Mi a jó a gyereknek? (beszélgetős fórum)

Ez nem jó, nagyon nem.

Vége van. Válthatók el szépen és ennyi.

Ez már jó, ha külön dolgoztok.:)) Ám még csak 3 hónapja, adjatok időt.

És te is próbáld ám menteni a házasságot, mert nem beszédesek ezek a férfiak annyira, ahogy szeretnénk.

Én is szoktam mondani, ha már jó ideje csendben netezik; -A pokolra jutol', ha nem beszélgetsz velem- DD

December óta külön dolgozunk. Keveset találkozunk. Ő is keresett munkát és én is egy másik településen dolgozok. Nem is volt gond januárig. Tudtunk legalább szólni egymáshoz.

Férfiakkal beszélgettem az igaz, de nem akartam féltékennyé tenni, csak a nőkkel soha sem jöttem ki. Engem nem izgat a szolárium, a műköröm és az sem érdekel, hogy milyet kakil más babája, vagy hányszor szopik egy nap. Bababoltunk van, így napi 8 órában a pisis pelus és a gyereknevelés a téma. Ott bőven elég. Imádom azt a kis boltot, de szerintem érthető, hogy 8 óra elég belőle. Menstruáló anyukák, aggódó szülők...

Egyetlen barátnőm van, de ő sem az a plázacica típus. Inkább szabadszájú és fiús - mint én. És elég messze lakik. Ritkán találkozunk.

Külön költözni egy időre? Lehet, hogy segítene, csak a bolt még nem megy annyira, hogy meg tudjak belőle élni.

Eléggé szenvedek egy ideje, ugyanis nekem nagyon fontos, hogy megöleljenek, vagy összebújva nézzünk meg egy filmet. Csak mivel érzelmileg már nem kötődök hozzá, kerülöm inkább. Volt, hogy párszor odabújtam és akkor meg azt hitte mégis érzek valamit... aztán ebből lett később a vita, hogy miért nem mondogatom, hogy szeretem. Szóval nem akarom átverni sem. Nem akarom, hogy azt gondolja mégis vannak érzéseim. Pontosabban vannak, csak már nem olyanok...

Biztos vagyok benne, ha nem lettünk volna összezárva több, mint 5 éven át, akkor most sem lenne semmi baj. De nekem ez sok volt. Ő viszont szerette. Nem vagyunk egyformák. Bár gyanítom, hogy ő sem boldog, mert akkor nem inna annyit. A család is sokat segített abban, hogy ide jussunk. Apukája öngyilkos lett, anyukája évekig ivott, a tesója miatt is állandó cirkusz volt. Gyakran mondta, hogy elege van, nem bírja már... állandóan ideges volt, feszült. Sokszor velem veszekedett, ha a családja felhúzta. És úgy vezette le a feszültséget, hogy ivott. Van egy barátja, aki arra biztatta, hogy minden nap igyon, mert az oldja a feszültséget. És szintén ő azzal tömi a fejét, hogy a nő alsóbbrendű és alázni kell, hogy megtanulja, hol a helye. :(

És valóban... amíg én küzdöttem egyedül a gyerekkel, háztartással, problémás rokonokkal, bevásárlással, kisebb munkákkal... ő a haverokkal mulatozott a pincében. És minden buli után takarítottam, szedegettem a törött poharakat, sörös dobozokat...

Én is hibás vagyok nagyon nagy részben. Nem kellett volna tűrni, hanem leülni és elmagyarázni, hogy ez nekem nem jó. Jobb lett volna, ha leadjuk néha a gyereket és kettesben elmegyünk valahova pihenni. Én is arra vágytam, mint sok nő: tiszteletre, kényeztetésre, hogy valaki a tenyerén hordozzon. Legalább néha. Helyette, mikor látta, hogy kezdek kiborulni, kaptam egy tv-t, vagy egy videokamerát és ezzel be volt tömve a szám. Pedig sokszor mondtam neki, hogy engem nem az tesz boldoggá, hogy ajándékot vesz. Jobban örülnék, ha reggeli után nem hagyna disznóólat az asztalon, vagy a szennyes ruháit nem a nappali padlóján tárolná, vagy néha elvinné itthonról kicsit a gyereket hogy én is lazíthassak...stb

Ma megint leülünk beszélni. Azt mondta most nem veszekedni akar, csak megbeszélni, mi legyen.

Lehet, csak annyi kellene, hogy ne legyetek összezárva. Lenne hova menned dolgozni?

Az meg hogy derült ki, hogy kikkel beszélgetsz? Nem féltékennyé akartad tenni?

Nem biztos, hogy van valakije, lehet csak miattad szedi azt a szart.

Ha neked már az is elég lenne, hogy egy utcában, de külön, akkor biztos hogy az összezártság keserít el.

Ne válj rögtön, először juss levegőhöz!:))))

Ebben a korban a gyerekek még nagyon jól tudnak alkalmazkodni. A mindennapi veszekedés, vagy feszült légkör sokkal jobban megviseli őket, mint egy költözés, vagy válás.

Az én lányom 3 éves, 8 hónapja költöztem vele vissza anyukámhoz és köszöni szépen jól van, kiegyensúlyozott kislány. Ha a te lelked jól van, akkor a gyereké is.

A gyerek akkor is ossze fog tartani valamilyen szinten egesz eletetekben,ha elvaltok.

Nalunk pl a lanyom szinte csak arra emlekszik,hogy egyfolytaban veszekedtunk.Az milyen csodas gyerekkor lehet,hogy egyutt maradftok a gyerek miatt,aztan szegeny ugy no fel,hogy azt latja,a szulei ki nem allhatjak egymast.Nem vagyok biztos benne,hogy felnott korabban az o kapcsolatai majd nem latjak ennek karat.

A lathatasrol szepen meg lehet egyezni,nalunk pl amig nem kulfoldon eltunk,addig minden kedd es csutortok,illetve minden masodik hetvege apas hetvege volt.

Nem az van, hogy nem tűröm...

Ez ennél bonyolultabb. Kb. 3-4 éve kezdődött. Szép lassan eltávolodtunk egymástól. 1 éve meg már végképp elegem lett. Talán az volt a baj, hogy nem nőnek éreztem magam mellette, hanem inkább anyának és házvezetőnőnek. Együtt dolgoztunk itthon (saját vállalkozás) évekig összezárva. Már nem tudtunk miről beszélni sem.

Nem volt nemi életünk sem. Én meg úgy tűnik rosszul tűröm, ha elhanyagolnak.

Valahogy elkezdtem facebookon beszélgetni egy régi ismerőssel. Néhányszor megfordult a fejemben az is, hogy megcsalom... aztán mégsem. Viszont kialakult köztünk egy elég jó barátság. Végre volt valaki, akivel megbeszélhettem a gondjaimat, volt aki megkérdezte milyen napom volt. És persze lett is belőle egy csomó vita itthon, mert "biztos ő az új pasim..."

A barátaim a hátam mögött beszámoltak a férjemnek mindenről, amit megosztottam velük, így leépítettem őket. Megint ott voltam egyedül a világban, magányosan. Hát regisztráltam egy oldalra. És találtam pár értelmes embert, akik mind messze laktak, így bátran csevegtem velük - gondoltam ebből nem lehet baj. De lett... mert megint "pasiztam" szerinte. Pedig akkor elég jól megvoltunk itthon. Napközben jókat beszélgettem, itthon meg szinte normális családként éltünk. Csak mikor kiderült, megint balhé volt. Bosszúból minden nap hülyére itta magát heteken keresztül.

Egyébként van valakije. Egész nap a telefonján írogat. Potencianövelőnek a csomagolását találtam meg itthon. Gondolom, hogy ne bukjon le, ha velem is teljesíteni kell.

Szóval szar ez már úgy, ahogy van. Ezért is lenne jobb válni. Így talán még ő is boldog lehetne valakivel. Csak a gyerek... az ami összetart még minket.

De mi a gond, hogy ennyire nem tűröd?

Küldd el 2 hétre nyaralni a nyáron próbaképp.:)

??? Ezt nem értem.

Azt mondtam hogy váljanak el, túléli a gyerek. Nekem is elváltak a szüleim és túléltem.

Ez a legszarabb ötlet.A gyerek összezavarodna,mint a fene.

Mások is túlélték a válást,ő is túl fogja.