Írj 4 soros verset bármiről, kezdd az előző vers utolsó szavával... (fórumjáték)
Barát az jó, ha van,
de ne legyenek huszan,
egy-kettő épp elég,
szeretem a "Regét"
Ebédre várjuk a nagyit
A húgom már megint nagyít
Nem hiszem el semmi szavát
Szürke köpenyt hord a barát
Péknek vettem kenyeret,
nem sütött még eleget,
sorban áll az utca népe,
hogy legyen kenyér ebédre.
Pomádét kentem hajamra
Szép nap ígérkezik mára
Örüljünk a napsütésnek
És a hajnalban kelt péknek
Boltba megyek nemsokára
Abból neki se lesz kára
Hozok finom csokoládét
És hajára szép pomádét
Hája, bája, héja mája,
Van egy fekete macskája.
Söprűnyélen lovagolva
Friss kenyérért megy a boltba.
Eleven a pici cica
Kapaszkodik anyuciba
A mamája megdorgálja
Nem sült ki a kacsa hája
Csendesen, csendesen
Hervadva, kedvesen
Szeltem veled
Álmaim eleven.
Visszamenni az időben
Édesanyám lágy ölében
Dúdolgatva kedvesen
Ringatózni csendesen.
Szeret engem a családom,
velük olyan jó lenni,
beszélgetni sok mindenről,
a múltba visszamenni.
Megoldanak minden gondot,
Szoknyára is varrnak fodrot,
Tizenhármat meg egy felet,
Öleljen meg, aki szeret.
Veje nagyon rendes ember,
és rendes az enyém is,
hogyha ketten összefognak,
mindent hamar megoldanak.
Kezére hajtotta fejét
Bögrében hagyta a tejét
Nem tudta mi történt vele
Valahol eltűnt a veje
Masnit kötöttem fehér szalagjából,
Hosszú copfot fontam hófehér hajából,
Háromszor tekertem lehajtott fejére
Három csókot adtam reszkető kezére
A farkára jól vigyázz,
Az bizony egy nagy kincs,
nem jó, ha túl terheled,
csak is selyem masnit!
Egyszer mentem fel Budára
Kutyát vettem a vásárba'
Jött is velem szegény pára
Masnit kötöttem farkára
Kapott ő is
Hideget is, meleget is
Pedig csak elveszett
Mint mindenki egyszer
Barátok vannak körülöttem
Nekik finom tortát sütöttem
Utolsó morzsáig elfogyott
Egy szeletet kutyám is kapott
Tokkal, vonóval veszett a hegedűm
Tücsök a levélre csendben lecsücsül
Nem szól a zene, brácsa is hallgat
Szívem bánatában csendben jajgat
Csónak árválkodik a Tiszának partján,
kislány szomorkodik a kemence sutján,
kellene már sütni a finom kalácsot,
mert lassan odaérnek hozzá a barátok.
Cula lesz a kicsiből
Kinőtt már a bölcsiből
Úgy nő mint akit locsolnak
Kevés neki már egy csónak
Betakar,mert szeret,
olyan édes gyerek,
kicsi keze puha,
soká lesz még cula.
Remény van a szívemben
Szeret-e még nem kérdem
Visszajön, ha jönni akar
A szép álom majd betakar
Éjen, éjjelen hajnalig
Vártam kedvesem évekig
Hiába, nem nézett felém
Elveszett belőlem a remény
Utadat járod őszi délutánon,
Csillagok hullanak nyári éjszakákon,
Keresed, várod a tavaszi réten,
Kandalló tüzénél fagyos téli éjen.
Vesém remélem, hogy jó,
jellemem elragadó,
dicsérgetem magamat,
kiadom az utadat.
Átöleltem kedvesen
Akkor lett a kedvesem
Nem láthatott ő belém
Oda lett a két vesém
Megijedt és elszaladt,
a szénában elhasalt,
odamentem, mellé dőltem,
megcsókoltam, átöleltem.
Padlásra felmásztunk,
Szénában ugráltunk,
Láttunk egy egeret,
Pannika megijedt.