Működhet egy olyan párkapcsolat, ahol a nő tanultabb és jobb munkája van a férfinél? (beszélgetős fórum)

De még azt sem tudhatod, tetszel-e egyáltalán annak a nőnek, megtaláljátok-e a közös hangot, máris előreszaladtál. :)

A tanultság, több diploma önmagában semmit nem jelent, ismerek olyan többdiplomást, aki már 40 felé jár, életében egy percet sem dolgozott, és mindig másoktól függött.

De valószínűleg neked nem lesz jó partner egy okos, több diplomás, célokkal teli karrierista típusú nő. Alap hozzáállás az élethez ha ennyire különböző, az minden téren ki fog ütközni.

Függetlenül a párkapcsolatoktól, miért tart ott egy férfi, hogy nincs munkája, kinyögött valami szakmát, amiben nem tud vagy akar elhelyezkedni. Akkor egyáltalán mit csinálsz, miből élsz, mi érdekel, mivel foglalkozol? Ha 20 éves vagy, nem olyan nagy probléma, ha idősebb, ideje lenne magaddal foglalkozni, nem a nőkhöz viszonyulással. :)

Tudom, hogy Te még nagyon fiatal vagy, mondhatnám,hogy térjünk vissza erre a témára 20 év mulva, ha már lehuztál hosszú éveket hasonló vagy eltérő végzettségű partnerrel. Ha szeretsz valakit, nemcsak a ffit, hanem az egész környezetét, származását, családtagjait végzettségét intellektusát szereted, szóval mindent, ami hozzá tartozik. Erre céloztam és együttlakva egészen másképp látod, mint néhány randevún.

Hidd el nem változott a világ akkorát, kell egy nőnek, hogy felnézhessen egy férfira.

Különben a kivétel erősiti a szabályt.

A diplomások közt az általad említettek vannak kisebbségben.

Nézd meg, hányféle diplomát lehet szerezni, és milyen szakokon, mik a felvételi követelmények. A diploma rég nem egyenlő a szellemi elittel.

Most már tudom, hogy a nôi jogászok, mérnökök, orvosok, bírók, középiskolai, egyetemi tanárok miért víz-villany-gázszerelô-festô-kômûves-autószerelô, gépkocsivezetôhöz (stb.) mennek feleségül. :D

A sebész fôorvosnônek ideális társ a beteghordó és a mûtôs segéd.

Annak idején én is lenéztem magam, mert mindenütt azt láttam, hogy korombeli nők már a második diplomájukat teszik le, van egy komoly munkájuk, de nekem még se szakmám se munkám nem volt, hát abszolút nem mertem kezdeményezni. Mára már van szakmám (igaz még nem tudtam belőle elhelyezkedni, meghát nem is voltam a szakmámba ügyes) és már munkám is van. Tehát azért haladtam előre csak nem annyit amennyit elszeretnék érni.

De most már úgy vagyok vele, hogy egy olyan világban ahol nincs női elnyomás ugyanannyi joguk van mit nekünk, minek nézzem le magam emiatt, ráadásul ez csak egy állapot ami idővel változhat, most akkor minek is kell ez a kisebbségi érzés? Inkább támogatni kell a másikat mintsem kisebbség érzés miatt lehúzni.

Jó most mondhatja bárki azt, hogy miért nem tanultam, annak idején általánosban voltak egyetemi ambícióim, de középiskolára sajnos kiderült, hogy nem vagyok egy lángelme és nem tudtam valami jól tanulni.

Alávetni magad az akaratának? Még akkor se csinálnék ilyet, ha húsz diplomája lenne az illetőnek.

Más, ha műveletlen, és más, ha van papír a kezében...attól, mert valakinek nincs végzettsége, még lehet olyan szinten talpraesett, hogy többre viszi, mint akinek van. Nem egy példát láttam erre. És arra is, hogy valakinek hiába van diplomája, olyan, mintha nem is lenne...

Engem zavarna, ha ilyen külsőséges dolgok közénk állnának. Azt érezném, hogy nem igazi érzelmeken alapszik a kapcsolatunk.

Zsanettnak :

lehet, hogy a kezdetekben jól indul.

De most nem leszek népszerű, - de pld én a két diplomámmal - nem vagyok felvágós ismerhettek - nem tudnék teljes szivvel lélekkel egy kevésbé iskolázott férfiért rajongani, akaratának alávetni magam, stb főleg ha ( lényyegesen ) többet is keresek. Az együttélés folyamán a mindennapokban a műveltségi különbségek kiütköznek.

Azt hiszem a topic cimére utalva az iskolázottság fontosabb mint a munkabér nagysága, mert utóbbi változhat, rugalmasabb még levelezőn egy felsőfoku végzettség megszerzése min. 4-5 év.

Similis simile gaudet !

nem hiszem. A férfinak előbb utóbb kisebbségi érzése lesz és ez a kapcsolat rovására megy.

( saját példámon okulva persze arra sincs garancia hogy két diplomás a sírig együtt marad )

Miért ne működhetne? Ha csak az tart össze egy kapcsolatot, hogy ki milyen végzettségű, akkor rég nincs értelme az egésznek. Amúgy mindenkinek szokott kisebbségi érzése lenni, ha látja, hogy valaki jobb nála. De hogy ez milyen irányba megy el, az sokban múlik azon, hogy mennyire vagytok elfogadóak egymással...

Lehet, hogy ez közhely, de nem a papír számít...nekem is van olyan ismerősöm, akinek "csak" szakmája van, de tudásban ezerszer túlszárnyal egy diplomást.

nekem az egész topik annak tűnik.

sztem inkább keress egy olyan lányt, akivel "egy szinten" vagytok, talán könnyebben menne.

Ezt írod magadról:

"Nekem csak egy szakmám van, de abból még nem helyezkedtem el egyrészt nem szerettem csinálni másrészt sajnos nem találtam még meg az életben a tehetségemet."

Nôként nem tudnék mit kezdeni veled.

Csak munkával lehet megbecsülni a másikat, anyagi dolgokkal?

Én becsülöm magamba azt, hogy kb 2-3 éve rosszabb labilis állapotban voltam, mert elveszítettem egy fontos személyt az életemben, de ezen túltudtam lépni. Aztán elkezdtem magamat fejleszteni, de még nem értem el mindent amit szerettem volna. És itt nem a mennyiség számít hanem az, hogy próbálkoztam valamit tenni.