Voltatok már önkéntes munkán? (beszélgetős fórum)
Nagyon nagyon halkan irom vagy mondom, én tuti, hogy nem megyek. Én mindenért megdolgoztam, nekem sem segitett soha senki a szüleimen kivül, belső indittatást meg nem érzek.
az önkéntes munka szvsz azoknak való,
- akik teljesen gondtalanul élnek, tehát megengedhetik maguknak
- belső indittatásuk van erre
- korábban javukra végzett vki önk. munkát és quasi meghálálják.
Biztosan nincs igazam, ez csak a véleményem.
Tényleg ne erőltesd, ha nem jön szívből.
Csak azt nem értem, hogy mert sok rosszat kaptál az élettől, ezért nem adsz jót másoknak?
Pont ezért kellene jót tenned, hogy valaki örüljön... és neked is öröm lenne látni az illető arcán azt, hogy azért boldog, mert törődsz vele!
Én legalábbis nagyon boldog voltam, mikor láttam a magányos ember szemében a hálát, az örömöt, amiért ott vagyok, amiért megetetem, amiért beszélgetek vele, amiért vettem egy szelet csokoládét, vagy egy banánt...:)
Próbáld ki és rájössz, hogy megéri!:)
ha csendben maradsz, az nem álszenteskedés.
de nekem aztán mindegy, ha neked ez jólesik, tőlem...
pro bono több minden megcsináltam, de önkénte munkán nem voltam. Fiatalkoromban - a rendszerváltás előtt - még nem volt " divat ".
Amikor a válllalkozásom nagyon jól müködött, akkor elmentem volna, ha lett volna ilyen lehetőség.
Amióta egy kicsit nehezebb a megélhetés, nem mennék és nem is megyek, végezze az, akinek nagyon jól áll a szénája.
Abszolut nem tölt fel, ha segitek valakinek,de lehet hogy ez már szakmai ártalom.
Ezt írtam én is, kicsit másképpen. Vagy ilyenek vagyunk, vagy olyanok.
Megrugdal az élet. Az egyikünket ez arra motiválja, hogy tegyen másokért, másikunk úgy érzi, hogy pont ezért nem. Nem vagyunk egyformák, ennyi az egész.
Csupán az önkéntes melót nem tudtam összeegyeztetni a pénzes melóval.
akkor érdeklődj, de nem célravezető ilyeneket írni, h neked ez nem kielégítő, meg nem kapsz érte pénzt.
ha elmész egy állásinterjúra, ott se közlöd, hogy igazából nem érdekel a munka és amint lehet, odébbállsz, de most már nagyon kell, hogy bejelentve legyél valahol.
erre írtam, h nem kell mindig mások képébe vágni az igazságot. lehet szépen csendben is maradni.
Ő...sérelmezem, hogy nem foglalkozik velem senki?:D
A fórumot azért indítottam, mert tisztábban akarok látni. És meg is érte, mert kaptam hasznos linkeket. Érdekes lenne arról is elbeszélgeni, hogy kinek mit jelent az önkéntes munka, de ebből úgy látom, nem lesz normális beszélgetés. Mert aki nem azt a képet mutatja magáról, hogy önfeláldozó, azt már jó mélyre elástátok.
Elhangzik, nemhogy anyagi haszon nélkül, hanem saját pénzből időnként. Így is lehet :)
Természetesen van erre is és arra is példa. Nyilván ha piszok vagyok, ne várjam, hogy velem másként bánjanak.
Nagyon sokat beszélgettem olyan emberekkel, akik hónapokat töltöttek családjuktól távol, gyakran saját forrásból megoldva a dolgaikat, olyan körülmények közt elő emberek mellett, amit szinte elképzelni sem tudunk. De soha, egyiküktől sem hallottam még, hogy aggódnának az anyagi haszon elmaradása miatt. A szerzett tapasztalatokat nyilván a későbbi életükben tudják hasznosítani. Mondjuk elég szélsőséges példát hoztam az önkéntességre Afrikával. Ahová pl dr Jakkel Anna jár rendszeresen a szabadságai alatt, vagy fizetetlen szabija alatt. Mindamellett, hogy fizikailag is mi mindennek van kitéve, milyen lehet lelkileg feldolgozni egy olyan eseményt, hogy a csonttá fogyott lázas baba az anya karjában hal meg, 2 m-re tőle. De, hogy sokat ad az embernek, emberhez az önzetlenség az biztos.
Nem teljesen értek egyet, mert szerintem sokszor igenis jobban érvényesül az, aki nemcsak a saját érdekeit nézi, pl a szívességek a legtöbbször megtérülnek, ki mint vet, úgy arat alapon. A bunkóság is megtérül, legyél en bloc bunkó és egocentrikus mindenkivel, aztán rájössz, hogy egyikük a bankban dolgozik, majd szépen "megtérül":D, amikor szívességre lesz szükséged. De a jó is. Egy plasztikai sebész barátunk rendszeresen végez nyúlszáj műtéteket ingyen, rászoruló gyerekeknek és ennek kapcsán ismerkedett meg valakivel, aki "véletlenül" beajánlotta egy sportcsapathoz mint a csapat orvosa (nem plasztikai sebész vonatkozásban) és ezért akkor is kap pénzt, ha épp nincs szükség az ő közreműködésére, tehát mellette nyugodtan teheti a munkáját, kiegészítő jelleggel beugrik, amikor szükség van rá a csapatnál, de amikor nincs szükség rá, a szerződésben írt fizetést akkor is megkapja.
Aki mindig mindentől elzárkózik, az ne várja, hogy majd pont őt fogják megkeresni, amikor valami jó is van.
Az első kérdésedre azt tudom válaszolni, hogy nem aggaszt, hogy nem fizetnek. Már a nevében is ott van: önkéntes. Ha pénzt akarok a munkámért nem odamegyek.
Erre a másodikra. Egy hangyányit aggódhatnál, mert téged ez lelkileg nem tölt fel.
Az emberben kialakulnak bizonyos dolgok már gyermekkorban. Pl az empátia és hasonló. Zömüket, ha valakinek segítséget nyújtanak, legyen az levesosztogatás hajléktalanoknak, valamiféle jó érzés tölti el. Persze van akikből ez hiányzik, vagy csak nyomokban tartalmazza. Nincs ezzel baj. Ők is jól, talán sokkal jobban boldogulnak az életben, mint azok, akik nem pénzben mérik minden megmozdulásukat.
Egyik kedvenc színésznőm Audrey Hepburn. Még rákos betegen, csonnttá fogyva is járta a világ szegény országait. Csak azt tudta nyilatkozni, hogy csodálatos még egy öleléssel is pici mosolyt csalni azokra a gyerekarcokra.