Hogy oldjam meg az életem? (beszélgetős fórum)

Bele ugrani az ismeretlenbe, nem biztos, hogy jó.

Ha egyedül tennéd hát az igen azt lehet még én is meg próbálnám. De te Felelős vagy gyermekeidért, ne vállald be.

Persze ha mégis meg teszed, mert a szerelem dönt úgyis.

Úgy intézd, hogy bár mikor biztonságba vissza jöhetsz, nem lesz könnyű, de biztos legyen akire számíthatsz.

Most közben eszembe jutott, hogy ha a gyerekek egyelőre nem beszélnek perfekt semmi idegen nyelvet, márpedig szinte biztos vagyok benne, akkor még az is igen-igen nagy gond lenne nekik. Mert ha az angolt beszélnék napi szinten, akkor bárhol is élnének, csak meg tudnák magukat értetni az idegenekkel, és nagyobb lenne az esély, hogy ott kint új barátokra találnának.

De magyarul beszélő közösség, csoport bármelyik országban, nincs minden városban.

Szóval egész biztos, nemet mondanék a költözésre!!!

A szerelem az most vak. És jó döntést hozni nem is lehet. Mert most még nincsen jó döntés. (Nem is lesz olyan,hogy mindenkinek jó legyen)

A szerelem dönt így is úgyis! Sérülni mindenképpen fog valaki. Vagy a gyerekek vagy a körülötte élők, vagy ő maga. mert ami jó lesz neki nem jó a környezetének.

Nincs jó döntés. Csak döntés van, de, hogy mindenkinek jó legyen olyan nincsen.

Szerintem menjen ki a pasi egyedül, Ti maradjatok itthon. Már önmagában a távollét is egy próbatétel lesz. Ha jól alakul, akkor meglátogatjátok egy hosszú hétvégén, vagy iskolaszünetben, beleláttok az ottani életébe.

Aztán telik az idő, és közösen eldöntitek. A hat hónap még nagyon kevés, ilyenkor még a szerelemtől nem lát tisztán egyik fél sem.

(Tanács: a nagyobb gyereked véleményét vedd figyelembe szerintem a döntésnél. Én 13 voltam, és nagyon nagy lelki traumát okozott egy családi költözés, új város, új iskola. Pedig abban nem volt válás sem, csak szimplán egy költözés.)

Nem dolgozik még külföldön.

Legalábbis az én értelmezésem szerint.

Éljetek távkapcsolatban vagy maradjon itthon az új párod (ez mekkora hülyeség lenne), vagy szakítsatok.

A többi variáció kilőve, hisz felsoroltad, hogy mit nem szeretnél.

Meg aztán az apukára is gondolni kell.

Hát én is csak megerősíteném az előttem lévő véleményeket; mindenkinek jobb lenne ha itthon maradnátok. Ebből az is kiderül, hogy az új Párod mennyire rugalmas, mennyire komolyak a szándékai. Személy szerint én nem mennék külföldre dolgozni, nem hagynám itt a szerelmemet pusztán azért, hogy esetleg jobb legyen a fizetésem. Kivételt képezne mondjuk, ha valami komoly szakmai fejlődést nyújthat az új állás, de végül is ez a része mindegy is, ez az Ő döntése. Manapság "bárhonnan" viszonylag könnyen haza lehet jutni; így, ha igazán akarjátok simán műkődhet egy távkapcsolat, aztán meg majd Ti meg az idő eldöntitek, hogyan érdemes.

Természetes, hogy attól félsz elveszítedhet azt a boldogságot, amit most ez a férfi nyújt Neked, de nézd meg a másik oldalt... Anya vagy... a gyerekeid mindig ott lesznek.

Ha a jó kapcsolat, szeretitek egymást, mindketten meg akarjátok oldani nincs mitől félned, ellenkező esetben meg jobb hamarabb túlesni rajta...

Bárhogyan is döntesz a továbbiakban, azt szívvel-lélekkel tedd, ne morfondírozz a másik opción! :)

Fél év még itthoni együttélés esetén is kevés ahhoz, hogy megismerjétek egymást, pedig gondolom, nem rögtön az össze bútorzással kezdtétek. Pedig a közös háztartásban eltöltött idő alatt lehet igazán megismerni a másikat.

Persze, hogy azt akarja, hogy rúgjál fel magad és gyermekeid!!! körül mindent, és menjetek vele. Hiszen akkor ott őneki továbbra is van háziasszony, + barátnő, + hogy te is valószínű dolgoznál, tehát a rezsit is feleznétek.

A kezdetek kezdetén még minden szép, de az élet ott sem fenékig tejfel.

És a gyermekek életéről, a bennük okozott sérülésről, a törés, amely az elszakított barátok, stb. stb.

Gondolkodj már, könyörgöm!!!

Én sem voltam pont ilyen helyzetben, de valami hasonlóban igen.

2 éves volt a kislányom, mikor jött a nagy szerelem. Fél évvel később kiment hajóra dolgozni, majd haza jött, megint kiment és megint haza jött, amikor eldöntöttük hogy együtt megyünk ki külföldre, hogy ne távkapcsolatban éljünk. Ekkor már 4 éves volt a lányom, 2 éves volt a kapocsolat.

A kapcsolatunk egyre inkább katasztrofálisra sikerült itt külföldön és jött az új baba is aki most lassan 3 éves, de a kapcsolatunk teljesen tönkre ment. Bánom hogy akkor teljesen felborítottam az akkor már 4 éves lányom életét. Nagyon megviselte a kiköltözés. Sokat sírt és most hogy elválunk a nagy szerelemtől, akit az apjaként szeret, megint egy jó nagy pofon az élettől, de nem nekem a legnagyobb, hanem immáron két gyerekemnek.

Sajnálom hogy ezt kell mondjam, de a pasim aki kiment hajóra és ott tudott engem hagyni fél éves szerelemben, az valóban engem nem is szeretett. Volt neki jó szövege hogy miért kell mennie... Ma már látom hogy az egész sántított. Sok sikert neked a jó döntéshez. Ha érdekel mi történt velem-velünk itt külföldön ajánlom a naplóimat elolvasásra.

Egyet értek veled.

Ezt kell először rendbe tenni mit bír ki a kapcsolat. Aztán utána, dönteni.

Gyerek nélkül meg lehet tenni, miért ne? Legrosszabb esetben a köv. géppel visszefelé hazajön.

Gyerekkel necces, ehhez nagyon sok gondolkodás és tervezés kell. Mert egyébként ha nagyobb gyerek van akkor pont iskolaváltáskor érdemes...

De ahogy mondják, meg kéne várni, hogy távban bírjátok-e. Lehet, hogy pár hónap után eltűnik a pasas. Nehogy a gyerekeid ezért utáljanak egy életre.

6 honap keves; ennyi ido utan meg nem rugnam fel a teljes eletem; es foleg nem egy kamaszodo eletet; akinek amugy is kaosz lesz a belso lelkivilaga is.

Biztos, hogy az uj ferfi be tyd vallalni ket gyermekkel?

Mert mas a nagy szerelem, es mas a gyakorlati elet.

Ha kesobb megis megy, csak akkor, ha a nagyobb gyerek is szeretne; ezt majd vele kell sokszor at- es megbeszelni ujra meg ujra.

Nem irigyellek. Nem voltam ilyen helyzetben. Rohadt nehéz lehet.

6 hónap ismeretség után muszáj máris külföldre menned és hátrahagynod az eddigi életed?

A gyerekeket hirtelen kivenni a megszokott környezetükből?

Nem kéne várni még egy kicsit?

Neked lenne munkád?

Beszélitek a nyelvet?

Mindenesetre bárhogy döntsz csak a gyerekekkel és együtt. Egyiket sem hagynám. Mindkettőt magam mellett akarnám tudni. Más alternatívát és köztes megoldást nem fogadnék el. A gyerekeimben nincs pardon.