Ha nem akar összeköltözni... (beszélgetős fórum)

moonlight13 jól mondta a második posztba..várjatok, és ha tud 'apa" lenni és felelősségteljes akkor lépjen, ha még gyerek és fél ettől akkor hagyd későbbre az összeköltözést..de emiatt szerintem nem kéne szétmennetek, ha most még nem jön össze az összeköltözés. Problémás évek ezek, inkább vigyázzatok egymásra és építsétek a kapcsolatotok hídját. Bármennyire is vágytok erre meg a gyerekre.

Ha meg elherdálja a fizetését és nem tud felelősségteljes lenni..akkor nem is igazán akarja ezt, aminek valami oka biztos van.

Igen, szép az elmélet.

Sajnos csak elenyészô százalékban van így a valóságban.

Minden kapcsolat olyan lesz, amilyenné a két ember teszi. Miért lenne elvárás, hogy ha egy férfi és egy nő összeköltözik, a nő kiszolgálja és ellátja a férfit? Felnőtt emberek, mindketten dolgoznak, ha társak, a feladatokat is meg tudják osztani.

Miért, magadra nem mosol, főzöl, takarítasz? Attól, mert valakivel együtt élsz, nem jelenti, hogy ő rá is kell, együtt pedig az is könnyebb.

Az igaz, hogy nem kell házasodni, csak éppen fôz- mos-vasal-takarít, mint a feleség...

Hát inkább randevúzom, szórakozni, tanulni, sportolni, kirándulni járok, mint egy férfi mellett élni feleség módjára.

Nem bántásból írtam, és nem magyaráztam, hogy milyen rossz neked, te írtad másik fórumban. Azt sem akartam bírálni, ahogy döntöttetek, csak azt írtam, nem kell ide pozitív példának tenni a szülőkkel való maradást, családalapítást, mert nálatok sem volt az. Az egyetlen pozitívságát abban emeled ki, hogy lett 4 gyereked, nem hiszem, hogy az baj lett volna, ha például 2 évvel később kezditek a gyártást. :)

Természetes kívánság (lenne), hogy felnőttként az ember önálló életet akar élni, sokaknak ez az anyagiak miatt nem sikerül. De ebben a helyzetben, amit a fórumindító leírt, adott lenne a lehetőség. Az összeköltözés nem jelenti azt, hogy rögtön házasodni kell és babázni, arra is még ráérnek. :)

nekem az a tapasztalatom, h nem a kor teszi az érettséget, sokkal inkább a habitus és az érzelmek komolysága.

bőven ismertem 25 éves férfiakat, akik elköltöztek, összeköltöztek, megházasodtak.

Ez aranyos, ahogy el akarod nekem magyarázni, milyen rossz nekem..

Nagyon megtisztelsz, hogy így elolvastad az írásaimat. Ez számomra azt bizonyítja, hogy volt értelme vállalni a nehézségeket, és ezekből megerősödve valami jobbat alkotni..

A nehézségeket elkerülni nem lehet, se így, se úgy. Legfeljebb a módjukat lehet némileg megválasztani.

A jót meg élvezni, értékelni kell tudni, és néha megelégedni az eredményekkel..

Ha lenne ilyenkorú fiam nagyon nem örülnék neki, hogy így elôre már elrendeznék az életét.

Erôsen eltérô életkori sajátosság a fô gond.

22 évesen nem hoz egy fiatalember ilyen komoly döntést.

Nem lúzerség szülőkkel együtt kezdeni családozásba, ha más lehetőség nincs. Csak én azt érzem, görbe tükröt tartasz azzal, hogy azt mondod, nektek milyen jó volt.

Olvastam a fórumodat, 5 évig anyukádékkal laktatok panelban egy szobában, gyerekekkel, a férjed reggeltől estig dolgozott, hétvégén is. Lehet, hogy neked könnyebbség volt, hogy van segítség helyben, de megkérdezném a férjed őszinte véleményét, vajon ilyen házasságot, életet szeretett volna, ahol reggeltől estig gürizik, aztán "hazamegy" az anyós szobájába a feleségéhez és a gyerekekhez. Megkérdezném azt is, őszintén hányszor lépett félre, hogy néha férfinak érezze magát, hogy érezze, hogy él. Te is bepasiztál, mint írtad, és nem csoda, ha két ember szinte semmi időt nem tölt egymással a mindennapokban, amit igen, azt is gyerekekkel együtt. Nem az számít, hogy anyós párszor vigyáz a gyerekekre, míg kettesben lehettek, hanem hogy a mindennapokat hogyan élitek. Az nem magánélet, nem házasság, ami egy szobába van zárva gyerekekkel.

Igen, lehetett volna másként, hogy güriztek mindketten, míg albérletre legalább összejön a pénzt, eltöltötök kettesben egy-két évet, egymásra figyelve, szeretve, és utána jönnek a gyerekek. De mindig lehetne másként, és nem ez számít, csak ne tedd ezt ide jó példának, hiszen te is írtad nem egyszer, mennyire rossz, szenvedsz, egyedül vagy. És a férjednek sem lehetett könnyebb.

Sajnos tökéletesen igaza van a többieknek abban, hogy meg kéne értsd, hogy ő még ezt nem akarja. Ő - és nem más - ehhez még gyerek, beijedt..

Ilyennek nem szülünk, isten mentsen, mert otthagy.. Aztán akkor lehet osztani-szorozni..

Nem az a baj, hogy ilyen vágyaid vannak, ezek normálisak, csak akkor a gombhoz kell kabátot keresni..

Hogyne lehetett volna másként. Mindig lehet. De nekem ma 4 szép gyerekem van, férjem, munkám, lakásom (hitel nélkül, ami albérlet mellett nem ment volna)... Tehát azért talán annyira rosszul csak nem csináltam.

Viszont nekem ehhez partner volt a srác is, aki mellettem volt, és ő is ugyanezt akarta, ezrét van talán még ma is mellettem.. Azt nem tudom, honnan vetted, hogy csak ő hajtott, én nem.. Elég vicces lett volna.

Akkor is anyámék támogatására szorultam volna akkor, ha nincs gyerek. A Műegyetem egy elég időigényes cucc, amellett dolgozni akkor lehet, ha nem csinálod rendesen az egyetemet..

A férjem is egyetemre járt akkor, pont ugyanannyi lehetősége volt mindenre, mint nekem, pont ugyanannyit hajtott, pont ugyanúgy ehetett otthon ő is.. Csak ő nem fejezte be a sulit.. Azt meg bizony ma bánja nagyon...

Értékes egyetemi végzettséggel kicsit könnyebb azért boldogulni, és ez pláne igaz, ha még gyerekeket is nevelsz, és vissza is kell térni valahogy utánuk a munkaerőpiacra.. Nekem ezen múlott.

Ha később szülök, nem lett volna 4 gyerekem, és nem élvezhetném az együtt-fiatalságot a lányommal..

Természetesen mi eléggé atipikus család vagyunk, a legtöbben ezt ma nem így csinálják, nem is kell..

Csak annyit akartam mondani, hogy nem azon múlik a dolog, hogy ki költözik el, és ki nem otthonról. Az albérlet bizony pénz, és ahol otthon is megvan - legalább ideiglenesen - a normál családi támogatás, az együttélés lehetősége, ott nem kötelező elmenni. Lehet, de nem kötelező... A külön életre fordított plusz pénzt és energiát lehet másba is fordítani.

Ettől önmagában nem lesz senki lúzer.

Itt a konkrét fórumban pont az a baj, hogy a srác ezt nem akarja. Sehogy sem. Még nem.

Ezt kell megérteni a lánynak, és vagy várni, de szerintem inkább idősebb, érettebb pasit keresni.

Persze mondani könnyű.

De értsd meg, hogy ezt nem lehet erőltetni. Ha ő még nem érzi úgy, hogy összeköltözne veled, vagy bárkivel, gyereket vállalna pár év múlva, akkor ha nagyon erőlteted, majd ott maradsz pár év múlva gyerekkel, ő meg lelép egy másik nővel, akivel igazi szerelem van.

Ha nagyon önállósodnál, vágjál bele, mi tart vissza? Attól, hogy egyedül élsz, még ugyanúgy lehet pasid, nem kötelező tartozéka a háztartásnak. :) Ahhoz a másiknak is akarnia kell. Lehet, hogy a párod a saját részéről most nem látja reálisnak, lehet, hogy ha látja, hogy te önállósodni fogsz mindenképpen, akkor ő is ezt akarja majd. Ne magadban morogjál, beszélj vele, és döntsd el azt is, te mit akarsz, függetlenül tőle.

Attól mert valaki nem marad a szüleivel, nem ott él magánéletet és vállal gyereket, még nincs nagy mellénye. :) Nem hiszem, hogy akkora tragédia lett volna nálatok, ha azután vállaltok gyereket, hogy befejezed az iskolát, dolgozhattál volna mellette, félretehettetek volna több pénzt, hogy ne csak a férjed hajtson. De mindenkinek a saját élete.

Sokan nem tehetik meg, hogy elköltöznek, mert nem keresnek még annyit sem, hogy egy albérletet fenntartsanak, de van, hogy többen összeállnak. Szerintem ritka az, hogy mindkét félnek jó, hogy a szülőknél laknak, nagyobb a valószínűsége, hogy a másik fél inkább utálja a helyzetet, de kényszerből belemegy.

Miért vagy ennyire rákattanva az együttélésre egy félig gyerekkel?

Moshatsz fehérnemût még eleget!

Vagy egy 6-8 évvel idôsebb férfi lenne a megoldás, aki már kicsit érettebb.

Szerintem ez nem kor,hanem személyiségfüggő.Van olyan 20 éves fiú ismerősöm,aki rég nem él a szülei nyakán,sőt olyan is,aki már babázik,de van olyan 30 éves is,aki még mindig a tini bulizós korszakát éli.

Én csak tényleg azt nem tudom megérteni,hogy anyagilag is jobban járnánk,mert az is plusz kiadás,hogy bemegyek dolgozni-hazamegyek-utána visszamegyek aludni,havi szinten a benzin pénz is drágább,mint amit leadunk ketten összesen itthon.

Annyiban változna az egész,hogy lenne egy kulcsa hozzánk-vagy egy kulcsom hozzájuk és a benzin pénz fele is megmaradna,vagy egy közös kis olcsóbb albérlet,ami ugyanannyiba kerülne,mintha most összeadjuk az elpocsékolt útiköltségeket egymáshoz+ a szülőknek leadott pénz.Ugyanúgy vesszük magunknak a kaját,ugyanúgy mosok rá,ahogy főzök is,elkészítem a munkába a kaját...

Így van fincsikém... Pont az ilyen kényszerített férfiak szöknek meg a rájuk kényszerített baba és anyukája elöl..

Nem így megy ez..

Persze szerelmesen nehéz ezt látni.. Ahhoz meg, hogy kivárjunk, meg hosszasan leckéztessünk, meg magunkhoz kössünk egy pasit, ahhoz meg idősebbnek kell lenni..

Hát ez a paradoxon..

".Egy veszekedés után hozzám vágta azt is,hogy nem is akart velem egyáltalán összeköltözni. "

És ezek után te a babáról beszélsz?

Kiemelhettem volna azt is, hogy 1 éve vagytok együtt.

Sietsz..lassíts.:))

Ja... és a pénzét költse albérletre meg nôre.

Nagyszerû perspektíva.

Ez azért nem minden helyzetben ilyen egyértelmű. Én bizony maradtam otthon, már férj és gyerekekkel is, mert be szertettem volna fejezni az egyetemet, és abban a szakaszban még szükségem volt támogatásra... Az olyan egyetem volt, ami napi 8-10 óra benti tartózkodás volt, és éjszakákon át való rajzolgatás, tehát nem az, amit átlébecolsz egy albérletben. Én nem szégyellem, hogy egy távlati cél érdekében bizony egy darabig az együtt lakást választottuk. Az is nagyon jó volt, hogy akkor az első gyerekek mellett azért volt néha egy-egy esténk, elmentünk egy étterembe, vagy akárhova, mert ott voltak a nagyszülők. Nekünk ez pozitív értelemben erősítette meg a kapcsolatunkat.

És amikor meglett a diploma, munkahely, a férjemnek is jobb munkahelye lett, akkor eljöttünk, és gond nélkül fenntartjuk magunkat külön is, sőt azóta még két gyerek született, és saját lakást is vettünk..

Én nem bánom, hogy nem rohantam el otthonról 20 évesen nagy mellénnyel..

Ezzel együtt azzal egyetértek, hogy a fórumindító párja még nagyon gyerek, neki még biza idő kell.. Magánvélemény, de nekem nem kéne fiatalabb pasi... Pont némileg ezért..