Főoldal » Fórumok » Szépség & Egészség fórumok » A szorongás, mint életem része. De meddig? fórum

A szorongás, mint életem része. De meddig? (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: A szorongás, mint életem része. De meddig?

1 2 3 4
2016. aug. 2. 06:10

A gyogyszereket Én sem ajánlom.

... Nekem is vizsgálták a vernyomasomat a pulzuom szinte mindig magas volt.... Én éjjel voltam sokat rosszul, esténként már előre féltem mi vár rám. Napközben ha valamilyen ügyet kellett intéznem vagy telefonalnom kellet olyan nagy harcot vívtam magamban hogy túl éljem... (ez néha most is meg van) Voltak jobb időszakok...

A haziorvosom mindig mondta, hogy a stressz az oka, az eletvitelemen kellene változtatni... Persze gondoltam könnyű azt mondani... 3x adott azért bemutatót pszichiáterhez harmadszorra elmentem... Írt gyógyszereket... Többet próbáltam... A végére 5 frontinnal se tudtam elaludni... Persze új gyógyszer..... Mindeközben a Én magam ellen tettem... Sok hülyeséget csináltam... Végül elköltöztem a páromhoz, (ott mindig is jól aludtam). .. Munkahelyet valtottam. Gyereket szerettünk volna...a kitétel persze a gyógyszerek le rakása volt... Ez sikerült is hál Istennek!!! A kisfiunk pedig 1 éves múlt. Néha a szorongás előjön a pánik nem igazán... Antidepresszánst soha nem szednék a mostani eszemmel.. A nyugtatót néha még most is be veszek de tényleg ha nagyon rosszul vagyok. ...

Tudtam, a fő okát de valami nekem is volt pluszban, ezt mai napig sem tudom. De hiszem, hogy a haziorvosomnak igaza volt... A stressz (is) az oka életvitelt..akár munkát vagy "csak" gondolkozás módot váltani.

Hozzá tenném, hogy nekem az Öcsém is gyogyszert szed jelenleg is... Apukám is volt depressziós de az oka is meg volt... A nagymamám is gyogyszereket szed szorongàsra... Lehet ez is benne van a genekben (is)...!????!???..??

Sok sikert Neked a gyogyulashoz!!

2016. aug. 1. 23:04

Köszönöm a válaszokat!


Én azt látom a környezetben,hogy ha nem is kell titkolni,de bélyeg.Teljesen más kategóriába esnek a pszichés rendellenességek mint más betegségek.Akár terhességnél is meg lehet nézni.Egy magas vérnyomásosnak nem mondják,hogy tedd le a gyógyszert mert ott van a magzat,egy depressziósnak vagy pánikosnak meg kapásból azt,hogy tedd le,ha beledöglesz is.Persze aztán kiderül,hogy van amit lehet terhesen is szedni,de ha az orvosok is így állnak hozzá,hogy egyből tedd le,mintha csak viccből szedné az ember akkor mit vársz a társadalomban élő emberektől?És ez csak egy példa.

Előttem nem kell ám semmit szégyellni mert a végletekig empatikus ember vagyok,de bizony hallottam nem egyszer megjegyzéseket másokra,és ez is megerősített abban,hogy ha nem muszáj nem kell ezt nagy dobra verni.

Másrészt viszont,ha nagydobra lehetne verni akkor lehet nem lenne tabu! Nem lenne hisztinek titulálva.Másrészt meg egy vezető beosztásban lévőnek sem egyszerű,hiszen vissza élhetnek ezzel,betámadhatnak az érzékeny pontokon stb.


Nekem a szorongásnak meg van a tárgya,mindig pontosan tudom mitől,szerintem nem kell annak tárgy nélkülinek lenni.de valami kiváltotta anno (tudom is mi) de biztos van még valami a felszínen mert attól,hogy megbocsátottam az illetőnek,és helyre tettem magamban a dolgot,attól még a szorongás maradt.Talán mélyebben van a probléma gyerekkoromban.Már akkor is szorongós voltam,akkor a betegségektől féltem,olyanokat képzeltem be,hogy 10 évesen mellrákos vagyok,meg ilyenek.

28. Pengő Gyöngyi (válaszként erre: 25. - Regin_a)
2016. aug. 1. 22:54
Így van, nem szabad titkolni. Amennyire csak képes vagy rá, legyél őszinte...legalább önmagadhoz.
27. Pengő Gyöngyi (válaszként erre: 1. - Rosetta-)
2016. aug. 1. 22:52

A szorongás tárgy nélküli félelmet jelent, azaz nem tudod megnevezni, mitől van diszkomfort érzés a lelkedben. Ezt kéne valahogy a felszínre hozni, mi az, amit elfojtasz, amire nem akarsz emlékezni, és ami ott csücsül a kis tudatalattidban, ami miatt nem tudsz teljes értékű életet élni.

Ettől a "szedd össze magad" szövegtől lábrázást kapok. Ilyet csak az mond, akivel még nem fordult elő. Gyógyteákat javasolnak nagy jóindulattal - persze, aki egészséges, annak segít.

Szintén a pszichoterápiát tudnám ajánlani, hadd jöjjenek felszínre a rossz dolgok.

A tanácsom csak annyi, hogy légy nyitott a segítő beszélgetések alatt, mert a te érdekedben történnek. Ha nem vagy őszinte (mert mondjuk szégyellsz valamit), akkor ne várható gyógyulás.

26. Pengő Gyöngyi (válaszként erre: 3. - Fincsi5)
2016. aug. 1. 22:46
25. Regin_a (válaszként erre: 1. - Rosetta-)
2016. aug. 1. 20:00

Sokminden jót írnak a szorongás és pánikra, de ha az akkor gyógyszer

Persze az orvos sem tudja melyik fog hatni nálad, mert ez nem pontos tudomány. 2-3 hónap kell mir kiderül hogy használ vagy nem

Nálam majd' egy év után jött a javulás. Igaz, akkor rosszabb már nem lehetett volna


Titkolni a pánikot vagy társait, mert szégyen?

Viccelsz?

Soha nem titkoltam senki elött, se munkában, sem magánéletben

Ki a fenét érdekel ki mit gondol vagy mond

Ha tudnád hányan szenvednek ebben, akkor tudnád, ha adott esetben beszélsz erröl másoknak

Az hogy kifelé nem mutatod viszont becsülendő, nagy akaraterő kell hozzá

24. 07da045965 (válaszként erre: 7. - 12d083b51b)
2016. aug. 1. 18:07
:-))))))))))))))))
2016. aug. 1. 15:42
Nekem mostanában jött elő a szorongás és a pánik. Pontosan tudom is, miért, sajnos. Tele van a múltam traumákkal, feldolgozatlanokkal és ezek tetejébe összecsuklott a mostani életem is. Nem tudok ezzel mit kezdeni. Szorongás, pánik, félelem...Frontint és Rexetint szedek, de nem valami jól vagyok :(
22. Zakkantcsajszi (válaszként erre: 13. - 408020f45e)
2016. aug. 1. 14:57
De van ,csak hipnoterápiának hívják nekem pl megszüntette egyik nagy félelmemet csak ott is bele kell menni a félelembe a kezelés alatt és utána szó szerint kitörli a tudatalattidból az okát és behelyettesíti pozitív szuggesztiókkal nagyon hatásos,mert a félelem oka a tudatalattiban van elásva a pánik csak a tünete.
21. Zakkantcsajszi (válaszként erre: 14. - Dina2)
2016. aug. 1. 14:53
Ez mire jó konkrétan hormonra?
2016. aug. 1. 14:09

Sziasztok!


Köszönöm a válaszaitokat,nagyon kedvesek vagytok.Minden ajánlásnak utána fogok nézni.Egyáltalán nem fogadtam el a szorongást,akkor nem írtam volna meg a cikket.Magamat szeretném elfogadni mert úgy érzem,hogy ez is rá tesz egy lapáttal.Hogy ki merjem jelenteni,hogy igen van ez a gondom,és akkor lássuk,hogy lehet megoldani,mit nem próbáltam még? Egyes emberek olyan könnyen beszélnek róla,hogy pánikbetegek vagy depressziósok,de én nem.Én nem akarom hogy bárki tudja,mert úgy érzem bélyeg.De ez sem jó,sőt ez így nagyon nem jó!Olvastam Szenditől aki azt írta egyébként nagyon jól,hogy ha elfogadod pl.a pánikrohamot hamarabb túl vagy rajta.Valóban üdvözöld mint jóbarátot,hagyd hogy átjárjon.Ez volt,hogy nekem is bevált,de még fejlesztenem kell,hogy ne ijedjek meg rögtön,és ne akarjak hanyatt-homlok menekülni a helyzet elől.A cím nos hát,valóban életem része.Nem csak egy tünet,hiszen ott van a mindennapjaimban,nem tudok egy szimpla tünetként tekinteni rá,mint arra,hogy pl.rossz a látásom és kontaklencsére szorulok.Az egy tünet,de mellette teljes életet élek,a szorongás ebben meggátol,és ez ellen harcolok,és keresem a megoldást.Mert dühös vagyok,hogy lekorlátoz,de talán ez visz előre.

Annak idején jártam kineziológusnál és még neki sem mertem egyértelműen kijelenteni,kevertem-kavartam mire is várok megoldást.De így nem is lett.Sajnos olyan családból jövök,ahol az érzelmek elfojtása minden napos volt,ahogy a problémák szőnyeg alá söprése is.Olyan szüleim voltak,akik úgy gondolták,ha probléma van,ha lelki gondjai vannak az embernek,akkor lépjen túl rajta minél hamarabb.Nálunk nem volt szokás sírni,egyenesen hibának számított.Tehát bőven van mit feldolgozni.De nem hibáztatom őket,a legjobb tudásuk szerint próbáltak nevelni,nem akartak rosszat.

Egyébként egyáltalán nem vagyok lehangolt,egy nagyon pozitív személyiség vagyok,még ha ez a kettő együtt (szorongás-vidámság) talán ütközni látszik,de mégis.

2 napja folyamatosan olvasgatok a témában,mert már majdnem ott voltam,hogy pszichiáter meg gyógyszer,de annyira nem látom ezt megoldásnak.A legtöbben bogyóval sincsenek jól,le akarnak szokni,de akkor már nem megy,nekem meg nem kellenek plusz problémák.Igazából nap mint nap küzdök,és mindig büszke vagyok,ha valamit megoldok ami nehéz.Csak már így 10 év után jó lenne ha nem problémának látnék egy másnak teljesen normál helyzetet hanem szépen nyugodtan megélném ahogy a többség.

A pajzsmirigy és egyéb vizsgálatokon túl vagyok,de minden rendben van velem,makk egészséges vagyok fizikailag.

19. 50aa831df8 (válaszként erre: 17. - Guruljka)
2016. aug. 1. 13:46

Vitatom, hogy Rozetta elfogadó a szorongásával szemben.

Már az is, hogy megírta a cikkét, azt mutatja, hogy meg akar küzdeni vele.

Az a bizonyos elfogadás a helyzetének az elfogadása, nem a szorongásé, amely megkeseríti az életét.

Sokan, akik gyötrődnek valamilyen lelki kíntól, nem jutnak el idáig, megállnak ott, hogy "minden rendben, vagy ha mégsincs rendben, akkor se bennem van a hiba". A cikkíró megtette az első lépést a gyógyulás felé, tudomásul vette, hogy baj van.

Már a második lépést is megtette: megírta a cikkét, segítséget kér.

Biztos vagyok benne, hogy a harmadik lépésig is eljut, miután összerakja magában a hozzászólásainkat.

Sikert kívánok neked, Rozetta!

2016. aug. 1. 13:14
Már maga a cím is elfogadó... Miért életed része? Csak egy tünet!
2016. aug. 1. 13:11

Nekem az tűnt fel, hogy a cikkíró kedvesen és elfogadóan említi a szorongást, ami pedig egyáltalán nem kedvesen fojtogatja.


"megérkezett az életembe, mint egy kedves jó barát"... "velem van"... szépen a magáévá tette,elfogadta!


Az ellenállást azzal kellene kezdeni, hogy talán sikerül rájönni, mi is történt akkor, amikor a szorongás kezdődött. Hátha sikerül megtalálni utólag a kiváltó okot, és azt feldolgozni. Nem úgy értem, hogy kotlani rajta, hanem túllépni, a múlt részéve téve letudni.


Semmiképpen nem tenném magamévá, mert a tudatalatti nagyobb úr, mint sokan azt gondolják.


Javaslom Louise L.Hay könyveit, megtalálhatók a neten is. Nekem az egyik, Az erő benned van című, különösen sokat segített.

Gyógyszereket velem is szedettek, külön le kellett szokni róluk, mert már az is szorongást ébresztett, hogy ha láttam, hogy kevés van, és mennem kell íratni. Szóval csak gerjesztették a szorongást.

16. manó2000 (válaszként erre: 15. - Dina2)
2016. aug. 1. 13:08
Abszolút osztom az utolsó két sorodat! Csak nagy küzdelem bevenni azt a lesz..om tablettát. De tényleg ez a leghatékonyabb és mellékhatástól mentes.
15. Dina2 (válaszként erre: 13. - 408020f45e)
2016. aug. 1. 12:12

Én azért hiszem, hogy létezik olyan módszer-még ha nem is futottam szembe vele-amitől más megvilágításba kerülnek azok a múltbéli dolgok, amit okozhatnak szorongást, depressziót.

A gyógyszerek csak tünetileg segítenek, de a probléma forrását természetesen nem oldják meg. Csak azt nem értem, hogy nem tudja ezt az orvostudomány gyakorlatba építeni: hogy ne a fejfájást kezeljük, hanem a kiváltó okot...

Közhelynek tűnik, és én is csak papolok, hiszen alkalmazni jómagam sem tudom mindig sikeresen, de hozzáállás kérdése az egész. Azt a bizonyos lesz..om tablettát kell szedni!

14. Dina2 (válaszként erre: 12. - Zakkantcsajszi)
2016. aug. 1. 12:08
Egy Tiastat nevű gyógyszert szedek.
13. 408020f45e (válaszként erre: 1. - Rosetta-)
2016. aug. 1. 12:01

Sok minden ismerős az írásodban. Főleg a tökélyre fejlesztett kifelé nyugalom mutatása. Volt aki meg is mondta, hogy milyn jó a közelemben lenni, mert csak úgy sugárzom a nyugalmat. Hát? Erre mit lehet válaszolni?!

Én el is mentem orvoshoz, gyógyszereket is kaptam, de le is szoktattam magam róla (7 év után), mert igazából nem segített. A helyzet változatlan. Csak az önuralom segít. (meg az,hogy néha jól kibőgöm magam) Nincs,olyan pszichotikum ami kitörli az emlékekekt ami a depressziós időszakokat okozza. Ezen csak tudatosan lehet átlépni. (egy időre)

12. Zakkantcsajszi (válaszként erre: 8. - Dina2)
2016. aug. 1. 12:00
Mi az az egy gyógyszer megkérdezhetem? én már úgy vagyok vele h csak orvoshoz ne kerüljön az ember pedig sokan Istenként tekintenek rájuk,kellenek bizonyos esetben de ha lehet az Isten mentsen meg tőlük.
2016. aug. 1. 11:10

Szia!

Szeretettel ajánlom neked a Kossuth kiadótól A lélek egészségkönyve c. vaskos kiadványt. Ha magadon nem segítesz, nincs az a szakember, aki kihúz a bajból... szerintem. Legjobban Te ismered önnön magad, sok sikert, mielőbbi gyógyulást!

2016. aug. 1. 10:26
Nem kell feltetlenul a csalad orrara kotni ha megis ugy dontesz, hogy orvoshoz mesz. Ami vegulis nem artana...
9. syria (válaszként erre: 1. - Rosetta-)
2016. aug. 1. 10:17

Nagyon jó döntés volt, hogy a szorongásaidra nem kezdtél el gyógyszert szedni. Az csak a tüneteket szünteti meg (ideig-óráig), és nem az okot, amit ideje lenne kideríteni, hogy ne csak a környezeted lásson „Magabiztos, talpraesett, intelligens, szép, fiatal nő.”-nek, hanem te is annak érezd magad.

A pajzsmirigy rendetlenség valóban lehet ok, s annak a legegyszerűbb utánajárni.

2016. aug. 1. 10:04

A pajzsmirigy túlműködése is ilyen tüneteket produkál. Küldtek engem magas vérnyomással belgyógyászhoz. Kaptam rá gyórgyszert. Kerültem sürgősségire szívritmuszavarral (120-130-as pulzusszámmal). kaptam rá gyógyszert. Kerültem pszichológushoz diagnosztizált depresszióval, mert már nem tudtam teljes életet élni-ugyanezen tünetek jelentkeztek nálam is, mint nálad, csak jóval intenzívebben. Kaptam rá egy csomó olyan gyógyszert, amitől napokig csak aludtam.

Akkor azt mondtam - elég! Abbahagytam az összes gyógyszer szedését, és a barátok meg a saját öndiagnózisom alapján elmentem endokrinológushoz. A pajzsmirigyem nemhogy emelkedetten, de duplán működött. Amióta szedem az egyetlenegy fajta gyógyszert, minden, de minden tünetem megszűnt!

Ezért merem javasolni, hogy ha "ok nélkül" vagy lehangolt, mindenképpen keress fel egy szakorvost!

Jobbulást!

7. 12d083b51b (válaszként erre: 4. - Skatebabe)
2016. aug. 1. 10:00

Egyetértek!

Nem dilibogyó kell, mert az csak elnyomja a tüneteket, nem megoldja, nem feloldja. Másrészt egy idő után a bogyókhoz hozzászokik a szervezet, és azt veszed észre, hogy ugyanott vagy, ahonnét elindultál.


Valóban célszerű lenne egy alapos, általános kivizsgálás.

És akármit is találnak, nem találnak, egy kineziológust mindenképpen keress fel. És ha még nem ismered, ismerkedj meg a Rei-ki-vel is!

2016. aug. 1. 09:42
Kedves Rozetta fel ne add! Igenis sok módszer van ami segít és már nem titulálják hisztinek,én is terápiázok már évek óta és van ami javult szinte gyerekkorom óta pánikolok,rengeteg féle módszer van ami segít feloldja a blokkokat ami a szorongást okozza menj kutakodj járj utána nem kell ebbe bele törődni élvezd az életet azért vagy itt.
2016. aug. 1. 09:41
És igen, ne dugd homokba a fejed. Ez nem fog magától megoldódni. Csak rosszabb lesz, szóval saját magad és a családod érdekében keress megoldást. Nem vagy bolond és a családod sem fog annak tartani. Ha őszintén elmondod, hogy mi a probléma, akkor támogatni fognak mindenben. Aki meg nem támogat, azzal meg nem érdemes foglalkozni. A rossz közérzet, a belülről megoldatlan problémák betegségekhez vezetnek...
2016. aug. 1. 09:37

Néha olyan triviális oka van a szorongásnak.

Pl. pajzsmirigy alulműködés. Annak az egyik tünete lehet ez. Lehangoltság, depresszió, magányosság érzés. Nem mindenkinél, de sok esetben előfordul.

Nekem is alulműködik, és nálam is vannak ilyen tünetek. Nem vészesen, de észre lehet venni. Mióta gyógyszert szedek, azóta nagyon sokat javult a dolog. Előtte sosem tudtam, hogy sokszor miért vagyok olyan lehangolt, miért nem tudok örülni dolgoknak.

Sokszor félrekezelik, antidepresszánsokkal tömik az embert, közben meg csak egy hormon a ludas.

Érdemes lenne megnézetni (ha még nem volt, illetve egy komplett pajzsmirigy panelt kérni, nem csak tsh-t. Endokrinológussal egyeztetni.)


Ha nem ez az ok, akkor esetleg felkeresni egy kineziológust. Nagyon sokat tudnak segíteni.

3. fincsi5 (válaszként erre: 2. - Tavasz007)
2016. aug. 1. 09:28
Az mi, mondanál róla valamit, vagy hol lehet olvasni róla?
2016. aug. 1. 09:17
Érdekemes vele fgolalkozni, van már csomó módszer, a pszichoterápia sem olyan, mint régen, h leülsz és beszélsz beszélsz beszélsz, hanem abban is alkalmaznak csomó módszert. Van a kopogtatás is, nekem az a leghatékonyabb. Érdemes szembenézni a dolgokkal.
2016. aug. 1. 09:08
A szorongás 20 évesen érkezett az életembe és mint egy jó barát, velem van már több mint 10 éve. Megbarátkozhattam volna vele, de eddig nem sikerült, ahogyan megszabadulni sem. Küzdelmes évek után, kiteljesedett élettel viszont adott a kérdés: hogyan tovább, ez már mindig így lesz?

Ugrás a teljes írásra: A szorongás, mint életem része. De meddig?
1 2 3 4

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook