Írj 4 soros verset bármiről, kezdd az előző vers utolsó szavával... (fórumjáték)
Istenem, hányszor kértem,
Hogy a piskótám
Össze ne essen.
Púpos süti összetottyadt,
Viharos szélben
Aranyeső bólogat.
Esély van rá, hogy béke lesz?
vagy-e helyzet mindent tönkre tesz?
nem lesz pénz, nem lesz élelem?
ne tedd ezt velünk Drága Istenem!
Elő a pulcsival!
Anyukád rád rivall,
megfázol,fúj a szél,
nagyobb lett az esély.
Szeretem nagyon a tavaszt,
zöldül erdő, rét, mező,
kibújnak a szép virágok,
sok kis madár jön elő.
Álmodj szépet
gyermekem,
meséidet
szeretem.
Szépült az ország,
szépült a város,
szépültek a falvak,
szépülj és álmodj!
Falakat épitett apám
Rég volt, de ma is állnak talán
Múlt században épült,
éveken át szépült.
Gondod tengernyi,
hogyan kell legyőzni?
Erő és akarat,
elmozgat falakat.
Szavakkal ölni is lehet,
Aki így tesz, az nem szeret.
Gondolkodj, mielőtt mondod,
Akkor nem lesz ebből gondod.
Bánta nagyon amit mondott,
de kimondott bolond dolgot,
megbántotta - akarattal,
csak hogy fájjon,bősz szavakkal.
Lány várta a fiút, leste,
Beköszöntött már az este.
Nem jött többé, nem is látta,
Egy évre rá nem is bánta.
Fogyott a Hold,
fénye halvány,
andalog hát
fiú és lány.
Hasát tömte,
meg is hízott.
Csodálkozott,
hogy nem fogyott.
Begyűjtőnek vitte
vasát,
az árából
tömte hasát...
Zöldjét szedem a gyökérnek
Sárba ne dobd, arra kérlek
Vasat ad az a testednek
Ne vidd el a begyűjtőnek
A határba a földműves
műveli ac földjét
mindennap izgatottam kel,
látja-e a zöldjét.
A világ most nagyon kétes,
a Kedvesem szeme kékes,
ha rákacsint a világra,
remény ébred a "határba".
Ereszt mossa tavaszelő eső
Madárkák lassan bújnak elő.
A nap is újra kikandikál,
Ó, de szép lesz megint ez a világ!
Tapírom nem volt,
nem is lesz,
bár látványa
nem ereszt.
Abbéli bánatom sírom,
Mikor ezt a verset írom,
Hogy jelenjen meg papíron,
A kicsi kedvenc tapírom.
Visszakaptam amit adtam
Reá elég sokat vártam
Megtanultam, soha többé
Hiába kéri az abbé
Megfogadtam,betartottam,
változást csinálni tudtam,
a kilókból jól leadtam,
aztán lassan visszakaptam.
Tartottam a névnapomat
hívtam vendéget jó sokat.
Mégis csak egy lábast kaptam.
soha többé, megfogadtam.
Talpát földhöz csapva táncolt,
Forrt a vére, arca lángolt.
A menyasszony pörgött, forgott,
A lagzi hajnalig tartott.
Balga voltam mikor hittem
S a csizmámat hozzád vittem
Le is kaptad annak sarkát
Úgy javítottad a talpát
Vizet tett a kulacsba,
szegény ura bekapta,
ordított,hogy becsapta,
majd elrohant a balga.
Gyógyítóhoz jár a sógor,
Többet érne egy kis óbor.
De a sarlatánnak fizet,
S ihatja otthon a vizet.
Bízom benne,befogadtok,
S belejövök, mint a nagyok.
Versfaragás csudajó,
Elmét, szívet gyógyító.
Remény teli az én szívem,
jobb jövőre vágyik lelkem,
fohászkodom, imádkozom,
Teremtőben nagyon bízom!
Visszakapja amit adott,
mert a sors most odacsapott.
Becsapta a szegény legényt,
visszakapta ...nem volt remény...