Az ember saját sorsának kovácsa? (beszélgetős fórum)

Serenity, amikor szembejött velem te jutottál az eszembe, olvasd el és akár véleményezheted is. :)

[link]

Igen, akinek jók az eredményei az most is bejut államilag finanszírozott szakokra nagyrészt, orvosin mindenképpen, néhány szak van csak ami egyáltalán nem indul államilag finanszírozott formában. Gyengébb eredményekkel ill. speciális szakokon és egyes intézményekben van tandíj.

Abban is egyetértek, hogy a közvélemény nagyon mást gondol arról, milyen orvosgyereknek lenni, mint ami a valóság a legtöbbeknél. Persze én is kerestem 300.000 nettót, csak ugye hozzá kell tenni hogy havi 10-12 ügyelettel meg 300 óra munkával... akkoriban egyáltalán nem volt akkora buli a lányomnak szerintem hogy orvos vagyok... vagy amikor vittem magammal az intenzívre ügyelni mert 40 fokos láza volt, az apja külföldön, a nagyszülőknek akik maguk is betegek mit kezdenek vele, és senki nem volt aki a teltházas intenzívet átvette volna arra az éjszakára... de ez is egy olyan helyzet volt amit az ember vagy elfogad, vagy mer lépni. Mi léptünk, amerre jónak láttuk meg amerre lehetőségünk volt. Ehhez képest sokszor tényleg az a sztereotípia, hogy az orvos gyerekének minden a segge alatt van, mert a csapból is pénz folyik és az egyetemet is fél kézzel elvégzi akkor is ha tök hülye, mert orvosok a szülei (elárulom az évfolyam minimum 20-40%-ának orvos volt valamelyik szülője, a kutyát nem érdekelte a vizsgákon) otthon meg ott a nagypolgári gazdagság amibe csak bele kell ülni... hát ez pont annyira téves elképzelés mint amit a földművesekről írtak korábban...

Köszönöm a válaszod!

Azért kérdeztem rá, mert nem tudtam. Nálunk (Erdélyben) picivel másként van, egy 10 év régiséggel rendelkező tanár fizetése átszámolva 100.000 Ft, az összes fokozat megszerzése után 150.000 FT, az orvosé praxis függő, de átlagolva 150.000-200.000 Ft. Épp nemrég beszéltünk erről, hogy miért döntenek nagyon sokan a kivándorlás mellett.

Személyes ismeretség alapján írtam a példákat

Szomszédaim az orvosházaspár, nevetségesen keveset keresnek, magánpraxisuk nincs, 4 gyermekük van. Az orvos és a tanár közel. egyelő fizetést kap, cca 300.000 ft-t, ami a felelősséget munkaidőt, munkája végkifejletét nézve nézve a tanárnak - magyaroszági fizetésekhez képest és a magyar viszonykhoz sok, az orvosnak kevés.

Munkámból adódóan igen sok földművessel, gazdálkodóval van dolgom,. anyagi körülményeiket ismerem és a nagy átlaghoz, végzett tanulmányaikhoz lehetőségekhez képest irigylésre méltőnak tartom. Én egy szóval sem vitattam, hogy sokat dolgoznak, nem csalással szerzik meg a támogatást, de bizony az un földalapú támogatásért tul sokat dolgozni nem kell, elég a termőföld megléte.

Egyik férjem agrármérnök volt, a másik orvos. Kb egyforma volt a fizetésük, szvsz az agrármérnöknek érdekesebb volt a munkája, Mind2 középosztálybelki család jófejű gyyermeke volt (velem együtt ), bár a 80-as évek végén, aki jól tanult,annak nem kellett tandijat fizetni.( csak megjegyzem, hogy mi ez a nagy sirás az egyetemi tandij körül, a fiam 2009-ben kezdett, egy fillért sem kellett fizetnie, sőt tanulmánmyi ösztöndijat kapott )

De igaza van Unomnak, eltértünk a tárgytól, csak Trapiti 81 hsz-ra válaszoltam.

Be kell állni gazdálkodónak és várni a támogatást! Én bizony nem cserélnék velük. Annak a szakmának, életformának is megvan a maga szépsége, de akkor sem.

Nálatok a tanár többet keres, mint az orvos? Csak kérdem, eddig nem hallottam.

Igen, maximálisan egyetértek veled.

Én több mint 10 éve dolgozok ugyanazon a munkahelyen, az idén vettem észre, hogy kilépve az épületből milyen szép a táj. 10 évig nem vettem észre! Kezdem nagyon másként szemlélni a világot.

Én abban hiszek, hogy 90%-ban rajtunk múlik. Én elég nagy hátránnyal indultam, amit nem szeretnék de elégedett vagyok azzal a szinttel, amit mára kemény munkával elértem. Persze van még min dolgozni, rajta is vagyok. Vannak, akik pl. nagyon szegény családból indulnak, ahol még fűtés sincs, ahol jó, ha az általános iskolát befejezik a gyerekek, továbbtanulásra esély sincs. Ha később nem válik céltudatossá, mondjuk mert a családon kívüli példát lát maga előtt, amibe kapaszkodhat, vagy valaki a szárnyai alá veszi míg összeszedi magát, akkor lehet esélye. De ez szerencse dolga is. Akinek eleve reménytelen a sorsa, annak egy átlag ember számára elképzelhetetlenül nehéz kitörni. Így sokszor egyszerűbb szimplán ítélkezni, hogy csak rajtunk múlik. Ezzel nem teljesen értek egyet.

Szóval végső soron úgy gondolom, kell némi szerencse is az élethez. A többi töretlen akarat, törekvés mindig valami jobbra, tevékeny hozzáállás.

Én még nem láttam olyan gazdálkodót, aki csak az állami támogatást várja, pedig ismerek párat.

A munkájukat sem lehet összehasonlítani egy irodistáéval.

De szerintem felesleges megint azt elemezni, kinek miért jobb, mert sehová nem vezet,

lehet, hogy aki a szántóvetőt példának hozta, nem ismer közelebbről gazdálkodót,födművest.

A földművesek, gazdálkodók talán az egyik réteg, akik a legtöbb állami támogatást kapják, nem kell őket sajnálni, talán megkockáztatom, hogy jobb körülmények között élnek, mint a többgyerekes orvosházaspár ( tanárt akartam irni,de most az ő fizetésüket felsrófolták.)Meg kell nézni, hogy a kettő közül melyikakarja itthagyni az országot, én még olyan földnművest nem láttam, nagyrészük csak várja az állami támohatást.

Persze dolgozni is kell, keményen, de kinek nem ,

Példálózunk itt a földműves fiával, mint akinek diákhitelt kell felvennie.

Végiggondoltam, az ismerős gazdálkodók közül egyiknek se jelentene problémát az orvosi egyetem finanszírozása :)

De bennünk élnek a sztereotípiák erősen.

Ez így nem igaz. Nem tudható, hogy az orvos fiának milyen plusz nehézségei voltak annak ellenére, hogy egy orvos fia. Mi van, ha pl. diszlexiás és ezerszer nagyobb erőfeszítésébe került minden, mint a szegény srácnak, akinek csak diákhitel kell az egyetem mellé, meg némi hétvégi/nyári munka?

Az a baj, hogy sokszor egysíkúan gondoljátok végig. Mintha a anyagi gondok hiánya egyenes út lenne a paradicsomba, vagy automatikusan kevesebb küzdelmet jelentene. Ugyanannyi, de gyakran több küzdelemmel jár az ilyen élet. Más típusú, sokszor nagyobb felelősséggel járó küzdelmekkel.

Persze, azért is mondom, hogy nem lehet 2 orvos közé egyenlőség jelet tenni, hogy mindkettő megcsinálta az orvosit.

Mert az egyiknek az indulási alap esetleg előnyösebb volt, mint a másiknak, tehát a jobb körülmények között felnőtt fiatalnak kevesebb + erőkifejtést kellett letennie az asztalra a dimplomáért, mint a szegényebb, hátrányosabb háttérrel rendelkezőnek.

Az utóbbinak többet kellett "kovácsolnia", míg elérte ugyanazt, amit a doki fia elért.

Dehogy hülyeség :) Ma hűvös reggelre ébredtünk. A szomszéd ezt fűzte hozzá: " a fenébe, hogy rohadjon meg, mindjárt fűteni kell, hétfő is van, utálom a hideget, undorító egy nap van, sose lesz már nyár"

Én meg erre gondoltam reggel: milyen jó egészséges levegő van, melengeti az arcomat a reggeli nap, és m de jó, hogy elkezdtek sárgulni a levelek! Szombaton elmegyünk túrázni, biztosan gyönyörűek lesznek a hegyek.

És ez ugyanaz a reggel, ugyanabban az utcában.

Nem biztos, hogy tudja. De elhiszi. A külvilágnak, a huhogóknak, akik kiröhögik, és azt mondják, ugyan már, ebben az országban? Tisztességesen itt nem lehet megélni. Csak akkor lesz belőled valaki, ha valakinek a valakije vagy, stb, stb.

Néhány embernek fogalma sincs róla, mekkora felelőssége van egy ilyen mondattal. Az emberek szeretik a saját sikertelenségüket a körülményekkel magyarázni, és rávetíteni másokra. Ha neki nem sikerült, nyilván másnak sem fog.

Ezzel tökéletesen egyetértek.

Néhány éve olvastam valahol, hogy a boldogság alapvetően döntés kérdése, minden reggel eldöntöm, boldog akarok-e lenni aznap, vagy nem. Hülyeség? Lehet, nekem bejött.

Nagyon sokat dolgozom, néha összeesem a fáradtságtól, de soha nem érzem gürcölésnek, mert imádom, és akkor is szíveen csinálnám, ha nem fizetnének érte.

Nézd, a szántóvető fiam mehet egyetemre úgy is , hogy nem finanszírozza senki. Legyen a legjobb, legyen ösztöndíjas, dolgozzon, amikor csak tud, tanuljon, mint a güzü és vegyen fel diákhitelt.

HA (!!!) valóban jó benne, HA valóban ez az álma, akkor el fogja érni.

Vagy nem hajlandó lustaságból megfizetni a siker ÁRÁT, jelen esetben a fáradtságot, a 200%-on teljesítést a majdani orvosi pálya érdekében, nem vállalja ezt a pár év nehézséget SEM, akkor vegye tudomásul, hogy ez csak tartalmatlan álmodozás. És csak az ő sara, hogy nem váltotta valóra, mert kifogásokat találva nem tett semmit a valóra váltásáért.

Nézd, olyat még senki nem látott, hogy valaki egy piacképes szakterületen a legjobb, specializálódott tudással bír, kapcsolatokat épített ki az iskolai évei alatt, körme szakadtáig dolgozik és minden lehetőséget megragadva megy előre és belebukik.

Olyat igen, aki a munkába járást önmagában hiszi az előzőek összességének, olyat igen, aki kifogást keres, olyat igen, aki nem tesz meg mindent, olyat igen, aki nem megy a munka után és nem költözik, és olyat is láttunk már, hogy nem piacképes dologra cseszi el az időt.