A szorongás, mint életem része. De meddig? (beszélgetős fórum)

Fogalmam sincsen. Van jó munkám, megbecsülnek, van remek hobbim, abban is megbecsülnek. Van jó párkapcsolatom. Így sajnos nem tudom megmondani mi bánt:(

Ezt még nem is kérdezte tőlem az orvos.

Köszönöm:)

Akkor az első és legfontosabb kérdés, mikor fog már elmúlni a hasmenés és a gombóctorok. 3 hete szedem az Escitalopram-ot, de olvastam már mindent, hogy 3 hét, 6 hét stb. stb. Erre van valakinek ötlete? Minden este autogén relax van, szóval nagyon betartom az orvos utasításait, de főleg ettől a gombóctoroktól vagyok ki.

Szia!

Üdv a csapatban. Azért van ez a topic,hogy jól kibeszéljük magunkat. Főleg azokról a dolgokról amit a pszichiáterek nem mondanak el nekünk.

Szia! Valóban jó ötlet, hogy felkeress egy pszichiátriai szakrendelőt. Azonban! Nem kell rögtön a gyógyszeres megoldást keresned, mert hiszen a belső nyugtalanságod ellenére elég jól elvoltál eddig, a szorongásod nem befolyásolta a mindennapjaidat, el tudod látni a teendőidet is. Én inkább pszichoterápiát javasolnék egy jó szakemberrel, ami egyáltalán nem szégyen, sőt. Még az is lehet, hogy a pszichiáter átirányít a pszichológushoz. Lényeg a lényeg, ha úgy érzed, hogy tényleg nem megy már egyedül a lelki terhek cipelése, vedd igénybe a segítségüket, de ne gyógyszerekkel! A történeted alapján elég erősnek érezlek ahhoz, hogy gyógyszer nélkül is meggyógyulj.

Pszichiátriai szakrendelőben dolgoztam a terhességem előtt (ami nem "ment" meg attól, hogy jómagam is szorongásos ember vagyok, de ez már egy másik történet).

Örülök, hogy eljutottál az átgondolásig, ez nagy lépcsőfok.

Majd kimászol.

Keress rá Bagdi Bella dalaira a youtube-n.

Szia :)*

Ez a hozzászólás nagyon sokat segít most nekem, hogy én is átgondoljam a dolgokat. Közel 30 éve gyógyszerrel élek, de próbálom helyettesíteni vitaminnal, és meditációval, de még van nálam gyógyszer- a biztonság kedvéért...

Örülök, hogy látlak, és Te már túlléptél ezen a dolgon...:)

Legyen szép hétvégéd neked, és a fórum lakóinak is! :)

Szia!

Pszichiáterhez ne menj, és gyógyszert se szedj... (Nagyon max frontint, de azt is csak akkor, ha nagyon muszáj.)

Én is pszichiátert kerestem fel ezzel, és óriási hiba volt, mert ezen a gyógyszer nem segít, én már megtapasztaltam a saját bőrömön.

Tudod mit csinál? Letompít, elnyom... zombivá tesz. A tüneteket addig "szünteti" meg, amíg gyógyszeren élsz, de az alapvető probléma megmarad... azt nem oldja meg. Erre szakosodott pszichológust kell keresni.

Hidd el... 5éve agorafóbiás vagyok, megéltem már a poklot nem egyszer... tudom mit beszélek. Ne menj pszichiáterhez. Hosszú távon nem segít a gyógyszer. (Csak ha életed végéig szedni akarod, de ne akard!)

Én is nagyon örömmel fogadtam ezt a cikket.

Két dolog jutott eszembe.

Egyik, hogy szerintem a leghelyesebb, ha folytatod a színlelt eletet! Legalább el tudod látni a gyerekedet, munkádat, jóban vagy a férjeddel.

Szerintem ez így rendben van.

A másik, hogy szerintem a világ , amiben élünk...... őrült világ. Nehéz az élet, talán ezért van , illetve maradt benned a szorongás.

Én is szorongok. Rólam sem gondolnak. Addig a jó.

Igen, az a legjobb technika ha az ember szembemegy a félelmeivel. Az én történetem többször leírtam itt a hoxán, nem ismétlem többször.

Nemrég én is így jártam, beszélgettem egy introvertált kollégával, s amikor mondtam, hogy én is az vagyok, csak nézett rám, mai napig nem hiszi teljesen.

Azért linkeltem be, hogy lássátok nem betegség, csak egy más személyiség típus. Gyakorlással sokat lehet fejleszteni rajta, de ehhez kell motiváció, valami fontos cél. Annak idején én olyan szinten szorongtam, hogy ha meg kellett szólalni emberek előtt, elfogyott a levegőm, meg akartam fulladni, a szívem majd ki ugrott a helyéről, kivert a víz.... Aztán olyan munkaköröm lett, ahol mindez muszáj volt és erősítettem magam ezen a téren, mert dolgoznom kellett a gyerekeimet el kellett tartanom. Akkor ösztönösen történt, mostanában már tudatosan. El lehet jutni olyan szintre, hogy egy tréningen a válaszaim alapján extrovertált típusnak minősítettek, pedig tudom, hogy nem, mert ez már tanult viselkedés és ha a kényelmesebbet választottam volna, simán maradok a komfortzónámban. A komfortzónám a mai napig visszahúzódó, és izgulós, de belemegyek a helyzetekbe, így akár 60 ember előtt is tartok előadást, lazán, viccesen... és felső vezető vagyok, emberekkel foglalkozom.

De azért szívesebben vagyok/dolgozom egyedül és vagyok el saját magammal. De hogy mindezt tudom magamról, elfogadtam és látom, hogy lehet változtatnom rajta, így már nincs szorongásom miatta.

Javaslom nektek is, hogy fogadjátok el magatokat :)