Kisiskolások értékelése, osztályozása (beszélgetős fórum)

No most kezd még az alapítványi is bedurvulni így félév előtt.

Jövő héten minden nap számonkérés magyarból, szerdán még környezet dolgozat is.

Viszont legalább megadják a témaköröket, mi hánykor és miből lesz. Azért lehet rá készülni, de sok...

Igen. Ez a tanulni csak maskepp ;) na tobbeknek itt a lenyeg ha a rendszerben nem megy akkor azon kuvul.

De a tanulas az szukseges, sőt! Az a kulcs az egészben.

Csak a tanulas az nem a magolos gondolkodasnelkuli megfelelnivagyast jelenti ;)

Ja még valamit akartam: Felveszik a világörökségi listára a Kodály-módszert..

Ha csak ezt komolyan vennénk, mi magunk, már meg lenne a problémák fele oldva..

A TSMT terapeutánk mondta, hogy bizonyították, hogy ez a tornán túl egy dolog van még, ami hasonlóan hatékony:

És ez a néptánc. Sőt, mondjuk ki: a magyar néptánc.

Mozgás is, zene is.

Nem sok olyan gyerek van, akin ez nem segítene, vagy fejlesztene..

Kéne.

Igazából csinálni kéne egyet..

Ha nyerek a lottón, szólok.

Barátnőm is örökölt, és csinált is egy szuper ovit a városukban...

Igen. Mert van olyan gyerek is, akinek a maihoz hasonló rendszer a jó. De van olyan is, akinek nem..

Már írtam, hogy az összes sógorom, meg a férjem végig kutyaütők voltak a suliban, még fősulin is, igazából egynek lett diplomája. Aztán meg mind szupervezető lett pár éven belül.. Mert ahol mások abbahagyták a tanulást, ők ott kezdték el használni az eszüket...

De azért ne üljünk fordítva a lovon, és ne higgyük azt, hogy attól, hogy kutyaütő lusta a gyerekünk, és mi is - mármint elvileg.. - akkor tuti később csoda történik. Mert azért ez nem így van. A férjem meg a tesói is nagyon sokat tanultak, csak másként. Egyrészt a szülők sokdiplomás emberek voltak, náluk egy vacsora alatt többet lehetett csak a csipkelődő beszélgetésekből tanulni, mint bármelyik tankönyvből. Másrészt mindegyiknek megvolt a maga elfoglaltsága. Az egyik a számítógéppel foglalkozott, a férjem a bátyja trabantját szedte miszlikre már 8 évesen, a harmadik meg az apja mellett pöffeszkedett mindig az építkezésen.. Nem értek ők rá az iskolára.. Így utólag nagyon irigylem őket.

Bár azért az nem volt egyszerű időszak anyósoméknak, amikor egy évben középiskolás fiuk bukott meg.. És volt, amelyik tesiből.. Mert nem lehetett őket szabálykövetésre kényszeríteni.

Ma meg jókat nevetek rajtuk, amikor ugyanezt szent pofával próbálják a gyerekeiktől elvárni :-)))))

Egész biztos, hogy az országos eloszlás nagyon egyenetlen.

Én a fővárosban élek, itt azért lehet találni. A fiam - ő asperger szindrómás - a Laborc suliba jár. Ide többnyire olyanok, vagy hasonlóak járnak, mint ő, de van 1-2, akinek talán nem is nagyon kellene idejárni, csak a szülő úgy gondolja, hogy inkább itt, mint máshol.. Igen, olyanokért, amikről beszélünk.

Ez normál általános iskola, és azért fizetünk, mert kisebb létszámmal dolgoznak. A normál állami támogatás úgy éri el az elfogadható értéket, hogy 30 gyerek van egy osztályban. Mi azt fizetjük, hogy itt csak 10-12 fő van egy osztályban. Így 40ezer egy hónapra. És igen, állandó gond a gyerek hazahozása. Ezzel együtt mi nagyon szeretjük..

Ezek a gyerekek kikényszerítik az alternatív módszereket, mert másképp nem működnek. Ilyenkor elgondolkozom, hogy nem tényleg azért vannak-e ők, hogy a mi figyelmünket felhívják a problémákra a világban? Mi meg megpróbáljuk meggyógyítani őket.. :-)))

Igen, ők kikényszerítik maguknak a kicsit jobb ellátást. De ez bizony járna mindenkinek, annak is, aki még tud alkalmazkodni. Csak kérdés - ahogy Vekerdy is írja - hogy milyen neurotizálódás árán alkalmazkodik valaki a "normális" világhoz.

Egyébként első lépésnek már az is nagy dolog lenne, ha 18-20-as osztálylétszámokat tudnának tartani. De persze az ideális a 10-12 lenne, de ne legyünk nagyravágyók..

És a másik nagy találmány, az állandó pedagógusi asszisztensi jelenlét, tehát a gyerekek szünetben sincsenek egyedül hagyva, mert sokszor nem is az órával van baj, hanem annak kultúrájával, hogy miképpen töltjük el a szabadidőnket.. De ez persze ne jelentse azt, hogy állandóan szabályozva vannak, csak ott kell beavatkozni, ahol feltétlenül szükséges..

De jó olvasni titeket, csajok! Ezért indítottam ezt a fórumot, hogy valami ilyesmikről írogassunk, vitatkozzunk is akár. Nehezen indult és voltak akik nem értették mit akarok. Hát ezt.

Nagyon sok hasznos dolgot írtok, talán olvassák is olyanok, akiknek ez szól. Hiába a NAT meg a kerettanterv meg társai, a nagyja akkor is a pedagógusokon múlik. A hozzáállásukon pl. a kreatív gyerekekhez, akik talán nem azért unatkoznak, mert bennük van a baj... Nem kellene uniformizálni és csak azokat jónak tartani, akik beállanak a sorba, hanem észrevenni a tehetségeket és fejleszteni azokat. Én többet tanultam a gyerekeimtől és a tanítványaimtól, mióta vannak, mint a tankönyvekből vagy bárki mástól...

"Talán ez nem is olyan nagy baj. Lehet, hogy annyi lenne a megoldás, hogy nagyobb szabadságot kapjanak az iskolák, és ténylegesen mindenki alakítsa ki a saját arcát, tantervét, akár merész húzásokkal, szülők bevonásával is... Ki tudja.."

hát igen, ez szerintem is működhetne. Jól összefoglaltad a végén :)

Mi így élünk, ahogy Te mondod.

De jut ránk 5-35 másik, aki ott fúr-farag kalapál, és megépíti, amit mi megterveztünk, kitaláltunk, és nekik bizony alkalmazottként kell azt megcsinálni, amit mi mondunk. Még akkor is, ha formailag számlát hoz, és ő is vállalkozó. Mert másként nem működne. Nem alkalmaznám egy percre sem, ha valamelyest nem tudnám függésbe tartani. Cserébe ő is számíthat a bérre. Mindig lesz olyan, akinek ez a megfelelő, és nem is akarnak mást. Azt persze megteheti, hogy a következő melóra nem jön, de sokkal inkább ők szoktak hívogatni, hogy "mikor lesz már munka".

Hidd el, a legtöbb ember nem alkalmas erre az életre, amit mondasz, az a szakmai kompetencián túl nagyon sok másféle kompetenciát is igényel. Te biztos alapból átlátod ezt, de a legtöbb ember meg nem. Ettől még lehetnek kiváló emberek.

A fontos az lenne az oktatásban, hogy magát mindenki a megfelelő helyre tudja pozícionálni. Ezért baj, hogy amint Vekerdy is mondja, ne csak 1-2 féle intelligenciát, kompetenciát mérjenek a kb. 10-ből. A mai suli viszont tényleg azt az egy utat mutatja, ahogy írtátok, hogy vagy tanulsz droidként, amit mondanak, és majd leszel "értelmiségi", vagy ha lemaradsz ebben a fajta versenyben, nem leszel senki...

Jóféle példát mondjuk egy fafaragó mesterre, vagy jó bútorasztalosra, vagy kiváló építésvezetőre ritkán lát a mai fiatal, vagy csak olyan összefüggésben, hogy "jaj, hát melós, dolgoznia kell"... Én is diplomával jöttem újra rá, hogy milyen jó is az, hogy két kézzel dolgozni, és koszosan hazajönni...

Igen, igazatok van, a mai rendszer hülyeség..

Ugyanakkor az ellenkezője is (sem) az. Mert tanulni, megtanulni tanulni, és azért dolgokat tudni meg szükséges. Nem lehet mindig csak annyit csinálni, ami éppen "jólesik".

Nyilván egy jól felépített arany középút lenne jó.

Ahova a fiam jár, az egy alapítványi, ott azért látok jó irányokat... A project szintű feladatok és felállás nagyon jó, bár azért az se jó mindig mindenre. A Waldorfban is a matekkal szokott gond lenni, az epoharendszer arra pont nem jó.. Lehetne ezt két részre bontani.. Van, amit minden nap kellene kicsit csinálni, másoknál meg mehetne a projectrendszer.. Nem lehetetlen, bár az elején sok energiát igényel, az tuti..

De a sok kézműves rész meg - pont a fent leírtak miatt - pedig nagyon jó a Waldorfban. Viszont az is nyilvánvaló, hogy az a módszer is csak egy szűk rétegnek jó...

Talán ez nem is olyan nagy baj. Lehet, hogy annyi lenne a megoldás, hogy nagyobb szabadságot kapjanak az iskolák, és ténylegesen mindenki alakítsa ki a saját arcát, tantervét, akár merész húzásokkal, szülők bevonásával is... Ki tudja..

engem biztos, hogy félreértettél.

De ez teljesen általános, hogy itthon egyszerűen "állás, alkalmazott..." csak ebben gondolkodik mindenki.

holott van egy másik kör. ahol kreativ vagy, önálló és nem vagy a felső 15% ban, hanem egyszerűen élsz. Értez valamihez, és eladod a tudásod. folyamatosan fejlődsz, tanulsz, képben vagy, és így úgymond eladható vagy. Nem És így nem kell alkalmazottsgban gondlkodni feltétlen.

Az tény, hogy ez egy szempontból bizonytalannak tűnik, holott csak annyi, hogy az ember vállalja a saját dolgaiért a felelősséget. ennyi. És tanul, képzi magát, és dolgozik. És onnantól mindegy, hogy kicsiben kezded, és veszel egy bikát egy tanyán, majd eladod, aztán 10 disznót abból, stb... vagy ahogy írod kreatív terület, pl grafikus, és azt a tudását adja el, elsőre bt, kft.. kinövi az magát. Lehet nem lesz világcég, de míg képed vagy folyamatos tanulásra és felelősségvállalásra, addig a tudásod se évül el és eladható.

És ezt nem 15% a a munkáknak hanem minimum 50 de szerintem inkább 80% ban így működik, mert alkalmazottnak is azt veszik fel jobban,és tartják meg, aki naprakészen tartja a tudását.

Szóval nem nem kell rabszolgaszemléletet oktatni, mert az kényelmes, és kevés felelősséggel jár, és üljünk be a hülő langyosvízbe. Hanem felelősségteljes, megújulni képes embereket kéne kinevelni.

szóval gondolkodni kéne sokkal többet szerintem, mégha íjesztőnek ís tűnik. És több bátorság is kéne, akkor kevesebb lenne a kényszerpálya. És pl nem elíjeszteni gyerekeket, hgyha az az álma hogy ő tanító akar lenni, hogy abból majd éhenhal,vagy hogyha szaképoló szeretne, az marhaság, vagy hogyha ő bútort akar készíteni, aztminek, vagy minek szerelsz annyit fiam, az semmit se ér,c sak ha tervezel... hanem elhinni, hogy igenis minden terület hasznos, és fontos, és ezt szeretnéd, valósítsd meg. ha kevés ahhoz hogy megélj, de ezt szeretnéd, akkor válassz mellé valamit amivel együtt már működik... felelősség, tanulás. az sokra visz. lehet nem leszel milliomos, de rendben leszel, meg fogsz élni, és jól fogod érezni magad.

szóval félreértesz. ha jól csinálod, és működsz, akkor hasznos leszel, és az álmaidban is haladsz. Persze ehhez kellenek álmok.

Na dióhéjban én pl ezt a szemléletet próbálom továbbadni a gyerekeimnek. Aztán ki is lógunk a remek iskolarendszerből. A finnbe passzolunk, csak mondjuk nem költöznénk, mert az éghajlat, álmok meg itt vannak )

Amit itt írtok az utolsó hsz-ekben, az ok.

Csak azért arra felhívom a figyelmet, hogy az a kör, ahova ti annyira tartozni szeretnétek, - egyébként érthetően - az a felső 15%. Azok a cégek, vagy állások, ahova kreatív embereket keresik azok a vezetői állások, speciális, művészeti, vagy fejlesztő állások.

És akkor ki lesz az a 85%, aki a ő elképzeléseiket megvalósítja?

Én inkább azt gondolom, hogy nem lehet mindenkiből olyan hű-de ember.

Inkább az lenne a fontos, hogy mindenki magát ismerje, és nem akarjon egészségtelen értelemben többet. Lehet egy közepes képességű ember is kiváló szobafestő, sőt nagyon jómódú és boldog családos ember. Pedig ugyanakkor ez az ember boldogtalan vezető lenne, kiegyensúlyozatlan, másodosztályú. Ha mától mindenki egyetemet végezne, akkor is a felső 15% lenne a tényleges vezető, a többi meg akkor is csak végrehajtó lenne. És ez nem baj, csak a rendszerben kell az embernek a helyét megtalálni.

Ezzel együtt igaz, hogy a sokszor elviselhetetlenül viselkedő, pimasz autisztikus srácokból lesz később a szuperember.. Én ezt végignéztem a férjemnél.. Ezzel együtt nem egyszerű ma sem az élete szociális értelemben, hiába lett nagykoponya..

A mai rendszer konzervalja azt max ahova szuletsz. Ennyi.

Szoval ha sikeres, boldog stb felnottet akarsz a gyerekedbol akkor felejtsd el a sulis ertekelest stb. Alakitsd ugy az eleted hogy legyen idotok egymasra. A sulitol semmit se varj. Tanulni kell. Tanulni is meg kell tanulni. De ezt nagyon keves tanito adja at alsoban. Vagy 20 bol 1... felsoben meg mar igy eleve elcsusztak azok lelkileg tudasban mindenhogy ahol nem potolta a szulo a tanitoi munkat.

Szoval a jelenlegi rendszerben a szulo felelossege minden. Az is ami az iskolaban tortenik, mert a gyerek lelke csak otthon szamit. Vagy a tehetsege. Vagy a tudasa. Az iskola hibat keres elsosorban es kozli az atlagtol valo elterest. Ennyit tud.

Szoval amennyit lehet sulin kivul elni tanulni fejlodni. Es maris sikeres lesz :) jpideje ez a recept.

Igen, ez így szépen hangzik.

Csak a valóság az, hogy ez valójában marginalizálódással jár, az egész családnak, ha vannak testvéreknek is. Meg azzal, hogy egy rakás pénzt kifizetsz fejlesztésekre, meg el kell vigyed délután, rohansz haza a melóhelyedről, feszülten, este 7-kor ülsz a gyerekkel a nevtanban, meg a fejlesztőnél, vagy akárhol..

Rámegy szépen lassan a melóhelyed, te magad, a házasságod.

Iskolaváltás, gyerek ránciágálása reggel végig városon, haza délután, stb..

És semmi segítséget nem kapsz, sőt, még téged néznek le, mert te, ti "ilyenek" vagytok.

Csak már lassan annyian vannak "ilyenek", hogy már lassan kezd borulni a mérleg, hogy azért az elvárásokkal is van valami gond. Vagy nem is az elvárásásokkal. Inkább azzal, hogy ma elfelejtjük az odavezető utat. Rögtön, már 3 évesen kész, tescós, gazdaságos, okos, jó magatartású gyereket szeretnénk. Az óvoda-iskola is, mi is. Már kezdjük elfelejteni, hogy a gyerekkorhoz a necces dolgok is hozzátartoztak, és hozzá is kellene, hogy tartozzanak, és nem kerülgetni kellene őket..

Persze kezelni, de nem félni annyira.

Egyre inkább mindenki a változás, változtatás híve, csak még a jó irány nem látszik annyira..

Igen. Azt mindenkepp mutatja hogy atlagtol valo elteres all fenn. Ez teny .

Node ez nem feltetlen rossz. Itt jon be a csalad fontossaga. Mit hogy kezelunk.

Ugyanakkor valamit mutat az átlagtól való eltérés, fontos az!

Csak az a kérdés, hogy mit mutat, és hogy nekünk mi a teendőnk, illetve van-e teendőnk.

igen, ezen szerintem se érdemes pörögni. Felesleges mások értékeléséhez kötni az önértékelést ennyire.

de persze nyilván könnyebb ezt elméletben mondani mint tényleg letojni szülőként.

Még az egy érdekes aspektusa ennek, hogy igazából mekkora baj, ha mondjuk rosszabbak a jegyek..

Vekerdy is sokat ír erről, hogy a mai iskola a kb. 10 fajta intelligenciából egyet, kettőt osztályoz.

Tényleg az a rosszabb, akinek ekkor még nem megy?

Hol van a határ a rosszacska, de értelmes, jófej gyerek, és a fejlesztésre szoruló gyerek között?

Miért érzik még mindig az anyukák - sokan - cikinek a fejlesztést? (Az én gyerekem nem hülye!!!)

Stb..

Lehet azért beszélgetési alapot találni a témában, ha szeretnénk, jó téma.

A legnagyobb fiam még harmadikban sem kap jegyeket, hanem szöveges értékelést.

Nem tudom, mikor fognak kapni.

szerintem ez nagyon pedagógusfüggő.

két gyerekemnél volt tanítónéni aki már elsőben a negyedéves felmérők utén jegyeket adott. Volt aki csak másodikban félévkor kezdte a jegyeket, addig százalékolt. Kislányom tanítói minden félévben személyesen elmondják a szülőknek a többi szülő nélkül, hol tart kb a gyerek, és most másodiktól vannak jegyek (de igazgatói utasításra)

szóval sokféleképp értékelnek.

a nat csak papíron van, azt is tapasztaltam :) hivatkozási alap azoknak a tanároknak, akik nem akarnak a szülőkkel partnerek lenni. legalábbis alsóban ezt látom.