Ti mit csinálnátok, ha a tanár felhív, hogy a kamasz gyereked nem ír az órán? (tudásbázis kérdés)
nyitottam :-) Látom, rá is találtál. Most el kell mennem, de remélem, mások azért közben odatalálnak.
Csoportmunka: sajnos az a baj, hogy ha alapvetően a rendszer az egyének versenyeztetésére épül már első osztálytól is, és közben részben dolgoznak csoportban is, akkor nem elvárható hogy a gyerek óránként váltson szemléletet. Ez csak úgy működhet, ha a párban ill. csoportban való munka az alap éveken át napról napra, miközben nem versenyeztetünk, sem egyéneket, sem csoportokat egymáshoz, az értékelésnél pedig nem egymáshoz hasonlítgatjuk a teljesítményt hanem részben mindenkit a saját korábbi teljesítménye, részben a mindenkire egyformán érvényes elvárások alapján. Érdekes egyébként egy ilyen rendszert belülről látni. Itt sosem hallasz olyat hogy a te gyereked a legjobb vagy a legrosszabb valamiben, és a gyerekek sem. Nincs osztályzás, viszont van részletes visszajelzés a gyerek és a szülő felé is. Nincs nyilvános megszégyenítés, szülői értekezleten, évzárón stb. egyes gyerek teljesítményének a kiemelése akár negatív vagy pozitív értlemben, és nem kizárólag a tantárgyi tudást vagy teljesítményt értékelik. Nagy szerepe van az önértékelésnek is. Az egész sokkal inkább párbeszéd és közös gondolkozás a gyerekkel, mintsem az otthonira jellemző számonkérésen, osztályzáson, rangsoroláson alapuló rendszer, ahol ugyan van csoportmunka, de csak mellékesen, és az értékelésbe nem beszámítva. Így a gyerek is ezt tanulja meg, a végső értékelésnél úgyis csak az egyéni teljesítmény számít.
Na, ez a párválasztós olvasás tetszik. Szerintem ezt fel fogom vetni nálunk az iskolában, amikor megint megyek dolgozni. Szerintem, mivel elmentünk nagyon más irányba, nyitok egy másik topicot, és oda te is és mások is, akiknek a saját gyerekük iskolájában vannak nagyon jó dolgok, leírhatnák azt. Mi, pedagógusok meg meg tudnánk esetleg valósítani másutt is. :-) Remélem jönnek majd oda ötletek.
Családban, baráti körben sok az általános iskolás gyerek, így elég közelről látom, kinél hogy megy ez. Igen, van olyan osztály ahol próbálnak pl. csoportban dolgozni, de ahogyan te is írod, mellette mindig ott van a versenyeztetés, pirospont, jegy stb. ami rgötön lehetetlenné is teszi a dolgot.
A tanulásmódszertan tanítása az egyik legfontosabb, alapvető feladat kellene legyen. Tényleg jó ha előkerül ez is az iskolában, de ez kevés szerintem. Főleg ha közben van napi 6 órája meg még 1-2 órányi lecke otthonra, pont abban nem fog fejlődni amiben kellene. Nem tudok más példát hozni: itt nálunk heti 1x adnak leckét, hétfőn, amit csütörtökre kell bevinni. A norvég lecke tavaly pl. rendszeresen egy hetilap ifjúsági mellékletéből fénymásolt cikk volt, pontos útmutatóval arról hogy hogyan kell egy szöveget feldolgozni, néhány lépésben végigvezették rajta a gyereket. Pl. nézd meg mi a cím, melyik kép melyik bekezdéshez tartozik, olvasd el a képaláírásokat, kérdésekre kellett megkeresni a választ a szövegben stb. Nem nagy dolog, de csinálták a suliban is, 2-3 hónapig heti rendszerességgel itthon is, bevésődött szinte észrevétlenül. De hagytak rá időt és nem volt közben nyakonöntve a gyerek még más, heti 5-6-7 órányi leckével.
Biztos hogy nehéz ügy az adott rendszerben sokmindent megvalósítani. Olvasás terén a lányomék sulijában pl. minden ötödikes kap egy elsős párt akinek segít az olvasásban. A nagyok minden héten egy órára átjönnek a kicsikhez, a kicsik általában alig várják őket, megmutatják a nagyoknak hogy milyen könyvet olvasnak éppen, a kicsik felolvassák a kedvenc részüket a nagyoknak, a nagyok meghallgatják aztán esetleg tovább is olvassák a könyvet ahol tartanak, van olyan amikor a nagy olvas fel a könyvből a kicsinek, van hogy csak beszélgetnek róla. A lényeg, hogy a nagyok megtapasztalják hogy milyen segíteni és átadni valamit a tudásukból (miközben ők is gyakorolnak) a kicsik pedig alig várják hogy ők is olynan ügyesek legyenek hogy segíthessenek. A lányom negyedikes, jövőre már ők is kapnak elsős párt, nagyon készül rá, többször beszélgetnek róla a suliban is, hogy hogyan lehet segíteni majd a kicsiknek. Nagyon helyes dolog volt pl. amikor másodikban a lányom hatodikos párja írt egy üzenetet az olvasás mappába, hogy milyen ügyesen használja a mutatóujját a sorok követésére. Vagy amikor azzal hozott haza egy könyvet az iskolai könyvtárból, hogy a nagy párjának ez volt a kedvence... Nagyon nagyon más a hozzáállás, és ez oda vezet, hogy negyedikben már mindenki átlag 1-2 könyvet elolvas havonta, és egymásnak adják az ötleteket. Most ment pl. a Nagy barátságos óriás c. film a moziban, az eredeti regény szerzője Roald Dahl norvég, nagyon népszerű. A városi könyvtárban 50 példány van a könyvéből, plusz mivel most 100 éves a boltokban is mindenütt ott van, és az iskolai könyvtárakban is. Nem kötelező olvasmány, de a könyvtárban nyár óta sorbanállás van rá, a lányomék osztályában kézről kézre járnak a könyvek, már majdnem mindenki olvasta. Közben a lányok között elkezdődött a Narnia-láz, valaki behozta, azóta sorban olvassák. És még sorolhatnám, a lényeg, hogy lehet úgy irányítgatni a gyerekeket, hogy észre se vegyék hogy épp tanulnak...
Ja, azt elfelejtettem, hogy azt írod, nem dolgoznak csoportmunkában. Pedig ez manapság kifejezetten divat. Sokat dolgozunk csoportban, párban. Ami itt nehéz, hogy arra kell őket rávenni, hogy a csoport együtt legyen sikeres, ne az egyének versengjenek munka közben. A magyar oktatásnak, de az egész magyar mentalitásnak ez egy sajátossága, hogy az önbizalmunkat egyéni sikerekre építi.Én jelentkeztem először, nekem van több piros pontom stb. Ezen nehéz változtatni (bár nem lehetetlen, csak erőlködni kell) hiszen mi magunk, felnőttek is ebben nőttünk fel, erről szól körülöttünk minden. Tanulásmódszertant is tanítunk, csak ahhoz is kell a gyerek, hogy amilyen ötletet adok az órán- pl. tanulunk jegyzetet készíteni közösen és abból tanulunk,- azt ő utána maga is csinálja otthon, próbálja ki. Vagy egy vers memorizálásánál egy játékkal, amikor a táblára felírjuk és sokszor ismételgetjük, közben egy-egy sort vagy szót letörlünk. Ez is egy módszer, amit később otthon tud hasznosítani, amikor már egyedül tanul. Csak az a lényeg, hogy a gyereknek sokszor végig kell próbálni mindet, hogy kiderüljön, ő hogy tud a legjobban tanulni. Ehhez pedig kell a szülő, aki otthon ránéz, amikor tanul, hogy hogyan is csináltátok órán? Mire emlékszel a feladatból?
Na, akkor mi egyfelé gondolkodunk, mert nekem is kb. ez az elképzelésem. Az olvasás egy nehéz és kemény dió, valóban mindenkinek azt kéne olvasnia, ami érdekli. Ezen már én is gondolkoztam, hogy amikor újra olvasást tanítok majd, kipróbálom, hogyan működik, miképpen lehet ellenőrizni, úgy, hogy közben ne menjen el a kedve tőle, mert az már kiderült, hogy amiről olvasónaplót kell írni, azt általában nem szereik olvasni. Sok apróbb elgondolnivaló van. Sok ötlet is születik és egy-egy tanító, tanár ki is szokta próbálni, van is ami működik, de általában helyi szinten marad, mert amiben nincs pénz, azon országos szinten nem változtatnak döntéshozóink. Kéne egy okos ember aki az egészet valahogyan pénz szempontból is vázolni tudná odaföntre, mert abból értenek.
Nem az mondtam, hogy zseni és nem csak tantárgyi képesség kell ilyen helyzetben. Az akaraterő, a jó memória vagy a jó rendszerező képesség is képesség, Ezekből valószínűleg sok jutott a lányodnak. Azért a legtöbb gyereknek ezeket fejleszteni kell, magától nem áll neki egy könyv fölött görnyedni, át sem látja, hogyan kéne a lényeget kiemelni, memorizálni. Ez sok apró lépésből áll, fárasztó és nagy akaraterőt kíván, bármilyen kíváncsi egyébként és szereti megtanulni, ami érdekli. A BME-re sem elég érdeklődésből tanulni, gondolom a lányod is tölt némi időt a könyvek fölött, akkor is, amikor mást csinálna legszívesebben. Bár most már inkább az a gondom, hogy nem tudom, miről beszélgetünk(?), mert nekem úgy tűnik, hogy te eldöntötted, hogy én tök hülye vagyok (pedagógus, milyen lehetne más?), és az,amit rengeteg gyereken tapasztaltam (köztük a sajátomon is), nem számít. Nyilván parancsuralmi rendszert tartok fenn és módszeresen ölöm ki az érdeklődést a gyerekekből. Én nem kérdőjeleztem meg, hogy a lányod sikeres, te is próbáld meg elhinni, hogy számít a tapasztalat. Én is vettem részt (szülőként) más ország iskolarendszerében. Láttam alternatív iskolából érkező gyerekeket is. Mindegyiknek van létjogosultsága és nagyon sok hasznos, megfontolandó dolog történik ott. De ez igaz a magyar iskolára is, nem szabad az egészet úgy ahogy van kukába dobni. Pillanatnyilag pénz van benne kevés és nem azok hozzák a döntéseket, akiket a munka szeretete és nem a pénz motivál. Viszont a benne szereplő pedagógusok zöme sokat dolgozik azon, hogy működjön, hidd el nekem.
Vicces, hogy pár hozzászólásból megállapítod, hogy szupertehetség :D
Matekból kiemelkedően jó, a többiből átlagos. Nem zseni, szerencsére.csak senki nem ölte ki belőle a tanulás szeretetét, és a kíváncsiságot. Tisztában volt azzal, minek milyen következményei vannak. Kipróbálta a munkát is, már gimi alatt dolgozott. Utána is ott helyezkedett el, és rájött, jobban jár, ha továbbtanul.
Lehet, hogy neked hihetetlen, de a gyerekek szeretnek tanulni. Sajnos ezt a mai iskolarendszer ritkán támogatja, kevés a jó tanár.
Tisztázzuk: nem az a jó tanár, aki nem követel, sőt.
Ey inkább úgy elképzelhető nekem, hogy az általános iskolai tananyag mindenki számára kötelező kellene hogy legyen, legyenek a végpontok jól meghatározva és legyen az iskoláknak, tanároknak szabadsága az oda vezető út megválasztásában. De legyen kontroll és felelősség a tanáron is (akinek a diákjai nem érik el a kívánt szintet ott meg kell vizsgálni az okokat). Az általános iskola azért általános mert mindenki számára egységes, kötelező, ugyanakkor az átlag gyerek számára teljesíthető elvárásokat kell támasztania.
Az általános iskola után kellene egyre nagyobb és nagyobb mértékben választhatóvá tenni bizonyos tárgyak tanulását, de akkor is kell lennie olyannak ami mindenkinek kötelező. Ilyen a nyelv, az anyanyelv, a közismereti tárgyak alap szinten. Ehhez jöhet választandóként emelt óraszámban, mélyebb tudást feldolgozva az ami a gyereket, fiatalt érdekli. Ugyanakkor ha már választott egy szakirányt, az ahhoz szükséges tárgyakat kötelezően tanulnia kell, hiszen csak így fog összeállni a végén valamilyen használható tudás.
Az általános iskolában sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetni az alapvető tanulási készségek, írás, olvasás, szövegértés és idegen nyelv elsajátítására, ill. természettudományokból, társadalomtudományokból a mindennapi élethez elengedhetetlen ismeretek átadására. Emellett a szociális készségek, tanulási módszerek stb fejlesztésére. Vagyis az általános iskolának nem elsősorban ismereteket kell átadnia hanem alkalmassá tenni a gyerekeket arra hogy középiskolában, a felsőoktatásban és a társadalomban működőképesek legyenek.
A magyar iskola fordítva ül a lovon... ráönt egy csomó információt a gyerekre de nem tanít tanulásmódszertant, nem tanít társas viselkedésre, együttműködésre, csoportban való közös munkára, önálló gondolkozásra.
Jó példa az olvasástanítás: tanul a gyerek az iskolában olvasni, olvassa az olvasókönyvet, meg a kötelező olvasmányt, de az iskolát nem érdekli és nem is zavarja ha ezt a tudását a gyerek iskolán kívül semmire nem használja. Jó tanuló 3-4. osztályos gyerekekről hallom-olvasom napi rendszerességgel hogy soha életükben egyetlen könyvet nem olvastak még el... ehhez képest a norvég iskolarendszerben sem olvasókönyv, sem kötelező olvasmány nincsen, viszont mindenkinek minden áldott nap olvasnia kell. Az osztályban mindenki mást olvas, van aki regényt, van aki tudományos ismeretterjesztő könyvet, van aki mesét, valamit viszont minden nap kell, ezt nagyon szigorúan ellenörzik is, elképzelhetetlen hogy egyetlen gyerek is legyen aki ezt nem teszi meg, mert neki épp nincs kedve. Egy a lényeg, az iskolában megszerzett tudást az iskolán kívül használja, ezáltal értelmet nyer a tanulás.
Nem biztos, hogy utópia. Bár pillanatnyilag messze vagyunk tőle és most nem ez az irány, de pont emiatt szerintem pár év és felmerül majd ez az igény. Kezd mindenki besokallni a teljesíthetetlen követelmény miatt (nem a tananyag sok, hanem az óraszám, ahogy százfelé kell figyelni egy gyereknek egész nap). Én si sokat agyalok, hogy az iskolában hogy lehetne ezt megvalósítani, de egyenlőre sok technikai és anyagi akadályt látok. Illetve a szülők igényeit is át kéne alakítani, mert ugyan melyik szülő fogadná el azt, hogy az ő gyere csak írni és olvasni megtanul alapszinten, aztán csak játszik mert ő azt szereti, majd teljesen kimarad az oktatásból. Nehéz elhinni, hogy ilyen kevés tudással alkalmazni fogják. Szóval még van mit fejleszteni ezen, alapgondolatnak jó.
Valóban, az iskolák főleg az "átlagra" vannak felkészülve, ami persze nem egyfélét jelent, de a nagyon szélsőséges tehetséget, viselkedést már nehezen tudják kezelni. Az ilyen gyerekeknek vannak a speciális iskolák, sajnos szerintem kevés. Attól, hogy a különleges esetek nem mindig működnek jól az iskolában, nem biztos, hogy az az iskola, vagy a tanár rossz. Meg a gyerek sem rossz, csak nem valók egymáshoz. Az említett eset nagyon szerencsés kimenetelű, nagyon jó, hogy anyuka törődött vele és kereste a megoldást.
Az a helyzet, hogy nagy szerencsétek volt (a lányodnak és neked), mert valószínűleg nagyon tehetséges. Nem a módszered miatt lett sikeres, hanem a módszer ellenére és az nem ugyanaz. Hidd el, hoyg több gyereken próbáltam ki és láttam az eredményét a hagyományos módszernek és számtalan sok kisgyereket láttam belefutni a kátyúba a te felfogásoddal működő szülők miatt. Persze, mindig akad egy-egy, aki magától is nagyon okos, tehetséges, és így is sikeres lesz, de bizony a többség számára kifejezetten káros. A legtöbb ilyen gyerek tudja, hogy tanulni kéne, de nagyon gyorsan túlnő rajta a feladat, annyira, hogy már nem tudja magának megszervezni és feladja az egészet. Itt bizony szülői és pedagógusi feladat a terelgetés. És nagyon csúnya ferdítés, hogy bárhol is elhangzott volna, hogy parancsolgassunk. Az, hogy minden nap következetesen törődöm vele és birkatürelemmel ugyanazon a feladaton minden áldott nap végigmegyünk, nem hagyom őt elúszni, nem jelent katonai kiképzést, csak nevelést és törődést. Ezt te megteszed a magad elképzelése szerint, én meg a magamé szerint.
Ez mind szép és jó, csak egy gond van: amikor valaki szakmát tanul, vagy felsőoktatásban mérnöknek, orvosnak, jogásznak, közgazdásznak stb. készül akkor arra készül hogy az általa választott területen olyan szaktudásra tesz szert amit utána felelősséggel fog tudni alkalmazni. Ez nem fér össze azzal, hogy csak azt tanulom meg ami érdekel, meg amihez kedvem van. Vagy ha igen, akkor hiányos tudással, felkészületlenül fogok állni bizonyos feladatok előtt, amivel jobb esetben csak a saját boldogulásomat vagy a cégemet viszem csődbe, rosszabb esetben mások életét teszem vele tönkre.
Orvos vagyok, 6 évig jártam egyetemre, további 5 évig szakképzésre. Rohadt sok dolog volt ami nem érdekelt, meg nem volt hozzá kedvem, mégis meg kellett tanulni. Amikor a másik élete múlik a döntéseiden, nem lehet azt mondani, hogy bocs, engem ez pont nem érdekelt, úgyhogy fogalmam nincsen mit kellene csinálnom...
A nagylány egy évet dolgozott, utána rájött, hogy jobb tanulni.
De annak Örülök, hogy gondolkoznak másban is, keresik a lehetőséget.
Ilyen is van. Ismerek ilyet en is, bar ott a szulok befenyitettek inkabb a lanyt. Altalanosba es kozepsuli elejen tok rossz tanulo volt a csaj,utana vegig kituno, otos lett hirtelen, tok jo eredmennyel diplomazott, soha nem jott velunk sehova, mindig tanult. Majd a mernoki diplomajaval egy markasabb ruhaboltba volt elado 9 evig...gratula, ezert gorcsolt sok sok evet vegig
Csak atfutottam a ciket multkoriba, ahol az iskola folyamatosan panaszkodott az egyik tanulo elviselhetetlen magatartasara.
Az anyuka elvitte szakemberhez, akinek a tanacsara a szamara megfelelo iskolaba kerult.
Az izgaga, figyelemzavaros kislanybol az orszag es a vilag egyik leghiresebb, legtehetsegesebb balett-tancosava valt.
De ilyesmire az iskolak nincsenek felkeszulve.
Es mindegy, hogy fest-rajzol, enekel, tancol, zenel, farag, ir, alkot.
Szerintem nem is sejted milyen trehány volt. A gimi 5 évéből 4és felét kb. ellógott. Azt tanulta ami érdekelte és ennyi.
Az utolsó fél évet végighajtotta, és érettségin egy négyese lett.
Az az egészen elképesztő, hogy egy kutya befogadásához lassan már vizsga kell, de gyereket "nevelhet" akárki ...
A világon nem csak az irányítás meg a "ráhagyunk mindent" létezik. Facepalm.
Az első mondatod tényszerűen nem igaz. Most pedig meghaladta az élet azt az elavult, tekintélyelvű, eredménytelen rendszert.
Ha csak a filmekből ismered az angolszász és egyéb oktatási rendszereket, akkor nincs miről beszélni. Nagyon nincs.
Sztem o nem az utasitasokat helyezte eloterbe, hanem azt h igenis vannal kotelessegeink, amiket ha tetszik, ha nem, meg kell csinalnunk! Ez vonatkozik felnottekre, gyerekekre egyarant! Nem hiszem h azt mondtad volna a lanyodnak ha nem irt vopna oran h jo van, nem baj, nem kell irni. Kanyarodjunk vissza oda, amit te is irtal, peldat mutattal a lanyodnak azzal h a feladataidat elvegezted. A lanyod abban nott fel h a feladatainkat el kell vegeznunk. Szerencsed volt h nem kellett nogatni, rapiritani stb, de vannak olyan gyerekek, akiknel csak a kemenyebb szo, nagyobb szigor hasznal. Az sehova se vezet ha rahagyunk mindent a gyerekre!
A nagylány 20 éves. A módszer működött. méghozzá jól.
A BME-re jár, arra a szakra, amit választott. Mellette ír, lektorál
Most épp egy start up vállalkozás ötletét dolgozzák ki pár barátjával.
Az a baj, hogy te, mint tanár, el se tudod képzelni, hogy nem csak parancsokkal lehet nevelni, a példa sokkal többet ér. A szabadság pedig nem vezet semmittevéshez, csak azoknál, akik mindenben utasításra várnak.
Írni, olvasni, számolni jó, ha mindenki megtanul. De ezen kívül mindent választhatóvá tehetnének, mert a gyerekek más-más képességekkel rendelkeznek, és hagyni kéne, hogy érdeklődési körük szerint tanuljanak. Napi 2x3 óra is működne szerintem. De ez már utópia.
Hát lehet, hogy ő is érzett itt-ott némi támadást. Persze nem látjuk egymás arcát közben, lehet, hogy ahol egy szövegben támadást érzünk, ott a való arcmimikával, hanggal felszerelt kommunikációban simán megállja a helyét.
Egyébként a poroszosnak nevezett iskolarendszer valóban működik, ha nem kell mindenkinek bármilyen alacsony képességgel ugyanúgy részt venni benne. Onnantól, hogy kötelező mindenkire az oktatás, viszont a különböző szintekbe besorolás meg tilos, valamit változtatni kell, ha azt akarom, hogy mindenki a maga képességei szerint iskolát tudjon végezni.
Igen, alsóban tanítok és a négy órát főleg a kicsi gyerekeknek tartanám hasznosnak.Fölötte mondjuk 5 óra. És igen, pl kötelezően lenne heti egy fizika az alapokkal, azt az is meg tudja tanulni, aki nagyon nem érti az egészet, választható hozzá még egy annak, akit meg érdekel is. Ami kötelező, az valóban az, azt meg kell tanulni, írni kell az órán- több is marad meg a fejekben belőle. Amit választott, az szintén kötelező, de amit a padtárs Józsika választ, a plusz két történelem, az neki már nem lenne kötelező. Ha ez így érthető. A feladatoknak világosnak, kötelezőnek, de elvégezhetőnek kell lenni. Sok "én aztán nem írok semmit" típusú lázadást simán az szül, hogy olyan mértékben meghaladj a gyerek képességeit a feladat, hogy már meg sem próbál alkalmazkodni hozzá.
A porosz oktatási rendszer nagyon jól működött az elmúlt évszázadban is.
Ha csak Magyarországot nézzük, szörnyű milyen szakemberek kerülnek ki az iskolákbol, legalább is középfokon/fokig
Elmúlt 26 év a rendszerváltás óta, alig néhány magyar vállalkozás lett "világhírű"
Bár én csak néhány usa filmböl meritem az "ismeretemet", de gondolod hogy az ott flegmáskodó iskolásokbol lesznek a közép és felső vezetők?
Nem hinném hogy a magyar sikeres start-up cégek vezetői, úgy viselkedtek volna az iskolában,mint az emlitett kisdiák
Napi négy óra, amiben van rajzolás, tornázás is, bőven elég lenne"
Azon kivül szabadon választaná a matek,fizika stb-t?
És máris tömegével jönnének ki az iskolákbol a kiművelt emberfők
Te tanár vagy?
További ajánlott fórumok: