Szerintetek jogos volt a páromtól hogy ilyeneket vágott a fejemhez? (beszélgetős fórum)

...persze : menyem nem a lányom ! a vejem nem a fiam !

1 másik : lányomnak mondom , menyem is értse !

Ez az érzés talán hasonlít a lányom-menyem érzéshez.

Én nagyon szeretem a menyem, mert rendkívüli teremtés minden tekintetben, de azért nem a lányom. :)

Ahogy forrest2010 írta, a gyerekek nagyon kegyetlenek tudnak lenni. A bennük felgyülemlett dolgokat, - ha van más - nem a saját szülőn vezetik le, hanem annak párján. Nekik sem jó így, de nem találnak más megoldást a problémájukra. Hosszú idő után már úgy rögződik bennük, hogy "sosem szerettem a nevelőanyámat". Mintha őt okolnák a helyzetért.

Nem könnyű így az élet, főleg, ha van saját közös gyermek is.

Nem akartam hozzászólni, de mégis megteszem. Igazat adok Neked, szerintem jól írtad.

Nekem a férjem egyik gyerekével sem jó a viszony, és valóban nem azért van, mert "nem az enyémek", hanem egyszerűen kezdettől olyanok, mint a lópokróc, kamasz korban sem változott, utána sem, most fiatal felnőtt korban vannak, most sem.

A választás persze az enyém volt, nem vitás. Viszont azért amikor napi szinten, kezdet kezdetén is már, mondhatni minden ok nélkül utálatos viselkedésbe botlik az ember, közben azért a napi feladatokat lássam el velük kapcsolatban... Hát nem tudom, kinek mennyire lenne őszinte a mosolya...

Értem egyébként kiállt a férjem, velük szemben (mi együtt laktunk, itt nem válás volt, hanem haláleset).

A topic indítója tényleg nagyon fiatal, én azért már 30-hoz voltam közel, ők meg kiskamaszok voltak.

Na mindegy, ez van, már nem sok vizet zavarnak az életünkbe. Apjukkal való kapcsolatukra is rányomta a bélyeget, van ilyen (is). Nem rossz a kapcsolatuk kimondottan, de megvan a két lépés távolság, nyilván miattam. (Én becsülöm, hogy miután egymásba szerettünk és idehozott, idekötöttem az életemet, nem hagyta, hogy a tizenéves gyerekei hülyét és idegroncsot csináljanak belőlem, valahol szabni kell egy határt azért).

Az esetek többségében ez így van. Az anya párját jobban elfogadja a gyerek, főleg ha ilyen fiatalon jön a kis életükbe a változás.

A férfiak is jobban elfogadják a "hozott" gyereket, mint a nők.

A kivételek meg erősítik a szabályt. :)

A kisgyerekek kiszolgáltatottak; túl sok választási lehetôségük nincsen, a kész tényeket próbálják a felnôttek a torkukon lenyomni.

Ebben az esetben pedig... szóval a 21 éves társaságában az 5 éves... nos ez szerintem kissé bizarr... aki nincs éppen bizonyos értelemben toppon még önmagával, a világgal sem, nemhogy egy óvodással. A kedves apuka sem döntött-választott helyesen. Ez az ô sara. Ki kellene bírnia azt a 2 napot nôi társaság nélkül.

A férjem 5 éves kora óta, lassan 6 éve neveli velem közösen a lányomat. A lányom szereti és tiszteli őt, pedig a férjem elég határozott és következetes ember.

Az apukájával is jó a kapcsolata, de a férjemhez jobban kötődik, mert rá mindig számíthat.

Részben, de csak részben természetes ösztönnek tartom. Kivételek mindig vannak, amik ezt felülírják.

Az anyám az anyám, az apám meg az apám.

Az új nôhöz, az új pasihoz semmi közöm.

Mondás ide-vagy oda, az embernél nem egészen így van. Sok-sok nevelt és örökbefogadott gyermeket szeretnek és ő viszontszeret.

Ha egy gyereket nem szeretnek, a legkevésbé az az ok, hogy "nem az enyém". Más okai vannak.

Egy elmérgesedett válás okozhatja, hogy a gyermek nem békül meg az új élettárssal és sosem fogadja el. Így nehezebb őt is elfogadni.

Ez igaz. Tényleg kevesebb nő lehet rá képes.

Anya csak egy van. :)

Már bocsánat! A kor tapasztaltabbá teszi azt,aki fogékony rá, de nem bölcsebbé.

A kor szerencse és nem érdem. :)

A koromra hivatkozva, bölcsnek mondanám magam.

Egy mondat erejéig szolnék hozzá, és ez a valóság.

Nem borgyuja nem is nyalja.

És ez így marad míg a világ a világ.

Sajnos tényleg sokszor fordul elő, hogy elhidegülnek egymástól, szülő-gyerek, de ez is egy hosszú folyamat és van miértje.

De ezt is rosszként éli meg gyerek és szülő egyaránt.

Ha képes a szülő a nevelt gyermekét szeretni, akkor a sajátját is képes lenne, de valami, valamiért, valamikor nagyon elromlott a kapcsolatukban.

Azt egyáltalán nem lehet mondani, hogy idegen helyen volt a gyerek. Idegen helyen nem ugrálnak önfeledten a gyerekek. Ő régebb óta járt az apukájához, mint az új néni.

Valószínűbb, hogy önfeledten játszott apukájával, ugrált az ágyon, aztán jött a hidegzuhany a nénitől. Erre reagált az apuka, amikor már feltűnt neki, hogy ilyen alkalmakkor "pukkad" a hölgyemény. Tehát nem első eset volt a hangulatrombolás. Mondhatni, hogy már szándékos.

Elkéstél, már hozzáment ;)

Másrészt nincs igazad, nem a gyerekét hagyta el, hanem az anyjától vált el. Ez nem jelenti azt, hogy a következő kapcsolata nem fog működni.

Ha így lenne, ahogy írtad, minden elvált ember lehúzhatná a rolót, és viselhetné az "elhagytam a gyerekem" stigmát.