Ha van kiért élj... (beszélgetős fórum)
A cikk, amelyhez ez a fórum nyílt, már nem aktív.
Próbáltam visszatartani de kicsalt 1-2 könycseppet! nagyon szép! az én cicám is... ici pici 2X kissebb a tesóinál beteg volt az eggyik szemére valószínűleg vak... de sikerült megmenteni! még csak 2-3 hónaposak... őt külön kell etetni mert tesói és a mama is megeszik sokszor előlle a kaját mert kicsi... de amikor felveszem az ölembe és simogatom úgy dorombol ahogy tud mégha csak halkan tud a cica. de érzem hogy visszaadja a törődést és az ápolás amit nyújtottam neki míg beteg volt! Most is nagyon szépen feljődik és jól van! és dorombol 100-as hangerővel! (és szerintem aki nem szereti az állatokat annak nagyon nagy része alszik a szívében!) :)
csodálatos volt, köszönöm
még el is sírtam magam rajta...
Gyonyoru tortenet, konnycseppet csalt ki a szemembol .. Csak igy tovabb Alie!!
Köszönöm, hogy elolvashattam ezt a történetet, jó, hogy leírtad.
Kedves SF, van, amikor menniük kell, mint az embereknek és akkor teszünk jót velük, mutatjuk ki igazán szeretetünket, ha elengedjük őket. Borzalmas a tudat, hogy egyszer enyémke is elmegy, de azt soha nem hagynám, ahogy te sem hagytad, hogy szenvedjen azért, hogy az én önzésem ki legyen elégítve... Szeretem őt annyira...
Amint látod, neked sincs okod szégyenkezni. Miközben olvastalak, azon gondolkodtam, vajon az én Pötyikémet mi menthette volna meg. Persze, tudom, hogy menthetetlen volt, de akkor is...
Bőgtem az elejétől kezdve! Nagyon szép történet!
Biztosan tudjatok, hogy az allatok a betegek gyogyulasaban, mennyi segitseget nyujtanak. Szemelyesen is megtapasztalhattam, amikor 5 hetig korhazban fekudtem, mindket labam be volt gipszelve. Minden nap mas kutyust hoztak be a kortermekbe, akik arra voltak kikepezve, hogy mindenki dedelgesse, simogassa oket.
Köszi!
Katyke csak egy volt az alomból. A többi négy testvérkéjének nem sikerült rögtön gazdát találni, ezért velem maradtak.
Hála az Égnek Artúr cicám, aki akkor volt 7 éves, azonnal befogadta őket.
Aztán ahogy telt az idő, valami nem stimmelt a kicsikkel. Kiderült, hogy leukózisuk van! Be lettek oltva mindannyian. De hát ez elég súlyos betegség náluk is.
Ötükből:
Richard - élt 1 évet
Barbara - élt 6 évet
Kisvirág - élt 6 évet (egy héten belül követte a legjobb testvérét, Barbikát)
Gréta augusztus 20-án lesz 8 éves! :)
És tegnap szülinap volt!!!!
Artúr 14 éves volt! Fincsi konzervet kapott, meg fincsi szárazat - csak úgy csámcsogott! Ő az egyetlen férfi, akinek elnézem, hogy csámcsog.
Várok. Mit tehetek mást? :) :) :)
Csak az a "baj", hogy a beküldött óriási mennyiségű anyagnak köszönhetően szegény Hoxa max. hetente-másfél hetente tud tőlem bármit feltenni, most is várakozik két írásom, az egyik 26-án, a másik jún. elsején fog aktiválódni. Úgyhogy sci-fi és mese-ügyben türelem, kb. másfél hónap, ha jól számolom:-))
Na, akkor majd ütemezek efféléket is:-)
Ezzel én is így vagyok... Aki az állatot nem szereti, az szerintem az emberekkel kapcsolatos negatív érzelmeit vezeti le rajtuk. Hiszen mit lehet úgy általában nem szeretni az állatokon??? Viszont társadalmilag teljesen elfogadott, ha valaki azt mondja: "én nem szeretem az állatokat", szemben azzal, hogy "én nem szeretem az embereket"... Katyke mázlis macs, viszont sajnálom, hogy nem maradhatott veled... Az én cicámnak is vannak efféle dolgai, bár ő még nem volt "éles" helyzetben, legfeljebb mikor betörtek hozzánk és míg pakolták a lakást nagy dérrel-dúrral, ő elbújt. A rendőrök szétakadtak, megy a helyszínelés, a kérdések, hogy "most mondja el, mit vittek el a betörők?" én meg faképnél hagytam őket és hisztérikusan jártam az emeleteket, kerestem a cicát... Hálistennek remekül elbújt a szobámban, de azt az érzést soha nem felejtem el...
Rajongok értük:)))))
Várom.
NAGYON MEGHATÓ, AMIT ÍRTÁL! TÖBB IDŐS EMBERNEK AZ ORVOS AJÁNLOTTA, HOGY VAGY CICÁT, VAGY KUTYUST TARTSON. NEM ÉRZIK EGYEDÜL MAGUKAT!
A Bibliai idézeteket tudja az én ismerősöm is idézgetni, de megőrül, ha a cicámról kezdek áradozni, hogy MEGINT megmentette a macs az életem. Már nem is beszélek erről vele.
Sőt már másról sem, mert vége lett a tiszavirág életű barátságunknak (tartott vagy két hétig :).
Én, aki olyan nehezen ismerem meg a szemét, aljas, képmutató, hazug embert, ezt a nőt két hét alatt ki is iktattam az életemből!
Aki nem szereti az állatokat, a természetet - az nálam egy "semmi ember".
Gyorsan elmondom, hogy egyszer egy 15 cm hosszú, 10 cm magas cica kislány, 5 cm-es álló farkincával mentette meg az életem. Ha ő nem szól, hogy forr az olaj, nem sok hiányzott, és lángba borult volna az egész ház! Addig visított, míg utána nem mentem a konyhába. Katyke ma Vácon egy családi házban éli "királynői" életét! :)
Megható történet.Köszönöm Neked.
A sci-fit szereti valaki? Merjek feltenni ilyen műfajt? Mesét?
Nagyon jó lett ez a cikk!!!!!!!
Nem is tudom mit írjak!!!
Nagyon ügyes vagy!!!!!!!
Én sem úsztam meg "szárazon"!!!
Gratulálok!!!!!!!
Nagyon szép történet és jó írás. Én is sírtam.
Kedves Ejmi! Mindig eszembe jut, hányszor segített ki a cicám a depresszió legmélyebb bugyrából, ha aranyba csomagolnám sem tudnám neki viszonozni mindazt a feltétlen, őszinte szeretetet, amit tőle kaptam. Nagyon sok ember ismerek, akinek lelki problémáit egy állat jelenléte enyhítette, mikor emberekben már képtelen volt bízni, vagy nem maradt mellette senki. Tudod, én úgy vélem, ha minden ember, aki megengedheti magának, befogadna egy árva állatot, nekünk, állatbarátoknak soha többé nem kellene aggódnunk amiatt, hogy mi lesz velük. De hogy ez nem történik meg, rengeteg oka van, egy része vallási. Nemrég hallottam idezni valakit a Bibliából, hogy az állatoknak nincs lelkük, és csak azért léteznek, hogy az embert szolgálják... Egy ilyen szellemben élő ember nem fog könyörülni egy kóbor állaton. Milyen ironikus, nem?
Gratulálok ! Nagyon igaz a történet. Az én Édesanyámnak is egy kölyök kutyáról való gondoskodás adta, adja vissza az életkedvét. A soraidat olvasva csak erre tudtam gondolni, milyen igaz, mennyit segít egy hű társ. És ez kölcsönös.
Gratulálok Alie!
A szeretet szavai szólnak az írásodból, a hátamon hangyák futkosnak, borzongok. Eszembe jut a saját családom, a kutyánk ragaszkodása és szeretete és még annyi minden más...
Köszönöm, hogy megosztottad velünk ezt a pár percnyi csodát!
Elolvastam mindharom irasodat es nagyon meghatodtam, nem szegyenlem, de kicsordultak a konnyeim is.
Nagyon tehetsegesen irsz, csak igy tovabb! Sok sikert kivanok Neked!
nagyon magható történet...
Hát ezt a történetet száraz szemmel nem lehet végig olvasni...
Az élet írja a történeteket, én csak megörökítem:-))
További ajánlott fórumok: