Működhet egy olyan párkapcsolat, ahol a nő tanultabb és jobb munkája van a férfinél? (beszélgetős fórum)

Nem tudom, mennyire lehet jó hosszabb távon az a kapcsolat, ahol az egyiknek "lefelé" kell alkalmazkodnia.

A fiatalember nem töri magát túlságosan, hogy emelkedô tendenciát mutasson.

Nekem úgy tûnik, elvagyogat a maga kis sajnálkozó, másokat,a körülményeket hibáztató maga kis világában.

Nem látom az egészséges ambíciót, a fejlôdni vágyást.

Hát nem tudom. Honnan tudod, hogy a lányka nem olyan egyszerű, mint akiről beszélsz? Azért mert tanultabb?

Ettől még lehet egyszerű....

Értjük, de nem értünk egyet, van ilyen.

Én az egészből azt érzem, hogy bűnbakot keresel, mindenki hibás, csak te nem.

Lezártam a témának ezt a részét ti így látjátok én másként, nem vagyunk egyformák. Más oldalról közelítem meg, mint ti, én a nőt nem a társadalmi megbékjózásával nézem, hanem nélküle. Lehet, hogy rosszul magyarázom el ezt az egészet és ha nem írnám hanem mondanám akkor jobban átjönne ez az egész.

Köszönöm az eddigi válaszokat!

Igazi nyerő páros lesznek a hasonlóval.

Én léptem is, itt nem az a baj, ami a címben szerepel. Terapeuta meg nem vagyok.

"Egy normális lány nem azt nézi, hogy miket csinálok és mivel töltöm el az időmet, hanem hogy milyen ember vagyok legbelül"

Az, hogy mivel töltöd az idődet, tökéletes lenyomatot ad a személyiségedről, arról, hogy mivel töltöd az idődet.

Amivel foglalkozol, ami érdekel, amilyen az életed, az visszatükrözi azt, hogy milyen vagy. Nem véletlen, ha valaki sokat tanul, szereti a munkáját, lendületes életet él, vidám kedves stb., míg más sanyarog, hogy őt nem érdekli, kitanult valami muszájszakmát, amit nem is akar, nem érzi jól magát egyedül, nem tudja, mihez kezdjen, mi érdekli, miben tehetséges.

Ha összeveted ezt a két embert, abból mi lesz szerinted? Ha egyáltalán elindulna valami, mert nem valószínű, hogy bármi közös lenne bennük.

Az egy dolog, hogy persze, te elfogadnád a másikat olyannak, amilyen, de a másik (már bocs) miért fogadna el téged? Hasonlót keressél magadnak.

Valamit elfelejtesz. Azt, hogy jónéhány évtizednyi tapasztalat van mögöttünk; nem a levegôbe beszélünk!

Az ember a saját mentalitását, habitusát, álmait, vágyait, céljait, érdeklôdését, összességében önmagát miért adja föl egy hozzá nem illô ember mellett??

Így nem lehet élni hosszútávon egy ember mellett sem.

Illetve lehet, de az nem élet, hanem szenvedés.

De ti mit értesz kaliberek alatt el tudod magyarázni? Miért kell valakire címkéket rárakosgatni? Honnan veszed azt, hogy azzal a lánnyal nem illenénk össze?

Egy normális lány nem azt nézi, hogy miket csinálok és mivel töltöm el az időmet, hanem hogy milyen ember vagyok legbelül. Nem csak a saját tükörképünkkel jönnénk ki jól. Ha vannak ellentétek az emberek között azt meglehet oldani megfelelő intelligenciával és elfogadással csak kettőnk döntésén múlna az, hogy mennyire toleráljuk egymást.

Én egy eléggé toleráns embernek tartom magam, mert nem csinálnék abból gondot, ha más lenne az életvitele, célja. Csak akkor nem működne ez, ha olyan nagy távolság lenne köztünk, mondjuk 1000 km-re laknának egymástól, na akkor aláírom tényleg nem működne, mert az egy óriási távolság lenne.

Nagyon felületesnek látjátok az egészet, mert emberek személyisége nem olyan egyszerű, mint ahogy leírod nincs olyan, hogy összetett és egyszerű ember. Minden csak egy állapot ami idővel változhat. Most az a jó kérdés, hogyha tetszennénk egymásnak testileg, lelkileg és lennének kettőnk között eltérések akkor tudnánk e egymást tolerálni, ha érzünk egymás iránt és nem az a célunk, hogy egymás dolgaiba kössünk bele akkor működhet. Sőt picit jobb is, ha vannak eltéréseink, mert így akár kiegészíthetnénk egymást.

De sajnos meglátszik rajtatok ez a nagy magyar pesszimista mentalitás, hogy ez nem fog működni az esélytelen, másokat megítélünk nem vagyunk senkivel toleránsak. Úgy érzem elég rossz országban születtem.

De itt nem arról van szó, hogy te mit tennél meg kettőtökért, hanem az, hogy egy olyan kaliberű nőnek, mint amit leírtál, sajnos te nem vagy partner. Tehetnél bármit, egyszerűen nem illenétek össze. Sem természetre, sem életvitelre, sem célokra, tervekre, álmokra.

Egyszerű lánykával jól ellennél, ő is beérné azzal, amit nyújtasz.

"én egyszerűen nem tudom egyedül magam elfoglalni"

kontra

"kevés emberrel jövök ki jól"

Nem érzed, hogy valójában ez a te problémád?

Én mindig is azt hittem, tudom, mi akarok lenni, bele is kóstoltam abba a szakmába, de egy idő után rájöttem, hogy nem érdekel és egyáltalán nem szeretném ezt csinálni. Pedig 13 éves koromban fogalmaztam meg magamban és ki is tartottam mellette, kisebb szünetekkel. Azt hittem, azok közé tartozok, akiknek gyerekkoruk óta van egy hivatástudatuk, de most kiderült, hogy nem:D De nem vagyok elkeseredve, valahol jó, hogy kiderült az igazság.

Igen, ráadásul túl voltunk terhelve...kémia, fizika, irodalom, biosz, jó súlyos tantárgyak, és mindegyikből rengeteget kellett tanulni. Jó sok elméletet. Érettségi után pedig jó, ha a negyedére emlékszem mindezeknek:D

Aki gyenge jellemű, az akkor is kiütközik, ha diplomás. Van is ilyen ismerősöm...tanult ember, a karrierje is beindult, van kocsija, mindene, pedig annyi idős, mint én. De szegénykén látszik, hogy nem egy határozott típus. Gyerekkorom óta ismerem, ő mindig is ilyen volt.