Számodra mit jelent kilépni a komfortzónádból? (beszélgetős fórum)

Egyetértek, De ahhoz hogy tágítsuk, előbb ki kell lépni belőle.

Például nekem komfortos kényelmes reggel végignézni a híreket e-maileket kávézás közben elolvasni pár blogot, sokáig ezzel töltöttem reggel kb. egy órát.

Pár hete az első kávé után elindulok futni a közeli futópályára, vagy az ott lévő ellipszistréneren menni 50-60 percet, csinálni pár húzódzkodást.

Az első 2 hét kínlódás volt, kicsit se kényelmes vagy komfortos. Ma már hiányozna része lett a komfortzónámnak.

Más példa: sose szerettem egynél több idegen előtt beszélni. Ezt is meg kellett tanulni megszokni.

Miért gondolod, hogy le szeretném cserélni? Nekem ez így jó, tehát növelni sem akarom. Ezt a véleményt akkor szoktam hallani, amikor valakit bekényszerítettek egy élethelyzetbe, és onnan szeretnének kilépni. Azért mert korábban megtapasztalták, hogy ez kényszer számukra. Nálam nem volt kényszer, mivel én alakítottam, így megmaradt. Tehát ha valaki már kialakította ezt akkor nincs miből kilépni.

..az persze gond, ha kezdetek elején nem tisztázzuk ezt, mivel a másik nem tudja, hogy hol van a határ. Na ekkor kezdődik az, hogy komfort zónát bővíteni kell. Itt kezdődnek a gondok, mivel kezdetek kezdekkor nem beszélték meg ezt, pedig mindkét félnek egy normális igénye lenne, csak ezt nem beszélték meg.

Azért én pont ellenkezőleg értelmezem. Szerintem a korfontzónánk, az hely, ahol jól érezzük magunkat, tehát ebből kilépni sem akarunk. Amennyiben mégis kell, akkor valamilyen, számunkra nem elfogadható ok miatt. ..ami ellen én mindig tiltakoztam, és nagyon sok embert megbántottam ezzel. Pusztán azért, mivel nem éreztem magam komfortosnak magam, abban a légkörben, és meg mertem mondani, hogy nem.

Tehát én inkább maradnék a komfortzónámban!

Nemes egyszerűséggel számomra azt, hogy olyasmit teszek és azokkal amihez nincs kedvem vagy nem akarom.

Ez ritkán fordult elő, mindig is tudatosan kerültem ezeket.

Bár vannak kötelező körök amelyeket meg kell futni de, ahogy öregszem úgy érzem egyre ritkábban akarok, fogok kikerülni a komfort zónámból:)

"Öreg" vagyok én már ahhoz, hogy azt tegyem amihez semmi de semmi hajlandóságom és hangulatom.

Kellő asszertivitással csak a számomra és a családom számára fontos, örömteli dolgokkal foglalkozom. Nem szánok sem időt, sem energiát a nekem lényegtelen és felesleges, semmis dolgokra.

Mivel tisztázzuk a dolgokat?

Ha valami nyomaszt és szorongsz általa, akkor mi az, amivel oldod a feszültséget?

(A pótszereken kívül.)

A komfortzóna azon viselkedésminták összessége, amelyek között az egyén szorongás-mentesen tud mozogni és anélkül tudja megválasztani cselekvéseit, hogy kockázatot vállalna.

Wikipédia

Magaddal tisztában lenni. Ez az első!

Aztán tudni fogod mit akarsz és mit nem akarsz!

Mit értesz szabadság alatt és mit értesz börtön alatt.

Amíg ez az önmagad letisztultsága nincs meg, addig összefolyik a belső és a külső és iszonyatos bonyodalmakat fog okozni.

Összezavarod a környezeted és saját magadat is.

Tehát TISZTÁZNI! MINDENT! ŐSZINTÉN!

EZ A KULCS!

A felsőbb/alsóbbrendűség valamit a siker, mindkét világra érthető: külsőre és belsőre egyaránt.

Kinek mi számít? Ez alapján tisztázható.

Korrekt. Ezt mindenki magában rendezze.

Általánosságba véve, mindenki, aki több, vagy jobb nálam, ellenszenvet válthat ki belőlem.

Irigyelhetem, féltékeny lehetek rá, és ezek mértéke növelheti bennem a haragot, majd a gyűlöletet.

Nem tudom milyen komfortzónám volt, negatívnak semmiképp sem nevezném, kiszámítható és nyugis életem volt idáig, szeretetben. Az biztos, hogy mégis elhagytam egy időre néhány hónapja... pedig csak barátség és/majd flört volt... amibe sajnos belementem... akkor úgy éreztem, hogy ez klassz, és pillanatok alatt kinyíltam, (nem a férfi felé, mindenfelé, az emberek felé) bár mindig zárkózott voltam. Nagyon. Pontosan azt tapasztaltam, amit írtál, hogy komoly minőségi változás állt be, bár a pozitív hozadékát otthon éltem meg, felpörögtem olyannyira, hogy a párom is csak kapkodta a fejét, nem volt ehhez hozzászokva... viszont a kiszámítható körülményeim tényleg jelentősen megváltoztak... merthát az ember azért titkolja, ha a másik nem próbál izgalmat csempészni a mindennapjaiba... de a kinyílás az láthatóvá vált.

Engem soha nem korlátoztak a szabadságomban, csak én ezt ekkor máshogy értelmeztem, kissé szabadabban, tágabban. Persze nem tudatosan, mentegessem csak magam, tudom... Bele is bonyolódtam teljesen, sikerült is belebukni, hál istennek viszonylag hamar, még mielőtt komolyabbra fordulhatott volna, talán azért mert ez már nem volt komfortos... és persze egy boldogabb új élet reményével sem kecsegtetett, csak egyszerűen jó volt és izgalmas.. mert más... A komfortzónám ilyen irányú elhagyása végül is nálunk nem okozott visszafordíthatatlan következményeket, bár a levegőben lógott egy darabig.. inkább lehetőséget teremtett rá, hogy a párom számára is nyilvánvalóvá váljon, hogy nem találom épp teljesen önmagam, és segítségre van szükségem. És ő segített és a mai napig segít is mindenben. Cserébe kapott egy izgalmasabb nőt, akiben lehet, hogy most nehezebben bízik meg, de szívesen hódítja meg újra és újra... Így már szívesebben lépem át a komfortzónámat más területeken, olyanokon, ahol ez elfogadható, sőt :-) nem hiszek a véletlenekben, de persze a tanulságokat azért levontam...

És erre ott az alapigazság:

Aki nem mer, az nem nyer.

Egyetértek! Az nem visszatartó ok, hogy irigyelni fogják vagy sikeres lesz és féltékenyek lesznek rá. Ez még senkit se tartott vissza.

Az a visszatartó ok azoknál, akik nem mernek kilépni a komfortzónából, hogy attól félnek, hogy mi lesz, ha beégnek.

Pl még nem hallottam olyanról, hogy valaki azért tartja meg a rosszul fizető, gagyi munkáját ahelyett, hogy elfogadjon egy jól fizető, jobb, könnyebb munkàt, mert attól fél, hogy irigyelni fogják. Nevetséges!

Inkább azért nem merik felmondani a gagyi munkát, mert nem biztosak abban, hogy megkapják a jobbat, ha már tudnák biztosra, hogy megkapják, felmondanának. De mivel BIZONYTALAN, ezért a betojiság győz, vagyis inkább maradnak a biztos rosszban (a komfortzónásban).

Kilépni a komfortzónából=elhagyni a biztos rosszat a bizonytalanért.

A bizonytalanról nem tudhatod, hogy jobb lesz vagy rosszabb, mint az a rossz, amiben vagy, de megtanultad kezelni, elfogadni. Ezért aki nem mer kilépni a komfortzónából, az kerüli a bizonytalant, akkor is, ha egyforma esélye van arra, hogy jobb legyen, mint arra, hogy rosszabb, inkább megelégszik a "komfort" rosszal.

Aki pedig kilép, az abba az 50% esélybe kapaszkodik, amit hordoz az egész, bizonytalan "jobb":)