Emlékezünk... (fórumjáték)

Nemes Nagy Ágnes: Halottak napján

Világító rőtszínű fák közt

kígyózik itt a barna út;

nézd csak, amit most megtapintok

a két szemem, egyszer kifut.

A sírokon kis sárga lángok

s dús, bódító virág halom;

a szám mögött virít a fogsor

s lefoszlik majd a két karom.

Itt, ez a kar, ezek az ujjak,

az én karom, az én kezem,

amellyel a fatörzsbe vájva

a nedves kérget vérezem,

út, fény, fák, bíbor, lila párák,

zöld, bűvös, gőzös illatok,

ősz, vér! Kínom remegve csordul;

mert, meghalok.

Saját halálunk sose fáj úgy,

mint mások halála.

Ó, könnyű neked,

elbírod nélkülem a sírt, de

bírjam, nélküled, az életet?

(Weöres Sándor)

8 órája ·

Dsida Jenő: HÁLAADÁS

Köszönöm Istenem az édesanyámat!

Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat.

Körülvesz virrasztó áldó szeretettel,

Értem éjjel-nappal dolgozni nem restell.

Áldott teste, lelke csak érettem fárad,

Köszönöm Istenem az édesanyámat!

Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este

imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.

Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban

itt e földön senki sem szerethet jobban! –

Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,

Istenem köszönöm az édesanyámat!

Te tudod, Istenem – milyen sok az árva,

Aki oltalmadat, vigaszodat várja.

Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,

Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!

Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,

Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!

Áldd meg édesanyám járását-kelését,

Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!

Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,

Áldd meg két kezeddel az édesanyámat!

Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:

Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!

Az édesanyám egészsége is ráment mikor elvesztettük a hugomat.

Részvétem!

Csukás István:Istenke,vedd térdedre Édesanyámat

Istenke,vedd térdedre Édesanyámat,

ringasd szelíden,mert nagyon elfáradt,

ki adtál életet,adj neki most álmot,

és mivel ígértél,szavadat kell állnod,

mert ő mindig hitt és sose kételkedett,

szájára suttogva vette a nevedet.

Én nem tudom felfogni,hogy többé nincsen,

s szemem gyöngye hogy a semmibe tekintsen,

hová a fény is csak úgy jár,hogy megtörve:

helyettem nézzél be a mély sírgödörbe,

próbálkozz,lehelj oxigént,tüdőd a lomb!

Nem is válaszolsz,kukac-szikével boncolod,

amit összeraktál egyszer végtelen türelemmel,

csak csont,csak por,ami volt valamikor ember,

mivel nem csak Minden vagy:vagy a Hiány,

magadat operálod e föld alatti ambulancián.

Mi mit nyel el a végén,fásultan szitálod

a semmiből a semmibe a létező világot,

anyát és gyereket,az élőt s a holtat,

s mert Te teremtetted,nem is káromolhat,

csak sírhat vagy könyöröghet,hogy adj neki békét,

nem tudjuk,hogyan kezdődött,de tudjuk a végét,

én sem káromollak,hallgasd meg imámat:

Istenke,vedd térdedre Édesanyámat!

_________________________________________

Nem múlnak ők el,kik szívünkben élnek,

Hiába szállnak árnyak,álmok,évek!

/Juhász Gyula/

Csoda volt hogy éltél,

és bennünket szerettél,

nekünknem is haltál meg, csak álmodni mentél.

My love Angelica!

If tears could build a stairway

and memories a lane,

I would walk up to HEAVEN

and bring you HOME again.

Kedves Maruszja!

Nagyon együttérzek Veled!

Szeretettel gondolok Rád!

Edus

Halottak napján

Ma halk sóhajú imák szállnak fel az égbe.

Ma fehér hópihét old a könnyek melegsége,

mert ma, fenn és lenn, minden nemes lélek

szabad utat tör a szív szeretetének.

Ma nincs határ mely a messzeséget zárja,

hiszen ma kinyitódik előttünk a szívek palotája,

hogy a réges-régen látottaknak egy percnyi ölelés

felmagasztalhassa az emlék erejét.

/Kun Magdolna/

Dalok a szélben

Volt sok nyár, igazi nyár,

Csillagként ragyogtál.

Álmodtál, szárnyaltál,

Fájdalmunkban velünk voltál.

Hol van már a sok szép nyár?

Elmúlt, soha nem jön vissza már.

Dalok a szélben örökké élnek,

Egy fájó hang, mely elkísér.

Dalok a szélben,lelkemből égnek.

Nem búcsúztál, csak elmentél,csak elmentél.

Merre jársz, merre szállsz?

Bús angyalokkal táncot jársz

Hűvös szél hazug mesét mesél

De a gyermekeknek mindig hittél.

Remélem jó neked,

Most már soha nem bánt senki sem.

Dalok a szélben örökké élnek,

Egy fájó hang, mely elkísér.

Dalok a szélben,lelkemből égnek.

Nem búcsúztál, csak elmentél

Dalok a szélben örökké élnek,

Egy fájó hang, mely elkísér.

Dalok a szélben,lelkemből égnek.

Nem búcsúztál, csak elmentél

Dalok a szélben örökké élnek,

Egy fájó hang, mely elkísér.

Dalok a szélben,már örökké élnek.

Csak elmentél!

Gyertyák...

Mindazokért, kiket nem láttunk már régen,

Akik velünk együtt ünnepelnek az égben,

Kiknek őrizgetjük szellemét,

Mindazokért egy-egy gyertya égjen.

Mindazokért, akik elzárkóznak a jótól,

Akik nincsenek itt, s nem is értenének a szóból,

Aki barát, de lehet még ellened is,

Mindazokért egy-egy gyertya égjen.

Égig érjen a fény, és mi úgy szeretnénk,

hogy sohase múljon el.

Égig érjen a fény egész életünkön át,

hogy nyithassa két szemét, ki mindig erre várt.

Mindazokért, kik ma egyedül ülnek a járdán,

Kikre család, gyermek, otthon rég nem vár már,

És mindenkiért, aki nem lehet itt,

Mindazokért egy-egy gyertya égjen.

Mindazokért, kiket nem láttunk már régen,

Akik velünk együtt ünnepelnek az égben,

És mindazokért, akik nincsenek itt,

Egy-egy gyertya égjen.

Mindazokért, akik nem vették még észre

Örök bilincs kell minden fegyvert fogó kézre

Mindazokért, akik nem hiszik el

Mindazokért egy egy gyertya égjen

" Mint lelkem eddig félve sejtett,

Előttem áll a nagy titok,

Hogy csak az hal meg, ami nem lett,

S az él örökké, ami volt "

/ Vajda János /

Edus!

Nagyon sajnálom. Nálam ugyanez a helyzet. Egyetlen gyermekünket veszítettük el. Emlékezzünk rájuk sok szeretettel!

Andika lányom emlékére!

Várnai Zseni: A végtelenben egy napot

Csak pár évet, pár hónapot,

A végtelenben egy napot

Alszol egyedül gyermekem.

Csak egyet álmodsz és jövök,

A földön itt, misem örök,

S melletted leszek újra én.

És rád roskadok Mindenem,

Ott messze, túl a Mindenen,

Ott újra eggyé forradunk.

Köröttünk zeng a végtelen,

De túl a földi életen,

Nem érhet többé semmi vész.

S újra viselem gondodat,

Csak még pár földi dolgomat

Elvégezem, aztán jövök.

Addig az álmod szép legyen,

A másvilági réteken

Könnyebbek tán az álmok is.

Aludj, aludj s már ott vagyok,

A végtelenben egy napot

Aludjál addig Gyermekem.

A szél nem fújja el a bánatom.

S ezután sem fogok megfelelni a külvilágnak.

Tóth Krisztina

Altató

Ezüst cipőben jár a Hold

Kigyúl a légi lámpabolt

Ott fönn lakik mind aki volt

Kék függönyön sok égi folt

Aki volt annak ott van ágya

Ágya fejénél ég a lámpa

Feje alatt a párna felhő

Mikor fény gyúl az árnya megnő

Itt lenn is árnyékok a fák

Aki elalszik messze lát

Aki ott fönn van messze néz

Csurog le ránk a lámpaméz

Váci Mihály - Nélküled

Elmúlnak így azt estjeim,

nélküled, csillagom.

Olyan sötét van nélküled

­szemem ki sem nyitom.

Olyan nehéz így a szívem,

hogy szinte földre ver,

le-le hullom, de sóhajom

utánad ­ felemel.

Olyan csönd van így nélküled,

hogy szinte hallani,

amit még utoljára

akartál mondani.

Aranyosi Ervin: Halottak napján ott a helyed?

Ruhátlan fák közt ballagsz csendben,

körülötted a sok kereszt.

A temető, a bús hidegben,

csak visszahúz, és nem ereszt.

És minden évben el kell jönnöd,

mióta Ő eltávozott.

A gyász díszét magadra öltöd

s halott virágaid hozod…

És szomorúan gondolsz arra:

– Milyen vidám volt, Istenem!

De nem fakadsz a közös dalra,

lám csak a szokás mit terem.

Mi lenne, hogyha nem jönnél el?

Csupán egy gyertyát gyújtanál,

s beszélgetnél az Ő lelkével,

amit nem vitt el a halál?

Tudod, a lélek halhatatlan,

csupán a helyszín változik.

Mert él, csak kicsit más alakban,

másik világhoz tartozik!

Én jól tudom, te nem miatta,

s persze nem hozzá jössz ma el!

Mit szólna az a sok mihaszna?

Halottak napján jönni kell!

Szerepjáték a külvilágnak,

elvárják, ezért vállalod.

Másává válsz a gyertya lángnak,

s szél fújja el a bánatod.