Írj 4 soros verset bármiről, kezdd az előző vers utolsó szavával... (fórumjáték)

Baráttal lenni szeretek,

halászlét vele ehetek,

citromos sört is ihatok,

de cigit sosem szívhatok.

Szafaládét mustárral,

kenyérszelet kosárral,

kockás abrosz,virággal,

szép asszony jön baráttal.

Szalasztom a pékhez Sárit,

Hozz kenyérhez Abasárit!

Megbíztam reggel a Tádét,

Vegyen hozzá szafaládét.

Hagymással én szeretem,

tedd elém és megeszem,

fogyókúrám halasztok,

de ezt el nem szalasztom!

Karaj sütve vagy rántva?

Zöldségágyon kínálva?

Vagy bűnözzünk...krumplival,

jó zsírossal,hagymással?

Válogat, ha van miből,

fazékból meg tepsiből,

melyikben van finomabb,

főtt húsi, meg sült karaj.

Borcsa kapott virágot,

cserepeset,nem vágott

virágokból,jó sokat,

s a csokiból is válogat.

Nóta szól az ablakból,

hangos a kis utca.

Táncra perdül Jóska,

járja vele Borcsa.

Szedi lábát Julcsa,

Kergeti őt Pista.

Ha elkapja megcsókolja,

Erről szól most ez a nóta.

Bolondgomba van a fákon,

le nem szedi a barátom.

Ő a gombát jól ismeri,

csak a finomakat szedi!

Térdem ropog,kiakad,

a szívem majd kiszakad,

ha valaki régen mondja,

azt mondtam vón'-bolondgomba.

Kerékpáron régen ültem,

Jó pár éve nem tekertem.

Nem való már az énnekem,

nem bírja a fájó térdem!

Gergő a barátom,

Sehol sem találom.

Lelépett múlt nyáron,

Egy Csepel kerékpáron.

Jenő meg a Benő.

már nem olyan menő,

át is nézek rajtuk,

mert itt van a Gergő.

Kivágni a füzetből,

összerakni részekből,

mennyi alak jön elő,

tapsikol a kis Jenő.

A szobában bent van Elek,

bent maradok én is veled.

Nem kell most az utcát járni,

Nem kell most a fát kivágni!

Maradni szeretnék,

vonzanak az esték,

de minden hiába,

nincs hely a szobába'

Kapok az alkalmon.

Jóskával andalgom.

Ez csak egy vakrandi,

De illik maradni.

Vígasztalan idők után

Mindig jönnek jó napok,

Elég lehet annyi csupán,

Ha kis szeretetet kapok.

Ehetem vagy várjak még?

Lassan kihűl az ebéd,

szólok neki...hasztalan,

bánatos,vigasztalan.

A kemencét befűtöttem,

a cipót meg kelesztettem.

A lapátra rá is tettem,

hogyha kisül meg ehetem?

Kap tőlem egy szelencét,

Udvarába medencét,

Ne állíts hát kelepcét,

Befűtöm a kemencét.

Szaladni már nem tudok,

inkább gyorsan kocogok.

Kell a mozgás minden nap,

ha lustaság el nem kap.

Fény ragyog a távolban,

hosszú az út,vajh hol van,

mennyit kell még haladni,

de ne kelljen szaladni!

Hazám, te drága kincs,

Benned születtem én,

Sosem tévedek el,

Ablakodban a fény.

Vagyok mert lettem,

ide termettem,

apám és anyám

adta a hazám.

Folytatásos filmet nézek,

Nem állnak össze a részek.

Néha egy-egy részt kihagyok,

Ettől aztán pipa vagyok.

Bírtam,amit rám mért az élet,

hordtam némán,pedig félek

hogy vár talán olyan csapás,mely földre rogyaszt,s nincs folytatás...

Vagyok, mint télen a fagyok,

Leszek, mint az őszi szelek,

Voltam, bár voltom holtam,

Sírtam, mert el nem bírtam.

Volt,mikor csillogó szemmel néztem egy képet

Volt,hogy éjszaka magamban sírtam,

Volt,hogy erőm néha elhagyott,

volt,hogy becsaptak,aláztak,elárultak,de mégis itt vagyok!