Hol vagy, nagy szerelem? (II.rész) (beszélgetős fórum)

Egyébként néha bulizhat és eljárhat, gondolom a nagymamára tudja hagyni a gyereket. Az sem jó ha szemellenzősen és mindent feláldozva csak a gyerek.

Ebben is meg kell találni a helyes és okos, mindenki számára megfelelő egyensúlyt.

Hiszem, hogy a szerelem meg fog találni. Mindenkinek meg van a párja valahol. Járj nyitott szemmel, légy nyílt a nagy világra és értékeld a hétköznapi örömöket, még ha apróságok is.

És igen, addig is nagyon nagyon örülj a kislányodnak, mert ő egy / az igazi ajándék!

32 éves leszek, van jó állásom, lakásom. Jó igaz, volt némi szülői segítség is, de amennyi segítség volt, legalább ugyanannyi a negatív dolog is az életemben a szüleimtől. Míg mások buliztak, nyaraltak, én tanultam, munka mellett is. Boldog vagyok, és úgy tudok magam mellé párt választani, akit el tudok képzelni gyermekeim apjának, akivel életem végéig együtt maradhatok. Tudatosan élem az életemet, teszek a céljaimért, mégha átmenetileg lemondással is jár. Ez az én utam. Nincs még gyermekem, néha hiányzik, de így alakult.

A gyerekvállalás a legnagyobb felelősség a világon, szeretnék mindent megadni a gyermekeimnek, anyagilag is. A lényeg, sajnos a jelenlegi helyzet a Te döntésed, Neked kell változtatnod, tenned azért, hogy jobb legyen a helyzeted.

Senkinek nem jar semmi, nem erdemel meg semmit.

Te 15 evesen eltel ugy, mint sokan 25-35 evesen.

Felnott akartal lenni gyerekkent, akkor most alld a sarat, edd, amit foztel. Ettol kezdve nincs reklamacio, hogy te nem igy akartad.

Elso a kotelesseg, a gyereked, utana jossz te.

Nem a szerelemtől lesz valaki boldog vagy boldogtalan! Amíg attól várod, bizony zátonyra fognak futni a kapcsolataid!

Szeresd meg az Életet, a sajátodat... nézd meg, mit adott, egészséget, gyermeket... és még szerelmes is voltál már... biztos tudnád folytatni a listát!

mert nekem szólt, arra válaszoltam.

de eredetileg a fórumindítónak írtam.

a "nagy szerelem" szerencse kérdése.

az más kérdés, hogy sokan beérik kis szerelemmel is :)

nem "jár".

vagy szerencsés vagy, vagy nem. ha nem, akkor ez jutott.

amúgy esetedben, ha jól értem, a baj az, h együtt élsz valakivel muszájból, akivel már nem szeretitek egymást. tehát lakótársak vagytok. ez nyilván átmeneti, majd valamelyikőtök elköltözik előbb-utóbb.

Nem értelek: azt írod, hogy megismerkedtél valakivel, akivel kapcsolatban vagy és mégis keresed a szerelmet? Miért nem költözöl össze vele?

Mindenki azt érdemli, amivé alakítja az életét. Könnyű a sorsot, Istent, az univerzumot hibáztatni, nehezebb a saját felelősséget hangoztatni és még nehezebb irányítani az életet. Én személy szerint nem szeretem, ha az élet él engem. Persze nem vagyunk egyformák...

Igen, létezik. De az nem úgy kezdődik a mai világban – régen talán úgy volt –, hogy szülök egy gyereket a semmire.

Munka-tanulás-munka-tanulás. Ezzel lehet megalapozni azt, hogy a magad életét éljed, s ne függj másoktól.

Ahogy a soraidat olvasom, 23 évesen ott állsz a semmi közepén szerelemre éhesen. Becsüld meg azt az egyetlent, ami boldogságot jelenti most neked, koncentrálj arra, hogy neki mindent megadj! A többi majd jön magától, mert a szerelem nincs életkorhoz kötve.

Kapásból nem tudok olyan dolgokat felsorolni - a szánkon kívül - ami jár mindenkinek. A legtöbb dolgot, jót is és rosszat is bizony ki kell érdemelni.