat 4 általános veszi körül.

1 református, 2 roma, 3 római 4, művészeti.

Mi a 4-be járunk! A 2-be nem igen járnak magyar gyerekek, na ott 15-20 fős osztály van. A többibe legalább 3 első osztályt indítottak 30-35 fővel.

Hova íratnátok át a gyereket a helyembe? Tesó is ebbe a suliba jár, most 7 osztályos 30-an vannak.

Amint írtam vidéken elképzelhetőnek tartom, de ott is csak az arányok miatt.

A fővárosban nincs. A lányomék úgy tudtak 17 fővel indulni, hogy két elsőt akartak indítani, de nem jelentkeztek gyerekek, mert nem túl jóhírű a suli, mert magas a romák aránya. Akkor csodák csodájára még elindult a két tervezett osztály ennyi fővel, de következő évben már nem. Viszont a környék jobb iskoláiban emiatt, hogy ide nem akart senki jönni, 36-37-es létszámok is vannak.

A mi körzetes sulinkban (azóta költöztünk), ami jó hírű művészeti - matekos suli, alap a 32-33-as létszám. De a környéken még a spec logopédiai osztályok sem 10 fővel mennek sajna.

Már írtam, hogy a nagyfiamék sulija azért fizetős, - egyébként normál tanterv iskola - mert 10-12 fős osztályok vannak, és az egy főre eső állami támogatás (ami 30 főre van számolva), és a 12 fő támogatása közti különbözetet fizeted meg. Tehát csak úgy ingyen nincsenek kisebb osztályok.

Persze vidéken, ha nincs több gyerek, hát nincs több, de az országos minimum mindenütt él sajna, ha jól tudom 15 fő, ami alá normál osztály nem mehet...

Sajnos a mai kvóták miatt nem gazdaságos a kevesebb. Csak olyan helyeken lehetséges, ahol valami miatt hirtelen kevesebb a gyerek, és még nem volt mód megszüntetni az osztályt..

Szomorú.

Az én időmben volt még a "korrekciós osztály", a normál sulin belül, ahol 6-8 gyerek volt. Ez két évig működött, utána elosztották a gyerekeket a többi osztályban. Ennek az volt a poénja nyilván, hogy többet tudtak velük foglalkozni. Kérdeztem a nagyfiamnál 2014-ben, hogy ilyen nincs-e már. Akkor mondták, hogy pont 2013-ban szűnt meg az iskoláknak az a lehetősége, hogy ilyet indítsanak...

Ekkor a szülőnek se kellett úgy érezni, hogy speciálisba jár a gyereke, de a kicsit több figyelmet is megkapták a lassúbb gyerekek... Nekem két osztálytársam jött anno ebből az osztályból. Ma az egyik irodalom-könyvtár szakos bölcsész, a másik informatikus.

Eszembe se jutott, hogy neki arra lenne szüksége.

Az enyémnek se lenne szüksége, mégis odaviszem. Pont azért, hogy azokat a dolgokat elkerüljem, amiket Te írsz.

Nem gondolom, hogy mindenkinek ez lenne az útja, csak felvillantom ezt is.

Egyébként nyilván nem ez a normális, de amíg ez van a normál sulikban, ami most, addig a normálisak nem tudnak normálisan reagálni, valamit tenni kell pluszban sajna a gyerekeinkért.

Egyébként nyugi, be fog érni, de ha kell, tényleg váltsatok osztályt, ne hagyd szenvedni, annyira sajnálok minden ilyen kis gyereket.

Különféle problémákra különféle intézmények léteznek.

Mi ezért nem vagyunk a zuglói Benedekben. Ott súlyosabb problémával vannak a gyerekek. Nem ömlesztve, hanem problémák szerint. Amikor autistaként kerestünk helyet a fiamnak,bár ott van autista osztály, megmondták, hogy ő túl jó állapotú ahhoz, hogy oda menjen.

Ezért kerestünk másikat, ahol hozzá hasonló gyerekek vannak.

És ez is speciális suli, mégis mennek innét tovább normál, sőt jó nevű gimnáziumokba is.

A speciális annyit jelent, hogy a normál igényeken túl egyéb szempontokat is figyelembe vesznek.

A kicsik pedig a nagyothallókhoz járnak. Attól, hogy valaki nagyothalló, attól még az agya pont olyan jól tudhat működni, csak gyökeresen más módszer kell ahhoz, hogy az információ eljusson a rendeltetési helyére, és több türelem. Ezzel együtt nyilván nehezebb kis életük van ezeknek a gyerekeknek, tehát előbb elfogadják, ha valaki kiborul, vagy szociálisan fejletlenebb. Ezzel együtt 19-20 éves korukra szakmát szereznek, és sokan tovább is tanulnak egyetemen, főiskolán. Ez az intézmény 2,5-érettségiig foglalkozik a gyerekekkel, és van bentlakós részlege is.

Ebben az intézményben csináltak egy magatartásproblémás kis csoportot, ahova a fiaim járnak. Itt is vannak persze hülyeségek, mint minden intézményben, de összességében nagyon jó hely.

Tehát attól, hogy egy intézmény speciális, még egyáltalán nem biztos, hogy ott a súlyos fogyatékosok vannak, ez teljesen hülyeség, már ne haragudj. Igen, vanna olyanok is, mert őket is vinni kell valahova.

Nem volt egyszerű rátalálni erre az intézményre, mint ahogy aztán a Laborc sulira sem, de azért aki akar, megnéz egy pár helyet, tanácsot kér és meghallgat, az meg fogja találni a helyét. Igen, sokszor áldozatok árán, mert oda kell a közelbe költözni, vagy vállalni a napi autózást, de az állapottól függően a leghatékonyabban eltöltött nap mindent megér.

Persze vidékről azért ez sokszor tényleg nagyon gáz... Sokan költöznek fel emiatt.

És igen, lehet erőlködni a normál intézményekben, merthogy "az én gyerekemnek nincs baja". Most került egy kisfiú épp a kicsik csoportjába. 6 éves korára már öngyilkossági kísérleten is túl van. Jól szituált, magasan képzett, értelmes szülei vannak, és bizony nehéz elfogadniuk, hogy a gyerekek (ikrek) nem "hagyományos" gyerekek. Eddig ezért normál oviról normál ovira jártak. Igen, okosak a fiúk, meg aranyosak is, de mint ADHD-s-ok kell nekik a speciális ellátás, a szakmailag értőbb környezet, mert máskülönben csak azt fogja a gyerek hallani egész nap, hogy "rossz vagy, hülye vagy". Mivel szegény olyan, amilyen, nem tud más lenni, kibújni a bőréből, ezért tekerte a nyakára a kötelet a kissrác...

Komoly dolgok ezek bizony, de ezek a gyerekek viszont lehetnek komoly szakemberek, informatikusok, mérnökök felnőtt korukra, ha sikerül őket felkészíteni az életre. Ez nem mese, ők tényleg lehetnek, és jó részük lesz is. Pont azért kell most a speciális ellátás.

No ezért baj, hogy a "speciálisról" mindenkinek valami olyan jut eszébe, mint neked, és nem egyszerűen az, hogy mindenkivel a problémája, igényei szerint normálisan foglalkozunk.

No most akkor mondom, hogy nem csak "olyan" speciális van.. :-)

"Normál suli"... És "speciális suli"...

Azzal együtt, hogy azt hiszem, értem a szempontjaidat, hozzá kell hogy tegyem: abban a környezetben, ahol élek, azt, amit Te "speciális sulinak" nevezel, (nem hivatalos nevén) mindenki csak "defektes iskolának" nevezi. És az osztályonkénti taglétszám ott magasan az általad emlegetett 10 fölött van. Az az iskola - gyakorlatilag - a HHH-gyerekek iskolája. Főleg szakpedagógusok tanítanak ott, azaz olyan tanárok, akiknek defektológiai végzettségük vagy szakosításuk van, de hogy milyen eredménnyel, arról itt inkább nem írnék többet.

Nos, értem.

Kb. azt értettem az alatt, hogy attól, hogy a teszt azt mondja, attól még nem biztos, hogy iskolaérett, hogy EZT nem fogja bírni. Mert sajna ez van, amit írsz, a legtöbb helyen. Ezt csak Jótanuló Julcsika, és Szuper Szilvike tudja mosolyogva csinálni, 33/5 lány. De nyugi, nekik 35 éves korukra lesz tuti gyomorfekélyük.

Hogy mit lehetne tenni?

1. Komolyan beszélni az igazgatóval. Egyrészt a pénteki helyettesítésekről, másrészt a "buta vagy"-ról. Nem felháborodva, nem kioktatóan, pusztán tényszerűen. Ez utóbbiról azt mondják a pszi-vel kezdődő foglalkozásúak, hogy akár az "okos vagy", akár a "buta vagy" helyett - ha már mondjuk - azt mondjuk, hogy "ezt most jól csináltad", vagy "ezt most helytelenül csináltad". A dicséretnél azért fontos ez, mert azt se szabad elültetni a gyerekben, hogy ő aztán akármit csinál, ő mindig okos. Mert aztán meg jön a p.fára esés, hogy neki mindig azt mondták, hogy okos, és mégse vették fel, mégse 800.000 a kezdő fizuja. Ellenben, ha a reális jó teljesítményt elismerik, akkor helyére kerülnek a dolgok. Persze nyilván mindenkinél saját magához mérten. Ugyanez pandantban a másik végletnél.

A péntekekről meg annyit, hogy aki ebbe belement - még ha jó indíttatásból is, mert fejlődni akar - annak nem volt gyereke, vagy rossz a memóriája, és nem emlékszik, hogy milyen rossz volt kicsinek - még nagyobbnak is - ha más jött be órára. Ezt elsőben nem lehet megengedni.

2. Ha nagyon nem változnak a dolgok, lehet akár váltásban is gondolkozni. Akár "lefelé" is. Ha van a környéken olyan suli, ami nem olyan szuper, de azért nem végletes getto, és ott van aranyos tanítónéni, az lehet jó. Nekünk anno egy ideig az volt a megoldás.

A 3 fiamat egyébként pont ez a mentalitás miatt nem engedem normál suli közelébe. Elég ezt Jótanuló Julcsikámmal végigcsinálni.

Normál suliban hiába akarja egyébként a tanítónéni, hogy ne legyen hazahozott tanulnivaló, nem fogja tudni kivitelezni. Egyébként tényleg aranyat ér. A nagyfiaméknál így van, és nem tudnak kevesebbet, mint az estig tanulók..

És igen, Te vedd az egészet lazábbra, ha más nincs, ha kettessel megy végig a gyerek, hát annyival, de igenis menjetek kirándulni, programokra, vagy csak otthon süssetek palacsintát... Nagy erő kell ma ahhoz, hogy hosszú távra merjünk gondolkodni, és ne szálljunk be az elénk tett mókuskerékbe.

A középső fiamat - pont a logopédiai problémáira hivatkozva - tudom vinni logopédiai első osztályba, ahol az egy év anyagát két évre osztják el. Mert a súlyosabb logopédiai problémák nagy része - esetünkben diszfázia - együtt jár a gondolkodás lassúságával, meg a kisebb teherbírással. Hiába jött ki a teszten, hogy 11 éves szinten van a memóriája, és 10 éves szinten a kombinációs készsége. Ja, és ott 6-an vannak az osztályban, max 10-en. Mert egyébként nehezen jön össze a létszám. Mert a szülők nehezen döntenek amellett, hogy "speciálisba" vigyék a gyereket. Pedig egyre inkább az van, hogy a "normálisak" gyűlnek a speciálisba, mert már nem bírják a "normálisát". Pedig isteni érzés, én már a tök egészséges kicsimnél is kitalálok mindent, csak ide vihessem.

Pillangó!

Elképedtem attól, amit írtál!

Egy csomó dolgot tennék másképp, ha a helyedben lennék.

(Plusz: egy csomó dolgot tennék másképp, ha most lennének kisiskolások a gyerekeim...! Csakhogy ők már felnőttek, és köszönik, jól megvannak azzal együtt is, hogy nem voltak ideálisak az iskolák, melyeket kijártak, és nem voltunk mi, a szüleik sem ideálisak... Az élet már csak ilyen! - mondja néha a Lányom. Akinek mostanság vannak innen-onnan olyan idős gyerekei, mint a Te kisfiad.)

Kevesebb nyugtalankodás többet érne, úgy gondolom.

Ha szakember mondta ki, hogy a gyerek érett az iskolára, szerintem az azt jelenti, hogy a koncentrációs képessége nincs az átlag alatt. Az, hogy tartalmasan töltitek el együtt a (szűkre szabott) időt, játszatok együtt, beszélgettek, meséket olvastok, hihetetlenül sokat segít!

Szokás volt (régebbi "iskolarendszerek" idején) azt az irányt követni, hogy az első osztályosnak az a legfőbb megtanulnivalója, hogy - az órán figyelni kell, és hogy nem szabad zavarni a többieket. Szokás volt (régebben) úgy "értelmezni" az 1. osztályt, hogy az - egy kicsit! - az óvoda "meghosszabbítása": sok-sok játék elsősorban. A megtanulnivalók is!

Egy jó tanítónéni ilyen szellemben foglalkozott a gyerekekkel. És ha volt elég tapasztalata (és még idegei, türelme is) hozzá, az úgy hozta ki a gyerekekből a lehető legtöbbet, hogy a gyerekek észre se vették.

Az "igazi" tanítónénijével a Te fiad is jól "kijön". Ez jó! A helyettesítő tanítónéni meg... Hát... Nem is tudom... Majdcsak túl lesztek ezeken a fekete péntekeken!

Az iskola (fő)célja : "Maradjon mindenki buta, szűk látókörű, konzervatív, irányítható, előítéletes."

[link]

Igen, mindenkinek igaza van!

De akkor leírom pontosan a történetünket.

Logopédushoz jártunk fél évig, s,sz, r, betű miatt még oviba. Ügyes volt a kisfiam, hamar segített rajta ez a pár óra. Megkértem a logopédust mérje fel a gyereket mert amúgy ő a nevelésibe is dolgozott. Voltak tesztjei ehhez. Át tanulmányoztuk az összes megoldott feladatot, azt mondta a szakember Iskola érett a gyerek!

Tanárnénit 17 éves korom óta ismerem (37 éves vagyok).

Én választottam, persze a kisfiamnak is szimpatikus volt tanárnéni. Suli előtt is sokszor találkoztunk már. Nem volt ismeretlen számára.

Én most úgy vettem észre egyáltalán nem a szerint a tanmenet szerint halad mint amit nekünk elmondott szeptemberbe!

Azt mondta, figyel a gyerekekre. Mindent többször át fognak venni csak, hogy senki ne maradjon le. A könyveket elég hétvégére haza vinni. Előre sose tanuljunk!!!!!!!!

Az elején tényleg nem hozták haza a könyveket 2-3 hétig. Majd tanárnéni minden pénteken suliba jár, így helyettesítő tanárokkal vannak.

Majdnem minden pénteken dolgozat. Matek-magyar.

Olyan tanárnéni diktálja a szavakat akit a gyerekek alig ismernek! Igen, van olyan hogy a szónak csak az elejét írja le. Vagy nem hallja, vagy nem is érti mit mond az idegen tanárnéni!

Ha rosszul sikerül a dolgozat, nem szidjuk le. De megbeszéljük. Mit rontott el és leírja a gyakorlóba helyesen. Többször elmondja, napközben, hogy buta vagy! De azt mondta, nem az én fiamra mondja csak úgy mindenkire aki nem tudja, vagy rosszat ír!

Hiába biztatom én és a férjem, ha egyszerűen reggel ezzel kel, este ezzel fekszik, hogy tanárnéni mit mond!!!!

Nem érti meg, hogy nem neki mondja, és ha mégis? Ezt egy 7 éves honnan tudja? De már más szülőtől is hallottam, hogy egész nap kiabál! Gyerekek panaszkodnak otthon. Erre azt mondja tanárnéni, jó hogy kiabál sokan vannak 33-an az osztályban! De erről is a gyerekek tehetnek? Kicsit tanácstalan vagyok! És igen, 16 óráig van suliba. Haza jövünk, gyors kézmosás, ivás, ha éhes eszik és tanulunk!!!! Legalább 2 órát kis szünetekkel. Átvesszük az az nap tanult betűt! Írunk pár sort a gyakorlóba és matekozunk! Kicsit játszunk a Mini Lükkel, vagy valami társassal. És fürdés, vacsi alvás. És persze közben lelkiismeret furdalásom van, hogy már megint többet tanultunk mint beszélgettünk!!

Igen, Jucika, igen!!!

Valóban nagyon nagy hiba ma, hogy nem az életet akarjuk élni, hanem azonnal felelőst keresünk. Mindenki jó, és mindenki hibázik. A tanár is, a szülő is, és igen, a gyerek is. Én 4-5 éves koromra konkrétan visszaemlékszem, amikor dönthettem volna úgy is, hogy nem megyek be egy idegen lépcsőházba kiabálni és papucsot dobálni a barátnőmmel, én meg bementem. És tudtam, hogy az rossz. No? Akkor az most anyám hibája? Nem, az én hibám volt.

De nem a hibából kellene már kiindulni, mint valami rossz amerikai jogásznak, hanem abból, hogy meg szeretnénk valami problémát oldani, meg szeretnénk tanítani a gyereket olvasni, vagy akármit...

Mindenki mond néha csúnyát, még én is mondtam olyat a gyereknek, hogy hüle vagy fiam.. Azért ettől önmagában még nem lesz lelki sérült a gyerek, ne essünk már a ló túloldalára. Ne legyünk már ennyire finomkodók. Mosolyogva és PC-n is lehet ugyanezt sugározni, és egy "hülye vagy te édes fiam" is kifejezhet szeretetet. Még az autista gyerekem is tudja, hogy mikor dicséret ez tőlem, és mikor nem..

Igen, aki olyan mellette kell ülni.. És igen, akinek a gyereke magától csinál és tud mindent, annak nem ugyanazt dobta a gép, mint akinek évekig minden estéje az asztal mellett telik.. Ez van.

Semmilyenre. Lazítsatok, játszatok. Tudomásul kell venni, hogy nem minden kés egyformán éles a fiókban, és nem mindegyiknek ugyanaz a része éles.

A mai iskola a kb. 10-11 ismert "IQ fajtából" 1-2őt mér. És még ott van az EQ kérdése. Tehát rengeteg féle ember és reakció van a világban.

Ha valamilyen konkrét részképesség zavar, vagy pervazív zavar, vagy annak gyanúja nem áll fenn, akkor ennyi. Nem rossz dolog egy előzetes vizsgálat, mert nagyjából rávilágít, ha lenne is probléma, akkor az hol lehet majd, de ebből messzemenő következtetéseket a jövőre vonatkozólag levonni nem kell. Figyelni kell a gyereket, mire hogy reagál, terelgetni, és kész.

Ha lehetőség van, esetleg váltással meg kell próbálni olyan közösséget találni, ahol jól érzi magát a gyerek. Már ha erre szükség lenne. Én régen nagyon nem voltam váltás párti, ma már az vagyok, 4 gyereket terelgetve az útterelő bábuk között.

A gyerek meg fogja mutatni, mi a jó út. Eddig amit előre gondoltam, az kevésszer volt úgy. Talán azért, mert mi a vágyainkat vetítjük ki. Kár, van olyan értékes a gyerek maga is, még a hibáival együtt is.

Én eddig ezt tapasztaltam. Nem egyszerű, az kétségtelen, és mi mai szülők nagyon magasra tettük sznobságból, vagy félreértelmezett kötelességtudatból a lécet, aztán meg nyavajgunk, hogy nem tudjuk átugrani. Amennyire lehet, nem kell ebbe beleszállni. Nekünk eddig ez jött be.

Szerintem nem a gyerekkel, hanem a tanítónővel van a gond... Aki ilyet mond a gyereknek, hogy buta vagy, az jobban tenné, ha elhagyná a pályát, alapvető pedagógiai ismeretei-tulajdonságai hiányoznak, a gyerekek közelébe se szabadna engedni! Persze tudom, hogy a pedagógusok jelentős hányada ezt a színvonalat képviseli nálunk sajnos...

Én, a helyedben, ha tehetném, iskolát, de legalábbis tanárt váltanék... Emellett fontos, hogy minden elismerhető teljesítményéért nagyon nagyon megdicsérjétek mindig! Beszélgessetek sokat, mindig magyarázd el neki, mit miért csinálsz, csináltok, a legegyszerűbb módon, hogy tudatosodjon benne mindig az ok-okozat összefüggés.

Gyakran ajanljak a sakkot es a zenet.

Ezert is a legtobb sakkozo pl. asztalineszezik.

Ezek a vizsgálatok egy bizonyos teszt szerint vannak, és nem nézik az élethez amúgy szükséges kompetenciák nagy részét.

Ez képességeket még, és ezek önmagukban nem döntik el az iskolaérettséget.

Az én 5 éves fiam is a legtöbben 10-11 éves gyerek szintjén teljesített, mégse lesz még 7 évesen sem iskolaérett..

Egy bizonyos kiegyensúlyozottság, kudarctűrőképesség, jó, de nem túlzott szociális készség, ezek sokszor jóval fontosabbak, vagy inkább sokkal nélkülözhetetlenebb.