2017 május-júniusi babák! (beszélgetős fórum)
Megmozdult a kis pocaklakónk!! :)
Tegnap este már apa is érezte. Földöntúli érzés és boldogság. :)
Atya ég... akkor lehet, hogy egy pelenkával is készülök, vagy készüljön az, akinek ilyen elvetemült ötlet jut az eszébe! :D
Azt, hogy nem eszek, kibírom, az ivás már némileg neccesebb, de hogy pisilni ne engedjenek?! Volt egy kis nyugalom nekem pisilés terén, de aztán néhány hete már megint az van, hogy gyakorlatilag bármikor tudok, csak egy budi kell alám.... ráadásul ez a kis Mazsola is előszeretettel molesztálja (már most) a hólyagom. Szép kilátások! :D
Amúgy döbbenetesek tudnak lenni tényleg... Engem az unokahúgom szokott rendszerint "kiakasztani". Még csak 6 éves, de előtte is rendszeresen művelt hasonlókat.
Még nem tudott arról, hogy babát várok, amikor voltam náluk, csak annyit mondtam a Húgomnak, hogy mennem kell nőgyógyászhoz. A kislány kérdezte, hogy mit csinálnak ott velem? Mondtam neki, hogy megvizsgálják a puncim, a lányoknak néha el kell menni ilyen vizsgálatokra, majd ha nagyobb lesz, akkor neki is... :D de nem is ez a lényeg, hanem, hogy egyszer csak odaszaladt hozzám, és mondta nekem, hogy nagyon szeretne egy unokatesót, és hogy szüljek neki...és megölelgetett, a hasamat is... aztán egyszerre néztünk össze a tesómmal, leesett állal, hogy ezt meg mégis hogy? Ennyire beletrafálni.... igazi kis csodák Ők!
Amúgy meg kegyetlen őszinte nőszemély tud lenni az unkohúgom, úgyhogy simán elmondta volna, hogyha az Anyukájától hallotta volna. :D
Nagyon-nagyon durva érzékelőik vannak....
én ugyanez ...
de hogy még pisilni se?!?!?!?!?? na ezen most megdöbbentem, nagyon is
Sziasztok Csajok!
En cukros vagyok, túl jo pár terhelesen. Citromot nyugodtan lehet a lotyibe tenni es sztem a víz se gaz utana, nem kell annyira komolyan venni, a "lényegen" nem változtat. A mozgást mar jobban, de hat úgyse futja le senki a marathont ;)
Saját tapasztalat h en sajnos mindig rosszul leszek (izzadok, szedulok) amikor tetőzik a cukor a szervezetemben es nagyon nehéz nem kihanyni. Persze ez lehet h a bajommal jár. Az biztos h segít ha van velem valaki es tudunk beszelgetni, így elterelodnek a gondolatok :)
Öröm az ürömben h a dokim nem "kényszerít" a terhesség alatt terhelesre :) hajrá :)
szerintem Ők mindent de tényleg mindent éreznek, még azt is amiről mi magunk is csak kicsit tudunk :)
hát igen, már nekem is nagyon fájna ha történne Vele valami, pedig olyan furcsa... fel se ismerném, mármint eddig még csak azt tapasztaltam meg h valakit ismerek/látok/beszélek vele és szeretem, Őt meg ezen túl.. :o)
Én is néha rádöbbenek h aztarohadt ez bizony nagyonnagy felelősség, de egyre jobban várom már :o)
Igen, én is úgy gondolom, hogy érzik, de akkor viszont azt is kell, hogy érezze, hogy Őt szeretem, és már várom, csak van amikor nem érzem jól magam. :D
Kb. 2 héttel ezelőtt volt, hogy hajnalban elkezdett görcsölni a hasam, fájt a derekam is, pont mikor máskor, amikor megjön, és a fájdalomra ébredek fel...
És bár nagyon fájt, és a picúr is mnagyon eleven volt, de olyan jól esett, hogy Ő is ébren van velem, pici szív! Aztán megsimogattam a hasam és mondtam Neki, hogy próbáljunk meg aludni, mert anyának most nagyon nem jó...
Ez nagyon aranyos, hogy elmondtad Neki, hogy mi a helyzet. :) Biztos vagyok benne, hogy számít!
Megértem... :( Nekem Ő az első baba, úgyhogy nincsen ilyen téren tapasztalatom szerencsére. Most már megviselne, ha elveszíteném. Az elején talán azért nem, mert igazán fel sem fogtam, nem tudatosult bennem, hogy tényleg egy kis életke fejlődik bennem. Most már azért másabb... bár így is van amikor kicsit előretekerem gondolatban az időt, és akkor azt mondom, hogy atya ég, ez most tényleg komoly?! Olykor megijeszt ez az életre szóló felelősség, és bár a két unkahúgom által tudom, hogy mennyi szeretetet, boldogságot tudnak adni ezek a kis csodák már csak egy nézéssel, mosollyal is, de mellette viszont nagyon nagyon nehéz...
Én alapból nagyon agyalós vagyok, és sajnos mostanában a stresszből is kijár, amitől én is tartok, mert nem szeretnék ártani a pindúrnak, csak nehéz, hogyha olyanok a körülmények... és bár nagyon sok minden felfogás és hozzáállás kérdése, de sajnos vannak olyan problémák, akadályok, amit az ember nem tud egy legyintéssel elintézni és annyiban hagyni...
Kíváncsi vagyok, hogy milyen volt a terhestorna! :)
Én is kipróbálnám, de itt a városban nincs rá lehetőség, máshova pedig jelenleg macerás lenne eljárni.
Sziasztok!
A cukorterheléses vizsgálathoz még nem tudok hozzászólni, egyelőre még csak 2 hét múlva, a 20. héten lesz a genetikai UH. Egyelőre eddig látok még csak. :D Bár említették, hogy majd lesz valamikor.
Ez akkor hasonló kivitelezés szempontjából egy IR vizsgálathoz? Az tavaly volt nekem, akkor is cukros lötyit kellett inni, meg pár órát a szúrások között várakozni.
Érdekes ez a terhes vs. áldott állapot. Én sajnos rettentően aggódós vagyok. Másfél éve az első terhességem missed ab-bal végződött, így nagyon rossz "élmény" volt a terhesség. Utána egy évet vártunk is a próbálkozással. Most kicsit másabb ez a terhesség, de hánynom sosem kellett, inkább émelyegtem sokat, rosszul voltam. Én emiatt az állandó aggódás miatt félek, hogy hogyan hat a kislányunkra, persze próbálok a jóra gondolni, de nekem nincs sajnos pozitív tapasztalatom eddig egy terhességgel, így nehéz.
Van már szülésznő-védőnőm (itt egy ember csinálja mindkettő területet), aki javasolta, hogy járjak terhestornára, mert lelkileg kicsit oldana. Ma megyek először, meglátjuk... :)
Szóval persze, vannak kellemetlenségek a terhesség alatt, de nem érzem én sem tehernek, de azért annak idején nem gondoltam volna, hogy milyen furcsa tüneteket, érzéseket tud előhozni az emberből. :D