Egykék, szerettetek volna testvért, vagy jó úgy ahogy van? (beszélgetős fórum)

Úgy látom, nagyon megoszlanak a vélemények az „egykeségről”. Egyke vagyok. Mindig azt képzeltem, hogy a testvérek csakis szerethetik egymást, gondolom azért, mert én mindennél jobban szerettem volna egy testvért, ami – anyukám betegsége miatt – nekem nem adatott meg. Voltak osztálytársakból lett barátnők, de az nem adott lehetőséget a közös családi programokra, étkezésekre, éjszakába nyúló csevegésekre. Akik megismernek és megtudják, hogy egyke vagyok, meglepődnek, mivel azon negatívumok – melyekkel általában az egykéket felruházzák – egyikével sem rendelkezem. Ezt köszönhetem a szüleim nevelésének és annak, hogy vannak unokatestvéreim, akikkel nagyon sok időt tölthettem hétvégeken és a vakációk időszakában. Ezek az eltöltött idők nagyon kellemes emlékekké váltak mára. Felnőttünk, mindenki éli a maga életét és egyre ritkábbak a találkozások, a telefonbeszélgetések. Már kb. 9 éves voltam mikor elhatároztam egy unalmas vasárnapi napon – mivel senki nem tudott egy kicsi időt sem szánni rám – hogy vagy egyáltalán nem lesz gyerekem, vagy legalább kettő. A lányom 33 éves a fiam 31. Mindig úgy neveltem őket, hogy szeressék egymást. Sikerült. Örömmel tapasztalom, hogy kölcsönösen számíthatnak egymás segítségére, szeretik egymást és nagyon jól elfogadták egymás párját is. Nagyon jó a kapcsolat a gyermekeimmel, nem unatkozom. Gondoskodnak a gyerekek és az unokák erről, aminek minden percét élvezem. Nagyon jó a kapcsolatom a gyerekeimmel, de ahogyan telnek az évek, egyre nagyobb hiányát érzem egy testvérnek. Megvetem azokat az embereket, akik számon tartják, hogy a testvére vagy ő volt már többet ápolni idős szüleit, vagy éppen ki a soros a bevásárlásban. Egykeként mindezt egyedül – néha a gyermekeim, férjem segítségével - kell megtennem és nem panaszkodom senkinek. A világ legtermészetesebb dolga, hogy megyek, viszem, ápolom, stb. munka mellett. Telnek az évek. Velünk együtt öregszenek az idősebb rokonok is és sajnos eléggé besűrűsödtek a halálesetek. A temetések után mindig elgondolkodok azon, hogy majd ha a szüleim elmennek – adja Isten, minél később – senki nem áll majd a koporsójuknál mellettem, aki ugyanazt veszíti el, mint én. Senki nem fogja átérezni azt, vajon mit érezhetek én. Talán ezért is, de egyre nagyobb hiányát érzem egy testvérnek, talán keresni kellene egy fogadott testvért…

Mint egyke, azt javaslom mindenkinek, aki még nem döntött mennyi gyerkőcöt vállal be, semmiképp ne elégedjen meg eggyel!!! Akinek már van egy, ne gondolkodjon tovább, jöjjön a kis tesó!

Gyerekként nem hiányzott, most jó lenne!

A gyermekem is egyke, ezt sajnálom:/

az egykét nem biztos, hogy a szülők halála esetén csak a testvér tudja " kárpótolni, vigasztalni " - bocs. jobb kifejeztést nem találtam.

Mire a szülők meghalnak, normális esatben a gyerek már elég nagy.

nem tudnék olyamit testvérrel megbeszsélni vagy kérni tőle, amit a fiammal nem tudok.Akinek van gyereke , arra azért merész dolog azt mondani, hogy egyedül van / tesó nélkül /

Nekem 14 eves a lanyom es 8 honapja szuletett meg a kishuga. Hosszu evek ota szeretett volna kistestvert, de valami miatt mindig csak halasztottuk a dolgot, mig vegul tavaly dontottunk ugy h akkor legyen :) nekem is lelkiismeretfurdalasom volt h nem adhatom meg azt a lányomnak, amit szeretne, de szerencsere minden jo, ha jo a vège.:) sztem már ö is lemondott róla, es pont akkor jött a bèbi, amikor már nem is számitott rá :)

Fiad szeretne testvèrt?

én kíváncsian olvastam ezt a fórumot...

úgy látom igazából nem lehet kimondani a-t, meg b-t, mindenre van példa, s előre sem lehet megmondani, hogy milyen lesz a viszony a tesók között kis korkülönbség ide vagy oda. S igen néha lehet többet ad egy barát, mint egy tesó. De én azt gondolom, hogy sok múlik a szülőkön, hogy mikor mit mondanak a gyerekek, bizony a szavadknak súlya van, ami hat a köztük lévő viszonyra.

Azt is gondolom, hogy egy gyerek akkor érzi igazán a tesó értékét, mikor mindkét szülője egyszer meghal....

Nekem 3évvesl idősebb bátyám van, szóval nekem ő mindig létezett, egyke soha nem szerettem volna lenni, s bár nincs köztünk hú de szoros viszony, meg régen a jelenlegi nője előtt sokkal jobban dumáltunk bármiről (s most is jobb, amikor ő nincs ott épp), de már bizonyította is, ill tudom, ha bármi lenne, hogy segíteni kell jönni, az nem kérdés. S azért ez ad egy biztonságérzést számomra.

Nekem egy 5éves kilányom, s én szerettem volna /szeretnék (azt hiszem még nem tettem le róla) kiestesót... nagyon megmagyarázni nem tudom miért, talán nem is kell. LEhet csak ösztön? Fogalmam sincs. De volt idő mikor ő is nagyon szeretett volna, meg nagyon foglalkoztatta a téma. Jó nyílván nem vagyok hülye, másnak látta, hogy lesz, hát ezért indult el nála a téma, de ez természetes - másképp fel sem merülne benne, hogy lehet. Úgy meséltem el neki egyszer, hogy létezik ám olyan is, hogy valakinek nem lesz tesója, s hogy ezt nem lehet előre tudni. Csak ahogy a kicsikhez viszonyul, olyan gondskodó típus.

De páromnak van két nagy gyereke (18körüliek) első házasságból, s ő nem akar több babát.

Én ezért sajnálom magam, meg a gyerekemet is - mert úgy érzem, ő pont olyan típus, aki szereti a társaságot,élvezné a nagytesó szerepet, mert megadhatnánk neki - ahogy írta egy kommentelő - , de különösebb komoly indok nélkül mégsem. (A két nagytesó teljesen más, látogatóba jönnek mindig hosszabb, rövidebb időkre) Egyszer mondta is a lányom, olyan tesót, aki itt marad.

Most meg már akkora lenne a korkülönbség... de mivel mindenre van példa, ettől még lehet jó a kapcsolatuk. Én még nyitott vagyok, hátha úgy hozza az élet egyszer.

ez csak is nevelés kérdése!

Vannak dolgok amire pl oda kell kicsit másképp figyelni, annak a gyerkőcnél akinek otthon nincs testvér, pl az osztozkodás, de ez is megoldható.

NEkem 5 éves kislányom van, de azonnal kínál minket, meg aki nálunk van épp, lehet h szólnom kell neki, de aztán teljesen természetes neki, nem irigykedik, pici korától figyeltem erre, akkor én meg párom lettünk a "szegény, elszenvedők" akik megkóstolják picit a csokiját pl :D

Úgy látszik, vagy mert olyan a fórum összetétele, de ami késik nem múlik. Szegény anyám és én is, mennyit szorulunk, kapunk mint elkényeztető szülő. ( miattam ill. a fiam miatt )

Szerintem ha több gyerekem lenne, mindről igyekeznék maximálisan gondoskodni, nemcsak az egyikről..

Bár az vitathatatlan, hogy 1 gyerekre több figyelem jut, lehet hogy ezut irigyli, akinek nem sikerül.

és ha elvan kényeztetve, akkor mi van ? ( a macskáim is el vannak, azrt olyan szépek.)

tényleg nem erre gondoltam :( Ez szimpla elnyomás, meg irreális viselkedés. És egyik gyereket se tanítják jóra vele. Ilyen egyik mindig jó, másik mindig rossz helyzetben a mindig jó gyerekkel is kőkeményen ki van tolva..

De ez nem a tesóságtól függ, hanem a szülők marhasága. ehhez se kell tesó. Tesó nélkül is lehet az én gyerekem csupa tökély, vagy minek születtél úgyis rossz vagy... sajnos :(

Mintha a szüleimről írtad volna.

Borzasztó nagy hibát követnek el az említett szülők:(

Szerintem is:)

Egyik barátnőmmel is erről beszélgettünk még középiskolában, és én bele se gondoltam, amikor mondta (két év van köztük az öccsével), hogy ő már csak arra emlékszik, hogy ketten vannak az öcskössel.

Ezzel szemben én hat évig egyke voltam, és igen, törés volt (megspékelve a szüleim teljesen idióta hozzáállásával még), nagyrészt ezért nem vagyunk jó tesók, de már mindegy is.

Nem feltetlenul kell igy lennie...

Ket anyai agi hugom kozt alig 2 ev van. A nagyobbik azt mondta, nem is emlekszik olyanra, hogy a "kicsi" ne letezett volna. Szamukra a vilag legtermeszetesebb dolga, hogy ott vannak egymasnak. Ocsem es en koztem 5 ev volt, es az is tul sok gyerekkent. A meg tobbrol ne is beszeljek. Nem mintha barmi bajom lenne az ocskossel, segitem, ahol tudom. De gyerekkent annyira nem volt jo.

Ezert irtam, amit irtam.